Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)
2006-02-01 / 2. szám
2006. február Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Neves és névtelen hősök, akik mertek tenni a megmaradásért, az elvesztett országrészek visszaszerzéséért. Övék a tisztelet és dicsőség. Mert 1918-ban egy véres háború után jött Trianon, amely1920. június 4- vel a gyász és a megtöretés örökre kitörölhetetlen fogalmaként ivódott bele a magyar nemzet leikébe, s véget nem érő vesszőfutás kezdetét jelentette e jobb sorsra teremtett népnek. Megtöretőink hatalmas tort ültek felettünk az ország testét zsíros koncként széttépő szomszédainkkal, milliókat fosztva meg állampolgárságuktól, emberi méltóságuktól, hazájuktól. Az elmúlt több mint 80 év megaláztatásai, történelemhamisításai, az internacionalizmus jegyében folytatott általános agymosás majdnem tökéletes eredménnyel jártak: jóformán teljesen megsemmisítették a valós nemzettudatot az anyaországban. De mint parázs a hamu alatt, izzott a feltámadás reménye és a tenni akarás dühe, elsősorban azokban, akiknek bőrére égett a szülőföld elvesztésének fájdalma, a politika tétovaságával és tehetetlenségével szemben. Bátrak voltak, akik mertek! Róluk azonban nem illett beszélni, vagy ha mégis, csak elítélően, vagy mint a kártékony megszállottakról. Az elmúlt tizenöt évben helytörténeti és visszaemlékező írásokban meg-megemlítik őket, valós igazságtételben azonban nem részesültek, pedig nekik köszönhető többek között a békediktátum után a hűségvárosok és községek országon belüli megmaradása. Ágfalva, Sátoraljaújhely, Sopron! Kik és mik is voltak a sokáig „névtelennek” tartott hősök, a felkelők, a szabadcsapatok, majd végül a Rongyos Gárda? A válasz elejét Bőhm András megfogalmazásában adjuk meg az Agfalvi mozaik című művéből. FELKELÉS NYUGATMAGYARORSZÁGON A Trianoni béke 1920. június 4-én elszakított az országtól nyugaton 4312 négyzetkilométert 340917 lakossal. A terület átadása és átvétele végett Sopronba érkezett Hamelin francia, Gorton angol és Ferrario olasz tábornok. Az első ülések után közölték, hogy az úgynevezett 8. zónát (amelybe Sopron is tartozott) 29-ig el kell hagyni a magyar fegyveres erőknek. Ezt követően kezdődhet meg a hivatalok, intézmények kiürítése. Mivel a két fél békés úton tárgyalásokkal nem találta meg a közös nevezőt, a magyaroknak a terület megmentése érdekében már csak egy eszköz maradt a kezükben: a fegyveres felkelés. 1921. augusztus 21-én az osztrák csendőrség és vámőrség 11 oszlopban átlépte a határt, megkezdte a megszállást. Augusztus 28-án az osztrák megszállók ismét megindultak és elfoglalták Ágfalvát, Brennbergbányát, Somfalvát és a környező területeket. 1921. augusztus 28-án kezdetét vette a Nyugat-Magyarország felkelése. Héjjas Iván augusztus 28-án a soproni Károly király laktanya udvarán - a menekült Selmecbányái főiskola akkori székhelyén - három csoportra osztja embereit, és úrnak indítja őket Ágfalva, Lépesfalva és Kismarton irányába. A bal szárny harminc embere a kapott parancs értelmében Bánfalva- Ágfalva felé menetel Francia Kiss Mihállyal az élen. A középső csoport parancsnoka Maderspach Viktor, Erdélyből menekült bányamérnök, tartalékos huszárkapitány. A jobb szárnyon halad negyven emberével vitéz Kaszala Károly, a világháború markáns alakja, híres pilótája. Az osztrák csendőrök és magyar felkelők között lezajlott rövid tűzharcnak egy hősi halottja van, a kecskeméti születésű Baracsi László. (Kecskemét város 1928. szeptember 9-én emlékművet, Sopron város síremléket emeltetett tiszteletére.) A lezajlott ütközet után néhány napos csend következett. A hazáért mindhalálig AZ ÁGFALVI ÜTKÖZET Az osztrákok Sopron környékét ugyan kiürítették, de nagy erőket vontak össze Ágfalván, amelyeket napról napra gyarapítónak, hogy kellő pillanatban birtokba vegyék a soproni vízműveket és a várost megadásra kényszerítsék. 