Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
2005. július-augusztus Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal Szabad madár a sólyom? CZÉRE BÉLA Hazánk páratlan aljasságú megcsonkításáról minden év június 4-éjén többtízezemyi magyar ember szokott a gyász méltóságával és felháborodásával megemlékezni. Döbbenetes, hogy miközben a keresztényellenes, szabadkőműves Európába tuszkolt be minket a négy parlamenti párt hosszú évek kemény munkájával, egyetlen szó sem esik arról, hogy ezt a trianoni gyalázatot, ezt a nemzetcsonkításos hentesmunkát legalább azzal próbálják a parlamenti pártok, ha nem is jóvátenni, de legalább is enyhíteni, hogy követelik a Nagy-Magyarország még ma is túlnyomórészt magyarok lakta részének visszacsatolását. Mert ez a legkevesebb, amit Európának meg kellene tennie a törököket évszázadok véráldozatával feltartóztató magyarságért. Érthetetlen az is, hogy amikor Szlovákia levált Csehországról, Ukrajna Oroszországról és Horvátország is a kemény háborúk során Jugoszláviáról, akkor Magyarország miért nem próbálta meg legalább bejelenteni és később érvényesíteni igényét a magyar többségű területekre. „Gyilkos kísérlet alanyai vagyunk, amelynek célja, hogy elpusztítsanak egy ezer éves nemzetet” - így fogalmazott a Hősök terén tartott trianoni gyászünnepségen Csurka István, a MIÉP elnöke. Ha nem is a MIÉP-hez hasonló létszámban, de mégis jelentős résztvevővel a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik Magyarországért is tömeggyűlést tartott, ahol Kovács Dávid, a Jobbik elnöke a következőt mondotta: , A liberalizmus már a 20. század elején is megfertőzte az egészséges nemzettudatot és hazánk nemzeti érdekeit”. Hozzátehetjük: nemcsak a liberalizmus, hanem a 19. század végi, 20. századi szociáldemokrácia is. Kicsit felszökik az ember vérnyomása, ha Jaszovszky Lászlónak a Magyar Nemzet május 19.-ei számában megjelent, Lakitelek eszmeiségének időszerűsége című, hosszú cikkét elolvassa. Pedig minden nemzeti érzésű ember Lakitelek eszmeiségén (is) nőtt fel, Lakitelek valódi eszmény, zászló volt hosszú ideig. De mostanában, a Fidesz-Nemzeti Fórum „szövetségének”, valójában a Nemzeti Fórum Fideszbe olvadásának idején azt állítani, hogy éppen és kizárólag a Nemzeti Fórum alkalmas arra, hogy a Fidesztől jobbra álló erőket összegyűjtse, ez elképesztő politikai vakságra, önámításra vall. A Nemzeti Fórum épp olyan jelentéktelen segéderő lesz a Fidesz mellett, mint ahogy a Kereszténydemokrata Szövetség vagy a fideszhű kisgazda tagozat is az volt. A Fidesz vagy ledarálja a mellette lévő jobboldali pártokat, vagy ilyen életképtelen (de nem egzisztencia-képtelen) fantom alakulatokba kényszeríti őket. Nagyon szomorú volt látni a korábban mindenki által tisztelt Lezsák Sándort, az MDF egykori elnökét, amint a parlamenti szavazólapját - társaival együtt - némán, önigazolásképpen, a képviselőházba 2006-ban való bejutás reményében a magasba emeli, mint valami kimerevített képen. Hadd tegyük ehhez hozzá, hogy Lezsák Sándor és társai sajnos megérdemelték, hogy ott tartsanak, ahol tartanak. Évekig megvolt rá a lehetőségük, hogy ellenállást szervezzenek Dávid Ibolya és Boross Péter ellen, nem tették ezt meg. Talán a csodára vártak? Nem hiszem. Inkább arra, hogy teljen az idő, a Fidesz felkarolja őket, és akkor azt mondhassák: , Jiiszen már késő"! Jaszovszky László még a következő, a Fidesznek és a Magyar Nemzetnek nagyon kedves, sunyi hazugságot is leírja: „A Fidesztől jobbra levő társadalmi szervezeteknek - a MIÉP térvesztése után, és az ellene irányuló össztűz miatt - nincs olyan társadalmi támogatottsága, hogy a parlament keretei között a keresztény, nép-nemzeti értékeket egyértelműen képviseljék”. Ha Csurka István és a MIEP követett el valaha is jelentős hibát, akkor az az volt, hogy 2002 elején, a választások előtt bízott abban, hogy a MIÉP túlságosan is nagyvonalú gesztusát - a száz képviselő visszaléptetésére gondolok - a Fidesz valaha is