Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-04-01 / 4. szám
2. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2006. április Még egy esélyt kérünk Egy éve ezen a napon távozott közülünk II. János Pál. Első beszédében, amelyet az akkor még kommunizmusban élő Lengyelországban mondott el, így szólt hozzánk: ne féljetek. Hát ne féljünk. Ne fordítsuk el a fejünket, nézzünk a szemükbe, és ismerjük fel őket. Azt mondják, ők védik a köztársaságot. Mi úgy emlékszünk, hogy ezt a köztársaságot mi harcoltuk ki a magyarok számára. Nekünk nem kenyerünk a kérkedés. Nem várunk elismerést azért, amit a rendszerváltáskor véghez vittünk. Nem érdemrendekért, hanem a hazánkért és a szabadságért tettünk, amit tettünk. De most fel kell vennünk az elénk dobott kesztyűt, és világosan megvallani: mi vagyunk azok, akik demokratikus ellenzékként és demokratikus eszközökkel kivívtuk 1990-ben a szabadságot, megteremtettük a többpártrendszert és a demokráciát. Kiharcoltuk azokkal szemben, akik védték a diktatúrát. Akik gumibotokkal és könnygázzal, lehallgatással és titkosszolgálatokkal védték az egypártrendszert, a szovjet katonai megszállást, a függőséget, a kiszolgáltatottságot, és védték a Népköztársaságot. Mi nem ítélkezünk. Nem törünk pálcát senki felett. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. De azt is tudjuk, hogy a szelídség nem azonos az ostobasággal. Barátaim, ne legyünk Magyarország balekjai! Emeljük fel a szavunkat, fogjunk össze, mert a végén még oda jutunk, hogy pártmunkásokból lett milliárdosok fognak kioktatni bennünket demokráciából, munkából és becsületből. Ezt ne engedjük, ezt ne hagyjuk! Az elmúlt négy évben kiálltunk azért, ami igazán fontos, és széppé teszi az életet. Kiálltunk a családunk, gyermekeink, emberi méltóságunk, szabadságunk, a hitünk és a hazánk mellett. Most is ezt kell tennünk, kiállni és küzdeni a változásért. Magyarország változásért kiállt. Milliók mondják, becsületes munkából nem, vagy alig lehet megélni. A jólét és a munka elvált egymástól, pedig mindannyian azt szeretnénk, hogy a jólét előfeltétele a munka legyen, és a munkának természetes következménye lehessen a jólét. A mai világ hősei nem a munkájukat becsülettel végző emberek, hanem a gyorsan meggazdagodó spekulánsok, akik jókor voltak, jó helyen. De a spekulánsok mai gazdasági rendszere munkanélküliségre ítéli a magyarokat. 750 ezer embernek nincs biztos kenyérkeresetet adó munkája. Ez két megye teljes lakossága. Gazdaságunk a magyar emberek munkája helyett külföldi befektetésekre és hitelekre épül. Nem a saját lábán áll. Nemcsak a folyók árhulláma, de az adósság is elöntéssel fenyeget. Már a szánk széléig ér. Ma minden magyar embernek több mint 1 millió 300 ezer forint nyomja a vállát. És nem látjuk hova tűnt az a rengeteg pénz, amit hitelként vettek fel. Az eladósodást meg kell állítani, a gazdaságot a saját lábára kell állítani, a becsületes munkát tisztes megélhetéssé kell tenni. Mi készen állunk, érezzük magunkba az erőt, hogy útjára indítsuk az új Széchenyi Tervet. Mi érezzük magunkban az erőt és a képességet, hogy olyan munkára épülő gazdaságot teremtsünk, amely minden dolgozni akaró magyarnak munkát ad. Munkát ad, és tisztes megélhetést biztosít. Tudjuk, ellenfeleink azt mondják, ez populizmus. De mindannyian ismeijük a pesti történetet. Édesapám, kérdi a gyerek, mi az, amikor olcsón vesszük meg az állami vagyont, és méregdrágán adjuk el? Az a piacgazdaság, fiam. És mi az, amikor erre rájönnek? Az a populizmus. Mondjuk ki, hogy készen állunk, hogy sokmillió magyar ember akaratát teljesítve a mai