Nyugati Magyarság, 2007 (24. évfolyam, 2-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
I. évi., 1. szám 2007. március A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS LAPJA Kihívás és információ Történelmünk során a terhekből a legtöbbet a parasztság viselte, és adnia is „önként” mindig neki kellett a legtöbbet. A kiszolgáltatottságot fokozta, hogy nem volt szerves gazdasági fejlődés, nem volt erős nemzeti összefogás. A gazdaköri mozgalom újraindítása, a közel évszázados hagyományok figyelembevételével, az új kor kihívásaihoz igazodva történt. Az 1990-es zászlóbontás esélyt adott újból az összefogásra, az önszerveződésre, de akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz évtizedek következnek. Szinte a lehetetlenre vállalkoztunk. A valaha volt gazdák és utódaik a tsz-ek romjain és az épphogy működő háztáji gazdaságokból kezdték meg a családi gazdaságok és azok szövetkezéseinek életrehívását, az Európai Unióban is versenyképes modell kialakítását. Nem volt kellő tapasztalat, szakmai segítség, el kellett igazodni a jogi, banki, piaci ügyekben és mindezt úgy tettük, hogy közben a privatizált, tőkeerős nagygazdaságok erős versenyt diktáltak. A termőföldért folytatott, közel másfél évtizedes küzdelmünk a családi gazdaságok létrehozásában, a gazdaszövetkezetek, TÉSZ-ek megalakítása érdekében tett erőfeszítéseink nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ma a termőföld 55 százalékát a magángazdák művelik Magyarországon. Szövetségünk, mint érdekképviselet részt vesz a magyar és az Európai Uniós érdekegyeztetési folyamatokban, szakértőink Budapesten és Brüsszelben is eredményesen dolgoznak. A rendszerváltás óta eltelt időszak nagy tanúsága, hogy nehéz helyzetekben, elsősorban magunkra és szövetségeseinkre számíthatunk. Az Európai Uniós csatlakozás -amit kudarcként éltünk meg- által ránk kényszerített kíméletlen verseny új helyzetet teremtett. Tudomásul kellett venni, hogy tagjainkat akkor segítjük a legeredményesebben, ha részt veszünk a közéletben, ha szövetséget kötünk az agrár- és vidékfejlesztési programunk megvalósítására, amelyet egyébként közösen, a tagságunkkal egyetértésben készítettünk el. 2005. november 24-én stratégiai szövetséget kötöttünk a FIDESZ Magyar Polgári Szövetséggel. Az együttműködés keretében elkészítettük agrár- és vidékfejlesztési programunkat, amely ma is zsinórmértékül szolgál szakmai álláspontjaink kialakításánál. A szövetségi megállapodás alapján 5 parlamenti képviselő, 19 megyei közgyűlési tag és jelentős számú polgármester és önkormányzati képviselő segíti tagjaink eredményesebb munkáját, gazdálkodását. A verseny, amely az uniós viszonyok között egyre erősebb lesz, figyelembe véve a közös agrárpolitika változásait, és a WTO eddigi és várható döntései alapján a piacok liberalizálását, megköveteli, hogy a gazdák, a vidéken élő polgárok folyamatosan megkapják a legfrissebb információkat, igény esetén a jól képzett tanácsadók segítsék munkájukat. A szakmai döntéseket megalapozó információk, az erre épülő tanácsadás csak bizalomra épülhet. Szükséges tehát, hogy legyen saját információs bázis, saját tanácsadó hálózat. Köszönet illeti Miklóssi István urat, Miklóssi Annamarie kisasszonyt és Obreczán Ferenc urat, akiknek az áldozatvállalásával létrejött a Magyar Nemzeti Alapítvány. Az Alapítvány feladata, segíteni a „Haza és Vidéke” polgárainak boldogulását a megfelelő információk nyújtásával, erősíteni az összefogást a világban szétszóratott magyarság között, segíteni az egymásra találást, az együttműködést. 