Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-04-01 / 4. szám
12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. április Tanúvallomás 1956-ról, avagy hogyan lehetett nyolc évet kapni A legutóbbi számunkban megkértük kedves Olvasónkat, küldjenek be szerkesztőségünkbe eddig közületien 56-os fényképeket. Több fénykép mellett, melyeket következő számainkban közlünk, egy kézzel írt vallomás is érkezett címünkre Rosta Sándor zalaegerszegi olvasónktól. Nagy örömmel tesszük közzé, és reméljük, hogy az év folyamán több ilyen hiteles, eddig ismeretlen dokumentum közlésével tudunk hozzájárulni az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának méltó megünnepléséhez. „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” (Reményik S.) A Zala megyei Zalaszentgrót 1956- ban mintegy 8 ezer lakosú nagyközség, 1979-ig járási székhely volt. 1984-ben városi rangot kapott. 1956-ban 30 éves zalaszentgróti lakos voltam, vezető könyvelő egy nagy szövetkezetben. Nálunk október 25- 26-án zajlottak le az első tüntetések. A kezdeti akciókat (szovjet és kommunista jelképek eltávolítása, népgyűlés, a forradalmi követelések kihirdetése, távirati támogatás a pesti srácoknak, a vörös csillag eltávolítása, ÁVH-ellenes jelszavak) a tiltakozó diák-, munkás és parasztfiatalok kezdeményezték. Kitűzték a nemzetiszínű lobogókat, letépték a vörös zászlókat és elégették a marxista, sztálinista könyvekkel együtt. Kivágtuk a rákosista állami címert, és mindenütt (ma is!) a lyukas zászló lett a forradalom jelképe. Az iskolába visszahelyezték a keresztet a falra. „Aki magyar, velünk tart!” - kiáltozták az emberek egész Zalában. A népharag mindenütt, nálunk is ledöntötte a szovjet ún. „felszabadulási” emlékművet. Nálunk is spontán, népi önszerveződés volt mindez. A tüntetések után összeomlott párt- és tanácsapparátus helyett gondoskodnunk kellett a község közbiztonságáról, irányításáról, hiszem amikor dőlni látszott a kommunista hatalom, a vezetők fejvesztetten menekültek, s meg sem álltak a sümegi Brukner fogász szőlőpincéjéig. A Forradalmi nemzetemzeti Bizottság átvette a közigazgatást, megalakult a nemzetőrség. A diákokkal röpiratokat sokszorosítottunk és terjesztettünk (Ruszkik haza! Függetlenséget és szabadságot akarunk! Semlegességet kívánunk! Kossuth-címer, magyar haza, minden ruszki menjen haza!). A gyűléseken soha nem maradt el a Himnusz és a Szózat éneklése, tiszta szívvel, lelkesen, nem gépzenével, mint ma. Lelkes, boldog volt a nép. Egységben, egyetértésben - a kommunista bitangok kivételével. Nálunk szerencsére nem volt sortűz, hiába állították fel a golyószórót a posta tetejére. Megtorlás viszont volt, kegyetlen megtorlás. Ennek egyik dokumentuma az ellenem kiadott ötoldalas vádirat, és a vádirattal szinte szó szerint megegyező ítélet. Huszonöt sorstársammal együtt fogtak perbe, s a monstre-tárgyalás 33 napig tartott a kihelyezett helyszínen, a kulturházban. Az ítélethirdetésre a téglagyárban került sor. Igazi, elrettentő erejű kirakatper volt. Amire részükről már csak azért is szükség volt, mert az egyik forradalmi vezető Mindszenty hercegrímás unokaöccse, Légrádi József volt. Őrá kötelet kért az ügyész - habzó szájjal, gyakran megalázva bennünket -, de végül „csak” életfogytiglani kapott. Az elmondottakon kívül annyi „bűne” volt még a csoportnak, hogy valaki felpofozott egy vakbuzgó igazgatót. A két pofonért három embert ítéltek el - mert nem lehetett pontosan megállapítani, ki volt a „tettes”. Első fokon hét évet, fellebbezésemre másodfokon plusz egyet, tehát 8 évet kaptam a Budapesti Népbíróság, valamint dr. Major Ákos ügyész (Bárdossyt akasztotta) és dr. Mécsén József népbíró .jóvoltából”. A megyei elsőfokú ügyész Horváth Imre, a bíró dr. Farkas József népbíró volt. Már az első héten megmondták a szüleimnek: „a maguk fiát súlyosan el kell ítélni”. Az ítélet a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében való tevékeny részvétel volt. (Sajnos, csak megingattuk - ezért tudtak az „elvtársak” később átvedleni.) Súlyosbító körülménynek vették, hogy nem voltam ún. „osztályidegen”, tehát személy szerint is veszélyt jelentettem az államrendre. Hogy ez még hihetőbben hangozzék, „felemelték” az iskolai képzettségemet - holott csak kereskedelmi érettségim volt. Csaknem 1988-ig üldöztek, zaklattak, megfigyeltettek (REF). Soha többé főkönyvelő nem lehettem, az egyetemről kirúgtak, az összes főiskoláról kitiltottak. Ennek ellenére büszke vagyok, hogy forradalmár voltam, pedig 5 és fél évet raboskodtam (Zeg, volt ÁVH, Márianosztra, Vác, Országos Börtön). „Aki megbocsátja a gaztetteket, cinkossá válik.” (Voltaire) Olvasói üdvözlettel Rosta Sándor, nyugdíjas, Zalaegerszeg íme néhány - betű szerinti - idézet a vádiratból. Zalamegyei Ügyészség Zalaegerszeg 1957. Bül. 126. szám. Vádirat ifj. Rosta Sándor zalaszentgróti lakos ellen népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés büntette miatt indított bűnügyben. (...) Ifj. Rosta Sándor 1948 évig a Szociáldemokrata pártnak volt tagja, a pártban a jobbszámyat képviselte. Bonyhard György előadása szerint Nagykanizsai járás területén az SZDP- nek járási titkára volt. Erősen jobboldali nézetet valló egyénnek ismerték, nem ismerte el a népi demokratikus államrendet, ahol tehette ezt a nézetet ki is fejtette. 1949 évi választás alkalmával az evangélikus templomba mint kántor nyíltan uszított a rendszer ellen, a kommunisták elleni harcra hívta fel a hívők figyelmét. Az említett magatartása miatt állásából elbocsátották. (...) Az 1956. október 23 napján Budapesten kitört ellenforradalmi felkelés hullámverése 1956 október 26 napján Zalaszentgrót községben is mezdetét vette. Ifj. Rosta Sándor alkalmasnak találta az időt arra, hogy ő is bekapcsolódjon a népi demokratikus államrend ellen szervezett ellenforradalmi megmozdulásokba. 1956 október 25 napján a Ktsz-en belül összeszedte a vörös zászlókat a marxista és szépirodalmi könyveket és azokat később elégette. (...) Október 27 napján egy szükebb körű megbeszélésen már követelte a kommunista vezetők leváltását, október 28-án nemzetőrnek jelentkezik, első ténykedése volt, hogy a rendőrség vezetőjétől követelte, hogy a járási Pártbizottság épületét zárassa le, az épület elé az őrség felállítását, mivel oda a pártbizottság dolgozó bejárnak. A Ktsz-en belül ő szervezte meg, hogy minél többen lépjenek be a nemzetőrségbe, ahova nyilasokat, és egyéb ellenséges elemeket toborzott. Követelte, hogy a rendőrség vonja be a kommunistáktóla a fegyvert, mert nem érzik magukat biztonságba, követelte a fegyver nyilvántartását a rendőrségtől. 1956. október 30 napján a ktsz-en belül megalakult a „forradalmi munkástanács” eszmei vezetője és irányítója Rosta volt. Az alakuló gyűlésben indítványozta, hogy a közgyűlés egy perces néma gyásszal adózzék azoknak a hősöknek emlékére, akik a most folyó szabadságharcunkban életükkel mutatnak példát minannyiunk számára.” A gyűlés részvevői előtt ezzel is jelképezte ellenforradalmi törekvését.)...) Nevezett személy szoros kapcsolatba került a járást irányitó ellenforradalmi bizottság vezetőive, ezek törekvéseit mindenben elősegítette, gyűléseiken rendszeresen megjelent. 1956. november 2 napján Légrádi József javaslatára a „forradalmi tanács” mellé sajtó képviselőnem választatta meg Rosta Sándort. (...) A feladatkör ellátását hűen teljesítette, már november 1 napján mozgósította a fiatalokat a ktsz irodájában ellenforradalmi röplapokat sokszorosított és terjesztett. (...) 1956. november 4-én megalakult a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány. Ifj. Rosta Sándor 1956 november 4- én megkezdett ellenforradalom felszámolása idején sem adta fel a küzdelmet amelyet 1956. október 23-tól nyíltan elkezdett a népi demokratikus államrend ellen. 1956. december hó végéig mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány intézkedéseit akadályozza. Minden helyen ahol megjelent gyűlöletet fejez ki a Kormány, a Szovjetunió és a népi demokratikus államrend ellen. (...) 