Nyugati Magyarság, 2006 (23. évfolyam, 2-11. szám)

2006-02-01 / 2. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. GQpamgjagBams CDd® W®sG ° catDmgFaBs dTScgcgOdlcgmG XXIII. évf., 2. szám, 2006. február A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 260.- Ft - $ 4.50 BARTIS FERENC Milyen ez a világ? Bartis Ferenc író, újságíró, az Össz­­magyar Testület elnöke nyílt levélben fordult Jean-Marie Montelhez és Jean-Marc Roirant-hoz a CIDEM (Citizenship and democracy) igazga­tójához, illetve elnökéhez. Levelét némi rövidítéssel közöljük. Milyen ez a világ? Kimondottan az értekezlet tárgykö­réhez és témájához ragaszkodva, ek­képpen fogalmaznék: felemás, ön­magának ellentmondó, emberelle­nes. Vagyis: az ember gyilkol és ön­­gyilkosságot követ el, épít és rombol, keresi az Istenhez vezető utat miköz­ben nem találja saját leikéhez a til­tótáblákkal teletűzdelt ösvényt. Ért­hető tehát, ha bizonyos érdekcsopor­tok azt nyilvánítják természetesnek, ami eleve emberellenes. Ilyen körül­mények között és ilyen tömeglélek­tani viharokban könnyű volt beindí­tani egy világméretű új rabszolga­rendszert, világuralmat, amit elő­kelőén és fondorlatosán globalizáci­ónak „kereszteltek” el. Tessenek összeszámolni: ma, a XXI. században a világ összlakosságá­nak hány százaléka él kisebbségi sors­ban, menekült-státusban, vagy éppen hazátlanul? Hány ember éhezik, szom­­júhozik, nélkülöz és tengődik a legem­bertelenebb ideológiák szektáiban? Én ezennel egy olyan nemzet ér­dekében szólok, amelynek a hazáját földarabolták, területének háromne­gyed részét, lakosságának 60%-át dobták oda prédaként más országok­nak vagy éppenséggel még nem is lé­tező állam-alakulatoknak. Ez az or­szág Magyarország! Amely évezre­den át védte Európát a közel- és tá­vol-keleti nem-keresztény vallású és kultúrájú hadakkal és hatalmakkal szemben. Magyarország Európa vé­delmében vérzett el! Magyarország kivégzésének néhány történelmi hely­színét említeném meg: Trianon, Pá­rizs, Potsdam, Teherán, Moszkva, London, Washington stb. Valamikor a magyarság lélekszámúban nagyobb volt a franciáknál, az angoloknál, sőt a germánoknál is, s íme, mára egy amputált országocska lett, egyetlen olyan országként, amely önmagával határos, vagyis a belőle kiszakított te­rületekkel, amelyek pillanatnyilag más államokhoz tartoznak. Az elcsa­tolt területeinken tengődő magyar nemzetrészeinket megfosztották a leg­elemibb ember jogaiktól, kitépték anyanyelvűket Szlovákiában, Csehor­szágban, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, sőt még Ausztriában is! S mindezt tették egy olyan nemzettel, amely - létszá­mához viszonyítva - a világon a leg­több írót, képzőművészt, tudóst és ka­tonát adta az egyetemes emberiség­nek, sőt 1848-49-es forradalma és szabadságharca révén nemcsak a ma­gyarokért küzdött, hanem a Világsza­badságért! Hadd említsem meg, hogy Goethe megalkotta a világirodalom kifejezést, Petőfi Sándor pedig meg­alkotta a Világszabadság fogalmát, amiért hősi halált halt. 1956-ban a Magyar Forradalom és Szabadságharc alapjaiban rengette meg a kommunista diktatúra világural­mát, amit később még maguk a volt szovjet-orosz politikusok is elismertek. De mindkét forradalmunk és szabad­ságharcunk alkalmával Nyugat-Európa és Amerika cserben hagyott bennünket! Hogy befogadta menekültjeinket, akik a bitófák alól és a sortüzek elől iramod­tak neki a világnak, tény, de az is igaz, hogy