Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
-----------------------------------------------------------------------------------Memóriazavar Már nagyon sokan nagyon sokszor megállapították: a magyar parlamentben felállított vizsgálóbizottságok nem töltik be azt a feladatot, amit egyébként joggal elvárhatnánk tőlük. Egy következmények nélküli országban viszont nem meglepő, hogy az Országgyűlés is következmények nélkül vizsgálódik. Az a bizottság elé idézett polgár megy el a meghallgatásra, aki akar. Ha pedig egy megidézett politikust hagy cserben az emlékezőképessége, a képviselők legfeljebb a Cavintont ajánlhatják a figyelmébe. Bevett szokás, hogy a politikusok úgy intézik, idejekorán legyenek túl a kellemetlen kérdéseken, amikor még a vizsgálóbizottság nincs felvértezve a szükséges iratokkal, vagy a bekért dokumentumokat nem volt ideje megvizsgálni. A D-209-es botrány vizsgálatát például úgy sikerült ellehetetleníteni, hogy a bizottság a szocialista szavazatoknak köszönhetően nem rendelt el zárt ülést az államtitkokat érintő kérdések feltételére, az illetékes szocialista titokgazdák meg nem oldották fel a meghallgatás idejére a titkot. Medgyessy Péter tehát a bizottság kérésének eleget tehetett is, meg nem is. Az ügynöki munkáját vizsgáló bizottság vizsgálódhatott is, meg nem is. Ráadásul a bosszúhadjárattól sem riadtak vissza a kormánypártok: egy ellenbizottságban lejárathattak élőt és holtat. Most is van ellenbizottság: az ellenzék vezetőjét járatnák le kétes információk alapján közzétett újságcikkek ürügyén. Gyurcsány Ferenc követte megbuktatott elődje példáját, ő is korábban válaszolhatott a vizsgálóbizottság kérdéseire, mint ahogy az felkészülhetett volna a kormányfő állami vagyont szerző szokásaiból. Pikáns mozzanat, hogy az idő előtti meghallgatást Herényi Károly (MDF) szavazatával sikerült elérniük a szocialistáknak. Gyurcsány szerdán alkalmazta a másik, memóriazavaros elhárítási módszert is: ő sem emlékezett az őszödi kormányüdülő ingatlanrész megszerzésének részleteire. Márpedig az ördög a részletekben rejtőzik. Sajnos a bizottság ellenzéki tagjai sem voltak a helyzet magaslatán. A történtek így csak tovább rongálták a parlament amúgy is megtépázott tekintélyét. Mint ismert: az őszödi üdülőből egy állítólagos lízingszerződéssel hasítottak ki egy értékes vízparti ingatlant. Csakhogy a valóságban a 30 millió forintos vételár kamatmentes kölcsönként működött, a részletfizetés fedezete az állam által fizetett bérleti díj volt, mert az állam visszabérelte az általa eladott ingatlant. Nem csoda, hogy Gyurcsány nem emlékszik a kínos részletekre, hiszen egy lízingszerződés attól korrekt lízingszerződés, hogy a fizetendő kamatot (például az akkor érvényes 18-20 százalékos jegybanki alapkamatot) és a szokásos 2-3 vagy akár az annak idején előforduló 10 százalékos lízingdíjat is tartalmazza. Ha tehát a kormányfő cége valódi lízingszerződéssel szerezte volna meg az ingatlant, akkor körülbelül 120 millió forintot kellett volna leperkálnia a szerződés tíz esztendeje alatt az államnak a 30 millió helyett. Ez csak egy példa a sokmilliárdos gyurcsányi magánvagyon eredeti felhalmozására, mindazonáltal mondhatnánk, hogy spongyát rá, veszett már több is Mohácsnál meg a nómenklatúránál, ha az újgazdag Apró vő nem kapaszkodott volna a kormányfői székbe, és a társadalmi normát alapul véve illegitim módon a politikai hatalmat megkaparintó kádkőgyáros nem egyfolytában a polgárok zsebeiben matatna, elirigyelve tőlük például a gyermekeik után járó adókedvezményt. Gyurcsány feledni látszik a saját adókedvezményét, amit az őszödi "lízingszerződésnek” nevezett kontraktus kapcsán érvényesített. Hogy felfrissítsük a memóriáját, arról beszélünk, amikor a nyaralóért kifizetett lízingdíjat költségként levonta az adójából, megrövidítve az államot. A miniszterelnöknek vissza kellene mennie halászni a zavarosba, azt