Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-05-01 / 5. szám
2006. május Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 5. oldal A remény jelképei DÖBRENTEI KORNÉL Akadnak kivételes tálentumok, személyiségek, akiket nemcsak a nevük - nőmén est omen predesztinál kivételes sorsra, de a születési helyük is; többrétegű, képzelet-elindító, végzet beteljesítő gondolatok elgondolására sarkaltatnak. Mintha betekinteni engednének az Isten titkaiba, amelyeknek egyik legnagyobbika maga a Kezdet. A honnan hová kérdése, amely, meggyőződésem, egyenértékű a Hamlet-i „lenni vagy nem lenni” dilemmájával. Természetesen, azért egyértelmű: inkább lenni, a magyarság helyzetében kivált. És önérzetünk se felejtse: mindenkivel egyenrangúak vagyunk a Teremtésben. „Születtem a Bákó megyei Diószénben, Romániában. Édesapám, Petras Vazul, édesanyám, Miklós Nyica. Mindketten tősgyökeres moldvai csángó földművesek. Nyolcán vagyunk testvérek” - vallja önéletírásában Petrás Mária legidősebbként a nyolc közül. (Ezek után nem értem mitől mitikus a hetes szám.) Mert e nyolcas után, már a puszta tények tudomásul vétele után is, micsoda erőtér, sugallatosság keríti hatalmába az embert. Pedig ezek „csak” jelzések - ott és akkor - egy leendő, majdani nagy ívű pálya lehetséges pillérei. Az édesapa annak a Vazulnak a nevét viseli, akit a későbbiekben szentté avatott István király, mint a „pogány rendet visszaállítani kívánó” herceget - akiről tudjuk, hogy szintén megkeresztelkedett -, mint az Árpádok legidősebb sarját, meg vakította. S lám egy későbbi Vazul ivadék - még ha névleges is, bár Isten dimenziói rejtélyesek Petrás Mária jobban lát a tehetségével és nemesebben keresztény a maga őstermészetességével, mint a meredt szeműek és a felhígított hitűek, a formálisan kenetteljesek. Vagyis a farizeusok. Merthogy ezek sokan vannak! Mostanában pedig különösen nagy a tolongás a Damaszkuszi úton. Szerencsére nem mindenki ír ennek kapcsán levelet. Ami onnan jön hitelesen, az viszont megegyezik Petrás Mária életmeggyőződésével: „mert ha énbennem nincsen szeretet, olyan vagyok, mint a zengő érc és a pengő cimbalom.” Az más kérdés, hogy az utóbbi zeneszerszámmal kapcsolatban mennyivel különb tudással rendelkezett Rácz Aladár. Hát igen, senki sem próféta a saját házában, honában, ám a kiválasztottnak kötelessége megpróbálni, szükség van rá, sőt, itt és most, kategorikus imperatívusz ez a vállalás. Ebben való benső engedelmességgel az Isten iránt, ám hajlíthatatlan kíméletlenséggel a sátán ellenében. A kettő tűz és víz. De, hogy mennyivel hatalmasabb az Isten, bizonyítja, éppen azáltal, hogy minden eszköz az övé, mert van olyan dimenzió, amelyben kibékíthető és egy cél szolgálatára fogható a két őselem. S ez a sík a tisztaság, a megtisztulás, tisztítás a tűz, avagy a víz ereje által. Máglyatűz és keresztvíz! Nézzük a tüzet, mint a legősibb ábrándozás szakrális közegét, nézzük a születés helyét s nevét. Diószén. Elsőként a szelíd faszénparázslás, sajátos illatú örökmécsvilágolás jut eszembe. Aztán a földmélyi magma elemésztő szenvedélye, amely kiégeti az esendő matériából a salakot, és a tűz tisztító ereje által megszületnek a Babba Máriák: a remény és a folyamatosság kikezdhetetlen, berekeszthetetlen jelképei. Mert szülnek. Édesanyák, úgy