Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-11-01 / 11. szám
06. november Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Európai kihívások .ŐRINCZ MIKLÓS [ilyen kihívásokkal kell szembenézb Európának és az EU-nak az elkötkező 30 évben? A XXI. század eleje számos kooly kihívást intézett a fejlett demokciához. Gondoljunk csak a 2001. eptember 11-i eseményre, amelyek Iegdöbbentették és sokkolták az eupai demokráciákat is. De gondolnk csak a 2005. évi késő őszi párizsi eményekre, vagy a 2006. februári karikatúra háborúra”, amely talán lem is történhetett volna rosszabbor, ugyanis az Európai Unió még lem heverte ki a bővítés utáni (2004) [ehézségeit. Ráadásul az Unió alkotmányozási folyamata is „megfenekett”. Ugyanakkor az utóbbi pár évben negszaporodtak a rendkívüli árvizek, l szokatlan időjárási jelenségek, amewek nem sok jóval kecsegtetnek. Az ■mberiség jelenleg nem célszerűen jiasználja fel erőforrásait, ahogy most ílünk, termelünk és fogyasztunk, rosszabb távon nem folytatható. Nem tartható fenn az erőforrások felhasználásának jelenlegi üteme - pazarlása -, ahogy a környezet állapotának veszélyes és drámai romlása és a gazdasági {egyenlőtlenségek növekedése sem. írásomban a következő kérdésekkel ikívánok foglalkozni:- az iszlám jelenléte Európában,- tömeges bevándorlás (Afrika),- Európa lakosságának öregedése,- globális felmelegedés, emelkedő tengerszint,- a mezőgazdasági termelés instabilitása és csökkenése,- az édesvíz készletek rohamos csökkenése. Az ISZLÁM JELENLÉTE EURÓPÁBAN A hatvanas-hetvenes években a lendületesen növekvő európai gazdaságnak jól jött a tömegesen beáradó olcsó munkaerő. A betelepülést segítők azzal számoltak, hogy az újonnan jöttek gyorsan beilleszkednek választott hazájuk társadalmába, de csakhamar kiderült, hogy ez korántsem egyszerű folyamat. Az elmúlt három évtizedben az európai muzulmánok száma néhány százezerről több mint húszmillióra nőtt. A fiatal európai muzulmánok a betelepültek második, harmadik generációjához tartoznak. Ezek az emberek az internet, az audio- és videokazetták, a könyvek és DVD-ék segítségével szorosabb kapcsolatot tartanak a szülőföldjükkel, és így formálható az iszlám öntudatuk. 2005. januárjában a New York Times külpolitikai rovatvezetője interjút készített néhány 18 éves, Franciaországban felnőtt muzulmán fiatallal. A riport és az abból leszűrhető tanulságok igen figyelemre méltóak. Az inteijúalanyok ugyanis a híreket és információkat kizárólag az al-Dzsazíra televízióból gyűjtötték, mivel a francia csatornáknak egyszerűen nem hisznek. Szerintük Oszama bin Laden csak az iszlámot védelmezi. Az öngyilkos mártíromság igazolható, mert nincs nagyobb dicsőség annál, mint amikor valaki az iszlámért adja az életét. Végül sokkal inkább tartják magukat muzulmánnak, mint franciának. A 2005. késő őszi és a 2006. februári párizsi események világosan megmutatták, hogy Franciaországban is kudarcot vallott a kisebbségek beilleszkedését elősegítő politika. A franciák nem egyszer kijelentették, hogy a mindegy-honnan-jött bevándorlókat „franciásították”. Ez a politika úgy ahogy még működött, amíg csak kevés bevándorló volt. Manapság már egyes városokban a muzulmán bevándorlók aránya 30 és 60 százalék közötti, és e területek legtöbb iskolájában a francia anyanyelvű diákok aránya 20 százalék alatt van. Például Clichy lakóinak több mint 80 százaléka muzulmán bevándorló vagy azok gyermeke! A másik súlyos probléma, hogy ezeken a területeken a munkanélküliséget 30 százalékosra becsülik, de ezen belül a munkaképes fiatalokét 60 százalékra. Nyilvánvalóvá vált, hogy Franciaország muzulmánjainak nagy része nemcsak hogy elutasítja a „fölényben lévő francia kultúrát” (sőt egyáltalán az európai kultúrát is), hanem arról is meg van győződve, hogy az összes lehetséges életforma közül az iszlám a legjobb. 