önző és kíméletlen állam helyett szolidáris államot teremtsünk. Készen állunk, hogy véget vessünk annak, hogy a magyar állam nem a saját polgárainak oldalán áll. Mert amikor dönt a gáz, a villany, vagy a gyógyszer áráról, átmegy a másik térfélre. Összefog a monopol tőkével, és a luxusprofit érdekében az ötödik és hatodik bőrt is lehúzza rólunk az indokolatlanul magas áraival. Készen állunk, hogy véget vessünk ennek. Hogy véget vessünk a felelőtlenség korszakának. Az államkassza csőd közeli állapotban, a forint labilis és sérülékeny, költségvetésünk romokban. Készen állunk, hogy véghez vigyük a biztonságos kormányváltás programját. Véget vetünk annak a korszaknak, amikor a politika büntetlenül kioktatta, sértegette, lenézte és megbántotta a magyarokat. Amikor öregecskedő feleségek lecseréléséről lehetett viccelődni, amikor a fiatalokat külföldre, az ötvenes éveiket taposókat kényszemyugdíjba lehetett zavarni, és a roma családokat következmények nélkül azzal fenyegethette a miniszterelnök, hogy megszakítja a generációs láncot, és elveszi a roma családoktól a gyermekeiket. Készen állunk, hogy olyan államot építsünk, amely nem lenéz, kioktat, megsért, hanem elismer, megbecsül és bátorít. Amely számára az a legfontosabb, hogy megvédje minden magyar emberi méltóságát. Készen állunk arra, hogy újra legyen nemzeti programja és nemzeti kormánya Magyarországnak. Készen állunk, hogy megvédjük a magyar termőföldet, és nem engedjük, hogy Magyarország Európa élelmiszer szemétlerakó telepévé váljon, miközben a gazdáink nem tudják eladni sajátjó minőségű termékeiket. Készen állunk, hogy teljesítsünk egy nemzetegyesítő programot. Ne engedjük, hogy bemagyarázzák nekünk, hogy a magyarok megosztottak! Vitáink persze vannak. Időnként éles vitáink is. De melyik családban, még oly boldog és harmonikus családban nincsenek időnként viták? Időnként mi is úgy felemeljük a hangunkat, hogy másnap már megbánjuk. Az is előfordul, hogy egy ideig meg sem szólalunk. De ettől a családunk még nem válik megosztottá. Megosztottá akkor válik egy család, és egy nemzet, ha nincs többé egyetlen olyan közös cél sem, amelyben mindannyian osztozhatnának. Ha nincs többé egyetlen olyan közös cél sem, amely pántként abroncsozhatná össze a család vagy a nemzet tagjait. De nekünk vannak ilyen céljaink. Az elmúlt négy évben több mint 3 millió 200 ezer embernek adtunk lehetőséget, hogy elmondhassa véleményét a magyar jövőről. Megtanulhattuk, igen is vannak közös céljaink, csak ezeket nem a pártideológiák hátsó udvaraiban kell keresnünk. Munka, otthon, család. A munka nem jobb vagy baloldali dolog, okos ember mind a két kezével dolgozik. Otthonra sem csak a szocialistáknak, nekünk is szükségünk van, és pontosan tudjuk, hogy nemcsak mi polgári, nemzeti és keresztény értékeket valló emberek, hanem a szocialisták is arra vágynak, hogy munka után nyugalom és szeretet fogadja őket otthon a saját családjukban. Biztos megélhetést, kenyérkeresetet adó munka, saját otthon, szeretet és nyugalmat biztosító család, ez a mi nemzetegyesítő programunk. A szocialisták tegnap nemet mondtak ránk. Mi ma igent mondunk rájuk is. Nem azért, mert szocialisták, hanem azért, mert a mi szemünkben ők is elsősorban magyarok. Mi nem felejtjük, először magyarok vagyunk, s csak utána szocialisták, liberálisok vagy kereszténydemokraták. Készen állunk arra, hogy olyan politikát teremtsünk Magyarországon, amelyben végre a magyar emberek lesznek a legfontosabbak. Nem kérünk előnyöket külföldön. Ott mindig lesznek nálunk fontosabbak. De kell, hogy legyen egy hely a világon, ahol senki sem