1921. szeptember 6-án hajnalban Maderspach szolgálaton kívüli százados felderítői pontos ismeretekkel térnek vissza az ellenség helyzetéről, erejéről, felszereltségéről, tartalékairól. Az erőviszonyok nem kedvezőek, 1:6-hoz, az osztrákok javára, tehát minden egyes felkelőre, a tartalékokat is beszámítva, 6 osztrák fegyver jut! Az elszántság magyar részről rendíthetetlen: „A hazáért mindhalálig!” Annak ellenére, hogy a főiskolás rajok minden egyes tagja tisztában van azzal, hogy mire vállalkozott. Tudja mindenki, hogy itt csak győzni lehet! És azt is, hogy a hadszíntéren elfogott fegyveres civil személy a nemzetközi egyezmény értelmében csakis statáriális elbírálásban részesülhet! A faluban háromnegyed ötöt üt a templom órája. Rövid parancsszavak, Maderspach százados, Gebhardt százados, Székely százados parancsnokok utasítására Egry, Obendorf és Varga főhadnagyok bevetésre indulnak, minden a legnagyobb rendben megy. Székely Elemér százados a tulajdonképpeni „vezérkari főnök” pompás stratégiai felvonulást hajtott végre. A felfejlődés tervszerűen halad. Az első és második raj az erdőszél és a brennbergi vasútvonal közötti mezőn szaggatott rajvonalban tör a falu felé. Ugyanakkor Gebhardt százados szombathelyi vasutasokból és bosnyákokból összeválogatott rajával a falu alsó szélén tör előre. Az osztrák csendőrök által a falu északi részén megszállt vasúti őrházból eldördül az első lövés, majd sortüzek és géppuskakelepelés jelzi, hogy az ütközet az egész vonalon megkezdődött. A csatazaj egyre fokozódik, az osztrákok hihetetlen tölténypazarlása jelzi, hogy szívósan ellenállnak, így kétségessé válhat, hogy egyszeri gyors lerohanással, súlyosabb véráldozat nélkül kikergethetők Ágfalváról. A felkelők betörnek a faluba, az osztrákok váratlanul megkezdik a visszavonulást. A főtéren öt magyar közel ötven főt szorít be az iskolába, majd kitérnek a túlerő elől, és a főerőkhöz csatlakozva felkészülnek, hogy hátba támadják az iskolába szorult csapatot. A roham után kiderül, hogy a faluból ugyan sebtében kitakarodtak az osztrákok, de a vasút mentén újabb ádáz küzdelem alakult ki. A kiürített iskolaudvaron, Olcsán bosnyák szakaszvezető két bajtársával esővizes hordóba lövöldöz, a hatás óriási, a detonáció felért egy közepes űrméretű löveg dörrenésével. írták is néhány nappal később a bécsi lapok: „Tüzérséggel kiegészített kétezer főnyi inszurgens támadta meg Agendorfot.” Obendorf parancsnok raja a brennbergi vasútvonal mentén támad, a vasúti őrházból az osztrák csendőrök által zúdított golyózáporában nem állnak meg a fiuk. Egyetlen géppuska helyszínre rendelése és a tartalékok bevetésének mérlegelése közben, erős osztrák kötelék szuronyt szegezve az erdő felől tör a vasút felé. Nyílván azzal a szándékkal, hogy felkoncolják a sebesült, tehetetlen magyarokat. Drámai pillanatok, az elkeseredés és a düh vesz erőt a felkelőkön! Szilaj rohammal vetik magukat az ellenségre, a géppuska támogatásával a többi raj és a tartalékok oldalba kapják az osztrákokat, akik vad futással menekülnek, s magukkal sodorják a csendőrzászlóaljukat is. így végződött szeptember 8- ára virradóra az ágfalvi ütközet. A felkelők felszabadították Sopron vármegye jó részét a megszállás alól. Az osztrákok vesztesége számottevő, több halott és súlyos sebesült. A felkelők három hősi halottja Pehm Ferenc, Machatsek Gyula, Széchányi Elemér. A felkelők nem pihentek, az ország megtartásáért az ezeréves határok mentén november közepéig szakadatlanul dúltak a harcok, jelentős veszteséget okozva a megszállóknak. Az ágfalvi csata után a bécsi lapok legnagyobb része kígyót-békát kiáltott a felkelőkre. Ezen rosszindulatú beállítással szemben a nagy német birodalmi lapok igen tárgyilagosan ítélték meg ezt a hazafias mozgalmat. A Berliner Tageszeitung például így ír: „A bandamozgalom, amit az osztrák sajtó banditamozgalomnak keresztelt el, ideális érzésű fiatalembereknek hősies szabadságharca. Ezek a fiatalemberek Nyugat-Magyarországon verődtek össze a Magyarország szétszakítása elleni küzdelemre.” A NÉPSZAVAZÁS szavazott le és 502 volt az érvénytelen. A végeredmény Magyarország 65,1 százalékos