2006. februárjában pedig elemi erővel törtek fel az indulatok az iszlám világban, mert karikatúrák jelentek meg Mohamed prófétáról (béke legyen vele). Miután több európai újság is átvette a rajzokat, a világ muzulmán lakosságának körében általános Európa-ellenes gyűlöletet uralkodott el. Az egyre inkább egységesülő és határok nélküli Európában megeshet, hogy a nyugati kultúrkör társadalmai szembe találják magukat az iszlám, az ortodox keresztény, a kínai és egyéb más kultúrával, amely eltérő értékeket vall magáénak, mint a kereszténység. A balkáni tűzfészek a példa rá, hogy Európa békéjét jobban fenyegeti a kultúrák ütközése, mint a nemzetállamok hajthatatlansága - és ez a félelem megalapozott. Miután Constantinus császár megosztotta a Római Birodalmat, két kultúra gyökerezett meg a Balkánon: a római katolikus és a görög ortodox. Amikor a törökök a XV. században megjelentek a Balkánon egy harmadik kultúra, az iszlám is csatlakozott a meglévő két kultúrához. Azóta néha összeütközésbe került egymással ez a három kultúra. Jugoszlávia felbomlása után az 1990-es évek elején vérfürdőhöz vezetett a három kultúra egymás iránti türelmetlensége. Mi a teendő ebben a helyzetben? Mielőtt harciasán és dühödten szembeszállnánk az iszlámmal, hogy megvédjük tőle az európai kultúrát, nézzük meg, miről és kiről is beszélünk? Szögezzük le mindjárt: a ke(folytatás a 8. oldalról) Nyers Rezső 1948-ban szociáldemokrataként segédkezett a kommunistáknak, ’56 után az MSZMP döntéshozójaként szavazta meg Nagy Imre halálba küldése mellett Kéthly Anna és a Szociáldemokrata Párt jogfosztását. 1989-ben aztán az MSZMP utolsó elnökeként vállalta az MSZP első elnöki tisztét, miközben az 1989 október 7-ei Alapító Nyilatkozat szerint: „A Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjának és reformtörekvései örökösének tekinti magát.” Az új hazai baloldali érzelmű tőkések csoportja csak a vagyonbővítés és a zárt hálózatépítés útján járhatott és járt. Ragaszkodik az átmentett gazdasági és uralmi kiváltságokhoz, de nem vállalja az érdemi társadalmi igazságosságot, a nemzeti azonosulást és felelősséget. Magatartását neoliberális nézetek és globalizációs érdekek határozzák meg. A kommunista nemzetfeletti hatalom így torkollott és torkollik bele a globalizációs nemzetfeletti érdekhálózatba, a kis magyar átváltozások módján.- Baloldali érzelmű tőkés osztály - nem önellentmondás ez?- Az 1956 utáni félévszázad keleteurópai és hazai nyomorúságai sarjasztották ezeket a torz képzeteket. A három mai nemzedéknek még ebben az örökölt környezetben kell együtt élnie. Időrendben az első nemzedék épp ötvenhatban emelkedett nemzeti megosztásból összetartásba, majd süllyesztették összetartásból új megosztásba. A mai középnemzedéket a megtorlásból és a magánélet anyagi könnyítéséből nőtt gulyáskommunizmus nevelte egyoldalú alkalmazkodásra és bezárkózott közömbösségbe. A fiatal felnőttek induló nemzedéke most már a választás