1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Bartha Miklós

172 felirati bizottságnak ; tagja és elnöke a közoktatási bizottságnak ; tagja és előadója a közgazdasági bizottságnak ; tagja és jegyzője a magyar delegatiónak és a hadügyi albizottságnak, valamint az egyesült négyes albizottságnak több éven át előadója ; s végül a képviselőháznak ülésszakonként megválasztott jegyzője. Hieronymi helyébe 188a-ben a közlekedési ministerium államtitkárává neveztetett ki. Kezdeményezte és végrehajtotta a magyar államvasutak reorganisatióját, a postatakarékpénztár létesítését stb. Kemény Gábor báró lemondása után a közmunka- és közlekedésügyi ministerium élére állíttatott. Mint minister keresztül vitte a posta és távírda egyesítését, létesíté a vasúti postai és távirdai szaktanfolyamot; a hazai közlekedésügy és ipar fejlesztése terén számos üdvös reformot hozott létre ; legújabban a Vaskapu szabályozásán munkálkodik. Trencsénmegye ministerré kineveztetése alkalmával küldöttségileg üdvözölte magas polczra emelkedett fiát. Eddig szerzett érdemei elismeréséül ő Felsége az első osztályú vaskorona-renddel és a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. 1884 óta Győr városát képviseli, melynek díszpolgára. Az 1887-iki választások alkalmával Pozsony város II. kerülete is mandátummal ajándékozta meg, de a minister régi kerületét tartotta meg. Bartha Miklós, Udvarhelymegye, Oklánd kerület született 1848-ban. A gymnasiumi osztályokat Székely-Udvarhelyen és Nagyszebenben, a jogot a budapesti egyetemen végezte. Tanulmányait befejezvén, megyei szolgálatba lépett és Udvarhelymegye az 1872-iki restauratio alkalmával megválasztotta első aljegyzőjévé. 1873-ban egyik udvarhelymegyei kerület pótválasztásánál országgyűlési képviselőjéül kikiáltotta. A régi balközéphez csatlakozott, hanem 1875-ben tevékeny részt vett a függetlenségi párt megalakításában. Az 1875-iki választásnál nem fogadott mandátumot s egészen 1880-ig gazdálkodott, likkor megindította Kolozsvárott az »Ellenzék« cziinű politikai napilapot, a mely azóta mint a függetlenségi párt erdélyi frakcziójának orgánuma szerepel. 1880. év őszén volt a híres affaireje a két hadnagygyal, kik végül szobájában megtámadták és összevagdalták. Ez az eset annyira feléje fordította a közérdeklődést, hogy az 1881 -iki általános képviselőválasztásnál Kolozsvár város I. kerülete öt választotta kép-