Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-11-01 / 11-12. szám
2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2007. november-december SKULTÉTY CSABA Benes és Kárpátalja A pozsonyi törvényhozás szlovák tagjainak egyhangú határozata, amellyel megerősítette a háború utáni hírhedt Benes-dekrétumok érvényét, gyógyíthatatlan sebeket szaggatott fel újra. Amiről napjainkban szó van, csupán a Felvidék. A cseh politikus befolyása Kárpátalja, azaz a történelmi Magyarország észak-keleti része és népei sorsára még végzetesebbnek bizonyult, amit ma is csontunkig érzünk. Neve Trianont követően hamar fogalommá vált, diákként én ezt már, mint felvidéki gimnazista, a levegővel együtt, amelyet beszívtam, megkaptam. A csehszlovák állam egyik alapítójaként gátlást nem ismerő, eszközeiben nem válogató, minden emberi szempontra vagy tisztességre fittyet hányó, ilyen szellemet népére is sugárzó politikus jelképe lett. A „benesi szellem” kísértete az új államalakulat összeomlását is túlélte. Példa erre az 1938-as visszacsatolást követő egyik incidens a budapesti parlamentben. Egy tekintélyes felsőházi tag valamilyen éles vitában indulatosan „lebenesezte” a hazatérteket. Mire Mécs László premontrei papköltő emlékezetes versében „a mi magyarságunk mezítelen világít” - válaszolta. „Sebeinket tapogatja halk, kegyelmes ujja. Rajtunk a Benes-szenny is alleluia!” A magát emelt fővel az Osztrák- Magyar Monarchia vezető szétrombolójának valló Edvard Benes Közép-Európa gyökeres átalakításban is kitüntette magát. A győztesek és az ilyennek kikiáltottak romok fölötti alkudozásai során az ő aktív részvételével jött létre az az új politikai egység, amely, az éppen teremtett csehszlovák államhoz csatolva, csehül Podkarpatská Rus néven vonult be a történelembe. Ez a „Kárpátok alatti Oroszország”, amelyet a magyar köznyelv az első időkben Ruszinszkó néven emlegetett, kapta végül magyarul a Kárpátalja elnevezést. Már ez a sajátos névadási bizonytalanság is kifejezte a mögötte rejlő politikait, amely bő lehetőséget adott Prágának a latin „oszd meg őket és uralkodj fölöttük” elv alkalmazására. Jellemző mozzanat a párizsi békekonferenciáról: amikor a román és csehszlovák csapatok elfoglalták az észak-keleti magyar megyék nagyobb részét és helyileg említésre méltó politikai megmozdulás még nem is történt, ő már „kötelességérzetére hivatkozva „a ruszin lakosság óhaját” terjesztette elő, hogy nem kívánnak magyar fennhatóság alatt maradni, „ezért felajánlották, hogy egy önálló államot alkotva szoros federációba lépnének Csehszlovákiával”. A Kisantant három kormánya szinte egyidejűleg memorandumban fordult a békeértekezlethez, , tiltakozva minden magyar követeléssel szemben, hogy írjanak ki népszavazást. 1921-ben Benes, már birtokon belül, Ungvárra érkezve az új tartomány számára - „önállóságról” már nem lévén szó - az autonómia megadását is „korainak” tartotta. Arra még gyorsan gondja volt, hogy, az elindított földreformot kihasználva, meginduljon csehek betelepítése a magyar birtokokra. A folyamatról, az állam és az egész közélet rohamos átalakításáról részletesen tanúskodik az eddig legalaposabb munka, Botlik József történész feldolgozása. Mindenben, ami fontos és ezután Prágából jön, ott van Benes keze, Masaryk legközvetlenebb munkatársaként mindenható mindenben. Államalapítói feladatának tekinti, hogy elősegítse és figyelje a új Szlovákiánál is ismeretlenebb keleti tájak birtokbavételét. Cseh- és Morvaországban a hivatalos nyelv a cseh, Szlovákiában a szlovák, Kárpátalján a cseh és a ruszin. Ahol azelőtt elvétve se láttak cseh embert, most elárasztják a tartományt. Nincs szó az ígért autonómiáról, minden közhivatalba, az utolsó faluig, csehek ülnek be. Ungvár rangot kap: mint tartományi székhely új városrésszel, nekik. Az őslakos magyarságnak gimnáziumot nem engedélyeznek, magyar nyelvű oktatás terén szerény fellegvárnak megmarad Beregszász és kereskedelmi középiskolájával Munkács. Ahol megvan az előírt százalékarány, hivatalban bíróság előtt, a magyar nyelvhasználat engedélyezett. Furcsa közigazgatási határ volt szülőhelyem, a Szlovákiának odaítélt Ung egyei Nagykapos és városunk, Ungvár között. A széles tájon magamat mindenütt otthon érezve, a kor Kárpátaljájáról amolyan sehogy sem odavaló, távoli gyarmatosítók uralma alá került , de pont e csehek által hozott, addid itt nemismert demokratikus szellő által átfújt világ idéződik fel. A cseh politika középpontjában a szlávosítás, főleg a ruszin népnek a magyarságtól való leválasztása állt. De folyt a magyarság belső megosztása is, így a törvényesen működő kommunista párt segítségével. Mégis: eleven magyar élet, önfenntartási küzdelemben, szervesen együtt a szlovákiai nemzetrésszel. Benes