szabadságával is találkozott. Amely az európai és a magyar hagyomány hosszú megresztény-iszlám ellentét súlyos ugyan, de még nem a civilizációk összeütközése, és nem is vallásháború. Allah (béke legyen vele) és a mi keresztény Istenünk is békét akar. Jézus, amikor imádkozni tanított minket, a Miatyánkot egy szóra írta, a „miképpenre”: „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Megbocsátani azonban csak kölcsönösen lehet. S az is biztos, hogy a muzulmán világban is sokan vannak olyan vallási vezetők, politikusok, értelmiségiek, akikkel tárgyalni lehet és szükséges a békés megoldások lehetőségéről. így megálljt lehet parancsolni az esztelen és felesleges erőszaknak. Az árkokat temetni kell, és nem mélyíteni. Ez az üdvözítő Európa számára is, ha már oly büszkék vagyunk a felvilágosodás eszméjére és a ráció hagyományaira. A másik fontos dolog, hogy az EU- nak is be kell iktatnia alkotmányába a keresztény értékek védelmét. Nem az a baj, hogy a muzulmánok és a zsidók annyira védik a vallásukat, hanem az, hogy mi, európaiak nem. A Koránban Jézust is, Szűz Máriát is, Mózest is szentként tiszteli. Európában a Megváltónk anyját le lehet szajházni. Az alkotmányban ezen értékek védelme nem a szabadság, hanem a szabadosság korlátozását jelentené. Van-e példa a megbékélésre? Igen van, és ezt a példát mi, magyarok szolgáltattuk Európának. Szigetvár határában a Szulejmán emlékpark. Ez a szultán hét hadjáratot vezetett Magyarország ellen, és most a szigetvári hőssel egy helyen áll az emlékműve. Tömeges bevándorlás A migráns és a kisebbség fogalmának meghatározása körül élénk vita bontakozott ki. Az 1970-es évek óta szakításának végeztével megteheti, hogy vagy felfedezi és megtartja ezt az értékrendet, vagy jogról és hagyományról tudomást sem véve jelenkori világfüggvényként éljen. Közvetlen munkára és támaszra legkevésbé az induló nemzedék számíthat.- Az idei emlékév is nyitott kérdések tömegétől terhes...- Az 1956-os nemzeti összetartás hagyományát senki sem sajátíthatja ki. Feltámasztását viszont mindenki támogathatja. Ez azon múlik, hogy a nemzet megosztásának nyilvános felelősségét végre az viselje, akinek viselnie kell. Ha az 1956-os megtorlás és megosztás tetteseinek kiváltságaik máig öröklődnek, a felelősség is átszáll az örökösökre. Rajtuk múlott és múlik, hogy ennek a kérdésnek tisztázó lezárása máig elmaradt. Gondoljuk hát meg jól, milyennek látjuk és láttatjuk a nemzet akkori és mai állapotát! Az idei emlékév előkészítéséről a szocialista döntéshozók 2005-ben a féligazság és a félhomály ötleteivel kísérleteztek. Hallottunk „a baloldal tragikus veszteségéről”, hallottunk „az 1956-os és a mai fiatalok hasonló életmód-forradalmáról”, vagy „a köztársaság nemzeti megbékéléséről és egységéről”. Egyedüli és megismételhetetlen történelmi alkalom részesei és felelősei vagyunk. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját már a gondolatszabadság korában és még a cselekvő szereplők jelenlétében üljük. Ez az élethelyzet nyíltságot, hitelességet és alázatot követel. Vagyis 1956 igazsága a nemzetről és a nemzet által szóljon. A nemzet akarta 1956-ot, és erre most a nemzetnek kell emlékeznie. Ha a mai megemlékezés 1956 igazságára támaszkodik, az a nemzeti összetartás megújítását szolgálja. A kölcsönösség fordítva is érvényes. A nemzeti megosztást folytatja az, aki 1956 megtor-Európában megkétszereződött