Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-11-01 / 11-12. szám
12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. november-december Az Úristen humora Beszélgetés Olofsson Piacid bencés szerzetessel FRIGYESY ÁGNES Olofsson Károly bencés szerzetes, sokak Piacid atyája tíz esztendőt töltött a Gulágon. A harminckétezer politikai elítélt közül egyike volt azoknak, akik hazatértek. 1955. november 25-én éjszaka érkezett Budapestre. Szívbeteg édesanyja ekkor már betöltötte a 80. esztendőt. Piacid atya éjnek idején nem mert hazamenni, nehogy összeessen a meglepetéstől. Az utcán szólított le valakit: értesítené-e az édesanyját? Az ismeretlent Sághegyi Györgynek hívták, hét évet ült a Gulágon, 1953- ban szabadult. Amíg Piacid atya lent ácsorgott és várakozott a ház előtt, egy kedves fiatal lány megkérdezte tőle: - Kit tetszik keresni? - Saját magamat - válaszolt váratlanul. Ez a szívbemarkoló történet olvasható Piacid atya „A hit pajzsa, Olofsson Piacid atya élete” című kötetben.- Három dolgot meg kell különböztetnünk, mert mindig összekeverik - kezdjük beszélgetésünket Bartók Béla úti otthonában mert más a hadifogság, más a Malenkij robot és a Gulág. A hadifoglyok fegyverrel a kezükben estek fogságba, őket lefegyverezték és kivitték a különböző lágerekbe. A Malenkij robotba került embereket egyszerűen összefogdosták az utcán és elvitték őket munkára. Azt hazudták, néhány napra viszik el őket, de három év múlva sem tértek haza. A Gulágra a megszálló szovjet hadsereg budapesti hadbírósága által nyolc-, tíz-, tizenöt-, húsz évre, elítéltek kerültek. A Gulag szovjet „találmány”. 1952- ben körülbelül három és fél millió politikai foglyot tartottak számon a Szovjetunióban, mintegy hétezer Gulág-lágerben.- Hány magyar politikai fogoly került a Gulágra?- Körülbelül harminckétezret ítéltek el, közülük 26 és félezren meghaltak. Tiszteletükre állítottunk emlékművet Budapesten, a Honvéd téren. Körülbelül hat-hétezren tértünk csak haza. Sajnos már talán ezren sem vagyunk életben. 1955. novemberében tértem haza. A kőkeresztet minden év október egyik szombatján megkoszorúzzuk, a rendszerváltozás óta. A kommunista időkben persze nem lehetett, teljesen megbélyegzett emberek voltunk. Kint összeállítottuk a túlélés négy szabályát. Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?- Piacid atyának is van humora. Nélküle nem élhették volna túl a borzalmakat.- Nem ám! A szovjeteknek a „mindjárt” hónapokat, esetleg éveket jelentett. Szeptember 24-én írtuk alá, hogy hazajöhetünk, ám csak november 25-én értünk haza. Nem voltunk vértanúk, hősök, csak túléltük a borzalmakat. Karácsonykor vittek el, a marhavagonban nem tudtunk felállni, csak görnyedeztünk. Öt órakor értünk Munkácsra. Épp harangoztak a szentmisére. Hárman összenéztünk, és elmondtuk a Szentolvasó egyik tizedét: ,Árkit te szent Szűz épp a mai napon hoztál a világra.” Szentül hittük, hogy a jövő karácsonyt már odahaza töltjük, de tíz esztendő kellett hozzá. Végtelenül naivak voltunk. A letartóztatásom éjszaka történt. Négy óra után értünk az Andrássy út 60-ba, leültettek. Mellettem egy rendőr állt, civilben, géppisztollyal. Hat óra után szóltam neki, engedjen el, misézek a Bazilikában, majd hét órára visszajövök. Persze nem engedett el. Rettentően naivak voltunk.-Bűntelen volt...