viszonozza. A Fidesznek esze ágában sem volt bármiféle viszonzás, és nem csak azért nem, mert mindegyik jobboldali pártot le akarta nyelni, és jórészt már le is nyelte, sajnos, hanem azért sem, mert a nemzetközi hatalom semmiféle együttműködést nem engedélyez a Fidesz számára a MIÉP-pel. Sőt. Vannak a Fidesz legfelső vezetésében olyanok is, mint a pártelnök-helyettes Pokomi Zoltán, aki a 2002-es választás - a vereség - egyetlen pozitívumaként azt említette meg hangsúlyosan, hogy milyen jó, a MIÉP nem jutott be a parlamentbe! Ugyanez a Pokomi Zoltán sietett most májusban kijelenteni a képviselőházban, hogy a karddal megszúrt Patai József „rasszista támadás” áldozata lett. Igaz, később elnézést kért a képviselőházban, mindezt annyira elnézték neki, hogy rövidesen meg is választották a Fideszben újra elnökhelyettesnek. Nem árt ennyit írni a Fidesz Wass Albert nélküli jobboldaliságáról és konzervativizmusáról. Bizony, ez a jobboldaliság liberalizmussal van átitatva teljességgel. Hála Istennek, egyre több, mérvadó helyről hallom, még olyan emberektől is, akik sem eredetileg, sem később nem voltak kifejezetten MIÉP-szimpatizánsoknak nevezhetők: a Magyar Igazság és Élet Pártjának 2006-ban be kell jutnia a parlamentbe! Be kell jutnia, hogy a nemzeti radikalizmust méltóan képviselhesse ott. S be kell jutnia már csak azért is, mert különben az amerikai típusú kétpártrendszer csúfsága és reménytelensége várna nemzetünkre. Olyan kétpártrendszer, amelyben már majdnem mindegy, hogy jobboldali vagy baloldali valaki, ugyanúgy, ahogy Amerikában. Érezni lehetett már az elnökválasztás korai szakaszában is, hogy van valami sunyiság a levegőben. A Fidesz- látszólag - jó ideig hangosan, látványosan erőltette Mádl Ferenc újraválasztását, aki minden alkalommal kijelentette, hogy csak egyetíen ciklusra vállalta a köztársasági elnökséget. Aztán hirtelen csönd lett, előtte talán a népszerűségi listákon a szocialista, némi - vagy inkább túlzott - jóindulattal a „népi baloldalhoz” köthető személyiségű Szili Katalin vezetett átmenetileg, majd - s most már óriási fölénnyel - Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke. Nézzük a kikövetkeztethető, alattomos háttéralkukat, amelyek lehetővé tették, hogy - Göncz Árpád után - a „magyar népnek” - Csurka István szavaival - újra „paktumelnöke” legyen. A lényeg az, hogy Sólyom László sosem lehetett volna a Magyar Köztársaság elnöke, ha nem ez lett volna az SZDSZ akarata is. Sólyom Lászlót - annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság elnökévé választása előtt MDF-es volt - nyugodtan az SZDSZ bizalmi emberének is tekinthetjük. O nem közkatonája volt az MDF-nek, hanem a Magyar Demokrata Fómm és a Szabad Demokraták Szövetsége közötti paktum egyik csendes megalapozója. Hogy a Fidesz nem csupán üdvözölte elnökjelöltté nyilvánítását, hanem szó szerint minden lehetséges eszközzel támogatta is őt, az a két párt- a Fidesz és az SZDSZ - közötti eszmei, érdekbéli átfedéseket teljes mértékben igazolja. Sólyom Lászlónak, az Alkotmánybíróság első elnökének óriási szerepe volt a „spontán privatizáció” után 1990-ben elkezdődött, talán pontosabban folytatódott, már egyáltalán nem spontán privatizációban is. De ki is valójában Sólyom László, aki ilyen nagy mértékben búja a Fidesz, az SZDSZ, az MDF és a Fideszközeli Nemzeti Fómm bizalmát is? Ki ez az ember, aki, ha az SZDSZ szavazott volna, és úgy, ahogy a koalíciós kötődéséből ez következne, akkor valójában sosem lehetett volna a Magyar Köztársaság elnöke? Csurka István - nem először, hanem sokadszor - a Magyar Fórum hasábjain bravúros oknyomozó munkát végzett. Megállapította, hogy sok szó esik itt - Sólyom László esetében - az unokákról, a kilenc unokáról, de egyetlen árva szó sem esik az unokák nagyanyjáról, Sólyom László feleségéről, a .first Lady”-ről, aki pedig nem más, mint Baranya megye volt MSZMP-s első titkárának a leánya. Sólyom László, Aczél György protezsáltja tehát a volt MSZMP-s pártelitbe