1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Mayer István

148 elismeréséül a kir. tanácsosi czímet, a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét és a vaskorona-rend harmadosztályát nyerte, elnöke lett továbbá az országos közegészségügyi tanácsnak s ennek révén a ministeri tanácsosi czímet nyerte. A főrendiház reformja után az első kinevezettek közt volt. Irodalmilag is működött és említendő művei : » Orvos-sebészi értekezés a képlő sebészetről általános szempontból« (1844), »Jelentés a pest-városi Rókus-kórház II. sebészi osztályának 1868-ik évi működéséről«, » Emlékbeszéd Balassa János felett* (1872), »Sebészeti tapasztalatok a budapesti Rókus-kórház II. sebészeti osztályán 1875—76-ban«. Mayer István 1813. augusztus 15-én Mocsonokon, Nyitramegyében született. Elemi kiképeztetését otthon és Érsekújvártt nyerte, a középiskolát Esztergomban és Nagyszombaton végezte. A theologiai tanfolyam végeztével iiatal kora miatt nem szentelhették fel pappá. Budapestre jött s itt a jogot hallgatta, majd Scnnyey Pál bárónak volt a nevelője. 18.'5l!-ban pappá szentelték s Muzslára, majd Esztergomba segédlelkészszé neveztetett ki. Itt gyakorolta be magát a rézmetszésbe. Szent tárgyú képei több mint százezer példányban terjedtek el. 1842-ben kineveztetett Esztergomba a tanítóképezde tanárává s ez állást 1849-ig töltötte be, a mikor aztán meghívták a budapesti egyetem bölcsészeti karának felsőbb paedagogiai tanszékére, 1850-től kezdve hét éven át a budapesti összes magán és elemi iskoláknak volt az igazgatója. 1857-ben egészségi szempontból lemondott ezen állásáról és főpapjától a kürthi plébánia uradalmát nyerte. Ott működött 1866-ig, a mikor esztergomi kanonokká neveztetett ki. 1867-ben a porosz háborúban megsérült katonák ápolása körül szerzett érdemei elismeréséül a vaskorona-rendet kapta. 1869-ben apáttá lett; 1876-ban a Lipót-renddel tüntette ki ő Felsége. 1880-ban stagni czímzetes püspöknek és esztergomi általános helynöknek, 1885-ben pedig örökös főrendiházi tagnak neveztetett ki. »István bácsi«-t a népírót mint az irodalomnak és a nevelésügynek egyik fáradhatlan munkását bírjuk Mayerben. A magyar paedagogiai írók egyik veteránja.