a legális migránsok száma (kb. 6 millió fő), az illegális bevándorlás mértékét pedig még megbecsülni is nehéz. Az Európai Bizottság 2001-ben elkészített egy dokumentumot, amely a gazdasági bevándorlás Zöld Könyve címet viseli. Ez a könyv nem ad automatikusan szabad utat a gazdasági bevándorlóknak, hanem irányelveket fogalmaz meg a tagállamok számára. A bevándorlók befogadásáról maguknak a tagállamoknak kell dönteniük. Napjainkra ez a kérdés igen fontossá vált az öreg kontinensen. Az EU munkaképes lakossága „drámai módon” csökken, emiatt 2010-re szakemberhiány alakulhat ki térségünkben. 2010 utánra várható a munkaképes lakosság számának igen nagymérvű viszszaesése. Az Európai Bizottság a bevándorlásról és az integrációról szóló jelentésében azt jelzi előre, hogy 2010 és 2030 között az EU-ban akár 20 millióval is csökkenhet a munkaképes korúak száma. A kérdés fontosságát a következő ténnyel szeretném megvilágítani: 2003-ban az EU lakossága 1,9 millió fővel gyarapodott, ezt főleg az 1,7 millió bevándorlónak köszönheti. Már maga ez az egy tény is rávilágít a probléma súlyosságára. Komoly gondot jelent, hogy az EU-ban nincs egységes szabályozás a bevándorlási kérdésekben. Az Unió gyakorlatilag tétlenül nézte az illegális bevándorlók tömeges befogadását Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában. Ezt a „humanitárius gesztust” európai meghívásként értelmezték a harmadik világ számos országában. Csak át kell jutni valahogy az Unió külső határán. Aztán esetleg néhány évig bujkálni valamelyik uniós tagország területén, majd valamilyen lását és meghamisítását „elrendezi”. Tegyük mérlegre a két szellemi és közéleti szándékot. Az előkészület jelképes napján, 2005. november 7- én hozták nyilvánosságra az 1956-os Kárpát-medencei Emlékbizottság budapesti, debreceni, marosvásárhelyi, ungvári rendezésű állásfoglalását. Ez így hangzik: Megbékélést akarunk. Azoknak a megbékélését akarjuk, akik életükkel, rabságukkal, megnehezített és megalázott sorsukkal fizettek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc természetes emberi és közösségi nemzeti céljáért. Ehhez a megbékélési szándékhoz a 2006-os emlékévre készülve mindenki, minden nemzet mindenütt csatlakozhat. De azt senki, sehol semmikor ne várja, hogy 1956 áldozatainak, meghurcoltjainak, megbélyegzettjeinek nevében valaki is csatlakozzon a megtorlók és örököseik saját megbékéléséhez, a felmentés megbékéléséhez. Ez 1956 nemzeti közakaratától és méltóságától idegen magatartás volna. Ne a megtorlás és a meghamisítás oldaláról állítsanak feltételt a megbékéléshez. Ott inkább a bűnbánatnak és a bocsánatkérésnek van helye. Mert ugyan mi is várható az ötvenhatos megosztás és megtorlás túlélőitől és örökségétől? A Kádárrendszerhez való hozzákötöttség nem állt összhangban egy nyugat-európai mintát követő, polgári demokratikus értékrendet valló párttal, mivel az államszocialista kurzus éppen ezeknek az értékeknek a tagadására épült. Az alapvető ellentmondásra a szocialisták válasza máig a hallgatás, a múlt elemzésének elmulasztása. Megtorlás, megosztás, nemzettől idegen szemlélet egyazon oldalnak a felelősségét terhelik, a kommunista nemzetfeletti hatalom felelősségét. Ez a felelősség nem évül el. Hiába minden hallgatás, ezt a felelősséget soha nem lehet elhárítani. Aniszi Kálmán úton-módon megszerezni a tartózkodási és munkavállalási engedélyt. Egyre