lehet nálunk fontosabb, egy hely, ahol mi vagyunk a legfontosabbak, s mi azt akarjuk, hogy ez a hely végre Magyarország legyen. (Orbán Viktornak a FIDESZ- nagygyűlésen elmondott beszédéből) Márciusi nyilatkozat, az élet védelmében A választások közeledtével felbomlni látszik a világ értékrendje. Az álliberalizmus (a szabadosság) képviselői kampányolni kezdtek a család és mindenféle közösség ellen, amikor kiálltak az egyén parttalan szabadságvágya, ezzel együtt az indulatok, az ösztönök és az erőszak szabadjára engedése mellett, megkérdőjelezve az emberi civilizációt és kultúrát, megtévesztve jó szándékú emberek százezreit. Megnyugtató lenne Magyarország polgárai számára, ha az ország sorsát alakító politikusok még a választások első fordulója előtt nyilatkoznának: valóban egy olyan világban akarnak élni, ahol szeretteiket semmilyen, a közösség által felállított korlát nem védi például a gyorshajtóktól vagy éppen az ittas vezetőktől, a kábítószer-kereskedőktől, a szatíroktól és a pedofiloktól, a rablóktól és a gyilkosoktól, vagy akár a hatalmi önkénytől? Három vajdasági magyar párt elnöke a minap levélben kereste meg Martti Ahtisaari-t az ENSZ Koszovó ügyével megbízott főtárgyalóját. Ágoston András, dr. Páll Sándor és Rácz Szabó László felhívták a főtárgyaló figyelmét arra, hogy autonómiakövetelésükkel, amelyet a negyedik vajdasági magyar párt a Vajdasági Magyar Szövetség nem írt alá, megkeresték már a Szerbia és Montenegró külügyminiszterét, valamint a Szerb Köztársaság és a Szerb Köztársaság kormányának elnökét is. Levelünkre amelyet a múlt év december 12-én küldtek el a nevezett tisztségviselők, a mai napig nem válaszoltak. A megkeresés lényege, hogy a főtárgyalónak is megküldött autonómia-dokumentumok szerint az egyidejűség és a reciprocitás elvei alapján nemzeti alapú autonómiát kell biztosítani a vajdasági magyarságnak is. A hármak szükségesnek tartják, hogy a térség valóban összetett gondjait, amelyek közül mindenképpen kiemelkedik Koszovó státusának meghatározása, a legjobb lenne egy csomagban kezelni és megoldani. Mi, ennek a nyilatkozatnak az aláírói olyan világban szeretnénk élni, ahol az egyes ember jogai addig terjednek, amíg nem sértik más emberek szabadságát. A szabad és független személyekből álló közösségek - családok és társadalmak - pedig korlátokat állítanak tagjaik elé, az egyén szabadságának védelmében is. Ahogyan Mikola István fogalmazott a közelmúltban: „a közjó és az igazságosság szellemében”. Mi olyan Magyarországon szeretnénk nevelni gyermekeinket, unokáinkat, ahol „az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése a cél”. Budapest, 2006. március 27. Ács Margit, Balázs Péter, Bánffy György, Bencsik András, Berecz András, Bitskey Tibor, Borókai Gábor, Bőzsöny Ferenc, Budavári Zsuzsanna, Czakó Gábor, Csapó Emma, Csókay András, Dobos Krisztina, Doncsev Véleményük szerint Koszovó önállóságának véglegesítésével párhuzamosan nemcsak a koszovói szerbek autonómiáját kell rendezni, hanem a dél-szerbiai albánokét is. Mind a dél-szerbiai albánok, mind a vajdasági magyarok Szerbiában élő kisebbségek. Van tehát ok mind az egyidejűség, mint pedig a reciprocitás elveinek alkalmazására. Ezen kívül, a perszonális autonómia modelljében rögzített döntéshozatali mechanizmus alapelvei megtalálhatók a szerb kormánynak a koszovói szerbek helyzetének rendezésére irányuló tervezetében is. A hármak két dologban kérik a Ahtisaari megértő támogatását: fontos lenne, hogy a Koszovó státusával öszszefüggő tárgyalássorozat megfelelő szakaszában legyen állásfoglalás a térség kisebbségei nyílt és megoldatlan kérdésének rendezésére vonatkozólag is, és a hármak hasznosnak tartanák, ha a Koszovó-tárgyalásokon a szerb fél számára világossá válna, hogy a kisebbségi kérdés a térségben csak jó hozzáállással, konszenzusra való készséggel és egyértelmű politikai akarattal oldható meg. András, Dömer György, Epeijes Károly, Ékes Ilona, Ferencz Éva, prof. dr. Freund Tamás, Gergely Éva, Görömbei András, Grosics Gyula, Gyarmati Dezső, Győriványi-Ráth György, Hargitay András, Herczeg Flóra, Horváth Sándor, prof. dr. Iván László, Jankovics Marcell, Jókai Anna, Jókuthy Zoltán, Kaszás Attila, Kemény Győző, Koltay Gergely, Kondor Katalin, Maróth Miklós professzor, Matúz Gábor, Melocco Miklós, prof. dr. Náray- Szabó Gábor, Pitti Katalin, Pregitzer Fruzsina, Raksányi Gellért, Rér Éva, Saárossy Kinga, Sasvári Sándor, Schnell Ádám, Schubert Éva, Siklósi Beatrix, Sinkovics Ferenc, prof. dr. Solymosi Frigyes, Spányi Antal püspök, Süveges Ildikó egyetemi tanár, Szabó Csilla, Szalay Károly, Szarvas József, Tóth Gy. László, Vass István Zoltán, Vitézy Zsófia, Wieber Mariann, Wittner Mária. Támogatás Székelyföldnek A Katolikus Karitász a tavasz kezdetén százmillió forintos programot indít a Székelyföldön. A Karitász által támogatott településeken 150-200 család szorul még segítségre. Nagy Károly országos karitász igazgató március 29-én látogatást tett Székelyudvarhelyen, ahol megállapodott Szász János gyulafehérvári egyházmegyei karitász igazgatóval, hogy elsősorban Malomfalván, Székelyszentléleken és Farkaslakán építőanyagokat osztanak azoknak, akik maguk végzik el a szükséges munkákat. Öt családi ház teljes felépítését támogatják, továbbá három helyen a kultúrotthon rendbehozatalával is segítik a közösségeket. Bikafalva árokásó gépet kap, hogy a patakmedret és a vízlevezető csatornákat kitisztíthassák. Lelki iszaptalanítás címmel a tavaly augusztusi özönvíz áldozatait közösségi programokkal is segítik, amelyekben részt vesznek a Katolikus Karitász Magyarországról érkezett önkéntesei is. (Magyar Nemzet) f NYUGATI N MAGYARSÁG Hungarians of the West ^ Hongrois d'Occident j Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Szerkesztő: SZILÁGYI KÁROLY Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone: (514)731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Magyarországi szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 E-mail címünk: nyugatimagyarsag@axelero.hu Terjeszti: GONDOS BT., FEHÉRLÓFIA Könyvesbolt Előfizetési dijak egy évre: Kanada: CA-$ 45, egyéb országok: US-$ 45, MAGYARORSZÁG: 2500 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreáli szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztőség álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a min. denkori cikkírók felelősek. , /----------------------------------------------------------------------------------------------------\ MONTRÉALI FILHARMONIKUSOK (48. idény) 2006. április 14-én, nagypénteken 20.00 órakor Johann Sebastian Bach János-passió Louise Marcotte, szoprán Michéle Motard, mezzoszoprán Sarkis Barsemian, tenor Michiel Schrey, tenor Marc Boucher, bariton Marc Bel lau, basszus Közreműködik a párizsi Sorbonne énekkar és a De L'uqam énekkar A Montréali Filharmonikus Zenekart Takács Miklós vezényli Helyszín: Keresztelő Szt. János templom (Église Saint-Jean Baptiste) A Rachel és Henri-Julien u. sarkán, metró: Mont-Royal Belépő: 25 $ Tel: (514) 790-1245, 842-2112 V_________________________________________________________________/ M. A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082 Autonómiát a vajdasági magyaroknak is
