Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-11-01 / 11-12. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. november-december Csak részvéttel DOMONKOS LÁSZLÓ Az Erzsébet-híd pesti hídfőjének közelében, ahol jó esztendeje barikád állott, a legszélső épület ablakain most egymás mellé sorra kiragasztott betűkből hatalmas felirat olvasható: A hazát csak részvéttel lehet és szabad szeretni. Elfúló lélegzettel olvastam végig, mikor először megpillantottam. Másfél évtizedet röppentem vissza az időben: 1992 nyara volt, talán a legutolsó reményteljes, szép nyár a Kárpátok alatt, noha már egy évvel túl voltunk a második világháború utáni első háborún - a legelső átélt háborún életünkben. Homyik Miklós, alig pár hónapja főszerkesztőmmé lett barátom megmutatta nekem azt a (tudtommal máig kéziratban maradt) írását, amelyet a szülővárosomban rendezendő Nyári Akadémiára kértek tőle, hová mindketten hivatalosak voltunk. (Úgy volt, hogy a rádióban is felolvashatja, ehelyett beszélgetésre hívatták be, amelyben két tenyérbemászó ifjú szellemi terrorlegény nyüsztette hosszasan, impertinens és félművelt arroganciával.) Irodalom, nemzet, politika volt az írás címe. Ezt is olvashattam benne:”Pilinszky János mondta - tessék megcáfolni, ha lehet -: a hazát csak részvéttel szabad szeretni.” A mondaton, jól emlékszem, már akkor elrévedtem. Azon szívet dobbantó, bensőnkbe hasító mondatok egyike volt, melyek egész életünkben bennünk maradnak, mint első szerelmünk mosolya vagy az az igéző mozdulat, ahogyan egy gyönyörű női kéz végigsimít az arcunkon. Borzongató, fenségesen szép mondat. Miklós tovább is fűzte aztán, a hazától erőszakkal elszakított területeken élő magyarok nevében és leikével szólva:’’Magyarországot mi mindig részvéttel szerettük.” Azt hihetnénk: persze, helyzetüknél fogva, ugyebár. Csakhogy az Erzsébet-híd pesti hídfője kijavít. Általános érvényű parancscsá - alapkövetelménnyé teszi a 15 évvel ezelőtt abban a kéziratban idézett, felkavaró erejű Pilinszky-mondatot. Örök hála és köszönet, hogy odakerült, oda kerülhetett a Kossuth Lajos utca végére. Részvéttel szeretni? Igen. Könynyes együttérzéssel, a megbecsülés gyöngéd, csöndes szeretetével, ahol a hangos indulatokon túl is - mint Ady annyi versében - a halálon túlig tartó ragaszkodás parttalan áradása van. Az önzetlen odaadásé, a bármikor, bárhonnan, bárkitől történő hazaröppenés rendíthetetlen sziklakeménysége. A tudat, hogy csak ő van és csak ő lehet, nem is érdemes másra gondolni. Részvéttel szeretni annyi, mint halhatatlanul szeretni. Teljes átéléssel és odaadással, az önfeláldozás és az áldozatvállalás maximumával. Homyik egyebek között ezeket is írta:”a Másik Magyarországot, a szellemit...lelkesülten, önérzetesen,a boldogság és a beteljesültség érzésével.. .esztelenül szurkolva.” Hogy a hazát csak részvéttel szabad szeretni: a jövő mondata. Annak, aki elhelyezte Pilinszky mondatát a budapesti belváros kellős közepén, valószínűleg ugyanaz a hang súghatott, mint Saulnak a damaszkuszi úton. Vagy mint Németh Lászlónak - miként Csoóri Sándor megidézi midőn leírta: a magyar szellemi erők organizátora akarok lenni. A részvéttel szeretendő haza lehet csak az a Magyarország, amelyről jelet kell hagynia maga után minden valamirevaló magyar alkotónak. Szeretetről így karácsony táján annyit írnak és beszélnek, hogy az ember már december első napjaira, előre belefásul. Holott a részvéttel szeretett, a részvéttel szeretni tudott haza - és egyáltalán: a részvéttel történő szeretet maga - a kulcs mindenhová. Esztelenül - ugyanakkor szinte némán - csak az tud szurkolni, aki nagyon mélyről, részvéttel szeret. Aki tényleg, aki igazán velünk van. így kell - így kellene - lennünk ezzel a ki tudja, hányszor agyongyötört, halálra csonkított,időtlenül gyönyörű kicsióriás Magyarországgal. Részvétből is támadhat győzelem - írja kézirata vége felé Homyik Miklós. Meghökkentő, de igen bölcs megállapítás. És továbbfűzi gondolatát a mai magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának szavaival: a fájdalmakból is világ születik, sőt:világok szület(het)nek. A szégyenből, a megaláztatásból meg „páncélos égbolt”: elszánt, szilárd akarat, méltóság és szívós kitartás, ami szintúgy világokat képes teremteni. A részvéttel teli szeretet: az igazi. És csakis az. A teljes és a mély, akár az óceán végtelenje. Úgy is mondhatnám, felebarátaim: csakis úgy szabad és lehet szeretnünk egymást, ahogyan édes