győzelmét jelentette. Tegyük még hozzá, ebből magában Sopron városában 72,8 % volt a Magyarországra voksolók aránya. A népszavazás eredményeként Sopront és közvetlen környékét: Fertőhöz, Balf, Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Nagycenk és Hidegség visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor kapta Sopron a Civitas Fidelissima (a leghűségesebb város) címet. FELVIDÉK ÉS KÁRPÁTALJA VISSZACSATOLÁSA 1938-39. A RONGYOS GÁRDA Németország 1938 nyarán a cseh kérdés erőszakos megoldására készült, azt sem titkolták, hogy számítanak a mag\ ar fegyveres részvételre is. Az augusztusban Berlinbe látogató vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, Imrédy Béla miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter előtt Hitler feltárta ebbéli terveit, és a magyar szándék felől érdeklődött. A Kormányzó külpolitikai nehézségeinkre és a honvédség felkészületlenségére hivatkozva nem vállalta az akcióban való részvételt. Ezzel a magyar katonai vezetés is egyetértett, nem tartotta lehetőnek a csehszlovák erődvonalak elleni támadást. A vezérkar értékelése szerint mozgósítás esetén az akkori gyenge fegyverzettel csak az év végére érhették volna el a 100%-os bevethetőséget. A berlini látogatással egyidőben került nyilvánosságra a bledi egyezmény, amelyben a kisantant államok elismerik Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát. Az elsősorban csehszlovák kezdeményezésre történt lépéssel Magyarországot az erőszakról való lemondásra akarták rábírni, leválasztani a készülő német akcióról. A lépés ki is váltotta a németek rosszallását, a revízióról való lemondást látták benne. A müncheni egyezmény, majd az 1938. október 9-e és 13-a közötti sikertelen magyar-csehszlovák tárgyalásokat követően november 2-án kihirdetett bécsi döntés fegyveres harc nélkül juttatott vissza 12 400 négyzetkilométernyi területet 1 100 000, főleg magyar polgárral. Hitler szemére vetette a magyar szövetségesnek, hogy csak akkor cselekedett valamivel erőteljesebben, amikor a beavatkozást már veszélytelennek látta. Az ellenzék támadást intézett a kormány ellen, hogy a német politika egyértelmű aktív kiszolgálásával tegye jóvá hibáit. Imrédy németországi útjáról hazatérve, félretéve korábbi mérsékelt nézeteit, egyértelmű németbarát politikába kezdett. Ez ki is váltotta a mérsékelt politika nézetet valló parlamenti pártok ellenszenvét, de a honvédség korszerűsítésével és felfegyverzésének gyorsításával mindenki egyetértett. A Felvidék visszacsatolására és katonai megszállására 1938. november 5-10-én került sor. A II. hadtest Csallóközt, az I. az Ipolyságot, a VII. Kassát, a VI. pedig Munkácsot és Ungvári vette birtokba az előzetesen megállapított terv szerint. A kormány külpolitikai okokból nem kívánt nyíltan fellépni Csehszlovákiával szemben, a háttérben azonban a további magyar területek, illetve Kárpátalja visszaszerzése érdekében rejtett katonai akció előkészítésére megszervezik a Rongyos Gárda elnevezésű szabadcsapatot. A Rongyos Gárdát Homlok Sándor ezredes a vezérkar 5. Osztályának vezetője és Kozma Miklós ezredes irányításával hozzák létre 1938 őszén. A szabadcsapatot félkatonai szervezetekből, civil önkéntesekből és behívott tartalékosokból állították fel, hivatásos tisztek és tiszthelyettesek vezetésével. Tizenkilenc diverzáns zászlóaljat hoztak létre, egyenként 900 fővel. A zászlóaljakon belül 57 kisebb csoportot szerveztek. Az ország különböző laktanyáiban megalakított és felszerelt civil ruhás egységeket Vásárosnaményban vonták össze. Október 6-án, a komáromi magyar-csehszlovák tárgyalások megkezdése előtt Tarpánál átdobták az első járőröket a határon. A lengyelekkel is összehangolt akciók hidak, vasutak, katonai objektumok ellen irányultak, hogy előkészítsék a honvédség zavartalan, tervszerű felvonulását és ütközetbevetését. A Felvidék megszállása után, kárpátaljai területen egészen az év végéig folytak a harcok. Azonban a Kárpátalja ellen tervezett magyar katonai támadás csakhamar