Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-07-01 / 7-8. szám

2006. július-augusztus Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal A bácskai magyarok is igényeljék a kárpótlást A diszkrimináció ellen az alkotmánybíróságig Nem felejtünk! Ökumenikus istentisztelet, élő történelemóra, koszorúzás a nándorfehérvári csata 550. évfordulóján Néhány nappal ezelőtt sajtótájékozta­tóval egybekötött lakossági fórumot tartott az Újságírók Magyarkanizsai Egyesülete a magyarországi kárpótlási törvényről. A fórum vendége Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségé­nek (MVSZ) elnöke, dr. Padányi Mári­­us, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsé­gének (HONSZ) elnöke és Rácz Szabó László, az MVSZ Délvidéki Országos Tanácsának elnöke volt. Patrubány Miklós ismételten ki­fejtette, hogy a szerb szabadcsapatok által meggyilkolt bácskai magyarokat is megilleti a kárpótlás.- Bácskában a magyar állam fele­lőssége kétszeresen fogalmazódik meg. Közvetlen felelőssége, hogy nem tudta megvédeni állampolgárait. Közvetett, hogy túlméretezett bosszú volt ez a magyar csapatok három évvel koráb­ban Újvidéken elkövetett vérengzésére. Ha a magyar állam kárpótlást fizet a németek által elhurcolt, magyar ál­lampolgárságú zsidóknak, felelősséget vállal a szovjetek által meggyilkolt ál­lampolgáraiért, akkor felelősséget kell vállalnia a Bácskában meggyilkoltakért is - magyarázta az MVSZ elnöke. Erélyesen reagált dr. Szabó Lajos­nak, a Központi Igazságügyi Hivatal főigazgató-helyettesének a Magyar Szóban közölt azon állítására, hogy a vajdasági magyarokra ez a törvény nem vonatkozik. „Kárpótlás illeti meg azokat sze­mélyeket, illetőleg hozzátartozóikat, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogta­lanul megfosztottak. Kárpótlásra az a sérelmet szenvedett jogosult: a.) aki magyar állampolgár, b.) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt, c.) az a nem magyar állampolgár, aki a törvény hatálybalépésekor (1992. július 2.) életvitelszerűen élt Magyaror­szágon, vagy haláláig életvitelszerűen Magyarországon élt” - idézte Patru­bány Miklós a kárpótlási törvény ide­vágó paragrafusait. Hozzáfűzte, hogy eszerint a törvény a legyilkolt bácskai magyarokra is vonatkozik, hiszen ma­gyar állampolgárok voltak azok, aki­ket politikai okból jogtalanul fosztottak meg életüktől, és akiket az államnak kötelessége lett volna megvédenie. Rácz Szabó László szerint a tájé­koztatás hiánya, az információk össze­visszasága azt a célt szolgálja, hogy az érintettek ne nyújtsák be a kárpótlási igényt. Úgy véli, az érintetteknek - a július 31-i, jogvesztő határidőig - be kell adniuk a kérelmeket, és utána majd a magyar állam megmondja, jár­­e kárpótlás. Ha nem jár, akkor meg kell indokolnia, miért nem. Mindenkinek joga van benyújtania a kitöltött adatlapot, aki úgy érzi, sérelem érte, jelentette ki Patrubány Miklós is. Padányi Márius hozzáfűzte, hogy a köz­vetlen bizonyítékok mellett a közvetett is igazolhatja a kérelem megalapozott­ságát: a kérelmező nyilatkozatot tehet a bizonyítani kívánt tényről - büntetőjogi felelőssége tudatában. A legfontosabb az, hogy az adatlapokat a határidőig el­juttassák a megfelelő címre: Központi Igazságügyi Hivatal - 1116 Budapest, Hauszmann Alajos u. 1. Postacím: 1519 Budapest, 112. Pf. 463. Az MVSZ és a HONSZ vezetői