nősült be. „Sokan beléptek a pártba” - úja erről Csurka István -, „de nem nősültek bele... Aki ma magas tisztségben elhallgatja a múltját, annak a tisztes szándékai iránt is kétely támad. Megigazulva, bűnvallomással és bűnbánattal minden tisztség betöltésére alkalmas lehet valaki, de elhallgatással senki”. Sólyom László megválasztását egyébként végső soron az úgynevezett Védegylet kezdeményezte. A Védegyletről annyit, hogy ennek az egyesületnek semmi köze sincs az 1990 és 1995 között radikális nemzetvédő feladatokat ellátott, keményen jobboldali Szellemi Védegylethez. A Sólyom Lászlót győzelemre segítő Védegyletet - lágy szimbiózisban - mérsékelt jobboldaliak és balliberálisok alkotják. Az elmúlt hónapban már nagyon közel került számunkra is egy nemzetek feletti, szabadkőműves Európa rémképe. Szerencsére a franciaországi és a hollandiai választók hatalmas pofont mértek erre a szabadkőműves alkotmány-kísérletre. Kövér László, Fidesz-választmányi elnök, aki a részben a liberális vezetésben a nemzeti konzervativizmust képviseli, „a keresztény értékrend” meghatározó voltára figyelmeztetett Győrben a 21. századi kereszténydemokráciával foglalkozó konferencián., Az Európát megalapozó értékrend az európai nemzetek egyetlen előnye a versenytársakkal, az Egyesült Államokkal, a távolkeleti országokkal szemben”. „Európának vissza kell találni a keresztény értékrendhez, különben egyeüen problémát, a népességfogyást, a társadalom elöregedéséből fakadó gondokat sem tudja megoldani” - mondta Kövér László. Jó lenne - bár ez jelenleg hiú remény - , ha a Fidesz vezetésének liberális része is így gondolkodna. Nem véletlen, hogy a bulgáriai kiadás kapcsán a Magyar Nemzet nemrég út Viktor Szuvorov, volt szovjet katonai hírszerző szenzációs könyvéről (A jégtörő. Hitler-Sztálin számításaiban). Szuvorov munkája teljes mértékben alátámasztja azt az eddig elismerni nem akart történelmi igazságot, hogy Sztálin - és a Szovjetunió - ugyanolyan mértékben felelős a második világháború kirobbantásáért, mint Hitler. George W. Bush nemrég elhangzott rigai beszéde világossá tette Sztálin és a Szovjetunió sötét szerepét a keletközép-európai és a balti népek rabláncra fűzésében. Szuvorov könyve (Magyarországon jellemző módon még nem jelent meg) azért is óriási jelentőségű, mert a szabadkőműves Európa „alkotmányozási” - valójában alkotmánytiprási - kudarca után felvillantja majd számunkra is a lehetőséget az első világháború után bekövetkezett trianoni területrablásokkal való markánsabb szembenézésre, ez ügyben talán egy összeurópai katartikus hullám elindítására. Szuvorov cáfolhatatlan dokumentumok százaival bizonyítja, hogy Sztálin 1941 július 6-án készült megtámadni Németországot, Magyarországot és Romániát. A támadás utóbbi fránya a ploiesti kőolajmezők elfoglalására irányult, s ez az akció szinte azonnal megbénította volna Németország hadipotenciálját. A teljes szovjet mozgósítás 1941 július 10-ére fejeződött volna be, de már 1941 június 22-én - a német támadás napján - huszonhárom szovjet hadsereg 247 hadosztálya tartózkodott a német és a román határ közelében, vagy éppen úton volt a határ felé. Hitler tudta ezt, s ezért tizenkét nappal megelőzte Sztálint. Hitler és a Wehrmacht vezérkara azzal is tisztában volt, hogy a kétfrontos háború a Harmadik Birodalom végét jelentheti. A kényszerű német támadás, a Barbarossa terv végrehajtása öngyilkos lépés volt. De mégis a meglepetésszerű villámháború lehetőségével a győzelem, vagy legalábbis a túlélés csalóka reményét jelentette a kelepcébe került németek számára. Mert a Zivatar nevű szovjet hadművelet, a Németország, Románia és Magyarország ellen 1941 július 6-án induló totális offenzíva viszont biztos, kikerülhetetlen végzetnek tűnt Hitler számára. 