aktualitását vesztette, így az egységeket visszavonták és leszerelték. A magyar kormány ugyanis lehetségesnek tartotta, hogy a müncheni egyezmény és a bécsi döntés után kialakult helyzetet, a csehszlovák hadsereg újabb demoralizálódását kihasználva, megszállja Kárpátalját. Az akcióban szabadcsapatok bevetésével a lengyelek is részt vettek volna. A támadást 1938. november 18-ra tűzték ki. A németek azonban, akik a Kárpátaljával kapcsolatos akkori elképzeléseiket, valamint a bécsi döntőbíráskodásban való részvételük révén tekintélyüket látták veszélyeztetve az önálló magyar akció esetén, az olaszokat is megnyerve tiltakoztak a magyar akció ellen. A kormány erre a támadást először november 21-re halasztotta, majd végleg lefújta. Németország 1939 márciusában annektálja Csehszlovákiát és felszólítja Magyarországot Kárpátalja megszállására. A hadműveletet a VI. és VII. hadtest hajtotta végre, a két lovas és egy gépesített dandár támogatásával. A csapatok a német támadással együtt március 15-én indultak meg. A Szics gárda mindössze egy-két helyen mutatkozó kisebb ellenállását leküzdve a gyorsan mozgó alakulatok március 17-én elérték a lengyel határt. Sikerük a hazafias elszántságnak, a magyar katonai hősiességnek és a mindent felülmúló a hazáért mindhalálig eskünek köszönhető. Erdős László nyugállományú honvéd ezredes A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft Hirdetesfelvétel magyarországi irodánkban 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel/Fax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9 canada Tel/Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! J A felkelők harcának eredményeként népszavazást rendeltek el Sopron hovatartozásának eldöntésére. A népszavazás körülményeit és eredményét ismét a fenti írásból idézzük. „Az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés Sopront és vidékét Ausztriához csatolta. Ebbe Sopron és környékének lakói nem nyugodtak bele. J. Hamelin francia, Ferrario olasz és G Gorton angol tábornokok, a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság tagjai Fegyveres csoportokat szerveztek és háborút viseltek az idejövő osztrák karhatalommal szemben. Ebben részt vettek egyes csendőralakulatok, munkások és tisztviselők. Hallgatólagosan támogatta ezt az ellenállást a Sopronban, a jelenlegi Ruhagyár épületében székelő Antant Bizottság olasz és francia tagozata is. Az ellenállás azt eredményezte, hogy 1921-ben népszavazást rendeltek el Sopron hovatartozására vonatkozóan. A szavazás időpontját véglegesen a következő napra jelölte ki a tábornoki bizottság: Sopron december 14., Brennbergbánya 15., vidék december 16. A szavazás idejére a város területe nyolc kerületre oszlott, ezeknek, valamint a nyolc falunak megfelelően szavazatszedő bizottságok alakultak. Minden szavazónak kézbesítettek 1921. november 25-éről keltezett, a Városi Tanács aláírásával és a tábornoki bizottság francia nyelvű bélyegzőjével (...) ellátott szavazóigazolványt. Ezt egy osztrák és egy magyar megbízott ellenjegyezte. Minden igazolványra kézírással került a szavazásra jogosult teljes neve, pontos lakcíme és igazolványszáma. A város lakosságát úgy osztrák, mint magyar részről bőségesen ellátták Hogyan szavazzunk? - Wie wird abgestimmt? című röpcédulákkal. A propagandabizottságok irodáiba óránként futottak be a jelentések. Az illető körzetbe tartozó főiskolások cserkészfiúkkal szolgálati jegyeket küldtek be, jelezvén, hogy hány szavazott le a gondjaikra bízott névsorból, mennyi a biztos magyar szavazat és mennyi a bizonytalan a legreálisabb számítás szerint. Mint később megállapítottuk, 10- 12 százalék volt csak a differencia a valódi és becslésük szerinti eredmények között. De hiszen műszaki főiskola végezte a számításokat! Mivel Ausztria szavazólapja karton volt, összetépésekor elég hangosan reccsent. így a jóhallású’ főiskolások mindig tisztában voltak azzal, hogy ki hova adta le szavazatát.” Sopronban és a községekben 26.900 szavazatra jogosult volt, ebből 24. 063