közvetlen kárpátaljai szerepe lassan elhalványult. Kezdettől fogva Csehszlovákia külügyminisztere, közben egy ideig miniszterelnök is, a genfi Népszövetségben országa sztárszónoka, a Magyarországot béklyóban tartó Kisantant vezéralakja - szerepét helyben már kellően betöltötték mások. Emlékezetes maradt egy látogatása, amelyet 1935 után, Masaryk halálát követően, immár mint köztársasági elnök, Kárpátalján tett. Úti programján Munkács is szerepelt. Ha más nem, egy vicc, a közhangulatot és benne egy letűnt kort kifejező vicc, őrizte meg ennek a látogatásnak az emlékét. Az ilyen magas vendéget hagyomány szerint a vallásfelekezetek mindegyikének a képviselője is üdvözli. Munkács lakossága majd fele részben zsidó, magyar anyanyelvű és érzelmű zsidó volt. A vicc szerint a hitközségi tanács felkereste a rabbit: jön ez a magyarfaló cseh, mit tegyenek? A rabbi nem jött zavarba: „Fussatok elébe, szórjatok útjára virágot és örüljetek neki!” Csakhogy a rabbi ezt ékes jiddis kiejtéssel mondta, amiben az „u” o volt, az „ó” a, az „ö” pedig ü. Jött 1938 és 1939, a csehszlovák állam felbomlása. Benes elmenekülésével úgy érezhettük, hogy ez a nemzetközileg oly nagy befolyáshoz jutott , zsigeri mélységgel magyargyűlölő politikus egy jövendő ismeretlenségbe távozott. Új felhők tornyosultak, de életünket már más fejlemények, erők irányítják, amelyekbe a Beneseknek nincs többé beleszólásuk. Végzetesen tévedtünk. A megalázottan távozott Benest a nyugati világban addigi szövetségeseinek rokonszenve mellett sértetlen csehszlovák diplomáciai és főleg titkosrendőrségi hálózat várta, induló anyagi hátteret hazai vállalatok külföldi vagyona és jövedelme nyújtotta. Lépésről-lépésre, hallatlan szívóssággal és a cselszövés minden eszközével nem csak azt érte el, hogy a Németországgal háborús felek elismerték emigráns kormányát, de megkapta a két háború közötti Csehszlovákia helyreállításának az ígéretét is. Csehszlovákiát, Benes megfogalmazása szerint: „történelmi (sic!) határai között”. A célkitűzés lényegében sikeres lett, a „történelmi határok” érvényesítése a cseh és a szlovák országrészre vonatkozólag elérhetővé vált, de a keleti rész, a Magyarországhoz visszakerült Kárpátalja ügye az egész programot megzavarta. A Benes emigrációjáról végzett kutatásokból kiderül bizonytalansága. A”bomlasztó és áruló német és magyar kisebbségtől megtisztított”, szín cseh és szlovák államot akart, amely „hiúként” szerepel Kelet és Nyugat között. De e „híd” biztosítékát egyre inkább Moszkvában, Sztálin személyében látta. Nélküle, különösen, ha a Vörös Hadsereg behatol a térségbe, közép-európai rendezés többé nem lehetséges. A kutatások nem Edvard Benes kis meglepetést is hoztak: a lengyel emigrációs kormány is szemet vetett Kárpátaljára: „ha már a magyaroké nem maradhat, nem lehetne-e végül is a miénk?” Ez eleve megvalósíthatatlannak bizonyult, Moszkva Sikorski élesen szovjetellenes kormányának már a puszta létét sem fogadta el, hamarosan meg is alakíttatta a maga lengyel kommunista ellenkormányát. A látszólag nyűt kérdés Kun Miklós történész megállapítása szerint valójában már 1940-ben eldőlt. Mi több, amit szinte hihetetlennek tarthattunk: Benes maga ajánlotta fel Kárpátalját Moszkvának. A felkínálkozás tényét más források is megerősítették, ez nem csupán egy alkalommal történhetett. Az utolsót most szeptemberben hallhattuk Budapesten a Terror Háza Múzeumban a„Magyar Sors Csehszlovákiában” kiállítás megnyitásakor rendezett konferencián. Helena Nosková szlovák történész moszkvai levéltári kutatásairól azt a nem jelentéktelen kiegészítő adatot ismertette, miszerint Benes Kárpátalja felajánlása ellenében Sztálintól a felvidéki magyarok kitelepítéséhez való szovjet hozzájárulást kérte. Népek sorsa. A magyaroké nem lehet, csak az övék nem. így egy lengyel is szeretné. Jön aztán, újra, Prágából egy kóbor cseh, aki valamikor már járt arra és odaajándékozza Moszkvába egy grúz orosznak, aki amúgy is megkapta volna Csak őket, a kárpátaljaiakat, nem kérdezte senki. Budapesten, 3 szobás 81 m2-es várkerületi lakás 123 m2 tetőterasszal eladó. Érdeklődni mindennap reggel 8 és 10 óra között lehet a +36-1 375 60 28 as telefonszámon. NYUGATI MAGYARSÁG Hungarians of the West Hongrois d’Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal,QC H3P 3B9, Canada Phone: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Magyarországi szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. TeL/Fax: 326-7531 E-mail címünk: ukr4you @yahoo.com ny ugatimagy arsag @ axelero .hu Terjeszti: GONDOS BT., FEHÉRLÓFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$ 45, egyéb országok: US-$ 45, MAGYARORSZÁG: 2500 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. A Tisza Ratio környékén