tündökölnek itt a falakon, oly erővel tapadnak meg, mint csírasejt a méhfalon, megtartanák magukat akkor is ha nem volna rögzítésre szolgáló szög, fonál. Ott vannak, ahol a hazának kéne lennie és a mi emberi minőségünknek: a magasban! Micsoda, a szakralitáson és a nemesen emberi őspogányságon túli delej tartja meg ott ezeket a szobrokat, kinyilatkoztatott magyarázatra nem szoruló, ám eligazító jelképeket. És mi tartja őket meg bennünk, a lelkűnkben, mihez érnek, mit horzsolnak meg? Ki ad erre választ? Ki tudja, vagy merészeli felfejteni a titkot, amely egyszerűségében, sallangmentességében az emberi talentum segédletével „közbenjárásával” egyféle isteni megnyilatkozás. Tényleg: egyétek és vegyétek - de ne fogyasszatok!, mert az más - azt a létezésen túli lényeget, amely azért jeleníttetik át, hogy a mindennapi élet jelenvalóságát szolgálja. Ennek a misztériumnak papnője, titokhordozója - előidézője? - oka és következménye - Petrás Mária. Aki a mélységekből - de profundis - kiáltva hozzánk, föld- és embertörténeti korszakok megszűrő rétegein át jött, fakadt fel, mint a tiszta forrás, éppen a tisztulás, a tisztítás szándékával, amelyre akár Istenáldotta hangjával vagy Isten vezérelte keze munkájával, vagy egyéni életpéldájával a szelíd szeretet, az együttérzés ítéletelőtti egyetemességével mozgósít. Ám, amikor a mezítelen tisztasággal találkozunk, mint eme művekben is, az életpéldát tettekben is fényességesen felmutatóval, magunkba kell szállnunk, szembesülnünk kell bűneinkkel, mert vannak, olyanok is, amelyeket nem kellett, nem lett volna szabad elkövetnünk. Gondolok hamarjában a 2004-es népszavazásra, amely alkalomkor végül is megtagadtuk, nem vállaltuk a leszakított nemzettesteken élő magyar testvéreinket, sem a vérségi, sem a történelmi szolidaritást, egybetartozást. Évszázadok óta tetézi bennünk a bűntudatot - úgy tűnik, a „keresztény” Európát s a Vatikánt mintha nem - a csángó nép elárulása, magára hagyása. Hűtlenség és testvérárulás a vád, amely napjainkban sem évül el. Megint egy magyar önsorsrontásra utaló gyilkos paradoxon: keserves konoksággal fogyunk, illetve elemésztenek minket, miközben azon véreinket, akik ide akarnak tartozni, nem vállaljuk, nem védjük meg, nem engedjük közel, nem vesszük fel a harcot értük. A csángók már rég megértek a jézusi magányra. De lesz-é megváltás? Nem úgy ígérkezik. Tán két évvel ezelőtt, 2004 májusában egy Szatmárnémetiben tartott püspöki konferencián a kérdésre: a moldvai csángó falvakban miért celebrálják a szentmisét román nyelven, Robu érsek azt válaszolta, hogy „a szentmiséket csak anyanyelven lehet celebrálni, csángó anyanyelv meg nem létezik”. Szerinte. Úgy tesz, mint ha arról sem tudna, hogy még az a csángó ember, aki bár már nem beszél magyarul, magát önazonosítva: „ungur catolic”-ként nevezi meg. Ami azt jelenti, hogy a katolikus vallás — idézve Benda Kálmánt -, egyszerre testesíti meg a hitet és a magyarságot a csángókban, ez tudatosította a görögkeleti románoktól eltérő kultúrájukat és lehetővé tette, hogy megőrizzék hagyományaikat”. Ilyen hagyományőrző - ez művészi életprogram is egyben - Petrás Mária munkálkodása. Pontosabban: az Isten által rátestált tehetség összes energiájának egy célra, a kihalás, a pusztulás ellen összpontosított, felsőbbrendű