arra kérik az érintetteket, hogy akinek elutasítják a kérelmét, az a másolatot továbbítsa hozzájuk (a címeket közöl­ni fogják, lesz zentai elérhetőség is). Patrubány Miklós pedig kijelen­tette, amennyiben kiderül, hogy a bácskai magyarok nem alanyai ennek a törvénynek, akkor a törvényt a Ma­gyar Alkotmánybíróságon meg fogják támadni, mert a Magyar Alkotmány nem engedheti meg ezt a súlyos diszk­riminációt. (Magyar Szó, Újvidék) Óriási szükség van a csángók magyar nyelvű oktatására Egyre többen mondják, hogy a ma­gyarság jövője a csángók kezében van, hiszen moldvai honfitársaink demográfiai adatai közel nem olyan tragikusak, mint, a Kárpát-meden­cén belül élőké. De hiába a kellő létszám, ha az már nem beszéli anyanyelvűnket. Ezért van nagy szükség a csán­gók iskolai magyar nyelvű oktatására, mert csak egy egészségében, lelkében és nyelvében is erős csángóság tud­na érdemben tenni népünk borzasztó fogyása ellen. Hosszú esztendők kilá­tástalannak tűnő küzdelme után most mintha volna remény.- A Hargita megyei magyar sza­kos szakfelügyelőt bízták meg azzal, hogy irányítsa, felügyelje a moldvai magyar oktatást. Egész pontosan, miben áll ez a feladat?- Kettős megbízatással voltam Moldvában, egyrészt a Magyar Kul­turális Örökség Minisztériuma bízott meg azzal, hogy a moldvai csángó magyar oktatás iskolán kívüli prog­ramját ellenőrizzem, illetve a Román Oktatásügyi Minisztérium, hogy az iskolai oktatásban résztvevő taná­rokat szakirányítsam. Elég finoman fogalmaztak, azért, hogy ne sértsen senkit az ellenőrzés célja, utólag is mondhatom ezt, nyugodt szívvel, hogy ember legyen a talpán, aki szakirányítani tud ott, vagy olyan szakmai tanácsokat tud adni, amik teljes mértékben felhasználhatók, hiszen sajátos körülmények között dolgoznak a kollegák - mondta Dáné Szilárd. Órákat látogattam, az isko­lán kívüli programot néztem meg, és utána maximum javasolni tudtam olyan dolgokat, amiket nyilván egy, a szakmában dolgozó, egy adott idő után kezdő tanároknak, vagy egyál­talán szakképzetlen tanároknak tud megfogalmazni.- Milyennek látja az ott tanító peda­gógusok munkáját, szemben azzal, amit mondjuk a Székelyföldön vagy magyar vidéken, Erdélyben végeznek?- Aki odakerül, annak először is sokkal nagyobb szüksége van krea­tivitásra, sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy minden órára felké­szüljön, és hogy felmérje a diákok színvonalát. Itt azért sajátos a hely­zet, mert egyik falutól a másikig nem lehet azonos szintű oktatást el­képzelni. Az egyik faluban a nyelv­állapot jobb, a másikban gyengébb, aki kezdőként kerül ki, annak meg kell tanulnia először is azokat a ki­fejezéseket, azokat a csángómagyar kifejezéseket, amiket az ottaniak használnak, a kevertnyelvűségnek a kifejezéseit, amihez legkevesebb egy év kell, de azok, akik benne vannak, mondják, hogy sokszor még ez sem elegendő. Ezeknek a kollegáknak, gondolom, óriási munkabírásra van szükségük, nemcsak az oktatóprog­ramban vesznek részt, nemcsak az iskolán kívüli oktatást biztosítják, hanem iskolában is tanítanak, azon kívül szociális programokban vesz­nek részt, minden percük le van fed­ve, számukra nagyon fontos az, hogy tényleg segítséget kapjanak.- Vakáció alatt elő lehet készíteni a tanévet. Melyek azok a gondok, amelye­ket feltétlenül meg kell oldani, és ame­lyeket a minisztérium meg tud oldani?