Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
2005. június Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal A Fidesz és a Likud SZILAGYI KAROLY Nálunk mindent lehet? (II.) (folytatás az 1. oldalról) ehelyett szaftos üzletek után lohol, hogy adósságait rendezni tudja. Szinte kedvünk volna rászólni az áskálódó balliberálisokra: hát hogy beszéltek ti Izrael budapesti nagykövetéről, jó emberek? Csak nem az fáj nektek, hogy ennek az erkölcsi-szellemi rothasztásnak a szekerét ezentúl nem fogjátok tudni akadálymentesen továbbgörgetni? Csak nem attól féltek, hogy 2006 után ráütnek majd a kezetekre, ha 90 százaléknál is többet akartok megint a hatalomból? De komolyabbra fordítva a szót, a balliberális hatalom most reszket. Ezért támadják Izrael budapesti nagykövetén keresztül a Fideszt. Hátha a Fidesz és Orbán Viktor szót ért végleg a Likuddal és talán magával Saronnal is. Hátha Sáron átszól Bushnak a Fehér Házba. S akkor lehet, hogy Bush elnök a fejéhez kap: „Hiszen ezek kommunista kutyák! Azok voltak már Sztálin és Rákosi idején is! És most, 1990-től tizenöt évig jól átvertek minket!” De most már még komolyabbra fordítva a szót, hátulütői is vannak ennek a szép új világnak, amelyet a Fidesz képzelt magának. Félő, hogy mindjárt bevezetésképpen a Fidesz révén akarják elérni a magyar jogrend által már elutasított, a lehetséges diktatúra előkészítését szolgáló „gyűlölettörvény” parlamenti megszavaztatását és bevezetését. De ha más földrajzi vidékre kalandozunk képzeletünkben - nem is kell nagy fantázia hozzá -, bizony az „iráni nukleáris fejlesztés ügye” olyan életveszélyes kiindulópont lehet a jeruzsálemi Fidesz-Likud tárgyalások számára, amelyeken könnyen elvérezhet a magyar érdek, akarat, s nagyon hamar egy világháborús fenyegetettség kellős közepén találhatjuk magunkat. Hiszen jól tudjuk, hogy az amerikai zsidó lobbi, a fundamentalista, a „Krisztus második eljövetelét váró” , bigott keresztény amerikai vezetők és a Likud által vezérelt Izrael akarta már az afganisztáni és az iraki háborút is kirobbantani, s akarja ezt a világ pusztulását is eredményezhető háborút Irán, Szíria és más államok megtámadásával akár egy eszelős világháborúvá is kiszélesíteni. A tűzzel játszik a Fidesz, ha áldását adja arra, hogy az „iráni nukleáris program” kritikáját is bevegyék a jeruzsálemi tárgyalási pontok közé. Különösen, hogy ez nem „kritika” lenne, hiszen Izrael már kidolgozta az iráni atomlétesítmények elleni csapás titkos menetrendjét (Magyar Nemzet, március 14.). De az sem tűnik bíztató adatsornak, amelyet Kozenkay Jenő, volt kémelhárító tiszt bányászott ki és publikált az elmúlt hónapokban. „Minden megyében, minden városban, minden döntés-előkészítő helyen jelen van Magyarországon a Moszad”. A nagy port felvert „listázást”, a beszervező III/III-as tisztek és a beszervezettek névsorát is minden valószínűség szerint a Moszad alakítgatta, illetve szerezte meg. Mindezt a „magyar” médiában is jelenlevő moszados állománnyal hajtották végre. Magyarországon 7-12 ezer közöttire tehető azok száma, akik kapcsolatban állnak az izraeli titkosszolgálattal. És most nézzük a kérdést más oldalról! A Fidesz részéről is szorgalmazott Likud-barátságból, az Izraellel fennálló - amúgy is szoros - kapcsolatok még szorosabbra fűzéséből vajon következne-e az, hogy a Likud- és Izrael állam - megfékezné azt a csaholó, magyargyűlölő hordát, amely nap mint nap ellenünk fenekedik, mostanában éppen az állítólagos rasszizmusunk ürügyén? (A TV2 május 20-án megint „felmérést” készített a csak általa ismert témában, és természetesen azt állapította