Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. július-augusztus FRIGYESY ÁGNES Lényegében kettős ünnepről van, illetve volna szó: 50 éves az Összmagyar Testület és 15 esztendős annak A CÉH című folyóirata. Mindkettő Bartis Ferenc nevéhez fűződik, hiszen ő alapította a szervezetet, és a lapot is. Még ez is belefér az ő - ahogy mondani szokta tréfásan - történelmes életébe. S ez érthető, hiszen vallja: az ember egyéni és közösségi életét nem lehet és nem is szabad különválasztani, mert akkor mindkettő csorbul és hamissá válik. Ma már az Összmagyar Testület eszmeisége és gyakorlati tevékenysége szerves része a magyarság megmaradásáért folytatott küzdelemnek, az íróasztaltól a világpolitika vagy ahogy hívják, a nagypolitika porondjáig.- Túl a Romániában elszenvedett ötszöri letartóztatáson, a tíz évi börtönön, a kényszerlakhelyeken és a kényszermunkán, ahogy könyveiből, önvallomásaiból kiderül, ön volt diák, napszámos, erdődöntő, pék, kazánkovács, galvanizátor, kőfaragó, bányász, könyvtáros, szerkesztő, könyvkiadó, újságíró, vagonberakó... A helyzet vagy a nyugtalanság kényszerítette e sokféle mesterségre?- Hozzám, a lelkemhez a virágok, a csikók és a fenyők, no meg a könyvek kötődtek legszorosabban. A többivel kényszerből foglalkoztam, de eleve egyetlen mesterséget sem ismerek kellőképp. Kiszabadulásom után a Brassó melletti derestyei építőtelepen voltam kényszermunkás. Hitvány körülmények között laktunk és dolgoztunk. Egyik nap valami új parancs érkezett, kiállt a hajcsár-főnök a telep közepén egy ládafélére és harsogott. Nekem akkor még baj volt a halló fülemmel is, így aztán hangosan üvöltötte: „Domnula banditule Bartis...” Magyarul: „Bartis bandita úr, mától kezdve szabad kőműves vagy!” így lettem „szabadkőműves”. Ebben a minőségemben reggeltől estig dolgoztam azért, amit megettem, a többit beleszámították a „lakásba”.- Bírta szusszal, erővel?- Mindent kibírok -, az éhséget, az álmatlanságot, a robotolást, a hideget, amint a jelek mutatják, még a veréseket is. Csak azt nem tudom elviselni, ha a becsületembe és a lelkembe gázolnak. Ilyenkor vagy hallgatok, és a mocsok fölébe emelkedem, vagy visszahúzódom és írok.- Kérem, foglalja össze röviden: mikor, hogyan és milyen céllal hozta létre az Összmagyar Testületet?- Annakidején a gyergyószentmiklósi Állami Magyar Gimnáziumban tapasztaltam meg először, milyen fontos szerepe van a szervesen nem az oktatáshoz tartozó tevékenységnek az érdeklődők körében. Később Marosvásárhelyre vetődtem, az Esti Líceumba, és megalakítottam a Fiatal írók Körét. Persze, még nem voltunk írók. Ez a közösség, a szervezeti keret lehetőséget biztosított, hogy gyermekkori fogadalmamat beváltsam: vagyis életemen át a kisemmizett, elnyomott, rabságban tengődőkért, tehát a magyarságért fogok küzdeni. Sokat törtem a fejemet: kellene egy olyan szervezet, amely egyesíti a világ összes magyarját, és oltalmazza is, amikor erre szükség adatik. De mivel soha senkire nem számíthatunk, így nekünk, magyaroknak kell védenünk magunkat. Ekkor sajdult belém az „összmagyar” szó, bár nem hangzott éppen gyergyóiasan, csíkiasan, de kifejezte, amit elképzeltem. Mivel nem tetszett a „szervezet” megnevezés, így voksoltam a testület szó mellett, így jött létre az Összmagyar Testület. Összehívtam barátaimat, valamennyien egyetértettünk. Kezdetben persze az