többszázezer szakképzett, becsü­letes magyart kaptak ajándékba, akik mind Nyugat-Európában, mind Ame­rikában, Ausztráliában és szerte a nagy­világban példásan megálltak a helyüket. Az adott országok ma is büszkék a ma­gyar forradalmárokra és szabadsághar­cosokra. .. Nem ezt érdemelte Magyar­­ország! Történelmi szerepet vállalt a két Németország egyesítésében is. De a vi­lág feledékeny. S olyannyira feledékeny, hogy a saját ígéreteit is elfelejti! Viszont tudnia kell egyet: Magyarország tönk­retételével tűzfészket csináltak a Kárpát­medencéből, a Balkáni térségből, s amíg ez az áldatlan helyzet meg nem oldódik, nem lesz tényleges béke Eu­rópa kebelében. Tisztelt Értekezők! A jelek és a tapasztalat szerint, az EU nem oldott meg egyetlen olyan problémát sem, amelyek miatt mi itt összegyűltünk. S az EU-ra a mostani szerkezeti fölépítésében és működési módszertanában nem is lehet számí­tani. Mert az EU egy világuralmi tö­rekvés, egy új rabszolgarendszer kitel­jesítésének az eszköze, intézményrend­szere, és nem az európai országok szö­vetsége. Tehát, az említettek tudatában kell gondolkodnunk és cselekednünk. Örvendek, hogy a franciák mindezt fölismerték és elutasították az alkot­mánynak álcázott EU-okmányt, amely az állampolgárokat hitüktől, nemzetsé­güktől, emberségüktől akaija megfosz­tani, kimondottan munkaerővé akaija degradálni az embert, akit Isten a saját képére teremtett... Kérésem, ami ebben az esetben kö­vetelésem is: Franciaország és az itt képviselt országok tegyenek meg min­dent azért, hogy az elcsatolt magyar te­rületeinken nemzetközi ellenőrzés mellett biztosítsák a teljes önrendelke­zést, az élet minden területére és tevé­kenységére kiterjedő autonómiát és va­lamennyi elcsatolt területünkön a ma­gyar nyelv legyen az adott ország má­sodik államnyelve! Ezek megvalósí­tása nélkül nem lehet és nem is érde­mes semmilyen demokráciáról, polgári jogról beszélni. Van erre példa! Svájc összlakosságának mindössze 0,64 %­­a rétoromán, és a rétoromán nyelv 1938 óta Svájc egyik államnyelve! Mert az, akinek nincs semmilyen val­lása, hite, nincs nemzetisége, nincs ha­zája, az világpolgár sem lehet! Az a nemzet, amely önmagát nem becsüli, nem várhatja el, hogy a világ megbe­csülje őt. S ezt azért mondom, mert manapság gyakran és sok helyütt összetévesztik a nemzetáruló politiku­sokat a nemzet szószólóival, akik azért nem vesznek részt a guvemamentális napi politikában, mert nem akarnak bűnözni. A politizálás, amióta megél­hetési és harácsolási lehetőség lett, az emberi lét egyik átka. A nemzetek s így a világ fölött nem uralkodni, hanem azokat szol­gálni kell! Ehhez kívánok Mindnyá­juknak s az Önök által képviselt or­szágok szószólóinak sok sikert. Strasbourg, 2005. december 17. DÖBRENTEI KORNÉL Karácsonytól húsvétig A Es utána? A lágyságos szeretet ünnepeit ér­dessé durvította a történelmi idő. A régi próféták, zord atyák ke­mény, szigorú szeretete szükségel­tetik most, az irgalmatlan igazsá­gosság szeretete. Azért, hogy ön­magunkat képesek legyünk méltó módon elfogadni, aztán jóakaratú felebarátainkat s tán egyszer az el­lenünk vétkezőket is. Nehéz elvárás ez, mint ahogy nehéz Istenfiának lenni ebben az országban, de még nehezebb a Magyarok Istenének lenni, és ebből következik, hogy talán a legnehezebb itt emberfiának meg­maradni. Ahol minden erkölcsi paran­csolat, szeretetből támadó nagyvo­nalúság a visszájára fordul, fordít­­tatik. A