Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
8. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2005. szeptember Politikai átrendeződés Erdélyben BORBÉLY ZSOLT ATTILA Ha nem vesszük figyelembe a tusnádfürdői Orbán-beszéd körül a baloldal által mesterségesen keltett hisztériát, akkor a tábor politikai üzenettel rendelkező, távlati kihatású eseményei közül hármat kell kiemelni. Az első Markó Béla és Tőkés László egy programpont keretében való megszólalása, a másik Orbán Viktor és Markó Béla közös sajtótájékoztatója, a harmadik pedig az MPSZ elnökének Szász Jenőnek mellőztetése az MPSZ választmányi elnökének, Szilágyi Zsoltnak az előtérbe helyezésével. Második nekifutásban mindezek mögött a FIDESZ-nek egy alapvető törekvése sejlik fel, mely minden bizonnyal meghatározza majd a Kárpátmedencei magyar politikát a következő évben: a nagyobbik magyar ellenzéki párt (már amennyiben elfogadjuk, hogy az MDF ellenzéki párt, ami egyre kétségesebb s legfeljebb a parlamenti patkón belül elfoglalt pozícióra utalhat), a 2006-os megmérettetés előtt rendezni kívánja kapcsolatait a 2004-es választásokon győztes RMDSZ-szel. Ehhez kellett az RMDSZ autonómiatörekvéseit újra és újra vakvágányra futtató Markó Bélát egy asztalhoz ültetni az autonómia hithű harcosával, Tőkés Lászlóval, ezért kellett megszervezni a FIDESZ vezetőjének demonstratív közös megjelenését a nyilvánosság előtt az RMDSZ elnökével, s részben összefügg ezzel Szász Jenő kegyvesztettsége is. (Részben, mondom, mivel Szász Jenő pozíciójának meggyengülése elsősorban az általa vezetett MPSZ hibáival, mulasztásaival és kudarcaival függ össze.) A FIDESZ-RMDSZ viszony legfeljebb a kilencvenes évek elején volt feszültségmentesnek nevezhető. 1996- ban, amikor a FIDESZ egységes magyarságban gondolkodva az erdélyi Szőcs Gézát jelölte egy olyan közjogi pozícióba (tételesen a Duna TV kuratóriumát ellenőrző testületbe), melynek betöltése kizárólag rajta múlt, az RMDSZ elnöke levelet intézett a Magyar Országgyűlés elnökéhez, melyben azt kérte, hogy a parlament ne szavazza meg Szőcs Gézát, s lemondta a találkozót az éppen akkor Erdélybe látogató Fidesz-delegációval. (A találkozó végül mégis létrejött, de a lényeg nem ez, hanem a FIDESZ ország-világ előtti méltánytalan megalázása). 1998 után, a Fidesz-kormány idején nyílt titok volt, hogy a párt az autonomista ellenzékkel szimpatizál, s annak erkölcsi és anyagi támogatást nyújt. (Hogy e támogatás töredéke volt csak az RMDSZ által klientúra-építésre fordított anyaországi eredetű pénzösszegnek, az más kérdés, Markóék mindenkori törekvése az volt, hogy minden forrást ellenőrizzenek.) így 2002-ben senkit nem lepett meg, hogy Markó Béla a választások első fordulója után, amikor még semmi nem dőlt el, sietett gratulálni a „győzteseknek” és leszögezte, hogy jó lesz az együttműködés az MSZP-SZDSZ kormány valamint az RMDSZ között. (E gyümölcsöző együttműködés eredményeképpen került felelős döntéshozó pozícióba a magyar államapparátus keretén belül Szatmári Ildikó, az RMDSZ exsajtófőnökének s Markó közeli munkatársának, Szatmári Tibornak a felesége, akinek viselt dolgaival és feltételezett román kémtevékenységével igen nagy terjedelemben foglalkozott a nemrégiben a román és a magyar sajtó.) A FIDESZ-RMDSZ viszony 2004-ben süllyedt a mélypontra. Ekkor került sor az MPSZ elleni justizmordra, ami európai felhördülést is eredményezett, s amit már Orbán Viktor sem hagyott szó nélkül: „Lehet közéleti vitákat