Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2005. október íjászat, lovaglás, lovasíjászat TAMÁSKA PÉTER Néhány szó a Politikai Elítéltek Közösségéről (1945-1956) A kommunista rendszer elleni első hazai mozgalmat a szovjet megszállók, a hódítás kegyetlensége váltotta ki. Résztvevői fiatalok voltak, s többnyire iskolázottak: a társadalom középrétegeiből származtak. Nemzeti érzés és az amerikai demokrácia tisztelete motiválta őket. Amikor a rendszerváltás után börtönviselt tagjai létrehozták a Politikai Elítéltek Közösségét (PÉK), ellenállásuk fő jellemzőjeként a nemzeti érzést határozták meg. 1949-ben a proletárdiktatúra nyílt formáinak a bevezetése után igazi börtönvilág jött létre az országban. 1952- ben az elítéltek száma a köztörvényeseket is beleszámítva már hatvanezerre nőtt, az internáltaké és a munkahelyi elzárásra ítélteké pedig százezer fölé emelkedett. A PÉK 2004. augusztusi értesítője, a Virrasztó érdekes számokat közöl a terrorról: 38500 embert ítéltek el bíróságaink átlag hat évi börtönre politikai okokból, s majd negyvenezret a szovjet bíróságok - köztük a hazánkban is működő orosz hadbíróságok - átlag 17 évnyi kényszermunkára. A szovjet belügyi szakértők utasításai alapján kialakított magyar börtönvilág kiegészítő részévé vált annak a rabmunkán alapuló gazdasági rendszernek, amelynek elméleti és gyakorlati alapjait még Felix Dzserzsinszkij, a proletárdiktatúra terrorszervezetének, a Csekának a vezetője dolgozott ki, s egyik utóda, a Jezsov által 1937-ben végzett nagy átszervezéssel azzá a Gulág-rendszerré terebélyesedett, amelyet a maga rettenetében Szolzsenyicin ismertetett meg a könyvszerető művelt világgal. A szűk legfelső magyar pártvezetés sokat tudhatott ennek titkairól, hiszen a börtönök országos parancsnokává a bőséges tapasztalattal rendelkező volt NKVD-és tisztet, Garasin Rudolfot nevezte ki, s ha igazak a PÉK által összegyűjtött adatok, akkor a Gulágon 680900 honfitársunk dolgozott és szenvedett. Közülük több mint 300 ezren örökre ott maradtak a Gulág tömegsírjaiban. A kis magyar Gulágról még a Kádár-rendszer idején Fehérváry István titokban behozott könyveiből - Börtönvilág Magyarországon és Szovjetvilág Magyarországon - szerezhettünk ismeretet. Sztálin halála után lassú rehabilitációs folyamat keretében először a rendszer saját börtönbe zárt híveit, a kommunistákat, majd a szociáldemokratákat helyezték szabadlábra, a nemzeti ellenállás tagjainak egy része azonban csak 1955 és 56 folyamán kapott lehetőséget büntetésének félbeszakítására. Egy részük - a veszélyesebbnek ítélt, főképp a hűtlenségben elmarasztalt politikai foglyok - még a forradalom kitörése idején is börtönben ült, nem is beszélve azokról, akik igaz vagy vélt vádak alapján háborús bűnösként kerültek börtönbe. A bírói ítélet alapján politikaiként kivégzettekről csak annyit, hogy 1945-től a kádári megtorlások áldozataival együtt 1108 embert végeztek ki, s körülbelül 2700 főre tehető a szovjet hadbíróságok áldozatainak a száma. A kihallgatások és a durva börtönbánásmód következtében elhaltak számáról - gondoljunk csak a váci börtönben szívelégtelenségben elhunyt nagy történészünkre, Hóman Gyulára, vagy az íróként újra felfedezett Gyula deákra, Somogyváry Gyulára -, amely ezeknél nyilvánvalóan magasabb, hiteles becslésünk egyelőre nincs. Aki mélyebben szeretne a magyarság történelmével megismerkedni a rovásírástól kezdve a népdalokon keresztül a fazekasságig, mindenképp találkozik az íjászat, a lovaglás, a lovasíjászat fogalmával, hisz legősibb harci hagyományaink közé tartoznak.