- A kisebbségügyi főosztálynak feladata kell, hogy legyen az, hogy továbbra is felügyelje a csángóma­gyar oktatást, úgy vettem észre, hogy jó hatással volt az ott tanító kolle­gákra is, az iskolaizgatókra is, hogy a minisztérium ennyi küldötte meg­látogatta ezeket a tevékenységet. Az ott tanítóknak azért, hogy figyel rájuk végre a minisztérium, az igazgatók­nak pedig azért, mert ők is azt tapasz­talhatták, hogy komolyan veszik most már ezt az oktatási formát. Én bele is írtam a minisztériumi jelentésembe, hogy szükség van sajátos programok megalkotására, akár falvakra lebont­va is, de a csángómagyar oktatásra mindenképp egy külön programra van szükség. Szükség van arra, hogy ezt a minisztérium hivatalosan is jó­váhagyja, hogy ne legyen az, hogy van egy oktatási forma, aminek nincs hivatalos engedélye, jóváhagyási for­ma nincs meg rá. (Magyar Rádió) Magyar-magyar párbeszéd Tusnádfürdőn Autonómia, Kárpát-medencei gazdasá­gi fellendülés, Erdély és Magyarország párbeszédének erősítése - ezek voltak a legfontosabb témák Orbán Viktor, Tő­kés László és a Magyar Polgári Szövet­ség elnökének találkozóján. Orbán Viktor tusnádi jelenléte, be­széde és Markó Béla RMDSZ elnök­kel való találkozója lendületet adhat az erdélyi magyarságon belül a politikai párbeszéd folytatására - mondta Tőkés László, aki egy vitadélután keretében már egy asztalhoz ült Markó Bélával. A párbeszéd legfontosabb tárgya az autonómiatörekvések, koncepciók egyeztetése, a Székely Nemzeti Ta­nács területi önrendelkezésre vonat­kozó tervét az Erdélyi Magyar Nem­zeti Tanács személyi elvű autonómia tervét és az RMDSZ által benyújtott kisebbségi törvénytervezetet kellene közös nevezőre hozni - összegzett Tőkés László és hozzátette: az erdé­lyi magyarságnak gazdasági stratégiát kell kidolgozni, hogy az Orbán Vik­tor által emlegetett kárpát medencei gazdasági térség létrehozásának már legyen elvi, gyakorlati alapja. Szász Jenő a Magyar Polgári Szö­vetség elnöke egy autonómia-kódex kidolgozását javasolta. A romániai magyarság egységjelszavát a teljesség jelszavával kellene felváltani - mondta az MPSZ elnöke pártja céljait ismertet­ve. Azt, hogy a magyarság akaratának teljes lefedése érdekében az MPSZ to­vábbra is egymaga akar indulni a kö­vetkező helyhatósági választásokon. Az országos választások esetében pedig az RMDSZ-szel közös listában kellene megegyezni, vagy összmagyar előválasztásokat tartani Romániában. Nem kíván beállni az RMDSZ ernyője alá, más nevű szövetséget viszont el­képzelhetőnek tart. A találkozót kezdeményező Orbán Viktor újságírói kérdésre, hogy sze­rinte van-e lehetőség a megegyezésre az RMDSZ, illetve ellenzéke között, így válaszolt:- Két okból is indokolt a mér­téktartás, a mi részünkről. Az egyik, hogy nem magyarországi, hanem er­délyi magyar közéleti ügyekről van szó. Másrészt nagy harcosokról van szó. Egy magyarországi pártelnök, aki már látott persze ezt-azt, nem biztos, hogy átment olyan megpró­báltatásokon, mint azok az emberek, akik most itt egymással éppen vitá­ban állnak, és jó, hogyha az ember ilyenkor szerényen és mértéktartással viselkedik. Egyetlen dolgot tudunk tenni, ezt kötelességünknek érezzük, ezért meg is tesszük. Ez pedig, hogy felajánljuk a segítségünket. Tehát bármikor bárhol, ahol az itt élő ma­gyarok közötti együttműködésben segítséget nyújthatunk, akár közve­títés formájában, akár konferenciák szervezésével, akár egy bálványosi táborral, mi mindig készséggel ál­lunk rendelkezésükre, de sosem fo­gunk tolakodni. (Magyar Rádió) Nem felejtünk! - hirdette július 22-én a nándorfehérvári diadal 550. évfor­dulójára a belgrádi várba érkezett za­rándokcsoportok egyikének nemzeti színű zászlaja. A várfalak körülvette téren, a Hunyadi János emléktábla előtt a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a belgrádi Magyar Refor­mátus gyülekezet, valamint a Belgrádi Magyarok Klubja közösen rendezett megemlékezést a győzelem több mint fél évezredes évfordulóján. A szerb és az akkor még keresztény Európa számára is sorsdöntő magyar történelmi eseményre emlékezők öku­menikus istentiszteleten mondtak há­laimát a Hunyadi í Kapisztrán Szent János vezetésével g) 'zelemre vitt csa­ta hősei emlékére, de kegyelettel adóz­tak a török áldozatoknak is. Az em­lék- és koszorúzási ünnepségen Papp Sándor nagykövet vezetésével jelen voltak a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének képviselői, Nenad Bogdanovic, Belgrád polgármestere, valamint Törökország belgrádi ügy­vezető nagykövetasszonya is.- A mennyei Atya előtt nincs édes és mostoha gyermek, nincs kisebbségi és többségi nemzet - mondta alkal­mi beszédében msgr. Bogdán József törökkanizsai plébános, és a 2006- os esztendő az engesztelő imaévnek központi dátumaira emlékeztetett. Kiemelte, úgy kell élnünk, hogy egy kicsit az égre is tekintsünk, mert az erő Istentől érkezik.- Akik ezeket a falakat 550 évvel ezelőtt védték, egységben voltak a maguk hitében, a keresztyénségben. Nemzeti hovatartozásuktól függetle­nül keltek egész Európa védelmére. Úgy tűnik, mára ez már nem idősze­rű, hiszen az Európai Unió alkotmá­nyában még csak meg sem említik a keresztyén gyökereket - fogalmazott Móricz Attila torontálvásárhelyi refor­mátus lelkész. Hangsúlyozta: a török túlerővel szemben a nándorfehérvári vár megvédésére akkor sem volt sok remény, Isten kegyelme folytán mégis győzelemre vitte a keresztyén világ védőit. Isten ugyanis minden kornak megadja a maga hadvezéreit, hogy egyházát, értékrendjét védjék. Az ökumenikus istentiszteletet és az emlékezés ünnepét a bácskai énekkarok alkalmi műsora, valamint a Kárpát-medence magyar temploma­inak déliharangszó-összeállítása tette ünnepélyessé. A koszorúzás előtt Papp Sándor belgrádi magyar nagykövet, Nenad Bogdanovic polgármester és Emine Ece Özbayoglu Acarsoy, török ügy­­vezető-nagykövetasszony mondott köszöntőt. A magyar, szerb és török áldozatok előtti közös főhajtás, a rá­juk való emlékezés a megbékélés, a béke megőrzésének szándékát adta. Hunyadi János emléktáblájának megkoszorúzása után Nagy Tibor bács­­kossuthfalvi történelemtanár tartott élő történelemórát magyar, Pál Tibor egye­temi tanársegéd pedig szerb nyelven. Az emlékező zarándokok ezután a zimonyi Hunyadi vár helyén, Gár­­doson a millenniumi toronyhoz láto­gattak el. (Hét Nap) A szlovák tromf Miután a szlovákiai választások igen furcsán alakultak, az új kormánynak tagja lett a Jan Slota vezette fasiszta párt is. A nagyszájú pártvezér több­ször, a választások és pártjának kor­mányba kerülése után is tett olyan idegeket borzoló kijelentéseket, amelyek teljes mértékben kimerítik a nemzetgyalázás fogalmát, kifeje­zetten uszítanak más nemzetiségek, a cigányság, a magyarság ellen. Slota legszívesebben kitelepítené a magyar­ságot Szlovákiából — a volt cseh­szlovák állam negyvenes évek végi gyakorlatát folytatva —, másodrendű alattvalókká silányítva azt! Mindez nagy megrökönyödést váltott ki az unióban, mely pedig néhány esztende­je az osztrák eset kapcsán — amikor Heider fasiszta pártja bekerült a kor­mányba — már szembenézett hasonló helyzettel, s az osztrák ügy okozott is bizonyos válságot, ami utólag részben ugyan Heider szerepének csökkenése miatt megoldódott, az unió pedig, ta­lán az osztrák példa miatt is, egyelő­re várakozó álláspontra helyezkedett Szlovákia és az új szlovák kormány megítélésével kapcsolatban... Nem így a szlovák kormány! Kihasználva az uniós, minden­képpen érthetetlennek tűnő türelmet, a frissen kinevezett szlovák külügyér első útja éppen Budapestre vezetett... Az unió „türelme” egyébként már abban is megnyilvánult, hogy Cseh­ország és Szlovákia teljes jogú tagsá­ga után nem kényszerítették a két új tagállamot arra, hogy visszavonják a Keresem társamat a közös jövő reményében. Független, 162 cm, 55 éves, nyílt­szívű, minden jóra és szépre fogékony hölgy vagyok. Várom honfitársaim jelentkezését. Az együttélés itthon, vagy külföldön nem akadály. Tel: 06-20-574-6826 hírhedt Benes-dekrétumokat, melyek alapján a negyvenes évek végén né­meteket és magyarokat telepítettek ki, illetőleg űztek el a népi demok­ratikus (?!) Csehszlovákiából, amely­nek egyik vezetőjéről, a dekrétumok atyjáról nemrég derült ki, hogy még a harmincas években beszervezte a min­denre figyelő,példátlanul aktív szovjet titkosszolgálat. Benes miniszterelnök­ként is KGB-ügynök volt (!), s a múlt­jára való alantas és perfid célzásokkal, illetve zsarolással mondatták le... Külpolitikai szakértők szerint az új magyar külügyminiszter nagy hibát követett el már azzal is, hogy egyálta­lán fogadta szlovák kollégáját, ezzel kifogva a szelet a nemzetközi vitor­lákból, hiszen — vélhetik ezek után — a találkozás tényét üdvözölve, az unióban nagyobb baj nem lehet, pél­dásan tárgyalnak egymással. Göncz Kinga, elmulasztva a tiltakozást egy félfasiszta politikai erő kormányba kerülése ellen, csupán annyit „kért” készséges szlovák kollégájától, hogy a kormány minden esetben határolód­jon el a Slota-féle kijelentésektől. Ami nem történt meg, bár Slota legutóbb azzal fenyegetőzött, hogy legszíveseb­ben tankokkal vonulna be Budapestre (!?). E kijelentését részegségével ma­gyarázta, azt viszont beismerte, hogy irigyli a cseheket, mert ők elűzhették a németjeiket... Göncz Kinga szerint Slota kijelentései „mindenféle európai normán kívül vannak”, Robert Fico szlovák kormányfő azzal védekezett, hogy a koalíciós szerződés szerint a kormány nem vállal semmiféle fele­lősséget olyan kijelentésekért, ame­lyeket a kormányban részt vevők politikusként tesznek. Megszólalt Gyurcsány Ferenc is, élesen bírálva Slota rögeszméit, sajna, mint a sanda mészáros, ide nézett és másfelé vá­gott, jelesen Orbán Viktor felé, akit Slotával közös nevezőre hozva (?) bírált Tusnádfürdőn elhangzott, állí­tólagos nacionalista kijelentései miatt. Egyetlen kérdésünk lenne: képes-e a mai magyar kormány felelősen képvi­selni és (ha szükséges) védelmezni a határain túl élő magyarság érdekeit? (Háromszék)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents