Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-04-01 / 4. szám
10. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. április Az Unió és Erdély BODONYI ILONA Unió Erdéllyel 1848 márciusi ifjai 12 pontjuk egyikeként nagy vehemenciával követelték az uniót Erdéllyel. Erre azért volt szükség, mert a törökök Magyarországról való kiűzése után az ehhez segédkezet nyújtó Habsburg-ház nem állította helyre a Magyar Királyság területi egységét, és Erdélyt Bécsből egy általa kinevezett gubernátorral irányíttatta. Az unió így csak 1867-ben, a kiegyezés eredményeként valósult meg, s az ország három részre szakítottságának idején az önálló magyar államiságot továbbvivő Erdély ekkor lehetett újra az ország szerves részévé. Alig több mint ötven év múltán előbb a román megszállás, majd az azt szentesítő trianoni békeszerződés következtében Erdély a román állam területévé vált. Az 1940-ben bekövetkezett második bécsi döntés Eszak-Erdély számára a háború végéig ismét biztosította a Magyarországhoz tartozást, de azután az 1945-ös fegyverszüneti szerződés, majd az 1947- es párizsi békeszerződés az 1937. december 31-ei állapotot állította helyre. íme a területi hovatartozás kronológiája Erdély népei együttélésének és az erdélyi magyarság sorsának elemzése nélkül. Nagy-Románia létrejöttének pillanatában egyértelmű volt, hogy nagyon nehéz lesz a sok különböző fejlettségű területet és különböző kultúrájú és identitásé népet .homogén nemzetállammá” kovácsolni, amint azt az 1923-as alkotmány megfogalmazta, s amelynek az ideájával a mai sem szakított. Hála mindannyiunk fennebbvalójának már Európa és benne Románia is csak messziről emlékeztet korabeli önmagára. Az 1920-as években Európa gazdája, a Népszövetség magára maradt a nemzeti kérdés demokratikus standardjának elveivel, s bár Európa kisebbségei folyamatosan hivatkoztak rá, a különösen antidemokratikus Romániában remény sem volt ennek alkalmazására. A Népszövetség és a békeszerződések által előírt jogokat sem biztosították a kisebbségek számára, és a többség is persze mély politikai elnyomásban élt. A második világháború után kiépült kommunista diktatúrák a proletár internacionalizmus álorcájában, brutális módon számoltak fel minden nemzeti érdekérvényesítést. Természetes hát, hogy a demokratikus átalakulás a nemzeti megújulás reneszánszát is hozta. Voltak népek, melyek békésen, s voltak, amelyek fegyverrel vívtak élet-halál harcot önálló nemzeti létükért. Voltak etnikai-nemzeti kisebbségek, melyek, ha nem önálló államiságban, legalább az ön-Különböző helyszíneken immár 114 éve élt a színészet Kolozsváron, amikor a város és az egyetemes magyar színjátszás életében az 1906-os év fordulópontot hozott. Ekkor, annak már száz éve, épült fel a hajdani Hunyadi téren, miként korabeli lapok írták, Európa egyik legkényelmesebb, legjobb akusztikájú és küllemében legszebb színháza. Korábban, csaknem száz évig a kolozsvári társulat a Farkas utcai kőszínházban játszott. Ez az épület ma már nem áll, az abban a korban bevált indoklással tűzveszélyre hivatkozva lebontották. E régi falak között játszott a legendás hírű nagy színésznemzedék legjava. Itt állt szerződésben Déryné, Egressy Gábor, Megyery Károly, Laborfalvi Róza és a szépasszony is, Prielle Kornélia, akinek múlékony szerelmi bánatában Petőfi házassági ajánlatott tett. A színházi életet ez időben a szabadságharc forgandó szerencséje irányította. 1848 novemberében az Urban vezette osztrák sereg elfoglalja a várost, s ekkor a társulat beszünteti az előadásokat. Akkor nyit meg újra, amikor december 25-én Bem tábornok diadalmas csapatai visszafoglalják Kolozsvárt. Az önkényuralom sötét esztendeiben, amikor a kolozsvári színháznak a német társulattal is osztoznia kellett (Kolozsvár lakosságának 98,5 százaléka akkor még magyar), a helyi diákság titkos társaságot alapított. Az ifjak kiáltványt szerkesztettek, amelyben magyarosan megintették a német tárrendelkezés jogának biztosításában reménykedtek. A diktatúrák lebontása hosszú és nagyon ellentmondásos folyamat. Ezt tizenhat évvel e folyamat kezdete után nyugodtan megállapíthatjuk. A rendkívül sok érdekellentét közepette pedig óhatatlanul felüti fejét az a beidegződés, hogy a különböző nációk, akár egy országon belül is, csak egymás rovására érvényesülhetnek. Sok évszázados történelmi tapasztalat mond ellent ennek, hiszen a hagyományosan együtt élő népek esetében az elnyomás a fejlődés legkomolyabb akadálya. Ezen kívül jelentősen megváltozott Európa és benne Románia is. Az Európai Unió megköveteli tagjaitól és a belépni szándékozóktól a demokratikus jogállami normák törvénybe iktatását. Ez utóbbiak a jogharmonizáció ellenőrzött végrehajtása során ezt meg is teszik, a törvényhozás és a jogalkalmazás azonban sokszor objektív, máskor szubjektív okok miatt, olykor köszönő viszonyban sincs egymással. Az Unió jogalkotásának eredményei megjelennek a nemzeti jogrendszerekben, de az alkalmazásuk a társadalom belső állapotától, beidegződéseitől függ. A kisebbségi kérdést illetően pedig az Unió is inkább általános elvi megközelítéssel, mint konkrét és egységes kisebbségvédelmi rendszerrel rendelkezik. Ráadásul a kisebbségi problémák Kelet- és Nyugat- Európában más hangsúlyokkal jelennek meg. Nyugaton inkább a bevándorlás, keleten a történelmi nemzeti kisebbségek sorsának kezelése jelent több problémát Az Unió, mint az unió Erdéllyel illúziója A határon túli magyar kisebbségek helyzetének javulását az általános belső demokratizálódási folyamaton túl nagymértékben várták és remélik az Unió bővítésétől, amelyben az anyaország és a szomszédos országok magyarsága újra egyesülhet egymással. Egyelőre azonban nem az egyesülésnél, hanem a szétválásnál tartunk, hiszen vannak országok, melyek már beléptek, vannak, amelyek belépése a közeljövőben esedékes, s vannak, amelyek csatlakozása a belátható jövőben nem remélhető. Ennek következtében az általános egyesülés illúzió, a már az Unióban egyesült országok magyarságának helyzete pedig rendkívül sokrétű, s esetenként a várakozásokkal ellentétes tapasztalatokat mutat. Általános tendencia viszont az, hogy a demokratizálódás az Európai sulatot „mint nemzetünk és lelkünk meghalásának fő eszközét”, „nemzeti chrakterünk legszebb vonásainak befertőzőit” és felszólították, hogy takarodjon ki a városból „különben megfogjuk kigyelmetekkel esmertetni, mire mehet az elkeseredett hazafiság”. A millennium ünneplő, boldog éveiben a társulat neves tagjai, E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Rózsahegyi Kálmán, Dezséry Gyula, Laczkó Aranka és a fiatal Janó vies Jenő, a színház későbbi igazgatója az ifjúság nevelését tartották fő feladatuknak. A megromlott ízlés ellensúlyozására csak így lehetett új és komoly színpadi irodalmat szerető közönséget nevelni. Az eredmény nem is maradt el. A színház visszanyeri régi nagyságát, színészi munkája, a közönség fejlett ízlése példaként állott egész Magyarország előtt. Ez az időszak egybeesik a kolozsvári színház új korszakával, amelynek jelzőköve a Hunyadi téri új színház megnyitása volt. Sokan és sokat vitatkoztak az új színház építésének módjáról, a helyszín kiválasztásáról, végül a meddő perlekedésnek Tisza István vetett véget. A helyszín a Hunyadi tér, az építők pedig a bécsi Ferdinand Fellner és Hermann Helmer. Az 1906-ban elékészült épület Tiszának adott igazat, a korabeli sajtó Európa egyik legkényelmesebb és legszebb színházaként írt róla. A Farkas utcai színház utolsó előadását 1906. június 17-én tartotta. Katona József Bánk bánjának előadása mellett búcsúzott el Kolozsvár közönsége a magyar Thalia legöregebb temp-Unión belül vagy kívül, etnikailag egységesebb vagy sokszínűbb országokban egyaránt együtt jár az önkormányzás általánossá válásával. Nem véletlen, hogy az Unió belső ügyintézésében az egyik alapelv a szubszidiaritás elve, vagyis, hogy minden kérdést alapvetően ott kell megoldani, ahol keletkezett, és elsősorban azoknak, akiket a leginkább érint. Ezzel összhangban született meg a régiók politikája, mely az Unió nagytérsége szempontjából a legkisebb értelmezhető önkormányzati egység. Létrehozása feltételezi, hogy az Unió minden polgára egyéni és kollektív jogokkal egyaránt rendelkezik. Mindezek alapján elképzelhetetlen, hogy különbségeket lehetne tenni a sokszínű Európában, hogy kik azok, akiket megillet az önkormányzás joga, és kik azok, mely népek és mely területek, akiket, illetve amelyeket nem. Ha létezik önkormányzatiság, ráadásul ennek megvalósítása minden tekintetben a demokratikus normák betartásával, a meglévő intézményrendszer igénybevételével történik, ezenkívül elősegíti az ország, adott esetben Románia gazdasági és politikai beillesztését az Unióba, javítja Románia és Magyarország kapcsolatait, akkor célszerű az autonómia kérdését a régi beidegződéseket félretéve, mindkét nemzet valós érdekeit szem előtt tartva kezelni. Erdély autonómiája ÉS AUTONÓMIA ERDÉLYBEN Erdély autonómiája a múltban többször, általában történelmi kényszerhelyzetekben vetődött fel, amikor vagy a nagyhatalmi játszmák kimenetelének bizonytalansága, vagy az azokkal szembeni védekezés szülte a gondolatot Pozitív tartalma kettős forrásból táplálkozott. Egyfelől az önálló Erdélyi fejedelemség történelmi szerepéből, másrészt az Erdélyt lakó népek történelmi sorsközösségéből, az ott kialakult együttélési normákból, az itt élő népek egymásra-utaltságából, az erdélyi kultúra közösségéből, mely azután a transzilvanizmus ideológiájában is testet öltött. Másfelől a legrégibb autonómia minta éppen Erdélyben alakult ki. Az erdélyi szászok a 12-13. században az úgynevezett szász jog szerint telepedtek le, amely közösségi jogokat biztosított számukra, lehetővé tette, hogy terheiket egymás között maguk osszák el. A n. András által 1224-ben kiadott Andreánum azt is elősegítette, hogy hosszú távon megakadályozlomától, a magyar remények és fájdalmak egyik legszentebb tűzhelyétől. A színház új épületét 1906. szeptember 8-án nyitották meg. Ez az ünnep nemcsak Kolozsvár, hanem az egész magyarság felejthetetlen ünnepe volt. Jóformán fel sem ocsúdtak az ünneplésből Trianon véget vetett örömüknek. 1918. december 24-én utasították Janovicsot, hogy adja át a Hunyadi téri épületet, mint állami tulajdont a Kormányzó Tanácsnak. Az átadás előtti napon, 1919. szeptember 30-án a Hamlet volt műsoron. „Lenni vagy nem lenni / Az itt a kérdés.” Az egész város a színházban, illetve a téren és a környező utcákban tüntetett. A katonaságot vezényelték ki ellenük. Az előadást Hamlet szavai zárják: „Horatio halott vagyok, te élsz / Győzd meg felőlem és igaz ügyemről / A kétkedőket. Száz év múltán Peregrinus így ír a látottakról: „Mielőtt tovább állt volna, vándorunk még egyszer felpillantott a magasba. A múló idő és a málló vakolat fölött Komédia és Tragédia szekerével már egy évszázada vágtatnak az oroszlánok. (A két görög múzsa oroszlánok által vontatott fogata az épület homlokdíszén - a szerző) Ugyan hová? A teret, amely hajdan távlatot adott számukra, beépítették. A görögkeleti katedrális fedezékében a szablyás móc vezér szobormása a diadalát üli. A múzsák lantjainak hangját elnyomja a havasi kürtök mély, jeladó mormolása.” zák területükön a magyarok birtokszerzését, és biztosítsák politikai különállásukat. Az Unió és az autonómia Ezek után milyen érv alapján lehet egyáltalán elutasítani az autonómia gondolatát? Nyilván a jogegyenlőtlenség látszatát is kerülni kell, így a legalkalmasabbnak egy fordított logika alkalmazása tűnik. Azt a látszatot kell kelteni, hogy a megadott kisebbségi jogok a többséget hozzák hátrányos helyzetbe, s ha a kisebbségnek jogot adok, az a többséget diszkriminálja, ez pedig természetesen ellentétes az Európai Unió normáival. Az autonómia, a kollektív jogok megadása ráadásul elszakadáshoz is vezethet és az állami egységet veszélyezteti. Röviden szólva ezek az indokok minden alapot nélkülöznek. A demokrácia minden társadalmi csoport, így a kisebbségek számára is egyenlő életfeltételeket kell, hogy teremtsen, ahol általában az állampolgárok egyaránt rendelkeznek egyéni és kollektív jogokkal, ott a kisebbségeknek is kell ezekkel bírniuk. Ahol az autonómia kivívása, bármily hosszú folyamat eredményeként és bármilyen véres eszközökkel is sikerült, ott az elszakadás, az állami hovatartozás megváltoztatása azóta sem merült fel. Végezetül az ENSZ, az Európai Unió és az Európa Tanács számos dokumentuma - melyeket többek között Románia is elfogadott és esetleg már belső jogrendjébe is átemelt - foglalkozik a nemzeti etnikai diszkrimináció tilalmával, sőt magával az autonómiával is. Az Európa Tanács 1334. számú határozata 2003-Excellenciás Uram! Kedves Basescu államfő úr! Mélyen megdöbbentett az Ön Brüsszelben tett, Tőkés Lászlót, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökét sértő, lekicsinylő kijelentése, amellyel látszólag azt firtatta Excellenciás Úr „ki az a Tőkés, egy tagállam neve?”! Tisztában vagyok azzal, hogy Ön pontosan tudja, ki is Tőkés László - ezért is igyekszik, pontosabban szeremé lejáratni. Ha netán mégis abban a tévhitben vélve harsogná Brüsszelben s amerre jár, miszerint Tőkés László püspök úr egy tagállam lenne, ezúton tájékoztatom Önt innen Budapestről: Tőkés László püspök úr az egyetemes magyarság kiemelkedő képviselője, igazi hős és hazafi! Nem tudom, eljutott-e excellenciádhoz a hír: miközben Ön, tisztelt Basescu elnök úr virtuális és valódi kalózok között ügyeskedett háborgó vizeken, a magyar református lelkész 1989-90-ben Temesváron Ön helyett is hősi tetteket hajtott végre: szembeszállt a Szekuritate ügynökeivel, testével védte a templomot, híveit, családját: szeretteit. Leikével, óriási intellektusával s mozgósító erejével Bukarestig hatva megingatta Ceausescu véreskezű diktátor hatalmát, kirobbantva a romániai forradalmat. Talán azt is tudja, hogy Tőkés László püspök úrnak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének éppen az ilyen, felháborítóan irritáló kijelentéssekkel lassan-lassan, de tudatosan igyekszenek hitelteleníteni a múltját, igazi értékeit, elhomályosítani forradalmi cselekedeteit. Teszik ezt azért, mert a mai napig tartanak mozgósító erejétől, attól a képességétől, amellyel igyekszik kivívni az Erdélyben - Székelyföldön - élő magyaroknak a teljes autonómiát. Nos Tőkés László püspök úr, kedves excellenciás uram, ezért járt Brüsszelben, delegáció élén! Nem is először! Volt szerencsém vele az Európai Parlamentben is találkozni, ahol nagy tisztelet és megbecsülés övezte tárgyalásai során! Jó érzés volt akkor, ott magyarnak lenni - Tőkés László püspök úr közelében. Akárcsak legutóbb Székelyudvarhelyen, a legnagyobb magyar nemzeti ünnep, az 1848-as szabadság-forradalom évfordulóján, ahol óvva-féltve, de büszkén tekintett felé a Székely Nemzeti Tanács ban született Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint a konfliktusok megoldásának lehetséges eszközei Európában címmel. Legfontosabb pontjai világossá teszik, hogy az autonómiák alkalmazása inkább kívánatos, mintsem ellentétes az unós normákkal. „4. A mai konfliktusok legnagyobb része az államok oszthatatlanságának elve és az identitás elve közötti kettősségre vezethető vissza, és az államok és az identitásuk megőrzéséhez való jogot követelő kisebbségi csoportok közötti feszültségben gyökeredzik. 