- Származási vonalunk, nézetem szerint a sumérokon kezdődött, és a szkítákon, hunokon át vezethető honfoglaló őseinkig -mondja Albert Ottó sportíjász, akivel a Szentiváni Lovasudvarban találkoztam a napokban. - Ez követhető a lovasíjász harcmodor és az íj fejlődésén keresztül is.- íjak, íjkészítés. Hogyan alakult ki, és fejlődött ennek a rettegett fegyvernek a készítése?- Az őskorban használt egykori botíjaktól őseink a sumérok világában alakították ki az első fejlettebb, szaruból és ínból készült íjat. Ebben az időben is volt már kapcsolata az íjász harcmodornak a lóval, de ekkor még harci szekerekről lőttek. A suméroktól leszármazott, szkíta összefoglaló néven emlegetett népeink alakították ki a lovas, nomád állattenyésztő életmódot, és hódították meg az eurázsiai füves pusztákat. Ezzel összefüggésben alakult ki a lovasíjász harcmodor. Ehhez fejlesztették ki a speciális, lovasíjász harcmodorra alkalmas íjat.- Mi a jellegzetessége ennek az íjnak ?- Rendkívül összetett szerkezetű íj. A két végén kemény fából készült részek, ún. szarvak találhatók. Ezek között két hajlékony, reflex rész végzi a tényleges munkát, melyek egy merev markolatot fognak közre. Felajzatlan állapotban ellentétesen hajlik, felajzott állapotában így veszi fel az ismert kettős domborulat formáját. Ebben az állapotban is már nagy előfeszítettséggel bír. Teljes hossza viszonylag rövid, mert csak így használható minden irányban a vágtató lóról. A hatalmas feszítési munkát a rövid íj rövid reflex részei azért tudják elvégezni, mert szerkezete különleges, hármas rétegezettségű. Belülről kifelé haladva szaru, kőrisfa, állati lábszárínrost rétegekből áll. — A nyugati íjakat mi jellemezte?- Azok akkoriban csak annyit fejlődtek az őskor óta, hogy nem frissen vágott botból, hanem a fatörzs kéreg alatti részéből faragták őket, és ami nem tört el (10-ből 1 db), azt bőrbevonattal erősítették. Kénytelenek voltak hosszúra készíteni, hogy kellő feszítést nyerjenek (min. 2 m). Már önmagában ez kizárta a lóról történő használatot, ráadásul hosszú reflex szakasza miatt rendkívül lusta is volt. A korabeli magyar íjak kétszer akkora átütőerőt és hatótávolságot értek el azonos feszítőerő mellett.- Akkor innen ered a „ments meg Uram a magyarok nyilaitól minket’’fohász?- így van, hiszen a kalandozások korában használt magyar íj az egyedülállóan kialakított lovas harcmodorral, lovastudással félelmetes volt. A gyors, pillanatok alatt lecsapó és tovaszáguldó, jól célzó lovasokkal szemben a nehezen mozgó ellenséges sereg nem tudott eredményesen szembeszállni.-Az íj mellett tehát a ló volt a „ hadsereg ” másik elengedhetetlen kelléke.- Őseink története lovaink történetétől nem választható el. Fennmaradásunkban történelmünk során más népekhez képest sokkal többet köszönhetünk a lovaknak. Szkíta és hun őseink Ázsia végtelen pusztáit uralták, és életmódjukból adódóan a gyermekek egyszerre tanultak járni és lovagolni, úgyszólván lóháton nevelkedtek. A Kárpát-medencében megtelepedve kezdődött a kalandozások kora, amikor a portyázó lovasíjászok a távoli nyugatot is meghódították.-Milyenfelszerelések, eszközök jellemezték még őket?-A mai hagyományőrző íjászat és lovasíjászat fontos része a korhű öltözet és tartozékai. A zsinóros gombolású hosszúkabát, a díszöv térdig lógó véggel, a rövid, felkunkorodó orrú csizma, a csúcsos süveg képezte a öltözetet, míg a szablya, a fokos, az íj, a nyíltegez tarsoly, az ivócsanak és szarukürt a kiegészítőket.