1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Stoczek József

156 és báróságot nyert. Középiskolái végeztével Kassán hallgatta a jogot. Alig 24 éves korában 1847-ben Aradmegye kisjenői kerületét képviselte a pesti nemzetgyűlésen; elkísérte az országgyűlést Debreczenbe és Szegedre. A szabadságharcz vége felé Görgey táborában harczolt Világosig. A fegyverletétel után Temesvárott huzamosabb várfogságot kellett szenvednie. Kiszabadulva, aradmegyei birtokára költözött és a gazdaságnak és a sportnak élt. 1861-ben ismét megjelent az országgyűlésen, mint a határozati párt híve. Az 1865-iki s azóta is minden országgyűlésen a balközépen tartotta meg helyét, majd mint Aradmegye kisjenői, majd Biharmegye nagyszalontai kerületének képviselője. Mint ilyen a balközép egyik vezértagja volt. A fusio után földmívelés-, iparés kereskedelemügyi ministerré neveztetett ki, s ebbeli működését emlékezetessé tette az által, hogy a kereskedelmi törvény alatta létesült. Közvetlenül az 1878-iki kiegyezési tárgyalások előtt megvált a Tisza-kabinettől s azóta visszavonult a parlamenti élettől, bár a főrendiházban időnként megjelent s támogatta a kormányt liberális javaslatainak keresztülvitelében. Tagja a közgazdasági bizottságnak. Stoczek József 1819-ben született Szabadkán. Az elemi iskolát Szabadkán, a gymnasiumot Szabadkán és Pécsett végezte s azután a mérnöki szakosztályhallgatója volt a budapesti tudomány-egyetemen.Tanulmányai végeztével Péczel tanár mellett assistens volt, 1847-ben pedig kinevezték az akkor megnyílt kir. József-ipartanodába a természettan rendes tanárává. 1869-ben, midőn ezen intézet már egyetemi rangon volt, első magyar igazgatójává Stoczeket nevezték ki. Működésének eredményeiért 1871-ben, a midőn a műegyetem önkormányzata életbe lépett, első rectorrá a karok őt választották meg. E tisztet évek hosszú során át viselte. A m. tudományos akadémia 1858-ban levelező, két évvel később rendes taggá és 1869-ben a mathematikai és természettudományi szakosztály elnökévé választotta meg. Mint ilyen ismételten megválasztatott ; 1872-ben igazgatósági tag, míg végre Pauler Tivadarnak halála után az akadémia másodelnöke lett. 1864-től 1872-ig élén állott a magyar természettudományi társulatnak. A főrendiházban a naplóhitelesí-