nagyobb mértékben nő az „ökológiai” migránsok száma is. Ok azok, akik az éhezés, a környezetszennyezés, vagy esetleg a klimatikus változások miatt kényszerülnek szülőhelyük, vagy korábbi lakóhelyük elhagyására. Sajnos a világ egyes részein továbbra is súlyosbodó szegénységgel kell számolni. A szegénység a harmadik világban már-már nyomasztó mértéket ölt. Azon afrikai lakosok száma, akik napi 1 dollárból, vagy annál is kevesebből tengetik az életüket, 1987 és 1988 között 217 millióról 302 millióra növekedett. Ha nem sikerül ezt a tendenciát megállítani, akkor 2015-re ez a szám 302 millióról 361- 426 millió körüli értékre fog nőni. A mortalitás fekete-afrikai átlaga 1990-ben 100 ezer élve születésre számítva 980 volt. A harmadik világban 470. Csak az összehasonlítás kedvéért: ez a szám az USA-ban 12. Megdöbbentő adatok. A felsorolt példák azt mutatják, hogy a migránsok száma tovább nő az elkövetkezendő évtizedekben. Évente körülbelül 100 ezer ember lép illegálisan az EU területére a Földközi-tengeren keresztül. Az EU 25 tagállama elfogadta Franco Frattini igazságügyi biztos javaslatát a Földközi-tengeri biztonsági erők létrehozására. 2007-től az EU tagországoknak évente 100 millió euró áll rendelkezésre ilyen célokra, valamint a bevándorlók hazatelepítésére. Az EU arra is különített el pénzt, hogy támogassa az észak-afrikai országokat a menekültek ellátásban és az ideiglenes menekülttáborok színvonalának javításában. Mi a teendő a jelenlegi helyzetben? Lehet, hogy sokan megütköznek azon, amit mondok, de szerintem az Európai Unió felé áradó menekülthullámot úgy lehetne megfékezni, ha gyűjtőtáborokat állítanának fel EU kapui előtt, mondjuk Tanzániában, Moldáviában vagy Ukrajnában. Ezeket táborokat az EU-nak szigorúan ellenőriznie, és anyagilag hathatósan támogatni kellene. Európa lakosságának öregedése A világon jelenleg 6,2 milliárd ember él, becslések szerint 2025-re ez a szám kb. 8 milliárdra fog növekedni. A népesség növekedésének több mint 95 %-át a fejletlen országok adják. A fejlett országok a következő 2-3 évtizedben várhatóan megtartják jelenlegi kb. 1,2 milliárd főt kitevő lélekszámúkat. Az EU-ban 1999-ben volt a legalacsonyabb a születések száma. Az EU 1950-ben még a világ lakosságának 12 százalékát adta, manapság ez a szám alig 6,2 százalék. Az Unió lélekszáma 2005-ben érte el lélekszámot tekintve a csúcspontot 376 millióval. Aggasztónak tűnik az az előrejelzés, hogy 2050-ig ez a lélekszám több mint 45 millióval fog csökkenni. Fájó, de le kell szögezni: Európa a népesség kor szerinti öszszetételét nézve idős, a halandóság igen magas. EU-ban a születések számát tekintve az 1999-es év volt a legrosszabb, a második világháború óta eltelt időszakban. A csökkenő természetes szaporulat és az emelkedő életkor miatt a 65 éven felüliek lélekszáma 2050-re eléri a teljes népesség 40-50 százalékát. Európában a leggyorsabban öregedő lakosságú ország Olaszország, ahol a 65 éven felüliek aránya 10 éven belül meghaladja a 30 százalékot. Sajnos Németország is hasonló tendenciákat produkál, ott ez a szám várhatóan 27 százalék körül alakul. Az aktív korú népesség arányának csökkenésén kívül hosszabb idő óta problémaként jelentkezik az EU munkaerőpiacán a tartósan inaktív népesség viszonylag magas aránya - ami a versenyképesség szempontjából sem mellékes. (folytatjuk) 1956 és a nemzet II. Vásároljunk magyar termékeket!