ötletet titokban tartottuk. Az alakuló csoport közül feltétlenül meg kell említenem Oltyán László munkás-írót, Balogh Éva színésznőt, Takács Sárika tanárnőnket, Kövesdi Kiss Ferenc tanár-folkloristát és másokat. Az érettségi ünnep éjszakája után korán reggel ismét letartóztattak! Már ismertem módszereiket. Tudtam, egyetlen megoldás, ha mindent tagadok. Ennek olyan vallatás lett a következménye, hogy aléltan vittek fel az idegsebészetre, ott őriztek, majd visszavittek a Securitatera és folytatták a vallatásokat ott, ahol abÖtven esztendős az Összmagyar Testület Beszélgetés Bartis Ferenc író-költővel Legutóbbi számunk már nyomdában volt, amikor eljutott hozzánk régi kedves kollegánk és munkatársunk, Bartis Ferenc halálának a híre. Talán úgy tisztelgünk a legméltóbban emléke előtt, ha felidézzük, miként született meg közéleti életművének legbecsesebb alkotása, az Összmagyar Testület. bahagyták. Idejében rájöttem, hogy a társaságunkból senki nem súgott be, s számomra ez volt a legfontosabb. Egyszerűen lehallgattak, kihallgattak, megfigyeltek, leskelődtek utánunk... Egyébként az Összmagyar Testület tagjai között sem akkor, sem a későbbi letartóztatásaim alkalmával, sem kiszabadulásaim után, soha egyetlenegy besúgó-árulkodó nem volt! Akinek ilyesmi eszébe jutott, vagy ilyen szándékkal akasztották a nyakunkba, azonnal kiközösítettük vagy észrevette „kitárulkozásunkat” és magától ment el. Kiszabadulásom után átfogó munkába kezdtünk, s a testületet kiterjesztettük egész Erdélyre. Sőt, még a bukaresti cselédlányok, napszámosok és kiskatonák közül is többen tagjai lettek a Testületnek.- 1956-ban elszavalt verse azonban ismét bajba sodorta önt...- 1956 Kolozsváron talált. Erről már többször szóltam, írtam, most csupán annyit említek belőle: a Házsongárdi temetőben Dsida Jenő sírjánál elmondott versemet ma már az egész világon ismerik. Az a nap, 1956. november 1-e megérte az egész életet. Igen, a Halottak Napjával mérem azóta az Életet. Ezután következett az újabb börtön. Engem nem vittek ki munkára, sem a bányákba, vagy a Duna-deltai farmokra, sem valamelyik gyárba, hanem a Szamosújvári Börtön 3-as számú épületébe, a megsemmisítő részlegre, ahol kereken öt évet húztam le! Az ottani helyzetről, állapotról ezennel nem szólok. Hihetetlen volt. Kelemen Imrének és Manea Eugen pitesti román barátomnak köszönhetem, többek között, hogy életben maradtam. Nyilvánvaló, mindketten tagjai lettek az Összmagyar Testületnek. S később, ahová vitték őket, ott is szervezték az embereket, de óvatosan. Kiszabadulásunk után alapos széttekintés, kényszerlakhelyek, kényszermunka közepette is folytattuk a bör-Bartis Ferenc író, költő az „összmagyar” eszme megálmodója tönbeli elgondolások megvalósításáért a munkát. Manea Eugen Constancára került, Pitestin csak az édesanyjával sikerült találkoznunk. Kelemen Imre pedig elment a bányavidékre, Petrosenybe. A kényszerlakhelyem még nem járt volna le, amikor Derestyéből átmentem Marosvásárhelyre, hiszen a brassói kórházban hiába műtötték, a siker elmaradt, a csontjaim pedig nem éppen álltak össze. Itt ismét munka következett, folytattam tanulmányaimat, majd megnősültem, kínlódtunk a mindennapokért: mégis elképzelhetetlenül boldog ember voltam! Később sajnos, ahogy mondani szokás, illegalitásba kellett vonulnunk. Előbb a Hídverők, majd az Erdélyi Népi Demokratikus