1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Mihajlovits Miklós - Mihalovits József

'.IS az ez irányban jelentkező törvényhozási és társadalmi mozgalmak egyik vezetője, 1857. es. kir. kamarás, 1878. a Szent-Istvánrenddel tüntettetett ki. Neje Marczibányi Antónia csillagkeresztes hölgy, kivel 1852. kelt egybe. 1880. május 21-én hunyt el. Mihajlovits Miklós 1811-ben Zomborban született. A jogot végezvén, a negyvenes évek elején Zomborban ügyvédkedett, s egyszersmind az ottani praeparandián a szláv tanitók számára a magyar nyelv tanára volt. Majd törvényszéki aljegyző lett a városnál, utóbb városi főbiró. Ezen állásban találták őt az 1848-iki események. Az 1850. év folyamán Zomborban járásbiróvá s az 1854-iki szervezéskor Tomesvárott országos törvényszéki tanácsossá, rövid idő múlva ugyanott fotörvényszéki tanácsossá neveztetett ki. A hatvanas évek elején Bácsmegye főispánja, majd a kanczelláriánál udvari tanácsos lett; 1865-ben országgyűlési képviselővé váasztatott. Az első delegatiónak tagja volt ; 1867ben korona-őrnek kandidáltatott. Pár évvel később tanácselnökké neveztetett ki a legfőbb itélőszékhez. Ezen minőségben kapta a másodosztályú vaskorouarendet. A legfőbb itélőszéknek a seinmitöszékkel való egyesítése alkalmával 1881-ben a kir. curia alelnökévé, majd két évvel később a budapesti kir. tábla elnökévé neveztetett ki. A főrendiház reformja folytán annak tagja lőn s a közjogi bizottságban foglalt helyet. 1886. őszén nyugdíjaztatta magát, a király azonban deczember elején örökös taggá nevezvén ki öt, e czimen megtartotta helyét a törvényhozásban. Mihalovits József 1814. január 16-án született Tordán, Torontálraegyében, a hol atyja mint uradalmi tiszttartó és eg.yszersniind a megye táblabírája 10 évig bivataloskodott. Elemi tanulmányait Tordán és NagyBecskereken, a felsőbb iskolákat Temesvárott és Szegeden, a tbeologiát a temesvári papnöveldében végezte. 1834-ben Lonovics József csanádi püspök tolinokuak nevezte ki : 1836-tól kezdve, a mikor áldozárrá szentel-