meg, hogy van rasszizmus Magyarországon.) A Likudtól - és Izrael államtól- várható-e, hogy egy Fidesz-Likud „barátsági fordulat” esetén a jobboldali párt „visszahívja”, leinti, helyre rakja militáns szadeszes katonáit, amelyek zsigeri gyűlölet által hajtva az úgynevezett „rendszerváltozás” óta még veszettebb módon ártanak mindenhol a magyarság ügyének? Ha a médiában valóban nyüzsögnek a Moszad-ügynökök, akkor várhatóe, hogy a jobboldali, konzervatív - de a magyar zsidóságot is markánsan képviselő - Fidesz is teret kap 2006-ban legalább a közszolgálati médiában? A Fidesz-Likud barátság révén elérhető-e vajon, hogy Wass Albert szobrot kapjon végre a Vérmezőn? Elérhető-e, hogy a nemzeti kultúra újból visszakapja helyét a magyar közéletben? S hogy a fiatal demokrata kormány 2006-ban majd ne csak olyan avantgárd csontokon rágódjon, amelyeket már a szadesz is megrágott s aztán kiköpött újból? Mert a jelenlegi helyzet a Likud- és a Moszad barátság nélkül is (vagy azzal együtt is) kétségbeejtő. Május 8-án a szokásos militáns szadeszes osztag rohamozta meg a Moszkva teret. „Nem akarunk rasszista országban élni!” - harsogták a „tüntetők” . Csakhogy hamar kiderült, a 21-es buszra várakozó, roma Patai Józsefre támadó fiú maga is cigány. Horváth Aladárék nevetségessé váltak ismételten. Az is kiderült továbbá, hogy a tizenhét éves sértett, megszúrt fiú a szabad idejében zsarolással foglalkozott. Mindezzel egy időben viszont VIII. kerületi romák olyan brutálisan bántalmaztak egy római katolikus papot, hogy az orrcsontja is eltörött. A Metró-újságban viszont az az arcátlan hír jelent meg SZDSZ-es, európai uniós közvetítéssel: „Magyarországon a romákat éri a legtöbb támadás” (április 26.). Gyurcsány Ferenc május 5-én monumentális holokauszt-menetet szervezett Auschwitzba és Birkenauba. (Már vagy másfél éve tartanak az ilyen típusú megemlékezések.) Gyurcsány e szavakkal zárta auschwitzi beszédét: „Bocsássanak meg mindannyiunknak”. Gyurcsány nem árulja el nekünk, hogy az 1945 előtt még csecsemőkorú vagy meg sem született magyaroknak miért kellene viselniük a holokauszt ódiumát? Csak nem olyan alapon, ahogyan még az Európai Unió legtöbb állama által is elítélt benesi dekrétumok is kollektív bűnösséget állapítottak meg a magyarságra nézve? S ha már itt tartunk, a holokauszt valóban szörnyű volt, de miért lett volna egyedi, semmihez sem hasonlítható? A világ népeinek százai és ezrei pusztultak évszázadok és évezredek alatt hasonló módon, a tatárjárás alatt a magyar népesség felét irtották ki, ami elképesztő arány volt, etnikailag a mai napig nem tudtuk ezt kiheverni. Ahogy közeledett május 9-e, a „győzelem napja”, egyre ordasabb kommunista, „antifasiszta” támadásokkal kellett a magyarságnak szembenéznie. Schiffer János, Demszky főpolgármester-helyettese most sem tagadta meg önmagát. Amikor Küpper András, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője felszólította Schiffert, hogy ne beszéljen „felszabadulásról”, mert az sérti az áldozatok emlékét is, az MSZP-s Schilfer nemes egyszerűséggel lenyilasozta az egyébként tipikus jobbközép-szellemiséget képviselő Küpper Andrást. (Tavaly Kuppemek és frakciójának is oroszlánrésze volt abban, hogy Wass Albert nem kaphatott a Vérmezőn szobrot.) A Gellérthegyen, a Citadellánál május 9-e előestéjén honvédtiszti egyenruhában koszorúzott egy ünneplő „antifasiszta” , s nagy pofával hirdethette, hogy a szovjet csapatok igenis felszabadították Magyarországot. Schiffer főpolgármester-helyettesnek 400 ezer forint bírságot kellett fizetnie és közleményt megjelentetnie Küpper András