1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Vay Béla b - Vay Miklós báró id.

168 administratorságával kínálta meg. A cholera folytán lázongó megyékbe mint királyi biztos kiküldetvén, sikerült neki a rendet helyreállítani. Elismerésül táblabíróvá neveztetett ki: 1841-ben septemvir. a következő évbei) a budai helytartóság első tanácsosa és val. belső titkos tanácsos lett. Midőn 1846-ban Galicziában kitört a lengyel forradalom s tartani lehetett attól, hogy ;i mozgalom a határmegyékre átterjed, ugyancsak ö küldetett ki az izgalom lecsillapítására : hasonló missióban járt i'l az 1847-iki inség alkalmával a Kárpátvidéken. István főherczeget a nádori méltóság átvétele előtt tett kőrútjában kísérte, majd koronaőrré választatván, mint az ország zászlósa jelen volt az 1848-ki országgyűlésen. Az erdélyi részekben a viszonyok fenyegető jelleget öltvén, teljhatalmú kir. biztosul küldetett ki. Ugyanez év szeptember havában Batthyány gr. visszalépése folytán az uj minisztérium megalakításával bízatott meg, de ő viszszautasitotta : ez alatt szervezte Erdélyben a népfölkelést a császári csapatok ellen. Később mint kormánybiztos szerepelt Czecz mellett. Kossuth kormány/ósága alatt lemondott összes állásairól. A forradalom után ő is börtönbüntetésre Ítéltetett. 1850-ben visszavonult birtokára és a tudománynak és gazdaságnak élt. A meghívást, hogy lépjen be 1860-ban az erősített birodalmi gyűlésbe, viszszautasitotta, de részi vett. azon tárgyalásokban, melyek az októberi diplomához vezettek Az udv. kanczellária helyreállíttatván, 1860. október 20-án kanczellár Lett, e méltóságról már 1861. október 20-án lemondott. 1866. a Szt.-Istvánreml nagykeresztjét nyerte. A borsod m'gyí foispánságot viselte még s azután jtolitikai tevékenysége kizáróan a főrendiházban culminait s itt mindenkor a liberális eszmék elöharczosa volt. IS84 óta a főrendiház alelnöke. Nem kevésbé kiváló szerepet játszik egyházi téren. 1823-ban - tehát már 61 eve egyszerre választá meg a dunamelléki ref. egyházkerület s az alsózempléni ref. egyházmegye tanácsbirájául s a tályai egyház pedig gondnokául. Majd L840-ben pedig a tiszántúli