Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)

2005-09-01 / 9. szám

4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2005. szeptember FRIGYESY ÁGNES Erélyesebb fellépést nemzeti ügyekben Beszélgetés Éva Maria Bárki ügyvédnővel, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnökével Éva Maria Bárkit a rendszerváltozás óta ismerjük. Bécsben élő ügyvédnő, em­­betjogi harcos, aki büszke magyarsá­gára. Küzd a kisebbségben élő népek önrendelkezési jogaiért. Kiemelten har­col az elcsatolt területeken élő magya­rok emberi méltóságáért. A trianoni bé­kediktátumot - jogi alapokra hivat­kozva - semmisnek tartja.-Az Erdélyi Szövetség év elején tisz­teletbeli elnöknek választotta Önt. Mit tart a legfontosabb feladatának?- A tiszteletbeli elnöknek nincs ha­tásköre, nincs képviseleti joga. Tiszte­letbeli elnökké választásommal az Er­délyi Szövetség azt akarta jelezni, hogy egyetértenek a célkitűzéseimmel. Ter­mészetesen minden szükséges támoga­tást megadok. Az Erdélyi Szövetség egyébként az általam vezetett bécsi székhelyű Nemzetközi Erdély Bizott­ság tagja, tehát a szoros együttműkö­désnek adottak a feltételei.- Mikor és mi célból alakult a Nem­zetközi Erdély Bizottság ?- 1987-ben alakult, még a ceauses­­cui időben, amikor az erdélyi magyar­ság drámai helyzete miatt központosí­tott cselekvésre volt szükség. Ekkor sok szervezet csaüakozott a munkámhoz. A Nemzetközi Erdélyi Bizottság tudniil­lik csúcsszervezet, a tagok nem szemé­lyek, hanem a világszerte működő er­délyi ügyekkel foglalkozó egyesületek.- Milyen eredményeket értek el eddig?- A szervezet fő tevékenysége az 1987-1990 közötti időszakra esik, ami­kor az erdélyi magyarok nem tudták képviseltetni magukat. Abban az időben nagyon aktívak voltunk és nagy sikerrel szerepeltünk. Rendszeres infor­mációkkal láttuk el a médiákat, de az államkancelláriákat és a nemzetközi fó­rumokat is. Számtalan nemzetközi kon­ferencián vettünk részt, képviseltük az erdélyi magyarságot a nemzetközi fó­rumokon, sőt az amerikai kongresszus­ban is. Beadványokat írtunk. Például elindítottuk 1988-ban az úgynevezett 1503 eljárást az ENSZ Albizottság a Diszkrimináció Megakadályozására és a Kisebbségek Védelmére előtt, amely végeredményben 1989 márciusában a Emberi Jogi Bizottságnál Románia el­ítéléshez és megfigyelés céljából egy különleges megbízott kinevezéséhez vezetett. 1989-ben tagként felvettek bennün­ket a FUEV-be (Európai Népcsoportok Föderatív Uniójába), amely akkor még nagyobb jelentőségű volt, mint ma. Előnyös volt az a tény, hogy három éve Bécsben székelt az EBÉÉ, ezért könnyebb volt a kapcsolattartás. War­ren Zimmermann nagykövet úr, az amerikai delegáció vezetője és az ame­rikai elnök emberjogi tanácsadója rá­adásul egy emelettel az irodám felett lakott. Naponta ment el az ajtóm előtt, mivel a lift csak az irodám szintjéig közlekedik. Nagy bizalmat élveztünk minden­felől, mert az akkor elburjánzott sok dezinformáció ellenére mi mindig tár­gyilagos és hiteles információt ad­tunk. Sok elismerést kaptunk, sok külügyminiszter személyesen bizta­tott bennünket. A dán külügyminisz­ter például előre megküldte nekem futárral a felszólalását. Kétségtelenül nagy segítséget jelentett az osztrák külügyminisztérium támogatása, főleg Alois Mock külügyminiszter­nek tartozom mély hálával. Az első legitim választások után az RMDSZ képviselte az erdélyi magyar­ságot, attól kezdve szünetelt a Nemzet­közi Erdély Bizottság. De most, ami­kor az erdélyiek nagy része, főleg a szé­kelyek elégedetlenek az RMDSZ nem­zetközi fórumok előtti képviseletével, ismét segítségükre vagyunk.