2008. nyarára tervezzük Opusztaszeren, a világ legkülönbözőbb részein élő gazdálkodó, a mezőgazdasághoz, a vidékhez kötődő valamennyi magyar származású polgártársunk meghívását. Ezen a módon is erősíteni kívánjuk a magyar származású tudósok, kutatók, gazdálkodók, vállalkozók közötti kapcsolatok erősítését. Céljainkat csak akkor érjük el, ha van egy olyan sajtóorgánum, egy olyan újság, amelyik a magyarok -éljenek bárhol is- többségéhez eljut. Ezt a missziót vállalta a Nyugati Magyarság, és ezért külön öröm számunkra, hogy az újság mellékleteként minden hónapban megjelenik majd a Haza és Vidéke melléklet. Ezeken a hasábokon kívánunk hírt adni magunkról szerte a világba és itthon is, információt adni tagjainknak, segítve ezzel gazdálkodásukat, boldogulásukat. Terveink között szerepel, hogy a mellékletben folyamatosan tájékoztatást adunk a Magyar Nemzeti Alapítvány tevékenységéről és a magyar gazdák helyzetéről. Meggyőződésem, hogy a lap és annak melléklete egyre több hazáját szerető emberhez jut el és munkánk által is egyre nagyobb lesz azok tábora, akik meg kívánják tartani a magyar termőföldet, akik élhető vidéket akarnak, akik erősíteni akarják a város és vidék közötti kapcsolatot, akik szívükön viselik hazájuk sorsát. Jakab István A Magyar Nemzeti Alapítván kuratóriumának elnöke 2007: a változások kezdete Nagyobb változásokat hoz 2007 a magyar mezőgazdaságban, mint az uniós csatlakozás éve, 2004 mondta a szaktárca szakértője a Parlament Mezőgazdasági Bizottságában. Részben igaza van, csak az időpontban tévedett. 2007 csak a változások kezdete, 2013-ig folyamatos átalakulásra kell felkészülni a mezőgazdaság és a vidék finanszírozásában és támogatásában. Az 1992-ben megindított Közös Agrárpolitikai (KAP) reform jelentős eredményeket ért el. A termelési típusú támogatások következtében felhalmozott termékhegyek nagyrészt megszűntek. Az EU költségvetésének közel felét kitevő mezőgazdasági támogatások egyre nagyobb részét fordítják a tagállamok a környezetgazdálkodás, a környezetvédelem és a vidékfejlesztés céljaira. Az 1992-es reform megkezdte a termelési, környezeti és társadalmi támogatások szétválasztását. Az egyes pillérbe sorolták a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos támogatásokat, a második pillérbe pedig a vidékfejlesztési típusú támogatásokat, amelyek nincsenek közvetlen hatással a termelésre. Ebben a pillérben kaptak helyet az oktatással, vidéki társadalom kapacitásfejlesztésével, a helyi infrastruktúrával kapcsolatos támogatások is. A reform előrehaladtával, az első pillér forrásai egyre nagyobb mértékben támogattak a környezet fenntartásával kapcsolatos tevékenységeket, például az agrár környezetgazdálkodási támogatások formájában. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokat az EU az Európai Mezőgazdasági és Orientációs és Garancia Alapon (EMOGA) keresztül jutatta el termelőknek 2006-ig. Az alap az Unió költségvetésének közel felét kezelte, és fizette ki az akkreditált nemzeti intézményeken keresztül. A EMOGA Garancia részlege kezdetben csak mezőgazdasági termeléssel közvetlenül kapcsolatos támogatásokat kezelt. A támogatások folyósításának feltétele az kifizető ügynökség akkreditálása, az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (HER) kiépítése, valamint a nemzeti szinten meghatározható paraméterek, például legkisebb támogatható földterület, rögzítése volt. (folytatás a II. oldalon) A Nagy Gazdatüntetés Pontosan két évvel ezelőtt még javában tartott Budapesten a Nagy Gazdatüntetés. Az ország valamennyi agrárkörzetéből ezer erőgéppel vonultak a fővárosba a súlyos sérelmeik orvoslását