- Engem a szovjet törvénykönyv 58-as paragrafusának 2. pontjára hivatkozva „antibolsevista propagandáért” ítéltek el. Még csak tiltakozni sem tudtam ellene. A háború alatt lelkipásztori munkát végeztem, tábori lelkész is voltam, természetes, hogy nem rózsacsokorral vártam a szovjet tankokat. A „terrorcselekmény” és az „összeesküvés” vádja azonban nem volt igazságos. De antibolsevista propagandát űztem, édes jó Istenkém.- Hogyan szólt a túlélés első szabálya” a Gulágon?- Az első törvény: a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert egyre gyengébbek leszünk. A holocaust szenvedők hirdetik: a koncentrációs tábor volt az igazi szenvedés, a Gulág csupán „turistautat" jelentett a Szovjetunióba. Ezt cáfolom, általában 75,3 százalék nem hal meg egy szimpla „turistaúton”.- Megdöbbenve olvastam, hogy a Gulágra cipő nélkül érkezett...- Ellopták útközben. Mínusz 46 fokban érkeztünk meg.- Csoda, hogy túlélte.- Semmi bajom a lábamnak, semmi fagyás rajta. De akkor bőgtem, mint egy gyermek. Higgye el, olyan érzés volt, mintha parázson álltam volna.- Mikor kapott cipőt?- A lágerban adtak egy fatalpú cipőféleséget. Majd később a katonaságtól leszuperált cipőket kaptuk meg.- Hogy szólt a túlélés következő szabálya?- Az első: a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert gyengébbek leszünk általa. A szenvedés elviseléséhez minden erőnkre szükség van. Gyakorlatilag nem engedtük, hogy valamelyikünk panaszkodjon. Ha elégedetlenkedett valaki, arra kértük, beszéljen a szakmájáról! Ilyenkor tudta, rossz fát tett a tűzre. A második szabály: a szenvedés elkerülhetetlen, de az élet apró örömeit észre kell vennünk! Nemegyszer a fejemhez vágták, micsoda öröm lehetett a Gulágon!- Milyen apró örömökkel találkozott Piacid atya?- Tavasszal például marharépát egyeltünk, a picikéket pedig nekünk adták. Ha a káposztalevesbe két kis répa került, micsoda örömöt jelentett! Vagy egy másik példa. Örökké motoztak bennünket. De ha a katona elfelejtette levenni a fejemről a vattasapkát, nem fáztam meg. Minden apró örömöt észrevettünk, hogy túléljük valahogy a borzalmakat.- Hogy szólt a harmadik szabály?- A politikai fogoly mindig ártatlannak véli magát. El kellett felejtenünk az ártatlan és gazember fogalompárt, inkább a kicsi és gyönge, nagy és erős fogalmakkal azonosultunk. Amikor minket elítélt a hadbíróság, ők voltak az erősek, a győztesek, mi pedig a senkik, a vesztesek. Mindig mondtam a fogolytársaimnak, ha egy erdőn megyünk a csapáson, mi sem nézünk a talpunk alá, eltaposunk-e egy hangyát? Hisz az olyan kicsike. De, ha nem értünk egyet azzal, hogy mi „hangyák” vagyunk velük szemben, akkor ebben a helyzetben és körülmények között meg kell mutatnunk, hogy különbek, értékesebbek, nemesebbek vagyunk náluk. Ez mozgósította bennünk az energiákat. Hisz abban a helyzetben az rúgott belénk, aki épp akart. Én például a 876-os számú népellenség voltam. A negyedik szabály a valláshoz kötődött: Akinek van hová kapaszkodnia, könnyebb elviselnie a szenvedést. Mi hívő emberek a Jóistenbe, a Mindenható Istenbe kapaszkodtunk. És rájöttünk: a Jóisten is akarja a túlélésünket. Az Úristen segített az ötleteivel. Például egy olasz jezsuitát „rendelt” mellém, aki elmondta: a rendkívüli helyzetben a szentmiséhez nem kell kiérlelt bor, elég a szőlőlé is. A kaukázusi fogolytársaim mindig kaptak szőlőt a csomagban, ha egy szemet kinyomtam, máris tudtam áldozni. — Mindennap tetszett misézni?