szép idealista törekvést, jé­­zusi sugallást, hogy szeresd ellen­ségeidet, akik kiirtásodtól sem ri­adnának vissza gyűlölségükben, vad pénzracionalizmus kérdőjelezi meg. Teszi nevetségessé a bocsáss meg hóhéraidnak elvét, akik vi­szont soha nem bocsátanak meg neked, gesztusodat gyöngeségnek, féle­lemnek minősítik. Itt ahol, ha odatartod önként és véd­telenül orcád másik felét, nemhogy teketória nélkül megütnek újra, de még beléd is rúgnak. Itt, ahol körbeállják a karácsonyfát - rövid békesség a hosszú békétlenség­ben - a gulágról szabadultak, akiket még 1968-ban is priuszosokként tartot­tak számon, a recskiek, a hortobágyi ki­telepítettek, a „kényszer-emigránsok”, az anyaország által részben megtagadott testvéreink a szétdúlt Kárpát-medencé­ben, az ötvenhatosok, köztük az élet­­fogytigra átminősített halálra ítéltek, a pap, aki a börtönben morzsákból gyúrt ostyát és misézett. És akik lehet, hogy a születés szent pillanataiban már a ba­csoda hályog! Igen, az angyalt idézve: „... más lóg a fán, nem cukorkák: / Népek Krisztus, Ma­gyarország. / És elmegy sok em­ber előtte: / A Katona, ki szíven döfte, / A Farizeus, ki eladta, / Aki háromszor megtagadta, / Vele mártott kezet a tálba, / Harminc ezüstpénzért kínálta./ S amíg gya­­lázta, verte, szidta: / Testét ette és vérét itta”. Itt tart az ország, amelyről va­lamikor - pontosan 1846-ban - szent gerjedelmében Petőfi ezt írta a Magyar nemzet című ver­sében: „Ha a föld Isten kalapja, / Hazánk a bokréta rajta!”/. Erre egy későbbi másik nagy költőt parafrazálva csak annyit mond­hatok: milyen volt hervadása, nem tudom már. De tudom, és mindnyájan tudjuk, kötelesség tudni! Mert itt nem csupán az a baj, hogy a ke­reszténységnek mint erkölcsi magatartásformának emberséget és emberiséget mentő, szolgáló törvényeit - bennük a Tízparan­csolat, vagy akár a Hegyi beszéd gon­dolataival -, az egyediség szintjén rúgták, rúgják fel, hanem az, hogy ha az elkövetők megigazulnak, bűnbo­csánatot, azaz feloldozást nyernek. Ám nálunk az országvezetésre ki­vagy megválasztott elit zöme járult hozzá, teremtette meg, emelte a hi­vatalosság rangjára, tehát legitimi­­zálta a sátáni működést és annak egész eszköztárát. És ez már nem bo­csánatos, ez már halálos bűn. Ajánlom a nemes lelkű „emberha­lászok” figyelmébe: valóban fejtől bü­­dösödik a hal, a szagot a fenyőillat sem nyomja el. Hát csínján a kánai me­nyegzővel, nézzük meg jól, mit s ki­ket is szaporítunk. (folytatás a 4. oldalon) A honalapítás temploma. Tervezője, Csete György Príma Primissima-díjat kapott. Interjúnk az 5. oldalon. bitsi Húsvét előtt-bői idézik: „Ó, béke! béke! / legyen béke már! / Legyen vége már! / Aki halott, megbocsát, / ragyog az ég sátra. / Testvérek, ha túl leszünk, / sohse nézünk hátra! / Ki a bűnös, ne kérdjük, / ültessünk virágot, / szeressük és megértsük / az egész világot: / egyik rész a munkára, / másik temetésre: / ad­jon Isten bort, búzát, / bort a feledésre. Hát ilyen egyszerű volna? Békes­ség ilyen olcsó, belenyugvó, minőség alatti létezést „biztosító”, Trianont elvi­­selve-feledő, a rendületlenül működő, gonosz szolgálóit rendre felmentő áron? Akik az unokáinkkal szemben a régi bűnöket újra elkövethetik? Itt, ahol Márai Mennyből az an­gyala szerint egy nép csüng a fáról, bár egy része nem lát az örökzöldtől - mi­IFJ. FEKETE GYULA ✓ ■ ^ Választások eve A köztársasági elnök már a választások jegyében tartotta meg az újévi