- Szent István államalapítását követően hogyan alakult a lovasíjászat helyzete?- István király után még 2-300 évig használták őseink a lovasíjász harcmodort. Alföldi törzseink még sokáig folytatták az állattartást és vándorlást. Az őrzés, határőrizet lovasíjász csapatokkal volt megoldható, de jelentősége egyre csökkent.-Aló viszont hosszú ideig elkísért minket. Hogyan alakult szerepe a későbbiek során?- A lovas hadviselés szerepe a későbbiek során sem csökkent. A lovagkor nálunk tovább tartott, mint nyugaton, egészen Nagy Lajos királyunkig. A török háborúk, a Rákóczi szabadságharc idején is komoly lovastudással rendelkező lovasaink, vitézeink voltak. Fő fegyver a szablya (kard) volt. Később a lőfegyverek megjelenése háttérbe szorította az íjászatot. A XIX. században nagy megbecsülésnek örvendtek a magyar huszárok. Hazánkban a lovasság egészen a II. világháborúig bírt jelentőséggel. A lovastűzérségen, hadtápon kívül a díszegységeknél is elengedhetetlen volt a ló jelenléte. Napjainkban már csak ez utóbbi jelentős.-Napjainkban milyen lehetőség áll rendelkezésünkre a hagyományok megismerésére és megőrzésére?- Meglehetősen széles szakirodalom áll rendelkezésünkre a történelmi események, szokások tanulmányozására. Ma is készülnek hazánkban korabeli íjak, melyek közöl legismertebb a Kassai íj, és Kisalföldön készülő Grózer íj. A Kassai Lajos által kifejlesztett lovasíjász sportág már nemzetközi hírű.Több íjászegyesület és hagyományőrző klub is alakult, ahol megtekinthetők a korabeli felszerelések. A lovasíjászat alapjait jelentő lovaglás és íjászat első lépéseit kitűnően el lehet sajátítani a Győrszentiváni Lovasudvar lovas- és íjásztáboraiban. Sík Sándor Eladni vagy visszavenni kell az állami vagyont? Kóka János gazdasági miniszter többször is kijelentette, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos, lehetőleg minél több vagyont magánosítani kell. Erre a kijelentésre reagált egy közgazdász professzor és két civil szervezet vezetője. Plentner János professzor véleménye az, hogy Kóka úr vagy feledékeny vagy nagyon tájékozatlan, ugyanis a XX. század második felében a nyugat-európai tőkés gazdasági viszonyok között, tehát amikor piaci viszonyok voltak, az állami tulajdon igen jelentős százalékát képezte a gazdaságnak olyan országokban, gazdaságokban, mint Franciaország, Olaszország, és Ausztria. Tehát egyáltalán nem áll az a tétel, hogy az államnak sosem volt szerepe, vagy nem lesz szerepe a gazdaságban. Egészen 1980-ig, amikor a globalizáció megkezdődött, Franciaországban a nemzeti vagyon 36 százaléka volt köztulajdonban, állami kézben, a termelő kapacitásoknak pedig a 20 százaléka. Ez óriási arány. A szénbányászat 95 százaléka, a villamoseneigia-termelés 70 százaléka, a szállítás és közlekedés 59 százaléka volt állami tulajdonban. Varga István, a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének alelnöke: - Ha a mai fiatal, vagy idősebb politikusaink átolvasnák Nyugat-Európa alkotmányait, vagy akár a rendszerváltó országok, más országok alkotmányait, igen meglepődnének. Ugyanis míg a mi alkotmányunk még úgy szól, hogy a magántulajdon és az állami tulajdon egyenértékű és egyforma kezelés illeti meg, addig Nyugat-Európában az alkotmányokban szinte kivétel nélkül a köztulajdon előnyt élvez a magántulajdonnal szemben. Mi több, egy sor megkötés van a magántulajdont illetően arra, hogy nem lehet a köz érdekével szemben alkalmazni. Például Olaszország az alaptörvényébe iktatta, hogy az állam nemcsak hogy birtokolhat javakat, hanem közérdekből ki is sajátíthat. Ezeket tarthatja az állam saját tulajdonában, vagy közérdekből a fogyasztóknak a tulajdonába adhatja. Tehát például közüzemeket adott esetben az állam elvehet magántulajdonostól, hogyha az adott esetben a monopóliummal visszaél, és azt odaadhatja a fogyasztók vagy az alkalmazottak tulajdonába. Talán érdekes lenne Csehország példáját is felhozni, ugyanis Csehország kifejezetten a cseh korona országai, az ősi államiság jó hagyományaihoz híven fogalmazta meg új alkotmányát, majd a gazdaság terén levezeti, hogy bizonyos tulajdonok csak cseh állampolgárok kezébe kerülhetnek. Járosi Márton az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke úgy véli, hogy ha állam ad államnak tulajdont, akkor az a közösségi tulajdon elkótyavetyélésének nevezhető inkább, mint privatizációnak. Az államtalanítás úgynevezett neoliberális eszméje vagy ideológiája tulajdonképpen éppen olyan szélsőség, mint a kommunizmus tiszta közösségi állami tulajdon eszméje. Az igazi gond az, hogy a magántulajdon célja kizárólagosan a profitszerzés, és vajon lehet-e közösségi célokat tisztán magánalapon megvalósítani? Nyilvánvalóan nem, ezért szükséges a közösségi tulajdon, ami egyaránt lehet állami, de hangsúlyozom önkormányzati tulajdon is. (Vasárnapi Újság - szerkesztett változat) MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva - csekket mellékelve - címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: Megrendelés egy évre nyugati olvasóknak: Kanada: CA-$35; egyéb országok: US-$35 FELHÍVÁS Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi történész évek óta foglalkozik az erdélyi 56-os szervezkedések, megtorlások, kivégzések kutatásával. Egyértelmű: Illyés Gyulával szólva, „a tigris karmaiba esett énekesmadár’’ - Magyarország - sikolyát legelőször az erdélyi magyarok hallották meg. A forradalmi harcokban közvetlenül is részt vetlek. Mintegy tízezerre tehető azoknak az erdélyi magyaroknak a száma, akiket a magyar nemzeti szabadságharccal való együttérzésért, szervezkedésért hurcoltak meg, zártak börtönbe. Közülük 14-et bírósági ítélettel kivégeztek! Ma sem tudjuk, hol pihennek földi maradványaik! Közel 50-re tehető azok száma, akiket a börtönben agyonvertek. Ennek a magyarság történetében meghatározó korszaknak a kutatására vállalkozott Tófalvi Zoltán. Neki köszönhető, hogy a periratok, levéltári adatok ma már hozzáférhetőek. Tóbbszáz periratot, a kivégzési jegyzőkönyvek döbbenetes dokumentumait sikerült kibányásznia. Mindez hihetetlenül nagy anyagi áldozatot követel. Ezért kéri a Nyugaton élő magyarok segítségét. Ahhoz, hogy a nemzeti szabadságharc 50. évfordulójára megjelenhessenek a tervezett kötetek, hogy a levéltárakból kikerülhessenek az 50 éven át hétpecsétes titokként kezelt dokumentumok, anyagi segítségre van szüksége. Három kötet megjelenéséhez kéri a segítséget: 1. 1956-ban valójában a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet ítélték el 2. ’’Hazaáruló” perek Romániában: 14 kivégzés, halálra kínzóit erdélyi magyarok 3. Az erdélyi történelmi magyar egyházak lefejezése Támogatást a személyes kapcsolat felvétele után és a Nyugati Magyarság szerkesztőségén keresztül lehet nyújtani. Tófalvi Zoltán e-mail-címe: tzoltan@ms.sapientia.ro tofalvizoltan@yahoo.com Telefon: 00-40-265-269006
