1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Apponyi Albert gróf

167 budapesti egyetemen a váltó, kereskedelmi és a tételes nemzetközi jog nyilvános tanárává neveztetett ki. Egymásután következtek ezután jogi műve. Legutóbbi műve a csődtörvény commentárja. Munkái közül a kereskedelmi és váltójog tervezete az 1875—78-iki országgyűlés által törvénynyé emeltetett és a kereskedelmi törvénykönyv tervezete által szerzett érdemeiért királyi tanácsossá neveztetett ki, a magyar akadémia pedig tagjává választotta meg. A »Kereskedelmi jog« czímű munkáját az akadémia nagy díjával jutalmazta meg. Tanári működése terén szerzett érdemei elismeréséül a harmadosztályú vaskorona-rendet; kapta. A budapesti kereskedelmi és iparkamra levelező tagjául választotta ; volt az egyetemnek rectora és a jogi kar dékánja. 1878 óta a letenyei kerületet képviseli s mint az igazságügyi bizottság tagja számtalanszor működött előadói minőségben; most e bizottsági elnöke. Apponyi Albert gróf, Jászberény város 1846-ban született Bécsben, fia Apponyi György gróf volt magy. kir. udvari kanczellárnak. Nevelését az apai háznál nyerte. 1857ben gymnasiumi tanfolyamra a kalksburgi intézetbe ment, hol 18tí.'5-ig maradt. Jogot két évig Bécsben, két évig Pesten hallgatott. 1868-ban végezvén, külföldre utazott s hosszabb időt töltött Németországban és Francziaországban, politikai és nemzetgazdasági tanulmányokkal foglalkozva. A szuezi csatorna megnyitására Egyptomba utazott. 1870-ben visszatért s 1872-ben Szent-Endrén képviselőnek választatott. 1875-ben a választásoknál kisebbségben maradt négy helyen s csak 1877-ben juthatott be mint a bobrói kerület (Árvamegye) képviselője. Első parlamenti fellépésekor a gyámügyi törvény tárgyában feltűnést keltett szónoki képessége által. Működésének súlypontját ekkor a közgazdasági kiegyezésre s ebben kivált a kereskedelmi és külügyi politika kérdéseire fektette. A Sennyey-párt híve volt, de midőn Sennyey visszavonulni kezdett, majd az egyesült ellenzék megalakult, ehhez csatlakozott, nem sokára vezérszerepre jutott. A választások alatt élénk agitatiót fejtett ki. 1881 óta a jászberényi kerületet képviseli; tagja a delegátiónak. A szent Istvántársulat elnökségéről 1888-ban lemondott.