1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Dessewffy Dénes gróf - Dessewffy Miklós gróf - Dezasse Emil gróf - Dőry Lajos báró

to Dessewffy Dénes gr. 1848. november 8-án született, néhai Gyula gr. legidősb fia. Sárosmegyélun birt uradalmainál fogva virilistája a megyének és a főrendiházban a census alapján foglal helyet. Miként fivérei, az ellenzékhez tartozik. Dessewffy Miklós gr. id. 1829. márczius 10-én született, a család seniora és a hitbizományi birtokok haszonélvezője. Temesmegyén kivüi Szabolcsmegyében vannak nagy birtokai, a molyok alapján tagja a főrendiháznak, a tárgyalásokban azonban nem igen vesz részi. Bécsben lakik. Dezasse Emil gr. 1834. febr. 20. született, franczia eredetű családból, mely már régen Petit Vernéiül előnévvel és bárói czimmel fordul elő. Atyja Ferencz, ki es. kir. őrnagy volt és Zerdahelyi leányt vett nőül, 1802. honliusittatott. A katonai pályára lépve, mint lovaskapitány hagyta el a hadsereget ; 1858-ban kamarási méltóságot uyert. Majd Bohuniczban. Pozsonymegyében telepedvén meg, kineveztetett a Vág szabályozás kormánybiztosává, s ebbeli érdemei elismerésül nyerte a harmadosztályú vaskoronarendet. A főrendiház választott tagjai közé tartozik. Nővérét. Luizát ('ziráky János gr. a néhai tárnokmester birta nőül. DÖry Lajos b. 1824. július (i-áu Nagyváradon született, tanulmányait otthon végezte; 1844-ben Tolnamegyében lépett közszolgálatba. 1844-ben tiszt, jegyző, egy évre rá a völgyesi járás szolgabirája és 1847-ben törvényszéki táblabíró lett. Ugyanez év november havában királyi meghívót nyert a főrendiházba. A forradalom kitörvén, 1848. június végével mint köznemzetőr indult a verbászi táborba, július havában főhadnagyi ranggal b. Berchtold altábornagy mellé rendeltetett parancsőrtiszt gyanánt, 1849. január havában százados lett. Világosnál az oroszok foglya lett s 1849. augusztus végével mint a 17. gyalogezred közvitéze a es. kir. hadseregbe soroztatott. Ott fölvitte a tiszt. '»•vezetőségig, végre 1851. január 1-én 500 forint vált-