Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-09-01 / 9. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA UVlin MTV 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. CGoamgjatPoams i GOD© CG®DDgj[?®E ]s tí]D®©©B(í]®[]űG XXII. évfolyam, 9. szám 2005. szeptember A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 190.- Ft - $3.50 DÖBRENTEI KORNÉL A Elet a magasban Itt végre — mondhatnám, na végre! - semmi sem esetleges, véletlenszerű és kétségbeesetten súlytalan, mint a férgekrágta gyökerű magyar életfáról leszakított levelek tánca a viharban. Akkor inkább a Csoóri Sándor megfogalmazta Tenger és diólevél, fájdalmunk méltósággal kitakaró kozmikus árapálya a Nappali hold alatt! Itt végre nincs enyészetszag. Itt most végre az ősmúltat és a kikényszeríthető jövőt egyberántó, jelenidőségében is távlatos akarata van a jelképeknek, nemcsak erdeje. Követelése, kategorikus imperatívusza, úgyis, mint reálpolitikai program-hordozóknak, ám sugallatosan mégis, akár a Szent Korona. Zsigeri erőket szabadít fel és hozzájuk teremtő képzeletet és bátorságosan boldogító hovatartozás-tudatot már önmagában a meghívó szövege is, az ünnepség tényeinek felsorolása. A helyszín: Esztergom, máris mágikusan előlüktet évszázadok koloncát lerúgva, frissen a genius loci, a hely szelleme, Szent István nevével jelölt díj, Mindszenty hercegprímáséval az iskola - együtt hát a templom s az iskola, úgyis, mint a Reményik Sándori alap-óvnivaló -, s az udvar Millenniumi Díszudvar, s a kisplasztikát készítő mester neve a magyari füleknek oly hitelesen hangzó Melocco Miklósé. Kis magyar lajstromban az egész nagy magyar történelem. Micsoda csapat, elől a háttérben meghúzódó kuratóriummal! Ez a mi közegünk, végre otthon vagyunk, úgy, ahogyan mindig is kellett volna, kéne. Méghozzá legálisan, s ez nem kis vívmány, főként ilyen heves, gyűa gondolatot képesek példát mutatva, erőt sugározva tettekre váltani, vagyis képességes, küldetéses emberek, államférfiúi tehetséggel, felelősségérzettel áldva, verve. Mint Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, akinek státusát égi akarat erősíti mindmáig. Aztán az elszakított Felvidékről Duray Miklós képviselő úr, Erdélyből Tőkés László püspök úr, mindketten történelemformáló talentumokkal felruházott magyar urak. Vagy legutóbb az értelmiség, azaz az írástudók nemzet iránti elkötelezettség-érzetét, lelkiismeretét heroikusán fölébreszteni akaró Nemeskürty Tanár úr. És most méltó súllyal illeszkedik ebbe a kiemelkedő, a történelmi idő által kikristályosodott értékrendbe a legendás Püski házaspár: Ilus néni és Sándor bácsi. A velünk élő Trianon nyolcvanöt éves. A velünk élő Püski házaspár kilencvennégy. Személyes sorsuk a magyarság legújabb kori válságainak és talpraállási kísérleteinek sorozata. A különbség az, hogy Ők együtt, a férfi és a nő princípium egymást kivételes harmóniában kiegészítő, egymást meg- és fölerősítő szövetségében mindig talpra álltak. És talpon is maradtak. Soha nem adták meg magukat, s bár érte őket meghurcolás, megbélyegzés, kisemmizés, börtön, soha nem adták fel az elveiket. Nem, nem soha. Életük lényege a legsilányabb, legmeddőbb időkben is a termékenyítő akarat, amelynek egyik alapeleme a több évszázados kulturális hagyomá-A Püski házaspár kapta a Szent István díjat lölséget sziszegő, pusztító ellenszélben, amely minden életreményt fakasztó eszményt feketére aszalna. Azért, ha van kellő elszántság, kurázsi s akarat, csak lehet lobogtatni a nemzeti zászlót ebben a sorvasztó huzatban is, bizonyítván, hogy az nem csupán bot és vászon. Hanem sereglésre ösztönző, Szent István-i megtartó gondolat is. Ezidáig olyan személyiségek kapták e kitüntetést, akik a maguk területén a magyarságmentő Szent István-i állameszmény és szellemiség nevében, a Szent Korona-tan írott és íratlan törvényeit betartva cselekedtek. Meghatározó módon tudtak és mertek tenni a magyarság érdekében, megcselekedték, illetve adott lehetőségeik szerint s még azon is túl igyekeztek megcselekedni, amit megkövetelt a haza. Akik nyok megőrzésének képessége, és a