1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.
Képviselőház - A) Magyarországiak - Kajuch József - Kammerer Ernő - Kapisztory Ferencz
239 Kajuch József, Liptómegye, Rózsahegy kerület 1829. január 17-én Nemes-Ludrován, Liptómegyében született. Jogi tanulmányai befejeztével ügyvédi diplomát szerzett; majd Liptómegyében szolgált mint szolgabíró és főjegyző. Mint ilyen tevékeny részt vett a megyei életben, 1871 óta tagja a megyei bizottságnak. 1872-ben a rózsahegyi kerület képviselője gyanánt jött Budapestre és ügyvédi irodát nyitott. Azóta állandóan a kerületet képviseli szabadelvűpárti programmal; tagja a mentelmi bizottságnak és elnöke a VII. biráló bizottságnak. Fiatalabb éveiben szépirodalommal foglalkozott, többi közt lengyel népdalok fordításait közölte a »Délibáb« szépirodalmi lapban, s másokban eredeti költeményeket is. Kammerer Ernő, Tolnamegye, Szakcs kerület 1856. november 7-én Kékuton, Tolnamegyében született. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte be és ott jogtudori oklevelet nyert. Az igazságügyi ministeriumnál lépett szolgálatba és mint fogalmazó működött 1886-ig, midőn átvette családi gazdaságát. Előszeretettel folytatja történeti tanulmányait, a melyek eredménye az akadémia által kiadott s dr. Velics Antallal együtt dolgozott » Török kincstári defterek* első kötete és Tolnamegyének közelebb megjelenő története, melynek megírásával megyéje már évekkel előbb megbízta. Mandátummal a közelebb lefolyt választáson a szakcsi kerület látta el, ugyanaz, melyet előbb atyja, Kammerer Gusztáv is képviselt. Ez idő szerint tagja a könyvtári bizottságnak s ugyanannak jegyzője, illetve előadója. A szabadelvű párthoz tartozik. Kapisztory Ferencz, Xyitramegye, Érsekújvár kerület 1818. jamiár 3-án Érsekújvárott született. Otthon, Pozsonyban és Esztergomban végezte iskoláit, azután atyja halálakor annak vaskereskedését vette át. 1847-ben az érsekújvári takarékpénztár igazgatójává választatott, 1853-ban ugyanott a polgármesteri állást nyerte el, 1854-ben magánviszonyainál fogva visszalépett tiszteletbeli tanácsnoki czímmel. 1861-ben Érsekújvárott újra a polgármesteri székbe emeltetett; a megtiszteltetést azonban nem fogadta