Nyugati Magyarság, 2005 (23. évfolyam, 2-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. COmdűgjat?Bams GDd® gfflosG ° CGsmgjPsBs (H°®(g(gO(i]®DDG XXI1 évf 12. szám - xxiii. évf., i. szám j A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 190-~ Ft “ $3-50 2005. december - 2006. januar 1_____________________________________________________________________________________________________________________________________ DÖBRENTEI KORNÉL Nehézsorsúak Mi is azok vagyunk, nagyrészt meghitványult, a legvidámabb barakkban felnőtt leszármazottak, valahogy „következményeként” ama nehézsorsúaknak. akik megjárták a doni poklot, a szovjet munkatáborokat - ezek vetekedtek az Endlösung német lágereivel akik elszenvedték az AVO szörnyűségeit, a kitelepítéseket, Recsket, az '56 utáni megtorlásokat, s akikről, szinte egyedül, annyiszor szólt Sára Sándor, mert már nem tudott, s felelős írástudóként, önbecsülése okán nem is akart hallgatni. Szakadjon fel végre az a több évtizedes némaság, életösztön sugallta beharapott-szájúság, félelem, amely a mi génjeinkbe, idegpályáinkba, élet- és erkölcsi reflexeinkbe beleégve munkál - és mindmáig rosszul. Nehéz és természetellenes örökség. Mi mindig mindenhonnan elkésünk, idézhetjük, mint annyiszor Adyt, el a bátorságról, az őszinteségről, lekésünk a saját önérzetünkről. De talán, mint az a nemrégiben a DunaTv-ben levetített filmsorozat is mutatja, nem végleg. Valóban a huszonnegyedik órában vagyunk, de inkább a visszaszámlálás utolsó percében. A Teremtés hét napjához képest különösen egyedüli ez a perc, amely attól több évszázados, hogy benne sűrűi a lenni vagy nem lenni kérdése. Pontosabban a válasz: így lenni? Mit kaptunk örökül? Megalázó, történelmileg is hamis kényszeralkuk, szolgai behódolások kompromisszumoknak való feltüntetését. Melynek következtében minden nemzetvédő pozíciónkat föladtuk, s ezt a kihátrálást örökítettük tovább. Mára már alig van valami a kezünkben. Szinte minden valamire való eszközt kicsavartak belőle. Az agyunkról már nem is beszélek, a jellemességünkről pedig kivált nem. Ennyire ellenszenvesen felelőtlen, az életösztöntől és a nemzettől elrugaszkodottabban rajtunk kívül nem igen viselkednek a Kárpát-medencében. Ilyen megosztott, szétzüllesztett, igenis, kimondom: erkölcstelen, megvásárolható értelmisége, úgymond írástudói nincsenek a világon senkinek. Tisztelet a kivételnek, amely van azért, ha a nemzet lélekszámúhoz mérten kevés is. Természetesen ide tartoznak e filmsorozat szerzője, rendezője, stábja és támogatói de talán legelsosorban a film főszereplői, akik hús-vér emberekként már most erkölcsi legendák, a mi számunkra etalonok. Az itt felsoroltak mentik a nemzetárulás, kiárusítás vádjával jogosan megbillogozható értelmiség - szellemi elit? - nagyon is kétes értékű becsületét. Azért nem mondom, hogy a mundérét, mert az említettek, vagyis hát „ezek” nem hadrafoghatók. Ha egyöntetűen azok volnának, volnánk, akkor nem lett volna szükség a rendszerváltásnak becézett nagy nemzeti átverés után tízegynéhány évvel Sára fölmutatási kísérletére várni: merthogy itt nem működhetett, mint ahogy most sem, mint a tenger, vagy a Föld esetében a természetes öntisztulási, tisztítási folyamat. Ma is, sőt ma leginkább, amikor a magyarság kollektív bűnösségét sulykolják, virtussal felérő bátorság fölmutatni, hogy a világ micsoda iszonyatos bűnöket követett el a magyarsággal szemben. És jogosan vetődik fel a kérdés, mi sok-sok éven át miért nem mutattuk fel a mi, akárcsak Trianontól számított igazságainkat az ellenünk vétkezőknek? S ha olykor, kivételes esetben mégis, akkor is kis i-vel, kisbetűsen, mint Nemecsek Emo nevét. Ideje volna már áttérni a nagybetűkre, és jobban kéne élni a magyar ábécé adta lehetőségekkel. Akadtak ugyan mis-más, felemás kísérletek, például Aczélék idején, amikor az igazságra éhes magyarságnak úgy főzték meg a kommunista gulyást, hogy azért a rabolt ezüstkészlet kávéskanalából egy adag fekália mindig belekerüljön. Aztán jött hozzá a krisztusi ajánlás: egyétek és vegyétek... A legördögibb az volt, hogy tehetséges embereket használtak - kényszerítettek? - e kotyvalék megfőzésére. Ezek aztán főztek húsz órán, hideg napokon át a szép fényes napig. Ezen