1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Haynald Lajos

16 püspökké neveztetett ki, mely utóbbi minőségben egyszersmind a főrendiháznak is tagja lőn; 1875. június 11-én kelt királyi kézirattal székesfehérvári megyés püspökké neveztetett ki. Ezen püspöki megyét azonban csak két évig kormáuyozta. 1877. június 1-én kineveztetett pécsi püspökké és ugyanez év november 8-án foglalta el a pécsi püspöki széket. A pécsi székesegyház restaurálásának nagy műve az ő érdeme. Birja a Ferencz-József-rend nagykeresztjét, azonfelül valóságos belső titkos tanácsos. Haynald Lajos bibornok, kalocsai r. k. érsek 1816. október 3-án született Szécsényben Nógrádmegyében; gondos házi nevelésben részesült s atyja korán felébresztette benne a természettudományok iránt való érzéket. Középiskoláit Váczon, Pesten és Esztergomban végezte, Rudnay érsek védnöksége alatt a bölcsészetet Pozsonyban és Nagy-Szombatban hallgatta, majd a bécsi Pázmánaeumba küldetett. 1840-ben a bécsi egyetemen elnyerte a bölcsészettudori kalapot. 1841-ben visszatérve egy évnél tovább káplánkodott Pesten a Lipótvárosban és Budán, 1842—46-ig theologiai tanár volt Esztergomban ; közben nagy külföldi utazásokat téve. 1847-ben fővicariatusi titkár, majd érsekségi irodaigazgató és egyúttal czímzetes cs. kir. udvari káplán lett. 1851. szeptember 9-én Kovács Miklós erdélyi püspök coadjutora, majd Kovács püspök október 15-én elhalálozván, erdélyi püspök. 1854-ben a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. 1859-ben római gróf, 1862-ben Róma város nemes polgára lett. Az 1869. októberi diploma után megindult politikai mozgalmakban a jogfolytonosság elvéhez tartván, egyike volt azon pártvezéreknek, a kik az uniót sürgették Magyarország és Erdély közt. Az 1861-iki országgyűlésen feltűnést keltő beszédeket mondott. 1863-ban elhagyta a nagyszebeni tartománygyülést és inkább lemondott a püspökségről, minthogy meghajolt volna az absolutismusnak. Mint czímzetes carthagói püspök élt azután Rómában, míg 1867-ben mint kalocsai érsek visszatért Magyarországba. 1868-ban a Eipót-rend nagykeresztjét, 1879-ben a szent Istvánrend nagykeresztjét, 1879-ben a bíbornoki kalapot nyerte. Az 1870-iki vatikáni zsinat július 17-én felszólította a kisebbséget, hogy a csalhatatlansági dogma ellen szavazzon, 1871. szeptember