dimenziókból áradó akarata. Az eredendő igazság képviselete, megjelenítése az eredendő szépség felmutatásával. Dosztojevszkij szerint a szépség váltja meg a világot. Keats azt mondja: ami igaz, szép, s ami szép, igaz. Régebbi, romlatlanabb korok ember-arányú álmodozásai, idealizmusa. Mintha nem tudnánk, tapasztalnánk napjainkban hogyan és hányszor kísért a sátán a démon a szépség maszkjában. Vezet félre, taszít szakadékba, bénítja meg a lelki felemelkedés felhajtóerőit. Elhitet és kifordít. Elválaszt önmagunktól, a mennytől, megtartó eszméinktől. Megoszt, atomokra szaggat szét és egy feketébb, alvilági minőségű egésszé tákol össze. Pontosabban: az önámítás szintjéig elhiteti, hogy az a valódi. Egész, amit ő teremtett meg. Valójában az nem más, mint erkölcsi fekete lyuk. És akkor nézzünk menekülve, vezekelve, védekezőn Petrás Mária kerámiáira. Belőlük az integráló, egységesítő erő árad, ránkszakadó, megújhodást kísérő bodzavirágszaggal. S az ismét fellelt önazonosság-tudat mámorával. És a tiszta forrás utáni elementáris szomj keltette vággyal. Mert a tisztaságból, mint eredendő újrakezdésből következik a benső harmónia, és e kettős együttállásból egy új minőségű, ronthatatlan szépség születik, amelyet már nem kísérthet az ördög, mert ez az Isten hímpora. Ezt hírelik hamvasan a művek a legegyszerűbb kinyilatkoztatás erejével. Mert itt már egybeesik talentum, jellemerősség, hit, tisztaság, kiválasztottság és ami mindebből következik: a rendíthetetlenség. Bár korunkban - sajnos - az a ritkább eset, amikor ezek a nemes tulajdonságok egy alkotóban összegződnek. Hány, de hány nagy művésznek tapasztalhattuk meg kiábrándító módon, főként, mikor a gyökerekről vagy a hazáról volt szó, jellem és erkölcsgyöngeségét, hogy ne mondjam eltévelyedését vagy árulását. És hogy ilyen, ekkora disszonancia létrejöhetett a népből vétetett értelmiségiekben e kis lélekszámú országban életveszélyes lehet, merthogy mindez „idegen vircsaff ’ az országlakosok életébe kerülhet. Hosszútávon feltétlenül. A rontásnak, az önsorsrontásnak szörnyű pompájú fényűzése ez. Ezt a gyilkos disszonanciát, gyötörtető s öngyötrő hiányérzetet oldják fel a Petrás alkotások, egy mágikusan gyönyörű rét önfeledtségével, virágzanak feltartózhatatlanul, rajtuk s általunk bennünk is valóban Isten hímpora a szépség, amely - a konokul újranövő füvek példájára -, a világba beleterebélyülő szabadság. Az efféle szabadságot érzékeljük olykor némely öreg arcokon, történelem-viseltes kezeken, merthogy ez nem korfüggő. Aki tehát, mint Petrás Mária, ilyen mindenki által érthető, de rendkívül sokrétűen értelmezhető műveket alkot, az magát az emberi szabadság méltóságát védi. Egy oly korban, amely ezt a szabadságot - intézményesített, tehát állami formában is - szét akarja zúzni, fel akarja számolni, mint a végső ellenállást. Ezt a minőségi létezésünkért dacolást, értékmegőrzést szolgálja magas lelkesültséggel, de mély művészi alázattal Petrás Mária, az Istentől fakadó emberszeretet, a krisztusi együttérzés jegyében. Naponta gyakorolja, önégetőként is akár - a szent fehér mágiát, a Jó erőinek megidézését és hadrafoghatóságát. Mert vissza akaija foglalni a lelkünket és így a hazát, vissza a Földet a gonosztól. Amit művel szelíd életében, mint kegyelmi pillanatok