lenyilasozása miatt, és a Mazsihisz is vereséget szenvedett, mert az ORTT szerint Lovas István nem sértett törvényt, amikor „párhuzamot vont a kommunisták és a nácik között” . A pert nyert Lovas István egyébként már számos elemző cikkben mutatott rá, miként manipulálja az MTI a híreket, amelyekkel neki kellene ellátnia a különböző csatornákat. Az MTI vezérkara - szintén nemes egyszerűséggel, á la Schiffer - „antiszemita támadásoknak” szokta ezeket az elemzéseket minősíteni, ugyanakkor tény, hogy a „győzelem napja” alkalmából a moszkvai ünnepség hírein kívül inkább csak a buzeráns berlini főpolgármesternek a Vörös Hadsereget és a „felszabadítást” dicsérő tirádája jutott el fő híranyagként Magyarországra. Történt azonban ezekben a „felszabadulásra” emlékező napokban egy igazi szenzáció is. Erre is Lovas István hívta fel a figyelmet - a makacsul hallgató balliberális médiák ellenében - George W. Bush már-már történelmi beszédének méltatásával (Magyar Nemzet, május 11.). Bush Rigában, Lettországban a következőket mondta: „ez a történelem egyik legnagyobb bűne, amelyet a Szovjetunió követett el a balti államok és egyéb közép- és kelet-európai országoknak a II. világháború végén történt megszállásával”. Bush - történelmi szenzációként - elítélte a jaltai szerződést, és az abban játszott amerikai szerepet is. (Innen már csak egy lépés, hogy Sztálin után Churchillt és Rooseveltet, a két szabadkőműves politikust is elmarasztalja Bush.) Lovas István szerint - „dekódolt politikai nyelven” - mindez azt is jelenti, hogy az MSZMP törvényes utóda, az MSZP, s így a Gyurcsány vezette koalíció is bűnös és felelős mindazért, ami Magyarországon történt. „S aminek következményei talán emberöltőkön át nem változtathatók meg. Az üzenet pedig azt is magában hordozza, hogy az SZDSZ, a koalíció kisebbik tagja szintén felelős mindezért, hiszen a szabad demokraták voltak azok, akik szembefordulva a rendszerváltó párttal, visszahozták a hatalomba azt az MSZP-t, amelyet úgy kellett volna eltemetni, hogy díszsírhelyet sem biztosítanak neki” . Ugyancsak Lovas István idézi Patrick J. Buchanant, Nixon elnök korábbi beszédíróját, aki a következő kérdést teszi fel: „Ha Jalta a kis népek elárulása volt, amely épp olyan immorális volt, mint a Molotov-Ribbentrop paktum, akkor miért tiszteljük Churchillt és Rooseveltet? Nagy- Britannia és Franciaország Lengyelországért üzent hadat Németországnak. A vége többszázezer brit és francia halott, birodalmak vége, Lengyelország és a többi kelet-európai ország pedig szovjeturalom alá került. Megérte?” Bizony, ideje lenne már szembenézni a történelmi hazudozásokkal. Mert nem csak a Molotov-Ribbentrop paktum történelem-hamisításaival kell szembenézni a történészeknek, hanem az egész „antifasiszta háború” hazugságaival is. A Molotov-Ribbentrop paktum időszakában az „antifasiszta háború élharcosa”, a Szovjetunió hat országot támadott meg (Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Románia), ebből hármat rögtön be is kebelezett (Észtország, Lettország, Litvánia), kettőből hatalmas darabot harapott ki (Lengyelország, Románia), a Finnország elleni támadás pedig kudarcot vallott. S nemcsak a hitleri Németország készült a Szovjetunió elleni háborúra, hanem Szovjet-Oroszország, személy szerint Sztálin is erre a háborúra, Németország megtámadására készülődött. A következő számban majd vázlatosan ismertetem a disszidens szovjet katonai hírszerző, Viktor Szuvorov könyvét (A jégtörő', Hitler-Sztálin számításában), amely elképesztő dokumentációval bizonyítja, hogy 1941. június 22-i támadásával Hitler csak megelőzte