- Minden éjszaka. Kettő és három között hason fekve, pucéran a felső priccsen, - elzavarva a poloskákat - miséztem. Másnap áldoztattam a fogolytársaimat. Egyszer az egyik brigádtagom nem fogadta el a kenyeret. Másnap se fogadta el, harmadnap sem fogadta el. Akkor már fellázadt a lelkiismeretem és odamentem hozzá: - Te pajtás, öngyilkos akarsz lenni? Nem élhetsz csupán káposztalevessel és zabkásával. Nekünk a kenyér életfontosságú eledel. Erre ő azt válaszolta: - Hithű zsidó vagyok, a Moszkvai Izraelita Hitközségtől kapok maceszt. A Jóm Kippur ünnepe előtt hat héttel ők nem esznek kovászos kenyeret. - Pajtás, nem írnál a Hitközségnek, nekem is szükségem lenne egy kis maceszre! Két kiló maceszt kaptam. Egy magyarországi bencés tanár a Szovjetunió lágerében a Moszkvai Izraelita Hitközség maceszával misézik. Ez csak az Úristen csodája lehetett!- Megható élményt jelenthetett: a reverendát sokáig viselhette.- Abban tartóztattak le, nem volt más ruhám. Amikor Budapestről Sopronkőhidára vittek, még reverendában álltam a hadbíróság előtt. A Szovjetunióba szállítás közben, Tatabánya környékén, orosz katonák vették le rólam a marhavagon közepén. Fekete sapkát készítettek belőle. Helyette kaptam egy rongyos pufajkát.- Mit érzett ekkor?- Mindszenty bíborost nagyon tisztelem. Az „Emlékiratait” németül olvastam először. Majd kipotyogott a könnyem, ahogy ő leírta, mit jelentett neki, amikor elvitték Karácsony másnapján Esztergomból az Andrássy út 60-ba, s azonnal letépték róla a reverendáját. Meghatóan írta le, micsoda szívfájdalom, ha egy papi személytől elveszik a reverendát. Mikor rólam lehúzták a reverendát, nem voltak fennkölt gondolataim. Arra gondoltam: Te jóságos ég, ezeket a katonákat materialistáknak nevelték. Ők azt hiszik, engem ez a reverenda tesz pappá. Pedig én fölszentelt katolikus pap vagyok, s ha a Jóisten hazahoz a ti ölelő karjaitokból, én akkor is fölszentelt katolikus pap leszek, mert nem tudjátok levakarni rólam. Ez a kópé gondolat jutott eszembe.- Piacid atya hazahozott a lágerből egy keresztet. De hogy került egy korpusz a „poklok” közepébe?- Édeske, az nem kereszt, az feszület, mégpedig egy darab mordóviai nyírfából kifaragott Krisztus test. Egy Kecskemét melletti tanyáról származó analfabéta fiatalember faragta. Egyszer talált egy darabka vaslemezt, amit három hónapig csiszolt, hogy kése legyen. Közben örökké elásta, nehogy észrevegyék. Majd megrajzoltatta Vitéz nagybányai Horthy Miklós szülőfalujában megtekintheti a Kormányzó Úr születési- és lakóhelyét, a családi Kastélyt, a család temetkezési helyét, és a Kormányzó Úrról elnevezett Tengerészeti Gyűjteményt, melyet nyugalmazott tengerészek álmodtak meg és hoztak létre az Alföld szívében. A Gyűjtemény nem csak hajózási kellékeket, leírásokat és maketteket mutat be, de megtekinthetők a Horthy családdal kapcsolatos képek, levelek, személyes tárgyak is. Nyitva tartás: május 1.- szeptember 30. szerda-vasárnap: 10.00-18.00, hétfő, kedd: zárva október 1.- április 30. kedd-szombat: 9.00-17.00, vasárnap, hétfő: zárva A Tengerészeti Gyűjtemény kiállított tárgyait folyamatosan igyekszünk bővíteni, ezért minden, a családdal és a korszakkal kapcsolatos emlékek felajánlásait örömmel fogadjuk. Tel: 30/4SS348S vagy 59/328-141 A fenti telefonszámon történő előzetes bejelentkezés esetén, vezető segítségével látogathatja meg a Horthy emlékhelyeket. Emlékszoba a Horthy kastélyban velem a korpuszt, amit négy hónapig készített.