követelő termelők. Egy hétre még a Parlament előtti, Kossuth teret is megszállták a traktorok. Ugyanis eleinte a kormányzat a demonstrálok kifárasztására játszott, igyekezett bagatellizálni a mozgalom jelentőségét. Néhány hete bizonyosodott be a bíróság jogerős döntésével, hogy az Országháza előterében való tüntetés folytatását nem akadályozhatta volna meg a rendőrség tiltásával a hatalom. Az erőt mutató gazdatüntetéstől továbbra is rettegnek a kormányzati szerepet magukhoz ragadók, ezt bizonyítja, hogy Budapesten az elmúlt év utolsó negyedében a traktorok közlekedését tiltó táblák százait szereltette fel a főpolgármester. Most idézzük fel miért vonultak a gazdák a fővárosba! 2002. októberétől egyre mélyült a mezőgazdaság minden ágazatát sújtó válság. Amely időtartamában, kiteijedésében és mélységében példa nélküli volt a rendszerváltás óta eltelt történelmi időszakban. A kormányzat minden megnyilvánulásával alábecsülte a gondok nagyságát. Az ágazat minisztériumi irányítása abban bízott, hogy a piaci helyzet javulása majd megoldja a problémákat. Közben az agrártermékek értékesítési feltételei egyre romlottak. így még a legversenyképesebb termelők veszteségei is egyre gyorsuló ütemben nőttek. Közben a kormány még a jól működő (például tejágazat) piacszabályozási megoldásokat is tönkre tette. A 2004-es költségvetési törvény elfogadása után egyértelművé vált, hogy az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott agrártermelők semmilyen kormányzati anyagi segítségre sem számíthatnak. Az uniós csatlakozás okozta félelem, az új körülményekre való felkészítés elmaradása, a beváltatlan ígéretek sokasága, a gyorsan növekvő gazdálkodási veszteségek, egyes kormánytagok arrogáns magatartása és a Nemzeti Agrárkerekasztalnál tanúsított elutasító kormányzati viselkedés robbantotta ki az országos népmozgalmat. A tüntetés vezető szervezete a Magosz volt. A tüntetés spontán módon csatlakoztak még az inkább MSZP-s kötődésű MOSZ tagjai, sőt, tagszervezetei is. Sőt, ez a szervezet megpróbálta a vezető szerepet is átvenni a Kossuth téri bevonulást megelőző időszakban. Az elégedetlenség mértékére jellemző, hogy az ÁPV- hez tartozó Hódmezőgazda Rt. erőgépei is ott voltak az utakon. Sőt, a Medgyessy Péter (volt miniszterelnök) és Benedek Fülöp (agrárminisztériumi államtitkár) érdekeltségi körébe tartozó tiszapüspöki Aranykorona Rt. vezető munkatársa is a tüntetők igazságáról nyilatkozott. Már egy hete tartott a demonstráció, amikor a kormányzat nagy nehezen feladta halogató taktikáját és megkezdődhettek az agrárválság enyhítését célzó hosszadalmas tárgyalások. A két oldal delegációi és szakértői két hétig egyeztettek. Közben többször volt reális veszélye a tárgyalások megszakadásának. Végül pontokba szedett, a válság minden elemét érintő, korrektnek tűnő megállapodás született. Amit a tüntetők követelésének engedve Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is ellátott a kézjegyével. Ezzel a feszültség oldódni látszott és az erőgépek visszaindultak a falvakba. Néhány órával a megállapodás aláírása után, a miniszterelnök egy interjúban azt állította, hogy „ .. .a gazdák megfutamodtak Budapestről.” Emiatt csaknem visszafordultak a traktorok. A követelések jó néhány pontjának teljesítését a kormány a következő hónapokban szabotálta. Ezzel a testület és a miniszterelnök súlyosan megszegte az agrár-megállapodást. Az agrárbéke az elmúlt két évben távol maradt a magyar vidéktől. (Németh Imrét, a válság kezelésére mindvégig képtelen földművelésügyi minisztert néhány héttel később menesztette Gyurcsány Ferenc.)
