1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Fackh Károly - Falk Miksa

201 ügyelő állását foglalta el, s e minőségében rövid időre tagja lőn a reformált főrendiháznak. 1886. május havában igazságügy ministerré neveztetett ki, s nem sokára a török-kanizsai kerületben képviselővé választatván, helyét a képviselőházban foglalta el. Ö Felsége a vaskorona-rend első osztályával és a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Fackh Károly, Zalamegye, Alsó-Lendva kerület 1834. október 23-án Budán született, atyja József huszárezredes, anyja Amália az Aradon vértanú halállal kimúlt Pöltenberg tábornoknak volt nővére. Iskoláit Budán kezdte s a bécsújhelyi akadémiában végzé; 1853-ban hadnagyi ranggal a hadseregbe lépett. Később a bécsi geographiai intézetbe vétetett föl s azután mint főhadnagy a hadsegédi karnál működött. Az 1859. hadjáratban kapitányi rangra emeltetett. 18ö0-ban Francziaországban megnősülvén, egy ideig Zalamegyében szegvári birtokán gazdálkodott, majd a déli vaspályánál működött. 1807-ben a vasúti és hajózási felügyelőséghez neveztetett ki, 1869-ben a nyugoti vasút főtitkára, majd vezérigazgatója lett. 1881-ben a kis-czelli kerületben kisebbségben maradt, 1884-ben a szent-gotthárdi kerületben lépett föl s itt másodszori választás után Helfy Ignácz ellenében szabadelvűpárti képviselővé választatott. 1887 óta az alsó-lendvai kerületet képviseli. A közlekedési bizottság tagja. Mint a harmadosztályú vaskorona-rend tulajdonosa, lovagi rangra emeltetett; bírja a franczia becsület-rendet, a porosz korona-rendet stb. Falk Miksa, Arad város 1828. okt. 7-én Budapesten született. Már 14 éves korában maga volt kénytelen fenntartásáról gondoskodni. Mint hirlapiró, 1843-ban kezdte szereplését az »Ungar« czimű lapban ; 1847-ig e lap segédszerkesztője volt, majd letette a bölcsészeti szigorlatokat s mint bölcsészettudor a bécsi műegyetemen előadásokat hallgatott. 1848-ban visszatért Budapestre s az »Ungar« szerkesztőségének lőn ismét tagja, de szeptemberben ismét Bécsbe ment s nemsokára a Schwarzer-féle >Oesterreichische Zeitung«-nak, e lap betiltása után pedig a »Wanderer«-nek lett czikkirója ; időközben írt az »Életképek*, 1849-ben a »Figyelmező* számára és később