hazánkat. Mert ahogyan lehet szép és szeretetre méltó a más gyermeke, lehet az idegen is szép - de nekünk a sajátunk az. A magyar - szép. A magyar a szép. Sőt, nekünk a legszebb. És csak könnyes, együttérző, gyöngéd, meg-megremegtető érzéssel - csak részvéttel szabad szeretni. ZSOLNAY CSONGOR Egységes kultúránk bemutatásáért A határon túli művészeti élet eddigi legnagyobb szabású anyaországi bemutatkozása Október közepén zárult le a két hónapig tartó Biennále - A Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja, amely a határon túli kortárs magyar művészeknek komoly bemutatkozási lehetőséget biztosított - hangsúlyozta a Nyugati Magyarságnak a főszervező Goldschmied József, az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda programigazgatója. A Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválján bemutatkozott a határon túli színház-, film-, tánc-, zene- és képzőművészet, valamint az irodalom, mégpedig a fővárosban, Szegeden és Gyulán. A Biennále két programsorozatot foglalt magában, az augusztus 18-a és 20-a között a Széchenyi rakpartra szervezett ingyenes könnyűzenei seregszemlét, valamint a szeptember 25-e és október 13-a között celebrált kortárs művészeti fesztivált. Az előbbi esetében az volt a cél, hogy minél többek számára ismertté tegyék a külhoni magyar kortárs könnyűzenét, az utóbbira pedig olyan produkciókat hívtak meg, amelyek színvonalukat tekintve felveszik a versenyt a hasonlójellegű hazai produkciókkal - hallhattuk Goldschmied Józseftől. Az első program nézőszáma meghaladta a 150 ezret, az őszi mintegy ötven rendezvényt pedig megközelítőleg 10 ezer ember látta, így szinte mindenütt teltház előtt léphettek fel a művészek. A Biennále egyik fő célkitűzése az volt, hogy megmutassa: a határon túli művészet korántsem teljesen azonos a népművészettel. Az Égtájak Iroda vezetője úgy véli, hogy ez a két rendezvénysorozat fontos változást hozott a határon túli kultúráról az anyaországiakban kialakult képben,- hangsúlyozza a programigazgató. Reményét fejezi ki, hogy a Biennále során bemutatkozó kortárs műfajok nem csupán kétévente juthatnak el hozzánk, hanem a külhoni magyar alkotók, előadók magyarországi bemutatkozása folyamatos lesz. Amúgy október végén lezajlott a Vendégségben a Muravidéken rendezvénysorozat is a szlovéniai magyarlakta településeken. Ezt a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettel közösen szervezte az Égtájak Iroda, hiszen együtt vallják: az egyetemes magyar nemzeti kultúra megőrzése és ápolása szempontjából rendkívül fontos a különböző — határon túli magyar és anyaországi - régiók mélyreható szakmai együttműködése, a közös programok szervezése. Minderre kiváló alkalmat biztosított a lendvai, Makovecz Imre tervezte impozáns Színház- és Hangversenyteremben megrendezett Együtt sokszínűén című gálaműsor mellett az is, hogy a résztvevő kárpát-medencei együttesek csoportokba verbuválódva felléphettek a határ túloldalán lélegző magyar ajkú falvakban. ha a hosszú távú hatások jelenleg még nem is érzékelhetők. Kétségkívül azoknak a programoknak volt a legnagyobb sikerük, amelyek köthetők a népi művészethez (a Csávási ballada, a felvidéki Ghymes zenekar vagy a délvidéki Lajkó Félix és vendégei koncertje). Ez igazolja, hogy a hagyományos értékeknek, amennyiben 21. századi formát kapnak, helyük van a modem magyar kultúrában. A külhoni magyar művészet ugyan sokszínű, de mindenképpen az egységes kultúránk része, és mi mindannyian ehhez tartozunk - nyomatékosítja a programigazgató. Nagyon fontos lépcsőfok a Biennále, de hogy a külhoni magyar alkotók és előadók két év múlva már ideát is ismert művészekként lépjenek színpadra, ahhoz a Vendégségben Budapesten színházi estekhez hasonló rendszeres és folyamatos jelenlétre van szükség - vallja Goldschmied. Emlékeztet arra: irodájuk a Biennále mellett több jelentős programot valósított meg ebben az évben (Határon túli magyar színházi estek, Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar fiatalok találkozója, Égtájak Művészeti Találkozó - Vendégségben Kárpátalján, Hargita megyében és a Muravidéken). Az égtáj ások bíznak abban, hogy ezek az immár komoly hagyományra visszatekintő rendezvénysorozatok jövőre is folytatódnak. Továbbvitelükhöz kevés a lelkesedésünk és elhivatottságunk, ráadásul irodánk sajnos ad hoc jelleggel működik, de bízunk abban, hogy az idei év sikerei nyomán a politikai döntéshozók a továbbiakban is támogatják tevékenységünket