6. Az államoknak olyan rugalmas alkotmányos és törvényhozói intézkedések bevezetésével kell meggátolni a feszültségek kialakulását, melyek megfelelnek a kisebbségek elvárásainak. Akár átruházott, akár a központi kormányzattal megosztott hatalmat adva a kisebbségeknek, az államoknak alkalmuk nyílhat a területi egység és integritás és a kulturális sokszínűség elvének összehangolására. 8. Számos európai állam enyhítette belső feszültségeit, vagy ezen az úton halad olyan területi vagy kulturális autonómia bevezetésével, mely belső konfliktusok megoldását elősegítő elveket és konkrét intézkedéseket foglal magába. 10. Az autonómia, miként azt a jogállamiságot tisztelő olyan államokban alkalmazzák, melyek állampolgáraik számára biztosítják az alapvető jogokat és szabadságjogokat, leginkább egy alállami berendezkedésnek tekinthető, mely az államon belüli kisebbség számára lehetővé teszi jogaik gyakorlását és kulturális identitásuk megőrzését, ugyanakkor garanciákat biztosít az állam egységének, szuverenitásának és területi integritásának megőrzésére.” nagygyűlésén a magyarság- az egyetemes, de még a helybéli (s nem a kivezényelt egyenruhás...) románság is. Ők pontosan tudták és tudják, ki is Tőkés László. Ön is, Tisztelt excellenciás uram, Ön is nagyon jól tudja: az erdélyi-székelyföldi magyarság kiemelkedő vallási és politikai szellemi iránytűje, az Ön nyelvi világát idézve: világító tornya, vezéregyénisége! - Ám Ön, tisztelt excellenciás uram, discreditálni, hitelteleníteni igyekszik Tőkés László püspök urat! Javaslom, államelnök úr, ne tegye! „Hagyja abba!" (Ezt a szófordulatot bizonyos Királyhegyi Pál, magyar író használta Sztálinnak írt, kommunizmusról lebeszélő táviratában...) Ez excellenciás uram, az Ön eleve kudarcra ítélt kísérlete. Talán Markó Béla úr, RMDSZ elnök, politikai pincér-rokonszenvét kiválthatja, ám még az is múló gyengeséggé szelídül ekkora bárdolatlanság, sértés hallatán. Nem tudom, hányán ragadnak tollat, hogy Önnek, Tisztelt excellenciás uram, kifejezzék rosszallásukat. Egy bizonyos: mint a magyar értelmiség nemzeti-polgári értékek mentén gondolkodó, s Erdélyben-Székelyföldön élő nemzettestvéreinkkel együtt dobbanó szívvel élő egyik tagja, ezennel a leghatározottabban visszautasítom Tőkés László püspök és kiemelkedő magyar hazafi: közéleti példakép elleni alantas támadását! Mit szólna Ön, ha azt kérdezném: ki ez a Basescu? Kalóz, kalandor? Ám én ezt, mert alantas és mélyen sértő, nem teszem. Pusztán arra figyelmezetem és kérem Önt, excellenciás uram, ne igyekezzen sértegetni Tőkés László urat! Ne tegye! Mert mindig leszünk néhány an, akik a védelmére kelünk - noha püspök úr nincs erre rászorulva. Megvédjük, még akkor is, ha Ön, az oly sok tengeri kalandban edződött államfő igyekszik őt emberi méltóságában, nagy-nagy tisztességében lejáratni. Tőkés László hazafi, az egyetemes magyarság kimagasló személyisége, a mi szellemi védelmünket élvezi. Tájékoztatom Önt, excellenciás uram, Tőkés László püspök úr nem tartomány. Hanem egy nemzet lelkiismeretének, a magyar nemzetnek féltve őrzött reménysége! Rosszallásomat kifejezve üdvözlöm Önt, excellenciás uram. M. Szabó Imre, televíziós szerkesztő-műsorvezető Budapest, 2006. március 28. PAIZS TIBOR A kolozsvári színház tragédiája Nyílt levél a román államfőhöz