1939 augusztus 23-án írják alá Moszkvában a Molotov-Ribbentroppaktumot, a szovjet-német meg nem támadási szerződést. Hitler örömmel V & V Fogorvosi rendelő Bp.VIl. Damjanich u. 31 /a.Tel.: 321-6819 Dr.Vág János fogszakorvos Rendel: Hétfő, Szerda 15-18-ig Időpontegyeztetés: 321 -6819 (rendelési időben), 355-8400 (napközben), 356-6354 (esténként) Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos főgkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen Ifj. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 318-0950, 3 18-0959 mellék: 5919,5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, vállasán előkészített koronák nemesfémből kapott Sztálin ajánlatán. Fogalma sem volt róla, hogy Sztálin ezzel tulajdonképpen szinte előre biztatta a Lengyelország lerohanása utáni további háborúkra. Amikor a Wehrmacht 1939 szeptember 1-én a hajnali szürkületben átlépi a német-lengyel határt, Hitler nem tudja, hogy a világháború ezen a hajnalon elkezdődött. Sőt, még pontosabban: a világháború az augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop-paktummal kezdődött el. De az Anglia, Franciaország hadüzenetét követő „furcsa háború” ekkor még látszólag nem okoz gondot Németországnak. Hiszen a Wehrmacht Nyugat-Európában gyors sikereket ér el, és 1940 nyaráig Hitler abban a tudatban él, hogy mindeme hadműveletei közben - továbbá a tervezett angliai partraszállás esetén is - biztosítva van a háta kelet felől.. 1940 nyarán jön rá Hitler: Sztálin becsapta, s csak arra vár, hogy a Wehrmacht partra szálljon és kivérezzen Angliában, s akkor a Vörös Hadsereg azonnal támadásba lendül ellene, és a romániai kőolajmezők ellen. Ezért is volt olyan fontos Sztálinnak a közös német-szovjet határ létrejötte. Hitler azt is számításba vette, hogy Anglia teljes mértékben élvezi az USA támogatását, de arra is most kellett rádöbbennie: ugyanezt a támogatást a Szovjetunió is ugyanígy megkapja. Ezért Hitler nem kísérli meg az angliai partraszállást, viszont 1940 nyarán utasítást ad a Barbarossa-hadművelet előkészítésére. 1940 november 12-én Molotov Berlinbe látogat. Sztálin ekkor már egy meglepetésszerű támadással elfoglalta a Romániához tartozott Besszarábiát és Bukovinát, s így felettébb közel került a ploiesti kőolajmezőkhöz. Besszarábia és Bukovina szovjetek általi elfoglalásáról nem volt szó a Molotov-Ribbentroppaktumban. Hitler érthetően ideges, ezért Molotov 1940 november 12-i berlini látogatása alkalmával a Führer felveti, hogy ilyen körülmények között kénytelen lesz nagyobb haderőt Romániában állomásoztatni. Molotov nem reagál erre, nem ad szovjet garanciát Románia meg nem támadására. Hitler ekkor utasítja a Wehrmacht vezérkarát a Barbarossa-terv részleteinek kidolgozására. S amikor bizonyossá válik számára, hogy elképesztő méretű szovjet csapatösszevonások mennek végbe a német és a román határ közelében, akkor jelöli ki az 1941 június 22-i dátumot, majd kiadja a parancsot a támadásra. Sztálin eredetileg 1942-ben akarta Németországot, Romániát és Magyarországot megtámadni, amikor a Wehrmact már ki vérzik az angliai partraszállás után vagy közben. De az angliai partraszállás elmaradt, s így Sztálin 1941 július 6-ára hozta előre az európai „felszabadító háború” megindítását. Csak egyetlen adalék a készülő, monumentális méretű szovjet támadás tervéről. A hajdani Dnyeper-flottillának 1941 július 6.-án kellett volna a Dunán, a Duna-deltában fölfelé haladva előrenyomulnia, 13o kilométert megtennie, s akkor már elérték volna Csemavodánál a stratégiai fontosságú hidat, s ez azt jelenti, hogy a Ploiestiből a constanzai kikötőhöz vivő olajvezetéket elvágták volna. Amikor június 22-én a német támadás megindul, az oroszok is elindulnak a Dunán felfelé, június 26-án kitűzik Chilia román város templomának tornyára a vörös zászlót. Közben a német páncélosok már Mfriszk és Kijev felé törnek előre. Persze a hajdani Dnyeperflottillának nemcsak a kőolajvezeték elvágása volt a feladata. Besszarábiában várakozott már régóta a 9. Hadsereg, amely a világ akkori legerősebb támadó hadserege volt. A teljes feltöltésre várt, s akkor annyi páncélossal rendelkezett volna - 3340-el -, mint 1939-ben Wehrmacht egésze.