vívni, Székelyföldön, Erdélyben, Magyarországon, az Európai Unióban, de az ilyen vitáknak nem szabad felemészteniük az erkölcsi tartást. Márpedig erkölcsi kérdés a népakarattal szembefordulni, fönnálló szabályokat szándékosan félreértelmezni, elvenni az emberektől a jogot, hogy képviseltessék magukat a közéletben. Nagyon szeretném, ha a magyar közélet sürgősen kihúzná magát ebből az erkölcsi züllésből. Mert erkölcsi züllés az, hogy magyar emberek nyújtanak segédkezet a román hatóságoknak ahhoz, hogy a közéletből magyar közéleti szereplőket, sok tízezernyi magyar akaratot iktassanak ki.” (Eu-s jeggyel a magyar autonómiáért, Gazda Árpád inteijúja Orbán Viktorral, Krónika, 2004. május 24.) Tény s való, 2004 májusában volt némi remény arra, hogy az RMDSZ 2004 őszén kibukik a parlamentből és újra lehet keverni Erdélyben a kártyákat. De sajnos 2004 őszén egészen más történt. Az MPSZ a Népi Akcióval közösen vett részt az országos választáson, a választói bázis pedig „bevette” az RMDSZ-es propagandát arról, hogy a parlamenti képviselet megszűnésénél nagyobb csapás nem érheti az erdélyi magyar közösséget, s az MPSZ egyébként is egy román párt színeiben csak román érdeket képviselhet. (Tipikus „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” helyzet volt. A közönség sajnos a hangosabbnak szokott hitelt adni, most sem történt másként: az RMDSZ a maga sajtótámogatásával és pénzügyi hátterével még a román állam közvetlen segítsége nélkül is hatalmas előnnyel indult, amit szavazatra tudott váltani.) így az RMDSZ ismét bejutott a törvényhozásba, az MPSZ viszont nagyon kevés szavazatot kapott. A FIDESZ-nek pedig tetszik, nem tetszik el kellett fogadni, hogy újabb négy évre az RMDSZ jeleníti meg az erdélyi magyar választói akaratot belföldön és külföldön. Nem állítható, hogy az MPSZ elnökének offenzívája a partiumi szervezet ellen (alapszabályzat-ellenesen zárták ki a bihari MPSZ két vezető tisztségviselőjét) válasz volt a tusnádfürdői mellőztetésre. De azzal az üzenettel mindenképpen bír e gesztus, hogy Szász Jenő nem fog félreállni pusztán azért, mert a FIDESZ egy része ezt így szeremé. (Egy része, mondom, mert úgy tűnik, hogy akárcsak az MVSZ esetében, amikor a hírek szerint a FIDESZ nemcsak Boross Pétert delegálta az MVSZ elnöki tisztségéért folyó választási küzdelembe, hanem Szakály Sándort is, Kövér László továbbra is Szász Jenőt támogatja, sőt, a Fideszes politikus ott is volt az ominózus kizárási határozatot meghozó elnökségi ülésen.) A két kizárás sajátos ex lex állapotot hozott létre a Szövetségben (a kizártak továbbra is az MPSZ tagjainak és vezetőinek tekintik magukat és helyi szervezeteik is mellettük állnak), s ami ennél is rosszabb, elmélyítette a bizalmi válságot a szövetség két legerősebb centruma, Bihar és a Székelyföld között. Hogy ilyen körülmények között sikerül-e az MPSZ pártként való bejegyzéséről szóló döntést valóra váltani, az erősen kétséges. Márpedig a párttá alakulás az MPSZ esetében a lét és a nemlét kérdése. A román hatóságok mindaddig, amíg az MPSZ kisebbségi szervezetként próbál rajthoz állni, ugyanazt fogják tenni, mint 2004-ben. Érdemes visszatérnünk egy már érintett kérdésre, mivel ennek kapcsán talán közelebb juthatunk az RMDSZ- en belül évtizedes távlatban érzékelhető folyamatok megértéséhez. Most, hogy nagy valószínűséggel lelepleződött két tényleges román kém, érdemes megvizsgálni, hogy egyikük RMDSZ politikusként milyen politikai értékvilágot jelenített meg. Nos, Szatmári Tibor a legagresszívebb támadója