összességében, mindennapi kérlelhetetlen ördögűzés. Segítse a Fentvaló! Ez fájni fog Négyszáz milliárd forint megszorítás Az ICEG Európai Központ kutatói az állítják, hogy a költségvetési kiigazítás nélkül a GDP-arányos államháztartási hiány elérheti a 9 százalékot az idén. Szerintük a deficitet 400 milliárd forinttal a tavalyi szintre kellene csökkenteni, alapvetően a kiadások lefaragásával, adóemelésre ugyanis nincs tér. Ha a kormányzat késlekedik, a piac kényszerítheti ki a változtatásokat, ami forintárfolyam-sokkot eredményezhet. Mindenképpen kiigazítás kell a költségvetésben, ráadásul minél előbb - vélik az ICEG Európai Központ kutatói. Gáspár Pál, a régiónk gazdaságával foglalkozó intézet igazgatója elmondta: elégséges volna a tavalyival megegyező szintre leszorítani az idei hiányt, ez már megnyugtatná a piacokat is. 400 MILLIÁRD FORINT Mindez 1,6-1,8 százalékpontos GDP- arányos deficitcsökkentésnek felel meg, azaz mintegy 400 milliárd forinttal kellene mérsékelni a hiányt. Ez komoly tétel, amit három fő forrásból lehetne összehozni. Az állam intézményrendszerének racionalizálásából, létszámcsökkentéséből, a nagy elosztórendszerekben elért megtakarításból, illetve a bevételek növeléséből. Adóbevételek növelése Ez utóbbival kapcsolatban Gáspár Pál megjegyezte: az adóbevételek növelésére - részben a régiós adóverseny miatt - nincs tér, vagyis alapvetően kiadáscsökkentésre van szükség. Elkerülhetetlen, hogy ezt a lakosság is megérezze - fogalmazott. A szakember nem látná jó megoldásnak a kedvezményes, 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra történő emelését, és úgy vélte, nem biztos, hogy az egykulcsos rendszer felé kellene elmozdulni. Az igazgató szerint egyébként elhibázott lépés volt a felső áfakulcs csökkentése, ugyanis miközben a versenyképességen nem javított érzékelhetően, több száz milliárd forinttal csökkentette a költségvetés bevételeit. Arra talán volna lehetőség, hogy e kulcs esetében visszalépjen a kormányzat - tette hozzá. Aláhúzta: az adók terén az egész adórendszer átalakításával összhangban kellene lépnie a kormánynak. Fizetős egészségügy Ami a nagy elosztórendszereket - egészségügy, oktatás, szociális ellátások - illeti, a szakember kijelentette: valamilyen formában növelni kell a lakosság közvetlen hozzájárulását. Ez lehet egyrészt a közvetlen lakossági finanszírozás, azaz a szolgáltatások valamilyen mértékben történő fizetőssé tétele, másrészt az állami juttatások csökkentése. Tekintettel az őszi önkormányzati választásokra valószínűsíthető, hogy az első kiigazító lépések a választók meghatározó rétegeit kevésbé érintik majd. Nincs más választás Az eddigi, verbális kiigazítások után valós lépések kellenek, ellenkező esetben a piac fogja kikényszeríteni a reformokat - hangsúlyozta Gáspár Pál. Hozzátette: a kormánynak immár nincs más választása, halogatás esetén ugyanis még kedvezőtlenebbé válhatnak a feltételek, azaz egy negatív sokk következtében volatilisabbá válhat a forint árfolyama, meglódulhat az infláció. Ha egy ilyen válság még az önkormányzati választások előtt beüt, az igencsak megnehezítené a kormány helyzetét - vélekedett. A HÁROMFEJŰ SÁRKÁNY A kutatók három jelentős gazdaságpolitikai kihívással számolnak 2006- ra. Az első, rövid távú kihívás, hogy a