1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Főrendiház - IX. Örökös jogon - Grófok - Pálffy János id. - Pálffy Móricz

u Pálffy János id. 1829. augusztus 12-én született; atyja Ferencz, a kinek halála óta a királyfalvi vonalt férfiágon egyedül képviseli. Kora ifjúságától kezdve szerepel a közéletben s Pozsonymegye politikai és társadalmi mozgalmainak ma is egyik tényezője. Esterházy István gróf előtt Pozsonymegye főispánja volt. A liberális eszmék híve ; e mellett kiváló műbarát (Piloty nagy festményét : »Nero Róma égésénél« ő ajándékozta a nemzeti múzeumnak) és a jótékonyság terén jelentékeny áldozatkészséget tanúsít. Magyarországi nagy uradalmain kivül Francziaországban is birtokos. 1884-ben ő Felsége a valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Egyetlen nővérét Gabriellát, Andrássy Manó gróf birja nőül. Pálffy Móricz 1812. július 12-én született. Korán lépett a hadseregbe és gyorsan felvitte a kapitányi rangig a 7. számú vértes-ezredben ; a negyvenes évek derekán quietált és 1847-ben Pozsonymegye administratorává neveztetett ki. 1848-ban több elvtársával felhívást bocsátott ki Pozsonyból, melyben honfitársait a fegyver letételére szólítja fel. Ez évben egyébként visszatért a császári hadsereg kötelékébe, mint őrnagy szolgált a 3. számú chevauxlegersezredben s mint ilyen Windisch-Gratz herczeg tábornagy mellé osztatott be; a következő évben Haynau táborszernagy szárnysegédje lett, majd alezredes a csendőrségnél, később az 1. számú huszárezred parancsnoka és ezredese. 1852-ben a szent István-rend kiskeresztjét nyerte. 1855-ben vezérőrnagygyá lépett elő s az 1. számú lovas hadtest parancsnoka lett, 1858-ban hasonló minőségben a 3. számú lovas hadtesthez tétetett át, míg 1859-ben altábornagygyá és hadosztályparancsnokká neveztetett ki Zágrábba. Ugyanez évben a másodosztályú vaskorona-renddel tüntették ki. 1861-ben Magyarország helytartójává neveztetett ki, ekkor a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Ez állást 1865. július 18-ig töltötte be, a midőn a Lipót-rend nagykeresztjével tüntettett ki. Egy ideig a brünni főparancsnoksághoz osztatott be, s 1867-ben rendelkezési állapotba helyeztetett. A főrendiházban a polgári házasság és a főrendiházi reform tárgyalásai alkalmával kezdett