1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - I'sáak Dezső

230 legifjabbak egyike korjegyző volt. A szabadságharcz alatt követte a kormányt Debreczenbe, majd Szegedre és Aradra. Az ápril 14-iki függetlenségi nyilatkozatot ő vezette a ház jegyzőkönyvébe. Mint sárosmegyei kormánybiztos buzgó tevékenységet fejtett ki. A világosi katastropha után halálra Ítélték és kénytelen volt az északi megyékben öt hónapon át bolyongani. 185Ü. márcziusban átlépett a határon és egyik országból a másikba menekülve, végre Francziaorszagba jutott, hol a Teleki László gróf elnöksége alatt álló magyar bizottság titkárának választotta meg ; azonkívül nyelvtanítással is foglalkozott és nemzetgazdasági tanulmányokba mélyedt. 1859-ben Olaszországba ment, hol a magyar nemzeti bizottságnak lett titkára. 1866-ban Florenzbe utazott, hol Kossuthtal értekezett, ki az olasz kormánynyal egyetértésben fölkelést készített elő Magyarországban. Néhány hét múlva Berlinbe utazott mint Kossuth küldöttje, hogy barátokat szerezzen a magyar ügynek. A béke megkötése után Parisba ment és ott maradt 1868-ig. Miután Pécs városának képviselőjévé megválasztatott, visszatért hazájába, a nélkül, hogy meghódolási nyilatkozatot írt volna alá, miként azt az amnestia-rendelet a száműzöttektől megkövetelte. Az 1872 iki választásoknál Pécsett kisebbségben maradt, de megválasztották Békésen s azóta folyton tagja a képvizelőháznak és a függetlenségi pártnak, melynek mióta a 48-as árnyalattal egyesült, elnöke. Az országos erkölcsnemesítő egyesület kezdeményezésének érdeme őt illeti. I'sáak Dezső, Szatmármegye, Fehér-Gyarmat kerület L886. január 21-én Szatmármegyében, Csenger-Új faluban született. Tanulmányait Sárospatakon kezdte meg, 1848-ban katonai nevelőintézetbe lépett, melyet azonban nemsokára elhagyott, s miután Debreczenben és Pozsonyban jogot hallgatott, vizsgáit 1858-ban Nagyváradon telte le. 1800-ban Nagy-Szekeresen gazdálkodott, a következő évben Szatmármegye esküdtjévé választatott, de a provisorium alatt társaival együtt ő is lemondott s visszavonultan élt birtokán. 1867-ben a szamosközi járás alszolgabirójává választatott meg. 1872-ben a fehér-gyarmati járás szolgabirája lett 1878-ig; 1881 óta függetlenségi programmal mint a fehér-gyarmati kerület képviselője szerepel. Egyháza érdekében is működött;