nőtt fel az ifjúság. így nevelték bele, hogy a magyarság nem egyenrangú, nem egyenjogú. Hát ezért ilyen megrendítően fontosak az ilyen kérlelhetetlen szigorúsággal, igazságérzettel létrehozott alkotások, mint például ez a Sára-film is. Ez a remény, s lám: van, nem szabad feladni. Ezzel a szókimondással, a szó vállalásával mégiscsak értelmet nyertek, megtérültek valamiképp azok az évek. És még valami nagyon fontos: köztudott, hogy a gulágot kíméletlen hitelességgel megíró Szolzsenyicin barátja volt a vele együtt raboskodó Rózsás Jánosnak, akit ,jó kommunista” szokás szerint rá akartak venni arra, hogy írja meg az ellen-gulágot. Nem tette meg, nem volt rá hajlandó. Hát így is lehet, vagy csak így szabadna létezni, felebarátaim, magyar írók. Csak ilyen elszántsággal, erkölcsiséggel lehet megnyerni a magyarság függetlenségéért indított honvédő harcot. IFJ. FEKETE GYULA A szeretet vámszedöi Karácsony, a szeretet nemzetközi ünnepe előtt filozófusok, teológusok és különböző civil szervezetek képviselői már-már megszokottan figyelmeztetnek minket arra, hogy ne silányítsuk le ezeket a megszentelt napokat erőnkön felüli vásárlásokra, hasznavehetetlen, vagy alig szükséges ajándékok átadására. Ne vállaljuk azt a költekezési hajszát, amit utólag megbánunk, és emiatt tudat alatt a Karácsonyt is okoljuk a gondjainkért. Egy-egy súlyosabb intelem szerint fogyasztói társadalmunk világában már kiüresedett a hagyományos emberi szeretet és a barátság fogalma, már-már nem is létezik a szeretet ünnepe, mert ezt az ünnepnapot kisajátították a kereskedők. Az ünnep lényege elhalványul a tömegtájékoztatás „shoppingolás”-ra buzdító felhívásai és reklámjai miatt. Valóban, Magyarországon kereskedői életpályák és sorsok dőlhetnek el attól függően, hogy ki hogyan képes kihasználni a Karácsony előtti hetek vásárlási lázát. Például az óra- és ékszerkereskedelemben már régi tapasztalat, hogy az egész évi árueladás felét az év utolsó hónapjában teljesítik az üzletek. Vajon tényleg csak a kereskedők lennének a szeretet vámszedői? A vásárlási láztól óvók okkal intenek minket arra, hogy ne csapjuk be önmagunkat és szeretteinket, mert nem lehet teljesíteni a szeretet egész esztendőre szóló emberi szükségletét csupán a karácsonyi napokra időzített ajándéközönök révén. Ez valóban igaz, lelkű smeret-furdalásuk miatt sokan vélik karácsonyi túlzott vásárlásokkal kompenzálni az évközi, szeretet nélküli mindennapokat. Ha viszont az év többi napján is akadályokba ütközik az emberi szeretet érvényrejutása, akkor nagyobb a baj! Nem lehetnek pusztán a kereskedők a szeretet vámszedői! A szeretet nélküli ember torz viselkedése nemcsak a szűkebb családi körön belül fejti ki romboló hatását, hanem lakóhelye, munkahelye, országa és nemzete irányában is! A szeretet szó humánus értelemben emberek közötti pozitív érzelmi viszonyt jelez, tágabb értelemben azonban jelentheti az embertársaink iránti szeretet ellenkezőjét is. Azt, ha valaki nem embertársait, hanem csak önmagát szereti, vagy azokat az eszközöket szereti - pénz, vagyon, hatalom, hímév - amelyek önző céljainak valóra válását szolgálják. Nem véletlenül van válságban az emberi szeretet érzése, mivel túl sok a vámszedő, túl sokan akaiják elérni egyéni céljaikat mások szeretetének kihasználása révén. Sokan már félnek a szeretet érzésétől is, mert félnek attól, hogy ezt a nemes érzést mások érzelmi függés kialakítására, kiszolgáltatott állapot megteremtésére használják fel. Ma az országban az újszülöttek egyharmada házasságon kívüli kapcsolatból születik, és sajnos, növekvő ez az arány. Egyre többen félnek tartós érzelemre épülő házasság megkötésétől, nem vállalják fel a ,jóban-rosszban történő együttlét” fogadalmát, nem akarnak szeretni, aminek természetszerű következménye az, hogy őket sem szeretik. Nem kell csak egy nagyobb betegség, egy állástalanság - és már odébb is áll a segítséget nem vállaló élettárs. Ilyen bizonytalan kapcsolaton nem alapulhat család, amit az is igazol, hogy élettársi viszonyból már ritkán születik meg a második gyermek. Fokozza a bajokat, hogy a hagyományos család rombolásában kulcsszerepet vállalnak a kormánypártok, és a családot vállalókkal szemben előnyben részesítik az egyedül