Ellenállási Mozgalom nevet vettük fel. Diplomáciai szálak segítségével komoly kapcsolatunk alakult ki, a régi pedig folytatódott a nyugat-európai, az amerikai, és az ausztráliai magyar és nem-magyar, de a magyarságért tenni akarók között. Híreinket közölte a Washingtoni Krónika, a Nemzetőr, a Chicago és környéke, a New Yorki Magyar Rádió, a Katolikus Magyarok Vasárnapja, és más újságok, folyóiratok, sőt közölték a Romániában elpusztított magyar és nem magyar vonatkozású emlékművek és műemlékek teljes lajstromát, amely összeállításában oroszlánrésze volt dr. Solyom Sándornak és Deák Ferencnek. Sikerült néhány szűkkörű megbeszélést összehívnunk: Gyergyószárhegyen, Gyergyóremetén, Balánbányán, Csíkszeredában, Kolozsváron, a Gyilkos-tónál és másutt.- A nyolcvanas évek közepén fiával Magyarországra települt. Hogyan folytatódott a magyarságért végzett szolgálata Budapesten?- 1984-ben átkényszerültem Budapestre. Itt már az eredeti néven kellett volna dolgoznunk, de meghitt barátaim figyelmeztettek, egyelőre szüneteltessük az Összmagyar Testület nevét. Közben hontalan útlevéllel a kezemben, meghívásoknak A magyar ellenzékiség (folytatás az 1. oldalról) Ennek nem tartalmát, hanem formáját vitatja a kormány ellenzék. 3. Van magyar családpolitika, de nem azt támogatja, hogy a család az ember életre-teremtője legyen, hanem azt, hogy munkaerő-előállító műhelylyé alázódjon. Ezért nem támogatja a család egységét, a magzat-, a gyermek-, az anya- és a szülő védelmét, vagyis nem biztosítja a család alapfeladatai ellátásának feltételeit. Az ember ezzel válik közösségi életet élő Teremtmény helyett piacra szánt áruvá. A kormányellenzék a látszat-kapcsolatok megőrzését kéri csupán számon a kormánytól. 4. Van magyar oktatás-neveléspolitika, ami nem nevel-oktat, hanem munkaerő-utánpótlásra idomít. A kormányellenzék nem a szakbarbárképző-ipar működése, hanem annak egyértelmű kimondása ellen tiltakozik. 5. Van magyar kultúrpolitika, de az nem hagyományaink követője, hanem a kozmopolita lélek- és agymosás eszköze a média támogatásával, így a hagyomány, a művészet és a tudomány idegen érdeknek alárendelt díszlet, nem értékteremtő erő. Nem az életet adó gyökér erejének közvetítője, hanem karanténbeli őskövület. Nem a Tudás erőt adó gyümölcse, hanem önbecsülés és önazonosságvesztő kábítószer. Nem életet szolgáló kegyelem, hanem önpusztító barbárság. A kormányellenzék mindaddig tiltakozik ez ellen, amíg hatalomra nem jut. Ekkor szerepcsere történik. 6. Van magyar településpolitika, de a település nem természetes élettér, hanem munkaerő-utánpótlási raktár. Ennek minél lakhatóbbá tétele és nem természetes funkciójának visszaállítása mindössze a kormányellenzék célja. 7. Van magyar egészségpolitika, ami nem a lélek-, szellem és test harmóniáját biztosítja állami természetes feladatként, hanem az ember áru-testének használható állapotban tartását, a „javítási költséget” a használhatóvá tett árura hárítva. A kormányellenzék - miközben kormányzása alatt önmaga indította el az ember-áru javításának üzletté tételét - nem megváltoztatási szándékkal, hanem a támogatók számának növelése miatt tiltakozik ez ellen. 