kormánynak hozzá kell látnia a makrogazdasági stabilizációhoz és a fiskális kiigazításhoz, mielőtt azt a piac kényszerítené ki. A második, hogy ezeket a lépéseket összehangolják az államháztartási reformmal, míg a harmadik kihívást a hiteles konvergencia-program és euró-céldátum meghatározása jelenti. Az ICEG igazgatója egyébként nem adott becslést az eurózóna csatlakozás időpontjára vonatkozóan, ugyanis az előfeltételek - vagyis a kiigazítás és a konvergenciaprogram - terén rendkívül sok a bizonytalanság. Azt azonban megjegyezte, hogy a piaci realitások alapján egy 2010 utáni céldátumra nagyobb az esély, hiszen túl nagy megszorításokkal járna az eredeti menetrend tartása. Elszaladhat a hiány Az államháztartásban az év első negyedében folytatódtak a kedvezőtlen folyamatok - a hiány meghaladta az éves terv felét, alapvetően a kiadások megszaladása miatt. Amennyiben nem változik a fiskális politika, azaz elmarad a kiigazítás, az éves GDP-arányos hiány messze meghaladhatja a kormányzati, 6,1 százalékos tervet, és elérheti a 9 százalékot (nyugdíjreform-korrekcióval 7,8 százalékot). A magas deficit és a várhatóan emelkedő kamatlábak az államadósság gyarapodását eredményezik, a GDP-arányos mutató a tavalyi, 61 százalékról 63,5 százalékra nőhet. Gyorsulhat a növekedés Az idén kissé gyorsulhat a gazdasági növekedés, a GDP-bővülés tempója elérheti a 4,5 százalékot. Ez részben a német gazdaság kedvező kilátásainak köszönhető külső konjunkturális feltételekkel, részben a lakossági fogyasztás gyorsuló bővülésével (a tavalyi 3,5 százalék után 3,7 százalék várható), a feldolgozóipari ágazatok termelékenység-növekedésével, illetve az infrastrukturális beruházások kedvező hatásával magyarázható. A lakossági fogyasztás növekedése mögött a reálbér-emelkedés mellett a hitelállomány gyarapodása áll. Ha a kormány megteszi a szükséges kiigazító intézkedéseket, az némileg visszafoghatja a növekedés ütemét. A foglalkoztatottság terén ugyanakkor nem várható jelentős változás, míg a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya a tavalyi 7,4 százalék után az idén 7,8 százalék lehet. Inflációs kockázatok Az infláció eddig ugyan kedvezően alakult, de számolni kell bizonyos kockázatokkal. Az olajár-növekedés generálta külső nyomás, a forint esetleges gyengülése, illetve a fiskális kiigazítás hatásai az év végére meglódíthatják a pénzromlási ütemet. Az ICEG kutatói decemberre 2,1 százalékos inflációt várnak, ami meghaladja az év egészére prognosztizált 1,5 százalékos mértéket. Gyengülhet a forint Ami a forint kurzusát illeti, jelentős kockázatokat és bizonytalanságokat látnak az ICEG kutatói. Várakozásaik szerint rövidtávon gyengülés várható, ám ha lesz fiskális korrekció és ezzel párhuzamosan az MNB is kamatot emel, az év végére visszaerősödhet a hazai deviza. Mindez azt jelenti, hogy az év végén 265 forint körüli euróárfolyammal számolnak a szakértők, vagyis a hazai fizetőeszköz gyengébb lesz, mint egy évvel korábban. Az biztos, hogy a jegyzés nem tér vissza a 250-255-ös sávba. A hazai faktorokon kívül további kockázati tényezőt jelent a feltörekvő piacok iránti befektetői érdeklődés csökkenése, a dollár- és eurókamatok alakulása, illetve a nemzetközi inflációs kilátások. (Nemzeti Hírháló) Vásároljunk magyar termékeket!