állókat, vagy az élettársi viszonyban élőket. (folytatás a 4. oldalon) DOMONKOS LÁSZLÓ Mennyből az angyal 2005 Kereken tíz esztendeje ugyanezeken a hasábokon megidéztem Márai Sándor szellemét, aki a legújabb kori magyar történelem legnagyobb eseményét követő karácsonyon megírta nagy versét, a Mennyből az angyalt. „Angyal, menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre,/ Oda, ahol az orosz tankok / Között hallgatnak/ a harangok,/Ahol nem csillog a karácsony,/ Nincs aranydió a fákon,/ Nincs más, csak fagy, didergés, éhség, / Mondd el nekik úgy, hogy megértsék,/ Szólj hangosan az éjszakából:/ Angyal, vigyél hírt a csodáról.” Tíz esztendő, egy évtized telt el azóta. A kilencvenes évek közepétől egy új évszázad, sőt egy új évezred küszöbéig értünk. Akkor: alig másfél évvel a letaglózó 94-es választás után, a pufajkás országkiárusító bandájának országlása éppen csak elkezdődvén, elemibb erejű volt a sokk, a hitetlenkedő düh és az indulatos elkeseredés. Most: túl sok-sok életen-halálon, világosság visszatértének megrendítő üdvözletén, majd egy becsületes, igyekvő kormány négy esztendején és azon a páratlanul piszkos manipuláció- és csalássorozaton, ami előbb egy műveletlen KGB- ügynök, majd egy paranoiás elmebeteg miniszterelnökségét hozta - itt vagyunk a história 2000-rel kezdődő évtizedének a felénél. És advent van megint: ideje a visszapillantó összegzésnek. S ha 1995 ködös, zűrzavaros, lidérces karácsonyán - ahogyan akkor írtam - megszólítható volt az angyal: most, 2005 fáradt, rohamosan őszülő, több évtizedre bőségesen elegendőt átélni kényszerült idők után újra Jézusszületésre készülve - fordítsuk tekintetünket ismét az angyal felé, és szóljunk hozzá újra. Igen: mennyből az angyal - menj sietve! Menj Kolozsvárra, Erdély fővárosába, melyet szépen kikupáltak ugyan, csillog és villog és színes és nagyvárosi, és ahol magyar beszédet már elvétve sem hallani, s ugyan nincs már a magyarországi sajtóban szinte egyedüli magyargyűlölő románnak aposztrofált Éunar (hiszen ha csak ennyi lenne belőlük, boldogan elfogadnánk magyar polgármester alatt akár még alpolgármesternek is), van viszont román nemzetiszínű zászlóerdő és piros-sárga-kék szeméttartó bőven, beszédes bizonyítékául: a tolvaj örökérvényű tulajdonjogot formál rablott kincsére. Magyarjaink vezetői meg ügyesen eltanult balkáni rafinériával kiiktatják a velük elégedetlen nemzettestvéreket, élvezik a szép fizetéseket, finom ételeket-italokat, utazásokat, funkcióért elnyert fiatal feleségeket és időnként komor indulattal figyelmeztetik (feljelentik, megzsarolják, megfenyegetik, stb.) azon magyarországi médiumokat is, amelyek a nyilvánosság előtt nem az általuk megfelelőnek tartott módon (értsd: éjjel és nappal, szárazon és vízen, totálban és közeliben, falusi kultúrház-avatástól bizottsági ülésekig és tovább, bis hundertzwanzig) foglalkoznak velük. Angyal, adj hírt a reményről. Menj sietve Kárpátaljára! Ahol csoda, hogy még létezik magyar értelmiségi, orvos, tanár vagy mérnök és nem az anyaországban szaporítja a munkavállalási, majd letelepedési engedéllyel, végül a nagynehezen megszerzett magyar állampolgársággal rendelkezők sorát. Ahol az árak majdnem magyarországi szintűek és a 30-35 ezer forintos fizetés már jónak számít. Ahol a határra kiérve tíz-tizenkét órákat kell várakoznia a csonka anyaországba igyekvőnek, mert ama anyaország gazember kormánya olyan ukázt adott a vám- és pénzügyőrség országos parancsnokságának, hogy beláthatatlan ideig „fokozott ellenőrzéssel” szándékosan lassítsák a benzin-, cigaretta- és alkoholcsempészet miatt a határátkelők forgalmát. Miközben a nyugati országok árainál is magasabb Magyarországon a benzin ára és a keresetekhez viszonyítva az alkohol és a cigaretta ára is. (Meg még annyi, de annyi más árucikké, amelyeket magyar állampolgároknak Kárpátalján jóval olcsóbb beszerezni.) így egyszerre packáznak arcátlanul a csak saját nyomorukon enyhíteni próbáló anyaországiakkal és a még nagyobb nyomorukon segíteni igyekvő kárpátaljai testvérekkel. (folytatás a 6. oldalon) < (A/off, béAés é/éa/'ácsonij/, év oa/tozá'Sf, /ney((j/t/ó re/né/ujt /ózó i/j esztendőt /úo<m mindenAedoes (9/oasónÁnaA, munAafá/wnnAnaA és 6nrátunÁnaA a szerAesztőséy