8. Van magyar gazdaságpolitika, ami nem az embert szolgáló, igénylehetőség harmóniája alapján álló értékteremtés, hanem - a liberalizált (magyarul: idegen kézbe adott) termelőeszköz-tulajdonnal - pénzt szolgáló haszonforrás. A profitorientált (kapitalista) piacgazdasággal (vagyis azzal, hogy az értékteremtés ne a létrehozó érdekét szolgálja, hanem az érték teremtése váljon el az annak hasznát élvezőtől) a kormány ellenzék is egyetért, csupán a szociális biztonságot akarja érvényesíteni, ami az alapvető érdekellentét miatt megvalósulhatatlan. 9. Van magyar valláspolitika, de a hatalom által támogatott jodeo-kereszténység a természetellenesség eltűrésének diktátori eszköze, nem pedig a természetes értékrendre vezető lelkiismereti szabadság. A kormányellenzék azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy a kormány ateizmusa is oka a megszorító intézkedéseknek, holott az általa szövetségesnek tekintett főpapság is - látszatra krisztusi szeretetet hirdetve - ugyanazt az ósdi judaizmust támogatja, ami azonos a gyakorlati ateizmussal. 10. Van magyar nemzetiségi politika, ami semmit nem tesz az ellen, hogy a Trianonnal megosztott szentkoronái nemzetiségeket továbbra is a gyűlöletkeltéssel szított megosztottság szétszakítsa el egymástól és a természetes különbözőség egymást erősítő, szerves egységének részeként éljenek. A kormányellenzék kettős bűnt követ el a nemzetiségekkel szemben: egyrészt a magyarság összetartozását megakadályozó gyarmatbirodalmon belül hirdeti meg az egység visszaállíthatóságát, másrészt pedig nem tesz lépéseket afelé, hogy a szentkoronái nemzetek megbékéljenek egymással és visszaállítsák - a természetes szerves egység egymást kiegészítő, erősítő részeiként - együttélésüket. 11. Van magyar költségvetési politika, de az államháztartás egy vetületét helyezi kirakatba, a teljesség eltitkolásával, így nem a nemzeti vagyon növekedésének felhasználását szabályozza, hanem az eltitkolt sarcfizetéssel történő eladósítás és elszegényítés kényszer-eszköze. A kormányellenzék nem a gazdaságpolitika EU által ránk kényszerített kényszer-helyzetének következményeit tárja fel, hanem a kormány által ennek következtében hozott kényszerintézkedéseket bírálja, végrehajtható, feltételekkel rendelkező megoldásajánlat nélkül. 12. Van magyar védelmi politika. A védelem nem azt biztosítja, hogy az ember biztonságban éljen, értékei saját érdekeit szolgálják, hanem a világterrorista támadógépezet társtettesévé alázott kengyeltartója. A kormányellenzék egyetértésével gyakorlatilag megszűnt a magyar honvédelem, ezzel katonailag fenyegetetté vált a tényleges rendszerváltás. 13. Van magyar külpolitika. Ez a külpolitika azonban nem önálló, hanem része az Európai Unió külpolitikájának. Nincs sem államigazgatási, sem jogalkotási, sem gazdasági, sem nemzetiségpolitikai, sem biztonságpolitikai önállóságunk. A kormányellenzék azért nem vállal kormányzást, mert a diktatúra más változatban történő továbbélése érdekében fenn akarja tartani annak a látszatát, hogy ő nemzetkiszolgáló külpolitikát folytat - közben olyan külpolitikai lépéseket tesz, amelyek a gyarmati kötődés fennmaradását szolgálja. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József téve eleget, beutaztam a fél világot, így sikeredett barátaim és meghívóim önzetlen és kitartó segítségével megvalósítanunk: 1989. október 4- re virradóra, - ez kiszabadulásaim napja -, Budapesten összehívtuk az immár hivatalosan, bíróságilag is bejegyzett Összmagyar Testület I. Világkongresszusát. Ekkor már 31 ország magyarsága képviseltette magát. Megszavaztuk az Alapszabályunkat, tevékenységünk valamennyi területét fölleltározva, 31 szakosztályt szerveztünk, melyek aztán 27-re olvadtak egymásba. Az ÖT taglétszáma manapság másfél millió körül mozog. De nem is ez a fontos, hanem a végzett munka. Mi ritkán nyilatkozunk, nem torzsalkodunk sem egymás között, se más szervezetekkel. Csöndben és dobverés nélkül tesszük a dolgunkat, hisz legfőbb feladatunk, hogy a világ magyarsága között kiépített kapcsolatrendszert működtessük! E célnak vetettünk alá minden másféle gondolatot. E célt szolgálja folyóiratunk, A CÉH, a képzőművészeti galériánk, és a tudományos értekezletek sokasága. Megmaradásunkhoz már nem elegendő a nemzeti öntudat, hanem történelmi-, nemzeti öntudatra van szükségünk. Többszáz könyvünk jelent meg, elhelyeztünk néhány fontos emléktáblát, többnyire 56-os vonatkozásúakat. Mi helyeztük el az első Mindszenty-emléktáblát a főpap szülőháza falán. Tagjaink között vannak világhírességek és kétkezű munkások.- Önökhöz kötődik az „összmagyar” eszme és a „nemzetrész” fogalma...- Igen. Erre büszkék vagyunk. Kezdetben sokan gúnyolódtak az „összmagyar” kifejezés miatt, de ma már azok is használják, akik azt sem tudják, mit jelent vagy épp ellenségei az összmagyarságnak. Fontos, hogy az eszme létezik és hódít, jelen van a politikai cselekvésben, nem csak a politikusok retorikájában. A „nemzetrészre” fölötte szükség van, mert a nemzetközi jogban teljesen mást jelent a nemzeti kisebbség és megint más a nemzetrész. Magyarjaink az elcsatolt területeinken nemzetrészek, mivel területükkel együtt kerültek a környező országokhoz. Ez lényeges. Most már ideje volna eltüntetni a „határon innen” és „határon túl” szócséplést a politikában, a televízióban és egyáltalán a sajtóban, hiszen nincsenek határon innen és túli magyarok, hanem összmagyarság van és lesz! ... Egyébként ezt az egész kérdéskört összefoglaltam Az összmagyar eszme - Megmaradásunk módszertana című vaskos könyvemben. A cím önmagáért beszél.- Milyen új tervek foglalkoztatják?- Szeretnék emléket állítani sok barátomnak, közéleti személyiségeknek, akikről haláluk után megfeledkeztek, itthon és külföldön egyaránt. Ideje volna közreadnom a hazai és külföldi politikusokkal való kapcsolataim történetét. S ez hamarosan be is következik a Jelenkor múltban és jövőben című többkötetes művemben.- Ismereteim szerint, több helyen megemlékeztek az 50. évfordulóról.- Az elmúlt hetekben Bécsbe hívtak meg, csodálatos volt a Pazmaneumban megtárgyalni az Összmagyar Testület múltját, valamint jövőnket. Azután Szegedre hívtak meg, ahol Szilágyi Árpád közismert kultúrember és városvédő tett ki magáért. Döbbenetes volt, amikor egy általam ismeretlen férfiú menetközben bekapcsolta a magnetofont, és felcsendült a már említett tanárnőm, Takács Sárika hangja, aki szalagra mondta visszaemlékezéseit „Bartis Ferike tanítványáról”. Mondanom sem kell, mindenki elérzékenyült.- Miként látja a magyarság jövőjét?- Ha a magyarság összmagyarságban gondolkodik és cselekszik, áldozatot hoz, vagyis lemond az állandó gyűlölködésről és civakodásról, ha nemzetben gondolkodik, sőt összmagyarságban eszmél és él, akkor a magyarság megmarad, sőt ismét meghatározó tényező lesz nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Európában is. Ezt szeretnénk, ezért küzdünk.
