1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Bárók - Maithényi László id.

114 és a kormányszéknél rövid ideig kanczellista volt. Mint regalista az 1834-iki országgyűlésen szólalt fel először. 1835-ben Torda•megye administratora, 1836-ban e megye főispánja lett. 1838-ban hosszabb külföldi utat tett, többek közt Spanyolországba a carlista-forradalom okainak megismerése végett; s a carlista vezérek táborában több hetet töltött. 1842-ben kormányszéki consiliarius majd Dobokamegye főispánja lett. Élénk részt vett az 1846/48-iki országgyűlésen, s azon az erdélyi conservativ-párt vezérszónoka gyanánt szerepelt. 1848. május havában visszavonult. 1858-ban az erdélyi úrbéri főtörvényszék elnökévé neveztetett ki, ez állásáról azonban már 1860. június havában lemondott. 1861-ben kormányszéki tanácsos lett, de a következő évben ez állásáról visszalépett, hogy 1864-ben átvegye Kolozsmegye főispánságát. 1867 őszén lemondott a főispáni méltóságról; azóta a főrendiházban csak időnként jelent meg, legutóbbi nagy beszédét a főrendiház reformja alkalmával mondta el. 1841 óta kamarás. 1848-ban a szt. István-rend kiskeresztjét, 1866-ban a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Elnöke az erdélyi római katholikus egyházi statusgyülésnek. Maithényi László id. 1820. deczember 22-én született; előkelő családból, melynek tagjai magas állásokat töltöttek be. Korán vett részt a közügyekben és a negyvenes évek küzdelmei alatt az ó-conservativ párthoz szított, a melynek elveit vallotta a szabadságharcz alatt is. Az alkotmányos élet újjáébredésével már mint honti főispán jelent meg a főrendiházban és egyik vezérszónoka volt a felirati pártnak ; rövid időre visszavonulván, 1867. ápril 3-án kineveztetett Hontmegye főispánjává s így a legrégibb alkotmányos főispánok közé tartozik. Megyéjén kivül átmenetileg vezette Nyitramegye ügyeit is ; a főrendiházban mindig előkelő szerepet vitt s főleg közigazgatási kérdésekben szólalt fel. 1872-ben a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot, 1882-ben a szt. István-rend középkeresztjét nyerte. Tagja a közjogi, felirali bizottságoknak, a legfőbb fegyelmi bíróságnak, az igazoló bíróságnak és a magyar-horvát regnicolaris bizottságnak stb. A kamarási méltóságot 1852 óta bírja.