tizenkét nappal Sztálin 1941. július 6-ára tervezett offenzíváját. Az a körülmény, hogy a bankok nem kizárólag „saját zsebre dolgoznak" cseppet sem vigasztal. Nyilvánvaló, hogy jócskán benne van az állam is az üzletben. Az állam, a mi drága államunk, amely akkorára duzzadt immár, mint egy hatalmas vízfej, s olyan súllyal nehezedik ránk, mint egy Himalájányi káposztakő. Az állam, amely lassan-lassan mindenből kivonul, amire pénzt kellene adnia - az egészségügytől kezdve, az oktatáson, szociálpolitikán át az autópálya-építésig vagy a szúnyogirtásig -, ugyanakkor amiről csak lehet - s arról is, amiről nem - leszedi a sápot, s ennek felső határát úgy szabja meg, ahogy akarja. Telhetetlenségének néhány eklatáns példája: • Évek óta papol az adócsökkentésről, közben csak a Medgyessy- Gyurcsány kormány több mint harmincszor emelt adót, illetve talált ki új adót, hozzájárulást vagy illetéket. Áldásos tevékenysége következtében illetékügyben például átlag 60 %kai kerül nekünk többe ez az állam, mint korábban. Néhány kirívó példa: vállalkozói igazolvány kiváltásért eddig öt, mostantól tízezer forint illetéket kell fizetni, tíz évre érvényes útlevélért eddig hat, ezután tízezret, üzlet működési engedélyének kiváltásáért szintén öt helyett tízezret. Gyurcsányék legújabb briliáns ötlete az egészségügyi hozzájárulás kiterjesztéséről lapértesülések szerint akár egymillió embert is érinthet. Köztük - tollforgatói minőségemben - eredetileg engem is, de én jól kiszúrok a kormánnyal, és ha valamelyik meggondolatlan kiadó netán hajlandóságot mutatna - mint H. M. barátom mondaná - hátrahagyott műveim könyvbe gyűjtésére és megjelentetésére, egyszerűen lemondok a szerzői tiszteletdíjról. Eddig is ezt tettem, de nem élveztem ennyire. • Az egész adó- és járulékrendszere úgy rossz, ahogy van: Magyarországon ma - a teljesség igénye nélkül - az alábbi terhek rakódnak rá egy-egy termékre vagy szolgáltatásra: 20-35 %-os osztalékadó, 0,5-1,5 %-os innovációs járulék, 1,5 %-os szakképzési hozzájárulás, 29 %-os tb-járulék, 3 %-os munkaadói járulék, havi 3450 forintos egészségügyi hozzájárulás, alkalmazottanként évi 1500 forintos rehabilitációs járulék... nem sorolom tovább. Ráadásul nálunk a cégek árbevétele jelenti a helyi adó alapját, szemben a normális országokkal, ahol csupán a profit meghatározott százalékát vonják el. Én, a csóró cégtulajdonos tehát lehetek akár veszteséges is, az állam akkor is legombolja rólam, ami neki jár, velem meg lesz, ami lesz. Vagyis miközben azzal dicsekszenek, hogy nálunk csak 16-os a társasági adó, az iparűzési adót is figyelembe véve, profit alapon a cégek tényleges adóterhe legalább 30 %ot tesz ki. (S ha valaki netán ilyen körülmények között is fejlesztésre adná a fejét, 12-17%-os kamatra már beruházási hitelt is kap - az EU országaiban ez a kamat mindössze 3-6%-ot tesz ki!) Beszédes statisztikai adat: a termékekre és szolgáltatásokra kivetett adóból befolyó összeg az állam teljes adóbevételének 37 %-át adja ki - ezzel a kormányzat összbevételeinek ez a legjelentősebb forrása -, míg a legfejlettebb országokban ez az arány 20 és 30 % között mozog, az OECD és az unió átlaga pedig nem éri el az egyharmadot. • A kormányzat mint tudjuk, néhány termék esetében fenntartotta magának az ármeghatározás jogát. Nos, míg a piaci termékek árának növekedése nagyjából 3-5 százalékos, ott, ahol az állam szabja meg az árakat, az árnövekedés rendre meghaladta a 10 százalékot! A villany, mondjuk 33, a gáz 43, a kenyér 43, a közüzemi szolgáltatások 25- 30, a gyógyszer 38, a távfűtés 22 százalékkal drágult, és akkor a közlekedésről, a