beszé­dét. Elsősorban a negatív kampánytól óvta a pártokat, és azt hangsúlyozta, hogy válamennyi törvényesen működő párt a hatályos törvényeket tiszteletben tartva indul a választásokon, ezért nem kell alaptalanul riogatni a lakosságot bármelyikük hatalomra kerülésének kö­vetkezményeivel. Hangsúlyozta, hogy bárki alakít kormányt, nem viszi rom­lásba az országot. Az ellenzék akár örülhetne is ennek az államfői nyilat­kozatnak, hiszen az elmúlt évtizedek­ben a szocialista párt az ellenzékét fo­lyamatosan fasisztának, és diktatórikus­nak minősítette, ám mégsem örül, mert úgy érzi, hogy a nemzeti vagyon elher­dálása, az ország eladósítása, a család­­ellenes nemzetpusztító adópolitika folytatódása elkerülhetetlenül nemzeti tragédiához vezet, ezért kötelessége erre felhívni a választók figyelmét, az­az kötelessége „riogatni”. Sólyom László köztársasági elnök január 19-én jelentette be, hogy a 2006. évi országgyűlési választások első fordulóját április 9-ére, a máso­dik fordulót pedig április 23-ára tűzte ki. A kormányzás sorsát eldöntő ápri­lisi voksolásokat októberben az ön­kormányzati választások követik, ami­kor a települések első embereit, a pol­gármestereket, illetve a helyi képvi­selőtestületeket választják majd meg. A két választás összefügg egymással, mert a pártok és a politikusok egymás között már most, az országgyűlési vá­lasztások időszakában is úgy állapod­hatnak meg, hogy bizonyos engedmé­nyeket - például rivális jelöltek vissza­vonását - a másik fél majd ősszel el­lentételez hasonló politikai gesztusok­kal. Sok induló világosan látja esély­telenségét, és csak azért jelölteti ma­gát, hogy a tavasszal ismertté tett ne­vével ősszel könnyebben juthasson helyhatósági mandátumhoz. Várhatóan tehát őszig folyamatosan kampányol az ország: szinte az egész 2006-os év a választások jegyében telik majd el. A parlamenti demokrácia térnye­rése, azaz 1988 óta pártok százai ala­kultak és szűntek meg Magyarorszá­gon. Hatósági nyilvántartás szerint ma összesen 196 párt működik az ország­ban. Magyar sajátosság, hogy míg a baloldal viszonylag egységes, azaz ke­vés pártra koncentrálódnak a szavaza­tok, addig a polgári oldal szétforgácso­­lódott, ezért ezen az oldalon mindig na­gyobb volt a választási küszöbérték alatt szereplő pártokra leadott, és emi­att elveszett szavazatok száma. Ez nem véletlenül alakult így. Politológusok ál­talános véleménye szerint a kommu­nista titkosszolgálatok pártokba belé­pett ügynökei szisztematikusan apróz­ták fel a baloldallal rivális kisgazdákat és kereszténydemokratákat, majd a rendszerváltó erőt, a Magyar Demok­rata Fórumot is. A Fidesz Polgári Szö­vetség egy véletlen és szerencsés körül­mény miatt kerülte el ezt a sorsot, egy­szerűen azért, mert a kezdetben nagyon fiatal tagok közé nem tudtak pártsza­kadáshoz szükséges mértékben hason­lóan fiatal korú ügynököket elhelyezni. Nem tekinthető véletlennek, hogy a történelmi múltú Független Kis­gazda, Földmunkás és Polgári Párt mellett még további 15 kisgazda és ag­rárpárt van - például a Független Kis­gazdák Országos Pártja, a Kisgazda­­párt, a Megújult Független Kisgazda­­párt, a Reform Kisgazdapárt, a Magyar Kisgazda és Polgári Párt, a Kisgazdák Demokratikus Szövetsége, a Demok­ratikus Kisgazda- és Polgári Párt, az 1930-2000 Kisgazdapárt, vagy a Ke­reszténynemzeti Radikális Kisgazda és Polgári Párt. (folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents