1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1887. Főrendiház Budapest, 1887.

A magyar főrendiház tagjai - Péchy Manó gróf

UT német hitszónok minőségében alkalmaztatott. 1840-bi'ii károly városi plébánossá választatott meg, 1854-ben a zágrábi káptalanhoz kanonokká neveztetett ki. 1858-ban Haulik bibornok érsek oldalkanonokja lett. A tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül 1862-ben a harmadosztályú vaskoronarendet nyerte; emellett nemsokára a káptalan dékánjává, az összes jótékony alapítványok prefectussává és végre prolectorrá választatott. Kevéssel Rfihalovics József zágrábi érsekké történt kiueveztetése után provicarius, majd 1871-ben belgrádi püspök lett. Kralj püspöknek 1878-ban történt halála után auranai perjellé neveztetett ki ; azonfelül érseki generalis vicarius As a szentszék elnöke gyanánt szerepel. Mint auranai perjel tagja a horvát tartománygyülésnek. Péchy Manó gr. szül. Boldogkő-Váralján. Abaujmegyében 1818-ban. Tizennyolcz éves korában tiszteletbeli aljegyzője, 20 éves korában főjegyzője s egy évvel később, az 1849-diki pozsonyi országgyűlésen követe lett vármegyéjének s tagjává a büntető codex kidolgozására kiküldött országos bizottságnak. 1843-ban Zemplénmegye főispáni helytartójává, 1851-ben a Vay-féle s később 1865-ben a Mailáth-Sennyey dicasterialis kormány alatt Abaujmegye főispánjává neveztetett ki. Az uj ministeriuin 1867-ben őt alkalmazá erdélyi kir. biztosnak. 1872-ben Kolozsvár belső területe képviselővé választotta, azóta 1884-ig tagja volt a képviselőháznak. Állandóan ragaszkodott az egykori Deákpárthoz, s később a szabadelvű párthoz, melyből azonban az uj kabinet alakulása alkalmával rövid időre kilépett. Legutóbb az 1881—84-iki országgyűlés alatt Kassát képviselte, kevéssel azután, hogy helyét a főrendiházban elfoglalta, az országos egyik zászlósává, főkamarásmesterré neveztetett ki ; a census alapján egyébként is tagja lenne a háznak. Díszpolgára Kassának, Kolozsvárnak, Sepsi-Szt.-Györgynek, GyulaFehérvárnak és Székelyudvarhelynek, s tulajdonosa a kamaráskulcsnak, az első osztályú vaskorona rendnek (1868). a Lipótreinl nagy keresztjének (1868), valamint