1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - XI. Ő Felsége által élethossziglan kinevezett főrendiházi tagok - Lévay Henrik - Luczenbacher Pál id.

143 a vaskorona-renddel, utóbb pedig bárói méltósággal tüntette ki. 1874-ben az országos protestáns árvaház, melynek díszes épületét az általa gyűjtött 800,000 írtból emelték, elnökévé választotta. A főrendiház első kinevezett tagjai közé tartozik; a gazdasági és közgazdasági bizottságok tagja. Igazgatósági tagja a magyar hitelbanknak, a Fonciére biztosító társaságnak, a hengermalom részvénytársaságnak stb. Lévay Henrik 1828. április 16-án Jankováczon, Bácsmegyében született. Ifjúsága a szabadságharcz idejére esett; egy honvéd-vadász-zászlóaljban szolgált, hol csakhamar hadnagygyá lépett elő. A szabadságharcz után a kereskedelmi tanulmányokat végezte Bibanco intézetében Pesten; 1853-ban a vRiunione Adriatica« biztosító intézet pesti képviseleténél működött mint felügyelő ; s kezdeményezésére alakult meg 1857. június 17-én az első magyar általános biztosító társaság, melynek vezérigazgatója lett s e minőségben máig is az intézet élén áll. A m. tudományos akadémiánál 10,000 forintos alapítványt tett, melynek kamataiból felváltva, különféle tárgyű kérdésekre tűzetnek ki jutalmak, alapító tagja továbbá a magyar írói segélyegyletnek, melyre 5000 frtos alapítványt tett, a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézetének ; pénztárnoka volt a Petőfiszobor bizottságnak. Az általa alapított társulat 25 éves jubilaeuma alkalmából 10,000 frtos alapítványt tett a siketnémák országos alapjához. Alelnöke volt a nemzeti színház nyugdíjintézetének, jelenleg választmányi tagja az országos honvéd-bizottságnak, tagja a magyar földhitelintézet felügyelő bizottságának, alelnöke az észak-keleti vasútnak stb. Érdemei elismeréséül ő Felségétől »kisteleki« előnévvel magyar nemességet, majd 1886. deczember 15-én főrendiházi tagságot nyert, tagja a naplóhitelesítési bizottságnak. 1868 óta birja a harmadosztályú vaskoronarendet és az olasz korona-rend középkeresztjét. Luczenbacher Pál id. 1818-ban Szobbon született, fia Luczenbacher János egyszerű halásznak, a ki később mint hajótulajdonos és fakereskedő tekintélyes vagyont szerzett Pál, bátyjával Jánossal serdültebb ko-