1956. november 19-én ifj. Rosta Sándor az „Uj Zala” napilapban „Uj él.. .(olvashatatlan) helyi Vezetőket Zalaszentgróton” írt cikkében követelte a kommunista vezetők leváltását, e lapban kifejezte népidemokratikus államrend elleni nézetét is. (...) E lapban közölt cikknek az is célja volt, hogy erőt tömöritsen maga köré, a kitűzött cél megvalósítása érdekében ifj. Rosta Sándor köré november hónaptól kezdődően december hó közepéig az ellen forradalom erői csatlakozott és a cikkben megjelölt programját nemcsak hirdette, hanem követelte is. Másik fő feladatként azt akarta elérni, hogy a leváltott kommunista vezetők helyébe azok a vezetők kerüljenek, akik az ellenforradalom idején kerültek az ellenforradalom élére.”)...) 1956. december hó végén a könyvesbolt helységében tartózkodott Bonyhárd Györgyné, Székelyhídi Vilmos, Zombori Gyula, Novák László és Novák Zoltán. Akik az ellenforradalmi eseményekről beszélgettek többek között szó volt ifj. Rosta Sándorról is, aki a beszélgetés során érkezett. Az említett személyek előtt gyalázta a Forradalmi Munkásparaszt (sic!) Kormányt, a Szovjetuniót, kijelentette, hogy az oroszok a 12 év alatt minden elvittek ebből az országból, Budapestet az oroszok tönkre tették. Magasztalta az általa úgynevezett „forradalmat” (sic!), kijelentette, hogy ez egy hazafias forradalom volt amelyet a nép kezdeményezett. (...) A fenti tényállás alapján az 1957. május 18 napja óta előzetes letartóztatásban lévő: ifj. Rosta Sándort (aki 1925. december 5 napján Zalaszentgrót községben született, oda való Kosuth (sic!) Lajos u. 40 szám alatti lakos, apja: Sándor, anyja: Frankovics Erzsébet, nős, 1 gyermekes, magyar állampolgár, szabó ktsz főkönyvelője, vagyontalan, büntetlen előéletű:/ vádolom a BHÖ. 1. pont 1 bekezdésében felvett népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettével, mert nevezett személy Zalaszentgrót községben lezajlott ellenforradalom alatt és ellenforradalom felszámolása ideje alatt aktiv vezető tevékenységet fejtett ki a népi demokratikus államrend megdöntése érdekében. A szabó ktsz-en belül az ő szervezésével égették el a vörös zászlókat és a marxista könyveket. Megszervezte az úgynevezett „forradalmi munkás tanácsot”. Önként jelentkezett a nemzetőrségbe, ezzel kapcsolatos toborzást folytatott az üzemen belül főleg nyilasokat és ellenséges személyeket (sic!). Követelte a járási pártbizottság épületének lezárását, a kommunistáktól a fegyverek bevonását. Követelte a kommunista vezetők leváltását erre több üzemet felhivott irányvonala támogatására. Aktivan részt vett az ellenforradalmi bizottság munkájában. Az ellenforradalmi bizottság sajtó képviselőnek választotta meg. Ellenforradalmi röplapokat sokszorositatott a fiatalokkal velük terjesztette. Követelte Scher Sándor járási ügyész letartóztatását, erre intézkedést is tett. Az ellenforradalom felszámolása alkalmával ellenforradalmi propagandát fejtett ki a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány ellen. Ellenforradalmi törekvéseit az „Uj Zala” újságban is közölte. Több ellenforradalmi társával együtt leghatékonyabb intézkedést tett (sic!) a kommunista vezetők leváltására, az ellenforradalmi személyek a leváltandó kommunista vezetők helyére való beállításra (sic!). Ennek érdekében 1956. december 7-8 napján többezer főből álló tüntetést szerveztek. Letépte a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány által hirdetett plakátokat (sic!). Uszított a Szovjetunió ellen, hirdette az ország függetlenségét és semlegességét. Az ellenforradalom ideje alatt ő kezdte meg a szociál demokrata párt (sic!) szervezését. Az eljárásra a Bp.23§. a. pontja értelmében a zalaegerszegi megyei bíróság illetékes és bir hatáskörrel. Indítványozom ifj. Rosta Sándor előzetes letartóztatásának fenntartását, mert ennek okai változatlanul fennforognak. (...) Zalaegerszeg, 1957.julius 17. napján Gabarics József sk. Megyei ügyész MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$ 45; egyéb országok: US-$ 45