- A határon túl élő magyar közös­ségek küzdenek az autonómiáért. Ta­valy a szovátai autonómia-konferenci­ára levelet küldött, melyben támogatá­sáról biztosította Tőkés Lászlót, és Csapó Józsefet, az Erdélyi Magyar- és a Székely Nemzeti Tanács két elnökét. Az autonómia kivívása Európa keleti térfelén mintha komoly nehézségekbe ütközne. Vajon miért?- Elmulasztottuk azt a történelmi pillanatot, mely 1990-ben adódott. A Ceausescu-korszak alatti szenvedés, il­letve a marosvásárhelyi események után nagy rokonszenv alakult ki a ma­gyarok iránt. Európa eufórikus hangu­latban volt, a németeknek sikerült az önrendelkezés, s ettől a pillanattól kezdve az önrendelkezési követelés már nem volt tabu téma, az eddigi ha­tárok sérthetetlenségének elve nem volt érvényes. Ezt kihasználták a litvánok, lettek, észtek, szlovének, horvátok, bos­­nyákok és kihasználják a koszovói al­bánok. A magyarok nem. A magyarok bénultan várnak a nagy csodára, ami nincs. Nemrégiben az Európai Parlament által a Vajdaságba delegált ad-hoc bi­zottság jelentésében a következő, jel­lemző megjegyzést tette a vajdasági magyarokról: „Koszovóhoz képest csak szerény követeléseik voltak...” Hason­lóképpen Erdélyben még szerényebb a magyarság - mind a mai napig! E sze­rénységnek nagy ára van! Egyrészt most bel- és külpolitikai okokból egya­ránt sokkal nehezebb a helyzet, más­részt több száz ember hagyta el a ha­záját, mert nem lámák jövőbeni pers­pektívát. A szerénység nemzetiségi ügyekben rossz tanácsadó. Eredményt ugyanis csak úgy lehet elérni, ha nem minimális, hanem maximális követelé­sekkel állunk elő. A kompromisszum­nak nem az elején, hanem a végén kell lennie.- Az Erdélyi Szövetség január végi közgyűlésén több civil szervezet - a Bocskai Szövetség, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége, az Erdélyi Ma­gyarok Egyesülete - kijelentette: sem­misnek tekinti a trianoni békeszerző­dést. Mi erről a véleménye?- Köszönöm, ez fontos kérdés, mert arra céloz, hogy véglegesen akceptálni kell-e a trianoni határokat és ezzel a ma­gyar nemzet egyharmad részének meg­alázását és elnyomását. 85 éye a hely­zet nem változott, nem kapták meg a megígért autonóm jogokat sem Erdély­ben, sem Kárpátalján, sem Felvidéken, sem Délvidéken - és Várvidéken - Ausztriában - már nem is lehet magyar nemzetről beszélni, mert teljesen asszi­milálódott. Az utóbbi 15 év politikája csődöt mondott. Ha nem akarjuk, hogy tovább romoljon a helyzet, hogy tovább csökkenjen a magyarok száma, más vá­laszokat kell adni a szomszédos orszá­gokban folyó elnyomó- és asszimilá­ciós politikára. Az osztrák példa jól mu­tatja: egy demokratikus rendszerben még nagyobb sebességgel folyik az asszimiláció, ha e folyamatnak nem vet gátat egy erős nemzetiségi politika az anyaország támogatásával. A magyarokkal szemben a horvát és szlovén népcsoport Ausztriában min­den jogot megkapott, bár ezek nem az anyaországtól elcsatolt nemzetrészek, mint a magyarok esetében, hanem a tör­ténelem folyamán mindig kisebbség­ben éltek, tehát más jogi kategóriába es­nek. A volt Jugoszlávia kormánya min­dig a legkeményebben töltötte be védőhatalmi feladatát, melyet Jugoszlá­via szétesése után folytat a szlovén kor­mány - de a horvát kormány nem. Ezért, de azért is, mert a szlovén nép­csoport képviselői sokkal aktívabb és keményebb politikát folytatnak, a szlo­vének kapták és kapják meg a legtöbb jogot Ausztriában. A dél-tiroli példa is jól mutatja: csak határozott politikával érhető el jó ered­mény. Érdemes lenne tanulmányozni, milyen faktorok voltak mérvadók a dél­­tiroli szabadságharcban. Ok kezdetben nem autonómiát kértek, hanem