a szerepet ugyanis sokkal jobban játssza, mint emezt. (Torkos Matild - Magyar Nemzet) V_________________________________________________________________) DOBRENTEI KORNÉL Több önrész kell a hazához Panem et circenses. Kenyeret és cirkuszt. Az ókori Róma zseniális politikai találmánya, módszere volt ez a tömegek fékentartására, elvarázsolására. A figyelemelterelés magasiskolája, amely a lumpenizálható néplélek tökéletes ismeretén alapult. Teli hassal, bután bámészkodni — életprogramnak elég. A saját sorsunk alakításában való aktív részvétel látszatával beérni, miközben valójában helyettünk, fölöttünk döntenek az etetők. A mindennapi beetetők. Tőlük tudjuk meg, hogy mi a jó, hogy milyen jó nekünk, melyek a valóságos érdekeink. Majd ők képviselik, mi csak maradjuk jóllakottak, dőljünk hátra és derűs élvezettel figyeljük, hogy odalent az arénában miként tépetik szét a keresztényeket a rájuk szakosodott éhes oroszlánokkal. Minket mindez nem érint, nincs hozzá közünk, merthogy már magunkhoz sincs. De nem nagy ügy az egész, bagatell, mert amúgy végül is minden rendben, s ha nem, hát javítható, ha nem két nagy lépésben, akkor száz kicsiben. S a kedvünkért az ügyeletes cézár olyan rendszerességgel, mint ahogyan a kutya emeli a lábát, olykor a hüvelykujját lefelé fordítja, sőt, jó ideje már úgy is hagyja, jelezvén: jaj a legyőzöttnek. És kapitális bambulásunkban észre sem vesszük, hogy a legyőzöttek már régóta mi vagyunk. Megsarcoltatásaink ezt bizo-Harminc éve halt meg Mindszenty József bíboros. írásaink a 6. oldalon. nyitják. Magunk fizetjük elveszejtőinket, magunk finanszírozzuk elveszésünket. Szép, zárt rendszer ez a bölcsőtől a koporsóig. Ami szünet van két lélegzetvétel között, talán az még maradéktalanul a miénk. Bár e téren is rohamosan szegényedünk. Az antik Rómában még tudták: a kívánatos hangsúly a kenyéren van. A huszonegyedik századi Magyarországon kényszeresen felcserélődik a sorrend, itt a cirkusz az első, bár megalázón alacsony színvonalú a műsor, csapnivaló a program. Aránytalanul sok benne a vétlen országlakosság ellen, az antirasszizmus-antiszemitizmus nevében folytatott, hazugságokon alapuló, agresszív pogrom. S bár rendre kiderül, hogy a mocskolódás alaptalan, a hamis vádlók, rágalmazók, mintha mi sem történt volna, megmaradhatnak fontos média-sztári posztjaikon, míg az ellenük fellépők - nálunk minden jótett elnyeri méltó büntetését - tartósan indexre, azaz feketelistára kerülnek. Sorsuk a negligáció, az ellehetetlenítés. Iyesféle szánalmas vásári komédiának tűnt ez az egész köztársaságielnök-választás. A tét nagysága, súlya sejthető volt, de az érte hadakozók - tisztelet a kevés kivételnek - olcsósága, súlytalansága leminősítette mindezt és a kirekesztette belőle a magyarság tömegeit. Ez aztán a kirekesztés! (folytatás a 4. oldalon) IFJ. FEKETE GYULA Elnökválasztás kínos közjátékokkal A Sólyom László megválasztásáról szóló hivatalos bejelentés egy három hónapig tartó politikai küzdelemnek vetett véget, amelynek eredményeként a versengésben résztvevő felek háromnegyede elérte a célját. Elérte célját a legnagyobb ellenzéki párt, amelyik elsősorban lélektani sikerre vágyott. Kész volt köztársasági elnöki székbe ültetni egy tőle politikailag távol álló személyt is, csakhogy megtöije a választói lelkekben a szocialista többség mítoszát. Elérte célját a kisebbik kormánypárt is, amely érzékeltetni kívánta, hogy nélküle nem teljesülhetnek a nagyobbik kormánypárt szándékai. Elérte a célját a miniszterelnök és szociálliberális holdudvara is, mert bebizonyítani vélte a kormánypárt lázadozó szociáldemokrata szárnyának, hogy a párt jól tájékozott és a politika világában otthonosan mozgó milliárdos vezetői nélkül a vágyálmokat kergető, vakhitű szocialista talpasok csak a vesztükbe rohannának. A szocialisták eleve szűkre szabták politikai mozgásterüket, amikor kongresszusuk elzárta azt a lehetőséget, hogy a koalíciós partnerrel történő megállapodás érdekében több elnökjelöltjük legyen. Egyedüli és egyetlen jelöltjük volt dr. Szili Katalin. A sértődött partner várható válaszát, a tartózkodást szinte előre ki lehetett számolni. A legnagyobb ellenzéki párt azt szerette volna, ha a jelenlegi köztársasági elnök, dr. Mádl Ferenc legalább egy évre - reményeik szerint a jövő évben megalakuló új Országgyűlésben többségbe kerülő polgári erők színrelépéséig - vállalta volna a köztársasági elnöki megbízatást. A párt aktivistái szimpátia-szavazásra hívták fel a lakosokat, és április közepe, valamint május közepe között mintegy félmillió ember nyilvánította ki rokonszenvét valamely jelölt iránt a tereken, aluljárókban felállított szavazópultoknál. A szimpátiaszavazást nagy fölénnyel nyerte a jelenlegi köztársasági elnök, dr. Sólyom László, egy környezetvédő szervezet által ajánlott jelölt a második lett, dr. Szili Katalin a harmadik. A kormánypártok manipulált blöffnek nevezték a lakosság megkérdezését, holott az összeírok nem szelektálhattak az aláírók között, nem tudhatták előre, hogy ki hogyan szavaz. A névvel, lakcímmel ellátott aláírási ívek közjegyzőnél vannak letétben, és hitelességük bármikor ellenőrizhető. Dr. Mádl Ferenc a meggyőző fölényű lakossági szimpátia ellenére sem volt hajlandó elfogadni a jelöltséget, így vált az ellenzék jelöltjévé dr. Sólyom László. Indításával a legnagyobb ellenzéki párt nyilvánvalóvá tette, hogy számára nem az elnöki poszt megszerzése fontos - hiszen ajelölt távol áll a mai ellenzék világnézetétől és erkölcsi felfogásától - hanem az a fontos, hogy győzzön. Erre pedig akkor van esélye, ha nem tömöríti egységbe a kormánypártokat egy antikommunista meggyőződésű politikus jelölésével. Említést érdemel, hogy a kisebbik liberális kormánypárt ismertebb értelmiségi tagjai is arra szólították fel pártjuk képviselőit, hogy dr. Sólyom Lászlót támogassák a voksaikkal. A jelölt elsősorban a kilencvenes években betöltött alkotmánybírósági elnöki szereplésével nyerte meg a rokonszenvüket. Nevezetes döntése volt, amikor megsemmisítette azt a rendszerváltó törvényt, miszerint a szocialista diktatúra által elkövetett emberölések elévülése csak a bűntettek üldözésétől - azaz 1990 májusától - kezdődött volna. A megsemmisítést követően már nem indulhattak eljárások agyonverések, önkényes agyonlövetések felelőseinek kiderítése érdekében, mivel ezek az ügyek elévültek. Más önkényuralmat átélt országokban - ilyen például Chile, vagy Argentína - a hazai rendszerváltó szándékokhoz hasonlóan nem a bűntett elkövetésétől ketyeg az elévülés órája, hanem csak a bűn üldözhetőségétől. Nálunk az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozva be akarták szüntetni a vizsgálatokat az egyenként akár 80-100 áldozatot is követelő 1956. évi sortüzek kivizsgálása terén is. Szerencsére a Legfelsőbb Bíróság a polgárháborús helyzetre vonatkozó nemzetközi egyezményekre tekintettel újra elindította a sortüzek felelőseinek a kivizsgálását. Az elévülésre vonatkozó alkotmánybírósági döntés nyilvánvalóvá tette a magyar büntetőjogban a kettős mércét. Jelenleg például a magyar állam kéri egy Kanadában élő lakos kiadatását, mert azzal gyanúsítják, hogy 59 évvel ezelőtt megölt egy fiatalembert. Ugyanennek a magyar államnak az igazságügyi szervei 15- 20 évvel később elkövetett gyilkosságok felelőseinek kiderítésére nem indítanak nyomozást - elévülésre hivatkozva. (folytatás a 4. oldalon) 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA CCmmgjaPDSims ®t? G0o@ M©sG = CO®[]ogj[?®0s ö]“®©©0(íI©dqG XXIII. évfolyam, 7-8. szám -------------------------------------------—-----------------------------------------------------------------------------------------------------------;---------------------------------,nr> x-, co 2005. július-augusztus A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 190.-Et - $3.50