- Piacid atya különleges emberi sorsokkal találkozhatott.- Valóban, egyik alkalommal ott állt előttem a munkácsi tiszti főorvos, aki oroszul azt kérdezte: van-e közöttünk magyar? Egyedül voltam. Szemvizsgálatokat végzett a lágerben. Egymás mellett aludtunk a földön, így ismertem meg a sorsát. Beleszeretett egy doktornőbe, a tíz parancsolat minden parancsát megszegte volna a kedvéért, annyira imádta. Ám későbbi neje nem akarta őt követni, amikor Kárpátalja a Szovjetunióhoz került. Ahhoz, hogy János ottmaradhasson, vállalnia kellett a harcos ateista szövetség főtitkárságát. Képzelje el ezt a beszélgetést. Aztán mégis letartóztatták, és megkapta ő is a maga tíz évét. Lelkileg összeomolva mesélte el, hogy a felesége csomagot küldött neki rendszeresen, miközben elvált tőle, és hozzáment az egyik legjobb barátjához, a sebész főorvoshoz. No, ekkor minden lelkipásztori energiámat elővettem, próbáltam megmagyarázni neki: - Ahogy te harcos ateistává lettél az életedért, neki sem volt könnyű politikai fogoly feleségeként várakozni rád. Ő is az életéért tette. Rengeteget beszélgettünk. Karácsonykor már megáldoztattam. Majd később ő szervezte meg a nők áldoztatását.- A hívek áldoztatása külön leleményességet kívánt...- A Jóisten mindig segített. A női rabok között dolgozott Teofila nővér. De valahogy el kellett hozzájuttatnom az áldoztatási ostyát. Egy rabnőtől megkérdeztem, ismeri-e a nővért? - Hogyne ismerné. - El vinne-e neki egy levelet? - Hogyne vinne! - De ez olyan levél, ha a katona megtalálja, azonnal egye meg! Egy pici papíroson megírtam, hogy másnaptól ezzel a hölggyel küldöm az ostyát. így is történt. Az Úristen 12 napra megint megoldotta az áldoztatást. Augusztus 11-én viszont engem vittek el szállítmányban. A hölgyek megtudták, hogy elvisznek. A szállítás előtt a raktárosnő odamutatott a fához: - Akik ott állnak, gyónni akarnak. Te jóságos ég! Ezt megint az Úristen rendezte. Mit találhattam ki hamarjában? Azt mondtam a parancsnoknak: - Nézze, ott vannak a honfitársaim, engedje meg, hogy elbúcsúzzam tőlük! O azt nem engedheti meg - mondta, de fogta magát és elfordult. Értek én magyarul. Abban a pillanatban odamentem hozzájuk, kinyílt a tömeg, majd összezárult. Azt mondtam nekik: - Egyenként nem adhatok feloldozást, de mindenki bánja meg vétkeit, általános feloldozást adok.- A poklon” belül mi rázta meg leginkább?- Egyszer hat női rabot hoztak az Északi tenger mellől. Akkor láttam emberi arcokat teljesen kivetkőzve önmagukból. Egyetemi hallgatónők voltak, akik Ukrajnában részt vettek a függetlenségi mozgalomban. A 25 éves büntetésüket töltötték, bokájukhoz hegesztve egy öt kilós vasgömb, kopaszra nyírva. Országutat építtettek velük. Mintha megállt volna az idő.- Piacid atya három éve töltötte a vasmiséjét. Ez is az Úristen csodája?- Bizonyára.- Ez hány évet jelent pontosan?- 65 évet! Ötven az arany mise, hatvan a gyémántmise, 65 év a vasmise.- Beszélgetésünk alatt minden dátumra, névre, eseményre pontosan emlékezett. Ma is hihetetlen energia lakozik önben!- A lágerban nekem az volt a feladatom, hogy tartsam a lelket a fogoly társaimban. Boldog lehettem, mert rámtalált az életfeladatom. Jelenleg állami-, önkormányzati-, egyházi iskolákba hívnak, előadásokat tartok. Nemrég az egyik polgári kör meghívásának tettem eleget. Ma ez a hivatásom: mert ha vidáman mesélem is az élményeimet, én azért az Evangéliumot hirdetem. Olofsson Placid