csatla­kozást Ausztriához. Autonómiát csak később a tárgyalások folyamán kértek, s ekkor a Dél-tiroli Néppártban csak minimális többséggel szavaztak az au­tonómiára. A híres nemzetközi jogász Felix Ermacora, aki mint az osztrák külügyminiszter tanácsadója minden tárgyaláson jelen volt, számos sze­mélyes beszélgetésünk alkalmával mondta nekem, hogy a revíziót is el tudták volna érni, ha akarták volna. Mindenesetre a Dél-tiroli Néppárt ugyanúgy, mint az Unió Dél-Tirolért, hangsúlyozza a mai napig, hogy a ha­tárrevízióról nem mondtak le, hanem kifejezetten fenntartják az önrendelke­zési jog gyakorlását.- Az önrendelkezési jog a trianoni Magyarországra is érvényes, hisz az or­szág feldarabolás példa nélküli Euró­pában, talán a világon is... ?- A trianoni határokat ugyanolyan szemlélettel kell nézni, mint a dél-tiroli St. Germain határt. A nemzetközi jog ráadásul az utóbbi 30 évben tovább fejlődött. 1960-ban, amikor a dél-tiroli ügyet az ENSZ közgyűlése elé vitték, az önrendelkezési jog még nem volt írá­sos jog. 1967-ben született és 1977-ben lépett hatályba a két ENSZ Emberi Jogi Egyezmény: A Polgári és Politikai Jo­gok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a Gazdasági, Szociális és Kul­turális Jogok Nemzetközi Egyezségok­mánya. Mindkettő az első cikkelyében leszögezi:,Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg poli­tikai rendszerüket és szabadon biztosít­ják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.” Ez az önrendelkezési elv később a Helsinki Záródokumentum­ban és minden EBESZ dokumentum­ban megtalálható, de éppúgy számta­lan ENSZ rezolúcióban is. A nemzet­közijogban ma már egyértelmű ez a vé­lemény, hogy az önrendelkezési jog, mint alapvető jogi norma („superior or­der”) kötelező jog - „ius cogens”. Ez azt jelenti: minden szerződés, amely az önrendelkezési jogot sérti, semmis. Minden trianoni határ, melyet népsza­vazás nélkül húztak meg, alaptalan és semmis.- Vagyis az európai jogrend szerint a trianoni békediktátum nem jogszerű.-A Bécsi Szerződési Jogokról szóló Egyezmény, amely 1980-ban lépett ha­tályba, szintén rögzíti 53. cikkelyében: egy kötelező jogtól nem szabad eltérni („a norm from which no derogation is permitted”). Ez azt jelenti: a kötelező jogot a szerződéses felek közös meg­egyezéssel sem tudják megváltoztatni. (Az ENSZ rezolúciók ezt „inalienable right”-nak elidegeníthetetlen jognak nevezik). Ami következésképp azt is je­lenti, hogy például az alapszerződések­nek is semmis az a része, amelyben a magyar fél területi követeléseiről le­mond. A trianoni békediktátum más köte­lező jogot is megsért, melyre például Spanyolország Gibraltár kérdésében is hivatkozik. Mégpedig az erőszak tilal­mára. Gibraltárt az Utrechti Béke­­szerződés alapján csatolták Nagy Bri­tanniához. Spanyolország álláspontja: az Utrechti Békeszerződés 1713-ban diktátum volt, mert nem tárgyalások alapján jött létre, az aláírás kényszer­­helyzetben és politikai nyomás alatt tör­tént. Ez megsérti az ENSZ Alapok­mány 2/4 cikkelyét, mely megtilt min­den erőszakot. Ilyennek számít a kény­szerhelyzet teremtése is.- Mondana még példát a méltány­talanságokra?- Hasonló argumentumokkal Kína visszakövetelte mind az összességében 1.5 millió km2 nagyságú területeit, me­lyeket az Ópiumháború után veszített el. Az „egyenlőtlen szerződésekre” hi­vatkozott, melyeknek nincs jogi hatá­lya, ezért újratárgyalásokat kért, s ka­pott. Utoljára Hongkongot követelték és kapták vissza azzal az érvvel, hogy a szerződés csak kirótt „imposed” volt. Végeredményben Nagy Britannia elis­merte a Nangkingi Szerződés és a Pe­kingi Egyezmény jogtalanságát és sem­misségét. Gibraltárnak Spanyolország általi visszakövetelése más jogi szempontból is figyelemre méltó. Spanyolország 300 évvel az utrechti béke után még min­dig visszaköveteli Gibraltárt, bár ott már nem élnek spanyolok, hanem csak angolok. (Gibraltár nagysága 6.5 km2, 30.000 lakossal). A népszavazások ezért Nagy Britannia javára végződtek, emiatt hivatkozik Nagy Britannia az ön­rendelkezési jogra. A Spanyolország ál­tal összehívott ENSZ közgyűlés 1960. december 14-én a figyelemreméltó 1514 (XV) határozatának 6. paragrafu­sában kimondta: A nemzeti egység és territoriális sértetlenség rombolása az ENSZ alapokmány céljaival össze­­egyeztethetelen. Tehát Spanyolország erre a rezolúcióra hivatkozva követeli a történelmi territoriális és kulturális egység visszaállítását, mert Gibraltár mindig Spanyolország része volt. Az ENSZ közgyűlése felszólította mindkét felet, hogy kezdjék el a tárgyalásokat, amelyek idáig nem vezettek ered­ményre. De Spanyolország több mint 300 évvel Utrecht után nem adja fel a küzdelmet, és az utóbbi évtizedekben határblokádokkal, diplomáciai nyomás­sal és ENSZ beadványokkal harcol a jo­gaiért. Ezek a példák jól mutatják: a nem­zetközi jog alapján Trianon semmis jo­gos tehát a revízió követelése, annál is inkább, mert az autonómia követelése­ket nem teljesítették. A feltétel természetesen a politikai akarat és cselekvés. Több nemzetközi jogász véleménye: a feltétel az, hogy az érintett államok élesen, és ne csak fél­szívvel tiltakozzanak. Csak azokat a szerződéseket szabad megsemmisíteni, amelyek egy-egy Erisz almát képeznek, „mert csak azok igazán igazságtala­nok”. Ebből látszik, mi minden nem történt 1989 óta Magyarországon. A fe­lelősség a magyar kormányt terheli.- Mint ismeretes, Ön Bécsben élő ügyvédnő, aki büszke magyar szárma­zására. Hogyan kötődik az erdélyi ma­gyarokhoz?- Az ügyvédi pályám kezdete óta - még ügyvéd-jelöltségem idején - me­nekültügyekkel foglalkoztam. így a 80- as években az erdélyi menekültek is hozzám fordultak. Az erdélyi menekül­tektől kaptam a sokkoló információkat, mi történik Erdélyben, mennyit szen­vednek a magyarok Romániában. Én voltam az első, aki sajtóértekezleteket tartottam Ceausescu ellen, és fel tud­tam mutatni a közvetlen és hiteles in­formációkat. Ceausescunak olyan jó sajtója volt, hogy az újságírók először nem hitték el a híreket, csak az osztrák belügyminisztériummal vívott mene­kültügyi harcaimról írtak. Lassan sike­rült a romániai helyzetet a médiákban és később a nemzetközi fórumokon és államkancelláriákon tematizálni. De nemcsak a magyarokat képvisel­tem, később más nemzetek is kértek se­gítséget, a macedónok Görögország­ban, a krími tatárok a Krimi-szigeten, a szlovének, amikor a függeüenségért harcoltak, és végül a horvátok a Nem­zetközi Bizottság Horvátország Függet­lenségéért elnökévé választottak meg. Nagyon támogattam a horvátokat.- Nem tudom, emlékszik-e, 1989- ben találkoztunk először, amikor be­szélgetést készítettem Önnel, aki a rendszerváltoztató erőt, az MDF-t lel­kesítette jelenlétével. Hogyan látja: volt-e igazi rendszerváltás? Ha nem, miért nem?- Igen, emlékszem. Ez izgalmas és szép korszak volt számomra. Az első magyar beszédemet az MDF gyűlésén tartottam 1988-ban a Jurta színházban. Akkoriban felejthetetlen élmények ér­tek, „átpattant” a szikra rám, fellelke­sültem, és szívesen elfogadtam az MDF nyugati képviseletét. Nagyon jó és konstruktív együttműködés alakult ki az MDF elnökségével, főleg Bíró Zoltán­nal, aki az MDF feje és motorja volt, akire szívesen és megbecsüléssel em­lékszem vissza. Sajnos az MDF Antall József ideje alatt megváltozott, az antalli MDF-fel már nem tudtam azonosulni. Meggyő­ződésem, hogy az antalli arrogáns stí­lus és dilettantizmus sodorta a válasz­tópolgárokat az MSZP kaijaiba. Az MDF az 1998-as választási kudarcból már nem tudott magához térni. A rendszerváltás az intézmények szintjén sikerült. Létezik egy demok­ratikus rendszer. Csak az emberekkel van baj, akik ebben a rendszerben sze­repelnek.