Nyugati Magyarság, 2004 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1-2. szám

12. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2004. január-február < /macjya/H>fs^zt'uj{ /tommunizmu& ^/eAele /apja t Kun Bela (II.) „Összesen harminchét napi utazás után megérkeztünk Tomszkba. - írja emlékezéseiben a már idézett Nagy nevű hadifogolytársa. A bekövetkezett tél szenvedései arra késztették Kun Bélát, hogy becses személyiségét kedvezőbb körülmények közé hely­ezze. Különböző betegségeket szimu­lált, és ennek révén járvány kórházban nyert elhelyezést. Később megtudta hogy az elmegyógyintézetben jobb el­látást kapnak a betegek, mire őrültnek tettette magát, hogy átszállítsák oda. Ez meg is történt. Itt élt néhány hóna­pon keresztül a magyar bolsevizmus jövendő vezére, illő kényelemben. Ál­lítólag a marxizmust tanulmányozta... Egy idő után, saját és társai nevé­ben kérvényt intézett a tomszki mun­kás- és katonatanácshoz amelyben felpanaszolta, hogy a folgolytisztek bojkottja (1917. márciusában Kun ma­gyar nyelven beszédet intézett a ha­difoglyokhoz, nemzetközi forrada­lomra lázított) elviselhetetlenné tette számukra a táborban való tartózko­dást, és kérte, hogy helyezzék el őket a városban, ahol a hadifogoly-legény­ség körében folytatandó szocialista agitációnak kívánják szentelni idejü­ket és tevékenységüket. A munkásta­nács rövidesen teljesítette is ezt a ké­relmet. Kun Béla és társai kivonultak a tisztitáborból és a városban nyertek elhelyezést... Szabadon jártak-keltek, szórakoztak... Nem csoda, hogy a tá­bor kevésbé állhatatos elemei közül igen sokan vágyakozva gondoltak Kun és társai kiadós ebédjeire, pap­­lanos ágyára... Egyre többen és töb­ben tünedeztek el a táborból Kun Bé­lának eddig „habozó” követői. Sok szegény imádságos szájú asszony hiába várta haza fiacskáját, akit Kun kecsegtető szavai belesodortak a bolsevik agitációba, belekergettek a gyászos emlékű vörös gárdába, amely később martalékává vált a japán ágyúk­nak, és a cseh-tót brigád irgalmatlan­­ságának. Sokszor kérdezgettük magunk között: hát Kun Béla nem akar többé hazajönni Magyarországra? Hát Kun Bélának nincs semmi vesztenivalója? - Nincs! - mondta a 21-ik gyalogezred egyik idősebb tisztje, és elmesélte Kun múltjának következő epizódját: Kun Béla 1916-ban másodízben jött ki a frontra. Néhány héttel ezután történt, hogy a front mögöü valamelyik maga­sabb parancsnokságnál működő katonai cenzúra feljelentése folytán az ezred­­parancsnokság egy levelet küldőt hoz­zám és megbízott az előzetes vizsgá­lat lefolytatásával. A levelet egy sze­gény zsidó vallású közlegény kapta az édesanyjától. Az anya szemrehányást tett fiának levelében, hogy még min­dig a rajvonalban szenved és még nincs a trénnél. Utasította fiát, hogy szóljon Kun zászlós úrnak, kinek ő otthontar­tózkodása idején 100 koronát adott át, egy bizonyos őrmester megvesztegeté­sére. Kihallgattam a közlegényt Azt ál­lította, hogy semmit sem tud anyja pénzügyeiről, és értesítést sem kapott efelől. Az őrmester sem tudott semmi­ről, sőt erősen tiltakozott a feltevés el­len, hogy ő valaha is ilyen ügyletekkel foglalkozott volna. Kun Béla mindent tagadott, és azt állította, hogy ármányt szőnek ellene, és bosszúból akatják be­csületétől megfosztani. Én ellenvetet­tem, hogy ilyen szövevényes bosszúál­lási tervet egy tudatlan falusi asszony aligha tud kieszelni. Sőt: az ármány­­kodó - még ha tudatlan is volna - semmi esetre se vállalná magára a bűn­részességet, mint az az anya, aki leve­lében nyíltan elmondja magáról, hogy vesztegetési céllal adta át a pénzt „Kun zászlós úrnak”. A kihallgatásokról jegy­zőkönyvet vettem fel és továbbítottam azt az ezredparancsnoksághoz. Onnan a hadbírósághoz került az ügy, de a to­vábbi fejlemények megszakadtak, mert Kun Béla az érdemleges eljárás lefoly­tatása előtt „fogságba került”. Tárgyi­lagos