másik, mint az Istené: teremtés a semmiből. A létezéshez is ihlet kell, nekik megadatott e rendkívüli kegyelem. Mind a magánéletben, mind a tágabb közösségiben. Esetükben a határvonal, mind gondolkodásban, mind cselekedetben elmosódik a privát család és a nemzet között, vagyis nincs köztes tér. Csak távlatosan előrevivő következmény. Mert, példájuknál hatalmasabb, élőbb bizonyság nem kell - nincs is -, arra, hogy csak úgy maradhat meg egy kis lélekszámú nép, ha olyan minőségű család-sejtre épül fel, mint az övék. Abból lehet hullásában megálló, történelmi súlyokat megbíró, önvédelmi harcát elszántan megvívó nemzetség, majd nemzet. (folytatás a 5. oldalon) Azért a víz az úr? „ Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (1 Kor. 13.13) Az elmúlt héten Székelyföldön jártam, némi segítséget víve az árvízkárosult gyülekezetek számára. A helyzet sokkal súlyosabb, mint képzelnénk. Bikafalvát évek óta támogatjuk, ugyanis visszakapták az államtól a régi egyházi iskolát, romosán. Ebből az épületből aztán hosszú évek alatt sikerült egy használható gyülekezeti házat rendbe hozni. Nagyon sokan segítettek, és a bikafalviak is nagyon sokat dolgoztak a házon. Idén nyárra majdnem elkészült az épület, már egy budapesti gyülekezet ifjúsága ott is tartotta nyári táborát. A tábor vége után két nappal azonban lezúdult a víz. Előbb csak fekete felleg ülte meg a környéket, aztán a közeli hegyről lezúdult az eső. Sükőn, a legfelső faluba ütközött a felhő és leszakadt az ég. Nagy területen hatalmas mennyiségű eső esett. A Nyikó völgyében, a híres Farkaslakán olyan gyorsan jött a víz, több méter magasan, hogy voltak, akik nem tudtak elmenekülni, hanem ott pusztultak az áradatban. A víz végigrohant a völgyben, és az előtte levő falvakat mind végigpusztította. Siménfalván hiába riadóztatott a rendőrség, senki sem hitte, hogy perceken belül négy méter magasan érkezik majd a víz! Farcádot is érte a víz, de lejjebb, Hodgyán elöntötte a templomot és Bikafalván is, sőt, a gyülekezeti házat is körülvette. A templomokban minden elázott, s gyülekezeti házat is elvitte volna a víz, ha nincsen megerősítve betonnal. Azóta a halottakat eltemették, a házakat kimosták, a romos épületeket eltakarították, az utakról pedig elvitték gépekkel a hordalékot. Akkor értünk oda, amikor meg kellett kezdeni az új életet az árvíz után. Legelőbb is kisírták magukat az emberek. Egy héttel az árvíz után, csak akkor értek rá sírni. „Tiszteletes úr, még a Bibliában is meg van írva, talán a Jelenések könyvében!” Ezért gondoltam, hogy a mai napon újra előveszem a Jelenések könyvét. János írta, aki a hagyomány szerint Jézus kedves tanítványa volt. O volt a legfiatalabb és a legképzettebb. Egész életében hirdette az evangéliumot, és élete vége felé, Patmos szigetén száműzetésben élt. Akkor írta meg a mennyei jelenésekről szóló könyvet. A könyv az utolsó időkről szól, ahogyan sok hasonló könyv készült abban az időben az utolsó ítéletről, de ez, a Bibliában megmaradt könyv köztük a leghíresebb. Mivel a könyv a komák megfelelően képes beszéddel készült, nagyon sok mindent bele lehet magyarázni, ezért sok kicsi egyházi csoport előszeretettel magyarázgatja a képeket. A mai tudományos eszközök segítségével sokkal több mindent meg tudunk magyarázni, mint régen, de most is van sok olyan kép, amit a mai ember csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud megérteni, hiába a sok teológiai kutatás. A legújabb időkben az ökológusok egy része is elővette a könyvet, hivatkozva rá, így tették ezt a Székelyföldön is az ottaniak: Jel. 16.12. „A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.” S bizony erre a helyre hivatkoznak most Amerikában is, egy nagy hurrikán utáni teljes káoszban. Mert ott is elveszett minden, ami csak értéke volt az embereknek. Amerika olyan gazdag, hogy minden eszközt, minden használatos dolgot megvásárolnak a boltban, s maguk semmit sem állítanak elő. (folytatás az 5. oldalon) Árvíz után Fotó: Csedő Attila IFJ. FEKETE GYULA Közállapotaink egy per tükrében Valósághű és szürrealista látomásokkal kevert részletekből áll Franz Kafka (1883-1924) egyik befejezetlen voltában is híres regénye, A per. A regény főszereplőjét, noha semmi rosszat nem tett, rendőrök, hatósági emberek, ügyészek és titkos tanácsosok, átláthatatlan feladatokkal megbízott hivatalok vezetői egy évekig tartó, kiismerhetetlenül kusza per keretében halálra ítélik. Az ártatlanságában kezdetben bízó főszereplő a kisemberek kiszolgáltatottságát megteremtő eljárási szabályok és a per abszurd körülményei miatt fokozatosan felőrlődik, és a regény végén már beletörődve az ítéletbe, engedelmesen kullog a vesztőhelyre. Nos, ennek a regénynek egy fordított változata, szinte minden részletében megelevenedett az elmúlt években Magyarországon. Fordított helyzet ez a mostani változat, de a regényhez hasonlóan abszurd. Itt és most nyilvánvalóan hatalmas sikkasztásokat követtek el pénzemberek, nyilvánvalóan kormánypárti politikusok mozgatták a háttérből a sikkasztás szálait, és a bűntett elpalástolásában nyilvánvalóan ügyködnek országgyűlési képviselők, rendőrök, hatósági emberek, ügyészek és titkos tanácsosok, sajtócézárok, továbbá átláthatatlan feladatokkal megbízott hivatalok vezetői. A bűnelkövetők felelősségre vonásában kezdetben bízó állampolgárok az évekig tartó, és kiismerhetetlenül kuszává tett vizsgálati folyamatában az abszurd körülmények, a bűnösök érdekét szolgáló eljárási szabályok, és a sikkasztok tetteit leplező tömegtájékoztatás következtében fokozatosan közönyössé válnak, és a per végére előre láthatóan már beletörődnek a felmentő, vagy enyhe ítéletekbe. Engedelmesen tudomásul veszik, hogy a volt szocialista rendszer politikusai törvények fölött állnak, nyilvánvaló bűnösségük még csak szóba se kerülhet, míg ők, az egyszerű állampolgárok a legkisebb adóbefizetési, közlekedési vagy építésügyi vétség miatt is keményen büntethetők. Augusztusban nyújtotta be az ügyészség a bíróságnak egy 22 milliárd forintos banki sikkasztás elkövetői elleni vádiratát. A vádirat a közvéleményben csalódást keltett, mivel számos olyan ismert körülményt meg sem említett, és nem vizsgált ki, amely szálak nyilvánvalóan, vagy valószínűsíthetően kormánypárti politikusokhoz vezetnek. A vádak középpontjában a technikai kivitelezők állnak, és nem a megbízók. Milyen tények miatt gyanúsíthatóak kormánypolitikusok a sikkasztás kitervelésével és irányításával? Az elsőrendű vádlottnak a Miniszterelnöki Hivatalba állandó belépésre feljogosító kártyát biztosítottak. Ilyen kártyához - biztonsági megfontolások miatt - még azok a magas rangú köztisztviselők sem juthatnak, akik máskülönben gyakran vesznek részt értekezleteken ebben az épületben. Nekik minden egyes látogatáskor igazolniuk kell jövetelük célját, személyazonosságukat, valamint távozásuk várható időpontját, és ezeket a feljegyzéseket még évekig őrzik. Mindezekre a kapuőri kérdésekre nem kell válaszolnia az állandó belépővel rendelkező személynek, így értelemszerűen annak sem marad írásos nyoma, hogy kikkel és mikor találkozott. Ki szerezte meg a vádlottnak ezt az írásbeli nyilvántartást kiküszöbölő belépőt, és kiket kellett rendszeresen látogatnia? Nincs erre válasz a vádiratban. A sikkasztás érdekében módosítani kellett bizonyos pénzügyi törvényeken. A törvényeket példás gyorsasággal változtatta meg a parlamenti többség 2002 decemberében, és szavazta le a pénzügyi fegyelem várható lazulása miatt aggódó ellenzéki kisebbséget. A törvény felhatalmazása alapján alkotott, feltehetőleg már előre megszövegezett kormányrendelet néhány nap múlva a két ünnep között jelent meg, és a rendelet által megnyitott kiskapuk révén az állami vállalatoktól elsikkasztott összegek már az év utolsó napjaiban megérkeztek a pénzmosó cégek számláira. Ilyen óramű pontossággal végrehajtott panamát nem lehetett volna végrehajtani kormánypárti politikusok aktív támogatása nélkül. Kik szorgalmazták a pénzügyi törvények lazítását, kik szövegezték meg a kiskapukat megnyitó kormányrendeletet? Kik erőszakolták ki a rendelet kihirdetését az év utolsó napjaiban? Nincs erre válasz a vádiratban. (folytatás a 6. oldalon)