- Hogyan látja: az igazságért ma is érdemes, ha kell, meghalni, vagy nincs abszolút igazság, hanem ki-ki honnan látja, más-más igazságért küzd!?- Az igazság mindig relatív, nincs abszolút igazság ezen a földön, csak a túlvilágon. Itt csak jogok vannak. Nem az igazságért, a jogokért kell harcolni. Éva Maria Bárki az autonómiáról Minden népnek joga van az autonómiára - mondta a Gyergyószentmiklós melletti I. EMI-táborban augusztus 14-én elhangzott beszédében Éva Maria Bárki nemzetközi jogász. Az önrendelkezési jog alapvető érték, e nélkül nincs működőképes demokrácia. Az autonómia-szakértő példáként említette a né­met egyesülést. Mint mondta, a környező népeknek, sőt a nagyhatalmaknak sem állt érdekében az egyesülés, próbálták ezt megakadályozni, mégis sike­rült. Éva Maria Bárki hangsúlyozta: - Az önrendelkezési jog minden népnek jár. Szabadon alakíthatják ki pártrendszerüket, továbbá képviselhetik kulturá­lis és gazdasági érdekeiket. A nemzetközi hírű jogász rámutatott: A kötelező önrendelkezési jog ellen felállított minden más törvény semmis, tehát a tria­noni döntés is! A kormány a nép megkérdezése nélkül mondott le minden jogról, döntése ezért nem érvényes! Az előadó rámutatott: - Nincs romániai magyar kisebbség, csak magyar nép van, ezer éves identitástudattal, és kultúrával. Példaként felhozta a krími tatárok esetét, akik a megalkuvó politika helyett bátran képviselték érdekei­ket, s mivel a szülőföldjükön élnek, kijelentették: nem ők kérnek autonómiát, hanem ők adnak majd másoknak önrendelkezési jogokat. ... és a magyarverésekről Komoly aggodalomra ad okot az a tény, hogy az utóbbi időben nemcsak Szer­biában, hanem Erdélyben és Szlovákiában is verik a magyarokat nemzetisé­gük miatt. Azért a fiatalokat, mert övék a jövő. Ezzel a magyar nemzettudatot célozzák. így fogják akadályozni az alakulóban levő magyarságtudatot, az új szellemiséget. Nem véletlen, hogy ez most párhuzamosan történik. Mindezt nem lehet olvasni az újságban. Tegnapelőtt azt hallottam, hogy a Regátban egy magyart kidobtak az ab­lakon csak azért, mert magyar. Ez a koncentrált akció valószínűleg célzatosan irányul a fiatalok ellen; agresszív nacionalizmussal tönkre akarják tenni ezt az új nemzettudatot. Védekezni kell. Most, amíg nem késő. Mert minden konf­liktuskeltés így kezdődik. És információt kell továbbítani a Nyugat felé, min­denki felé, aki segíthet. Akkor is, ha az Európa Tanács és az EU nem hajlandó konkrétan semmit tenni. Láttuk a vajdasági jelentést: azt mondták, nem etnikai alapú, ezek csak randalírozók. De a jelentésből egyértelműen látszik: Vajdaság 1529-ig a Ma­gyar Királysághoz tartozott, utána török megszállás következett, majd az osztrák császársághoz került. Ez benne van a jelentésben. Meg kell jegyeznem: a de­legációban két magyar képviselő is volt. Van egy újabb figyelemreméltó mondat: a vajdasági magyarság sokkal sze­rényebb jogokat kért, mint a koszovói albánok. Ezt mindenki tapasztalhatta, a magyarság Szlovákiában és Erdélyben is a legszerényebb népcsoportokhoz tartozik. Most először írásban is megvan ez egy Európai Tanács-jelentésben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents