1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - B) Horvát-Szlavonországiak. - Francisci Henrik - Galjuf Lajos - Gyurgyevics Vazul

344 Francisci Henrik |,s;ll. szeptember 15-én született Samoboron, ősrégi horvát család sarja, mely már 1206-ban a samobori vidéken lakott. Tanulmányait Zágrábban és Xagy-Kanizsán végezte s miután a zágrábi jogakadémiát látogatta, az ottani törvényszéknél gyakornokoskodott, majd Ivanecen, Nasiczon és Szlatinán szolgált az igazságügyi téren. 18b3-ban visszavonult. 1867-ben ismét államszolgálatba lépett és mint samobori járásbiró szerepelt. A közigazgatás reorganisatiója alkalmával Krapina-Töplitz alispánja lett, 1882-ben hasonló minőségben Táskái a helyeztetett át. 188 l-ben nyugalomba vonulván, az ozalji kerületben képviselővé választatott s tagja lett a magyar országgyűlésnek is. A legutolsó választások alkalmával három kerületben is megválasztatott; második alelnöke a horvát tartománygyülésnek, póttagja a delegatiónak. 1880 óta asztalnok, 188(1 óta m. kir. honvéd-őrnagy. Galjuf Lajos 1850-ben Visovljen, Horvátországban született ; családja a tizenhatodik század végén Kagusából költözött Horvátországba és Mátyás királytól nyert nemességet. Tanulmányait Kaposvárott, Pécsett és Budapesten végezte, majd Magyar-Ováron gazdasági tárgyakat hallgatott. Tanulmányai befejeztével birtokára vonult vissza és gazdálkodott 1887-ig, midőn tartománygyűlési képviselővé választatott. Tagja a számvizsgáló bizottságnak. Gyurgyevics Vazul 1841. szeptember 20-án Eszéken született; részint otthon, részint Budapesten végezte tanulmányait s miután a bírói vizsgálatokat letette, a tanári pályára lépett s egy ideig az újvidéki gymnasiiunnál működött ; 1871-ben tanári vizsgát tett. A következő évben visszatért Eszékre s ismét a jogi pályára szánva magát, letette az ügyvédi vizsgát. 187M-ban kir. közjegyzővé neveztetett ki Eszéken. lS74-ben a »Narodnost« szerb lapot alapította, mely azonban rövid idő múlva megszűnt. 186Í) óta tagja a szerb congressusnak, 1875-ben