volt mindig is az autonomista „belső ellenzéknek”, a Reform Tömörülésnek és Tőkés Lászlónak. A tiszteletbeli elnök vonatkozásában a nyílt történelemhamisítástól valamint az ügynökrágalom megfogalmazásától sem riadt vissza. (Azt állította Kommunista gazemberek c. 1999. november 25-én, a Romániai Magyar Szó hasábjain megjelent cikkében, hogy Tőkés László záratta ki a szervezetből a rá támadó Nagy Benedeket, holott a döntés az Etikai Bizottság javaslatára az SZKT hozta, Tőkés László pedig éppenséggel enyhítést kért az SZKT- tól, azt, hogy a testület ne zárja ki a megtévelyedett képviselőt, csak tisztségétől fossza meg. Ugyanezen cikkben tett arra utalást Szatmári, hogy Tőkés László azért nem perelte be az őt rágalmazó egyik román lapot, mert valóban a Securitate ügynöke volt.) Az is érdemes végiggondolni, hogy a román nemzetstratégiai törekvések s így a román titkosszolgálat szemszögéből miként néz ki az ideális magyar „érdekképviselet”. Markóék egy évtizede azt zsolozsmázzák, hogy az egységbontók idegen érdekeket szolgálnak, hogy az RMDSZ-t kívülről próbálják szétszedni. Valóban így lenne? Aligha. A román nemzetpolitikának az az érdeke, hogy a magyar érdekképviselet egységes legyen és kezelhető. 1995-ig, amíg az egységes szervezet kezelhetősége nem volt garantálva, amíg a román hatalom elvtelen kiszolgálói nem voltak politika-meghatározó helyzetben a szervezeten belül, még olyan megoldás is felmerült a hatalom részéről, hogy állami kényszer igénybevételével szüntessék meg az RMDSZ egyik testületét, a Szövetségi Képviselők Tanácsát. Az RMDSZ elleni román támadások pedig napirenden voltak. 1996-tól, amióta a labanc, önfeladó Neptun-lobby a meghatározója az RMDSZ-politikának, s a magát magyarnak mondó szervezet a legfőbb támasza és kiszolgálója a mindenkori román hatalomnak, gyökeresen más helyzet állt elő. Ebben a felállásban nem az RMDSZ áll a román hatalom célkeresztjében, hanem azok, akik megpróbálnak ellenállni az RMDSZ „domesztikálásának”, akik számára továbbra is a magyar érdekek irányadóak a politikában és nem a mindenkori bukaresti szélfúvás. Ha a román titkosszolgálat írta volna az autonomista ellenzék felszalámizásának forgatókönyvét (ami egyébként nagyon is élethű feltételezés), akkor sem sikerülhetett volna jobban, szakmailag tökéletesebben a megvalósítás. Sikerült olyan állapotokat teremteni a szervezeten belül, hogy szépen, fokozatosan szinte mindenki feladja, aki a Szövetség eredeti céljaiban, a belső önrendelkezésben és az autonómiában hitt. Fontos volt, hogy ne egyszerre lépjenek ki e személyiségek vagy ne egyszerre vonuljanak vissza: nehogy idejekorán ütőképes alternatív szervezetet hozzanak létre. Végül majd’ mindenki, aki magyar politikát szeretett volna folytatni Romániában és nem román politikát magyar mezben, az RMDSZ-en kívül találta magát. Ekkor alakult meg az RMDSZ eredeti céljai jegyében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületé, majd maga a Tanács, a Székely Nemzeti Tanács KT-ja, majd a Tanács, valamint a Magyar Polgári Szövetség. E politikai alakzatok társadalmi felhajtóerejét 2003-2004-ben a Tőkés László RMDSZ-tiszteletbeli elnöki funkciójának megszüntetésén felháborodott közvélemény jelentette. Az RMDSZ-nek, mint már szó volt róla, sikerült elérni, hogy 2004 tavaszán az önkormányzati választások idején a rekordidő alatt több mint 50.000 támogatót felsorakoztató MPSZ-t a Választási Bizottság ne engedje a rajthoz állni. Az autonómia eszméjét hitelesen képviselő MPSZ periferizálása, hiteltelenítése, lehetetlen helyzetbe hozása is legalább annyira román nemzetállami érdek volt, mint az RMDSZ szűkén értelmezett pártérdeke. Nem csoda, hogy a konvergens érdekek mentén a két fél megtalálta a hatékony közös cselekvés módozatát s az MPSZ-t sikerült jó időre semlegesíteni. Ebben a prizmában csak remélhetjük, hogy a FIDESZ engedékenysége az RMDSZ vonatkozásában csak konjunkturális, időleges, és egy 2006-os átütő győzelem után a magyar ügyhöz való hozzáállás határozza majd meg nemzeti konzervatív kormány határon túli politikáját. Kezdhetnek mindent elölről ÁGOSTON ANDRÁS A harmadik erő Hodgya Udvarhelytől öt kilométerre fekszik, de sokan nem tudják, hogy melyik út visz oda, az alig kétszázötven lelket számláló színtiszta magyar faluba. Hírnévvel sosem volt megáldva, hiszen nem történik semmi különös itt a város árnyékában. Zajlik a megszokott falusi élet. Az emberek legtöbbször csak a tehéncsorda érkezésekor szoktak találkozni, vagy a kocsma előtti teraszon ülnek össze szürkületkor egy sör melletti dumapartira. Most egyből felkapta nevét a magyar és a román sajtó, miután augusztus 23-án a falu egyik felét teljesen elsöpörte az ár. Két méter magas vízhullám szabadult rá a nyári napsütés közepette, volt aki menekülni sem tudott előle. A Csiszár házaspárt magával sodorta, megfulladtak. Mások, csak a Teremtő tudja, hogy maradtak meg: a padláson, vagy éppen a főzőkályha tetejére felszorulva. Fedél nélkül maradt emberek, kidőlt-bedőlt házak. Iszaptenger lett a nyáron alig csordogáló Sükő patak mindkét oldala. Alig húsz perc alatt történt. Minden odaveszett. Egy élet munkája. Mindent vitt a víz, amit csak tudott, még a házőrzőt is magával sodorta. A falu papja a lelkészi hivatal padlásáról próbált segítségért kiáltani, mert a maroktelefon csak innen működik. Egy falu csak a pap padlásáról tud kapcsolatot teremteni a külvilággal. XXI. századot írunk... Kedd óta összeomlott minden. Az iszap és a bűz lett az úr. Józsa Lóránték csak két éve házasodtak össze, a lakodalmi pénzből szépen berendezkedtek, vettek egy autót is, hogy legyen mivel bejárni a városba, de már az sincs, azt is elvitte az ár. Mint a pillét, úgy táncoltatta, neki a szomszéd csűr gerendáinak. Nincstelenek lettek, segélycsomagból élnek. Kezdhetnek mindent elölről. Már el is kezdték. Székelyek. Balázs Árpád Mozgalom az autonómiáért Szilágyi Zsolt, az RMDSZ volt parlamenti képviselője a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szovátai táborában beszélt arról, hogy a székelyföldi autonómia akkor valósulhat meg, ha az itt élő emberek többségében tudatosodik, hogy nekik az a jobb, ha ők döntenek a sorsukat érintő kérdésekről, és nem Bukarest határoz a fejük felett.- Nem elég, hogy Markó Béla és Tőkés László vitázzon az autonómiáról. Az ügynek be kell épülnie a köztudatba, hogy a politikusok ne mondhassák, az itt élők nem is akarnak autonómiát. Tenni kell érte - hangoztatta Szilágyi Zsolt, s egy mozgalom elindítását kezdeményezte. A Mozgalom az autonómiáért vagy röviden MA lényege: MA akarunk autonómiát, és ezért készek vagyunk gesztusértékű cselekedetekre. Például hetente egyszer tüntetni a székelyföldi prefektúrák előtt. A politológus szerint a legnagyobb hiba lenne azt állítani, hogy aki nem él a Székelyföldön, az nem szólhat bele a kérdésbe. Úgy vélekedett: a partiumi, bihari, szatmári magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú a székelyföldi autonómia; és fordítva: a székelyföldi magyarságot is érzékenyen érintené az ottani magyarok beolvadása, elvándorlása. Többjei is utal arra, hogy a magyar média egy része néhány brosúrával lemaradt. Továbbra is árokásással foglalatoskodik, különben látná, hogy a szemünk előtt új folyamat zajlik. Alakul a nemzeti konszenzus a nagy kérdésekben. Magyarország EU-csatlakozása után a legfontosabb az, mi legyen velünk magyarokkal? Egyenes derékkal helyezkedjen-e el Magyarország az EU-tagok között, vagy meghunyászkodva, a megfelelési szándék, s az ehhez fűződő feladatok terhétől gömyedezve? Eddig a december ötödiké után kialakult nyomasztó hangulat és a pártok vitája uralta a politikai mezőnyt. Az új magyar köztársasági elnök megválasztását, majd beiktatását követő megnyilvánulásai alapjában ingatták meg az állóháború lövészárkaiban tüsténkedő hadak eszmei pozícióit. Méghozzá úgy, s ez történelmi huszárvágás lehet, hogy a nemzet szempontjából nézve döntő időpontban a nemzeti érdekeket kiemelte a politikai csatározások tüzéből. Sólyom László jó időben, jó ütemben és jó irányba terelve a közös ügyet lépett be a magyarországi és az össznemzeti politikai színtérre. Amelyen - ez most már látható - harmadik erőként lesz jelen az elkövetkező években. Hirdetve, hogy a megerősödött Magyarországnak, s a Kárpát-medencében „összerendezett” magyar nemzetnek nem árthat a globalizáció. Sólyom László Szent István-napi beszéde után egyszerre vannak nemzeti célok, amelyek érdekében - miért ne lennénk egy kicsit derűlátóak - mindenki összefogást sürget. Mintha mindenki egyetértene abban, hogy tizenöt évvel a rendszerváltás és egy évvel az EU-csatlakozás után újra kell értékelni az ország helyzetét. A cél az, hogy a középnagyságú Magyarország ne csak megfelelni igyekezzen, hanem vegyen részt az új Európa számára fontos kezdeményezések kidolgozásában is. Már Mádl Ferenc kimondta, „össze kell rendezni” a nemzetet. Sólyom László vállalva ezt az utat tovább lépett. Meg kell „értetni” mindenkivel akit illet, mondta , hogy a kettős állampolgárságra a nemzetnek szüksége van. Van tehát esélyünk arra, hogy Magyarország egyenes derékkal, kisebbségeivel együtt foglalja el helyét Európában és a világban. Magyarország a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtésében belső tartalékokkal rendelkezik. A kettős állampolgárság nemcsak a trianoni trauma meghaladását segítheti, de Magyarország és a magyarok gazdasági felemelkedését is. Jóllehet egyelőre csak tendenciákról van szó, Sólyom László és Orbán Viktor ünnepi gondolatai, meg Gyurcsány Ferenc minapi rádióinteijújában kinyilvánított hajlandósága, hogy a nemzet szempontjából kedvező megoldásokat kell keresni és meg is kell találni, reményt ad arra, hogy a magyar nemzet mégis győztesként indulhat neki a 21. századnak. r A székelyek már összefogtak, aki csak tud segít, és dolgozik. Nem nyújtják a kezüket külső segélyért, de ha valamit kapnak, azt nagy hálával fogadják. Annak is megvan a lehetősége, hogy gyorsan, és közvetlenül adjunk segítséget egy-egy településnek. A hodgyai lelkész készített egy weblapot - http://www.hodgya.ro/ arviz.htm - amely az árvíz ottani pusztítását mutatja be. Aki a megadott számlaszámok valamelyikére fizet adományt, az közvetlenül Hodgya község lakói támogatja. A segíteni szándékozók adományaikat átutalhatják a helyi református egyház által nyitott valamelyik bankszámlára. Parohia Reformatä Hoghia BCR Odorheiu Secuiesc, Cod SWIFT: RNCBROBU Cod 1BAN: R074RNCB2920000249670001 - LEI V R047RNCB2920000249670002 - EURO J