gépkocsik kötelező felelősségbiztosításáról és az indolkolatlanul magas autópályadíjakról - az ausztriai éves matrica tízezer forinttal olcsóbb a mienknél - nem is szóltunk. Emlékszik még valaki az Orbánkormány áremelési kritériumára? Legfeljebb az infláció mértékéig, egyetlen százalékkal se többel! • Hogy az úgynevezett jövedéki termékekre milyen szemérmetlen terheket pakol az állam, már nem is téma Magyarországon. Az embernek az az érzése, hogy a magyar állam legbőkezűbb pénzelői az autósok, dohányosok meg az iszákosok, hiszen ha kong az államkassza, a pénzügyminiszter csak átszól az érintett cégekhez, hogy fiúk, emeljétek gyorsan tíz-húsz forinttal a benzin, szesz vagy a cigaretta árát, s máris ömlenek befelé a milliárdok. Fordítva ugyanígy működik a dolog: ha egy kis szépítészeti beavatkozásra szorul a költségvetés, a miniszter úr csak átszól a Földművelődési és Vidékfejlesztési Minisztériumba, hogy fiúk, le kéne állítani a gazdák járandóságainak a kifizetését, és már lehet is mosolyogni a közszolgálati kamerákba, hogy a kormány házatáján minden rendben van. • A személyijövedelem-adó teljes összege az adóbevételek egyötödét teszi ki - az emelkedő trend itt is egyértelmű. A svéd mintára összeeszkábált, istentelenül bonyolult és igazságtalan rendszerét a mái napig úgy működteti az állam, hogy nem ösztönzi vele az új munkahelyek létesítését, nem jutalmazza a népszaporulatot, a kreativitást, önkezdeményezést, adózási morált és fegyelmet. Ugyanakkor, ha az ember nem vigyáz eléggé, és netán annyi pénz talál hazavinni elsején, mint Bécsben egy utcaseprő, máris a 38 %os sávban találja magát. (Összehasonlításul: Olaszországban az alacsony jövedelműek adója 22%-os!) Az, hogy az adócsalók országa vagyunk, nem a vállalkozók, nem az adófizetők szégyene. Akinek nincs rá pénze, hogy dörzsölt könyvelőt tartson, és megpróbál tisztességesen kifizetni minden adót és hozzájárulást - felkopik az álla. • Hőn szeretett államunk európai és világviszonylatban is példátlan mértékű, 25%-os, illetve 15%-os ÁFÁ-t fizettet velünk, s ha ezt - mint szó van róla - neadjisten egységesíti 21-re, lefogadom, hogy megint mi járunk rosszul. Illusztrációként egy-két adat: a magyar burgonyán 15%-os az ÁFA, a lengyelen ötödével kevesebb. A magyar szállodát 25 %-os ÁFA terheli, a csehet 5, a franciát 5,5. És most már az építési telekre is 25 %-os ÁFÁ-t kell fizetnünk! Kiszámította ezt valaki, hogy mennyivel fogja ez megdrágítani a lakásépítést? (Csak zárójelben említem meg, hogy a bankárokhoz hasonlóan nálunk a lakásépítési beruházók is máról-holnapra akarnak meggazdagodni: 50 %-os haszonkulccsal árusítják az új lakásokat. Hol van még ilyen?) Nem fárasztom a kedves Olvasót további adatokkal. Azt hiszem, ennyiből is nyilvánvaló, hogy Magyarországon az állam - különféle jogcímen - sokkal többet vesz vissza tőlünk keservesen megkeresett obulusainkból, mint bármelyik más EU- s állam a maga jóval gazdagabb polgáraitól. Ráadásul az Isten pénze sem elég neki: a 2005. évre 1022 milliárdos költségvetési hiányt tervezett, ehhez képest 986 milliárdos hiány halmozódott fel, azaz az egész évre tervezett hiánynak a 96,5 százaléka teljesült már. Erre a rendszerváltás óta sem volt példa. Miután lerongyolódott polgáraiból már nemigen tud többet kisajtolni, egyre-másra veszi fel a külföldi hiteleket. A kormányváltás óta - három év alatt! - több mint 4000 milliárd forinttal nőtt a magyar államadósság. Csak az első negyedévben 865 milliárd forinttal. S azóta a kormány januári fogadkozásai ellenére minden hónapban átlagosan 216 milliárd forinttal. (folytatjuk)