akarok maradni és megállapítom, hogy egy ítéletig nem jutott hadbírói el­járás adatai nem bizonyítják a vádban foglalt cselekmény elkövetését De az tény, hogy Kun Béla feje fölött ott fü­­gött a kolozsvári törvényszék ítélete mellett a hadbírói eljárás Damoklész kardja is... így könnyen megmagyaráz­ható, hogy 1917. őszén már a hazaté­rés gondolatával egyszer s mindenkorra leszámolt... Nagy apparátussal kezdett hozzá a folgoly legénység megszervezésé­hez. Ennél alig képzelhető el hatal­masabb agitációs eszköz. A munkás­­tanács nyújtotta élelmezés kevés volt az éhenhaláshoz is. Mit tehetett a szegény hadifogoly, ha enni akart? Beiratkozott a szervezetbe, munkába állt, és így élt meg. A tomszki mun­kástanács, amely a fogolytábor fölött teljhatalommal rendelkezett, csak azt engedte munkára, aki tagja volt Kun Béla szakszervezetének. Voltak olyanok is, akik a nyári munkákból megtakarított pénzükön éldegéltek, de bizony a tél közepére az is elfo­gyott, és a legénységi táborban alig tengett-lengett néhány öregebb al­tiszt. A többi beállott a vörös gár­dába...” (Nagy Ádám: Kun Béla Szi­bériában. Budapest, 1920. 2-23.) A kommunista történetírás erről az időszakról így zengedez: „A tomszki tábor tiszti barakkjaiban - csak úgy, mint más táborokban - akad néhány tiszt, aki idejét nem kártyázással, nap­lóírással, vagy a háborús kimenetelre vonatkozó prognózisok összeállításá­val tölti, hanem igyekszik valami ér­telmes tevékenységgel kötni le magát. Kun Béla számára az értelmes tevé­kenység - a szociáldemokrata szerve­zőmunka. Ennek egyelőre egyetlen módja: tanulókör létesítése, ahol átad­hatja marxista ismereteit tiszttársainak, és a közlegények közül azoknak, akik­kel sikerült kapcsolatba lépni. Nagy­szerű partnereket talál ehhez a munká­hoz: Münnich Ferenc, Seidler Ernő, Rabinovics József segítik munkájá­ban.” (Borsányi György: Kun Béla. In: Ezer év. Budapest, 1985. 366.) Károlyiék uralomrajutása után 4 nappal, 1918. november 5-én Kun út­rakel Magyarországra a Lenintől kapott 300.000 márkával a zsebében. A határt hamis útlevéllel - dr. Sebestyén Emil ezredorvos névre kiállítva - lépi át, Sza­muely Tibor és még 24 kommunista kí­séretében: utánuk csakhamar hazajött az előbb említett Rabinovics József is, aki a Times egyik cikke szerint a háború előtt leánykereskedő volt Moszkvában. Budapesten már nagyon várták őket a kommün előkészítői. Kun legelőször a Yildiz kávéházban a Rákóczi úton ta­lálkozott elvbarátaival, akik előtt kifej­tette programját és a mozgalom erélye­sebb kezelését követelte. Pesten első lá­togatása Vágó Bélának szólt, aki régi ba­rátja volt. Vágó közölte Vántus Ká­rollyal, Kaiser János pincérrel, Seidler Ernő későbbi rendőri biztossal (Kun unokatestvérével, Lukács György sógo­rával) és Korvin Ottóval, hogy „megjött a vezér”. (Taiján Vilmos: A terror, Bu­dapest, 1919. 5.) Néhány nap múlva Kun hozzá is lá­tott a munkához. A Veronika út 4. sz. ház egyik lakásában előadást tartott az orosz viszonyokról... Elhatározták, hogy megindítják a Vörös Újságot. Vá­sároltak egy kis nyomdát és november végén már meg is jelentették a párt hi­vatalos lapját. Költségeit a Lenin által küldött agitációs pénzből fedezték. 1919. januáijának végén a pártnak már 10.000 tagja volt. A tagság legnagyobb része a frontról hazakerült katonák so­rából került ki. A munkanélküliek nagy része is felesküdött a vörös zászlóra. A budapesti főkapitányság 1919. őszén megindította az eljárást a prole­tárdiktatúra hírhedt kloáka orgánuma ellen. A főkapitányságot az államü­gyészség utasította, hogy a lapban megjelent lázító cikkek miatt kezdjék meg a nyomozást. A Vörös Újság ki­­adóhivatalát Szamuely Zoltán vezette, mellette Bognár Endre és Perl Izidor segédkezett az országromboló munká­ban. A szerkesztőség tagjai közül né­­hányan: Révai József, Róbert Oszkár, Tölgy László, Hajnal Jenő, Nagy An­dor (Dénes Zsófia együk férje, Jókai Mór sógora) Leitner K. Miksa, Lékai- Leitner János, Tisza István egyik ko­rábbi merénylője, Rudas László, Sá­muel Izsó, Gárdos Mariska, stb. A Vö­rös Újság terjesztési vezetője Barna Sándor volt. Ellene elfogató paran­csot adtak ki a magyar igazságügyi hatóságok 1919. őszén, ugyanis el­lopott 47.000 koronát és Bécsbe szö­kött. Ott letartóztatták és a büntető­törvényszék fogházába zárták. (Az Est. 1919. október 29. 5.) A Vörös Újság 1918. december 7- én jelent meg először. A következő he­tekben Kun elindítja a Vörös Katona és az Ifjú Proletár című lapokat. Támadja Károlyit, fokozza a bolsevik propagan­dát és vörös gárdát szervez. A Nép­szava 1919. február 26-i száma közzé­teszi Kun Béla rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvének egy részletét. Kide­rül, hogy Kun egyáltalán nem csinált titkot pártja pénzügyi kiadásaiból. A Kommunisták Magyarországi Pártja havi 300.000 koronát költött propa­ganda és fegyvervásárlás céljaira. Köz­vetítők útján a fegyverek mellé lőszert is vásárolt. Fegyverekkel korábban is volt dolga Kunnak Oroszországban. Nein Emil volt hadifogoly rendőrségi vallo­mása során elmondta, hogy sokáig Pé­­terváron volt hadifogoly, szeretett volna hazajönni, de Kun megakadá­lyozta ebben. Kun Béla Pétervárott egy bandát toborzott és ezzel a csőcselék­kel uralkodott a hadifoglyok felett. Összefogdostatott osztrák-magyar tisz­teket, katonákat és a vörös hadsereg akarta őket beléptetni. Azokba, akik nem engedelmeskedtek gépfegyverrel belelövetett a szentpétervári pályaud­varon. Nein ottani feleségével három­szor látott ilyen mészárlást. (Az Est. 1919. október 28.) Kun itthon érintkezésbe lép még Szántó Bélával, Hevesi Gyulával, és a már emlegetett Rudas Lászlóval. Utóbbi nevéhez az események forga­tagában egy döbbenetes újsághír kap­csolódik: „Kommunista gyermekava­tás. Rudas László elvtárs felesége teg­nap reggel egészséges fiút szült. AIII. Intemacionálé kongresszusán Moszk­vában lévő Rudas László apa helyett elvtársai és barátai aként döntöttek, hogy az újszülött Rudas a László, Le­nin, Béla nevet kapja.” (Vörös Újság. 1919. április 6. 6.) A felforgatok között nincsen egyet­len kétkezi, dolgozó munkásember sem, legtöbbjük a frontszolgálat alól kibújt kávéházi entellektüel, ennek a szónak legrosszabb forradalmi értel­mében. Néhány hónappal korábban, október 31-én a Népszava fejlécével ellátott röpcédulákat osztogattak az utcákon és az üzemekben. Szövege a következő volt: „Kitört a forradalom. Vérontás nélkül megszállottuk a fő­város főbb pontját. Elfoglaltuk a tér­parancsnokságot. Az ellenforradalom rr ^ A Nyugati Magyarság HIRDETÉSI DÍJSZABÁSA 1/8 oldal = 25.000 Ft 1/4 oldal = 50.000 Ft 1/2 oldal = 100.000 Ft 1/1 oldal = 200.000 Ft Hirdetésfelvétel magyarországi irodánkban: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./fax: 326-7531 vagy közvetlenül kiadóhivatalunknál: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9 CANADA Tel./Fax: (514) 731-4192 A világ minden részében jelen vagyunk! ^.......... .......-.J valószínűleg vissza akarja szerezni hatalmát. Meg kell mutatni, hogy ti együtt éreztek katonatestvéreitekkel. Munkások, menjetek ki az utcára. Szüntessétek be a munkát!” Aki ezt a rövid szöveget elolvasta, két dologról szerezhetett tudomást. Elő­ször: ez a röpirat a legilletékesebb helyről kiadott dokumentum arról, hogy az ellenforradalom a forradalommal egyidős, továbbá, hogy a szocialisták már az első adandó alkalommal füg­getlenítették magukat az akkori kor­mánytól is, és kiadták, most már min­den büntetőjogi felelősség nélkül, de a régi recept szerint a jelszót: ki az utcára, szüntessétek be a munkát! Né­hány nappal később már az antanthoz fordultak segítségért, hogy adjon sze­net, de az első teendő mégis az volt: beszüntetni a munkát! Búza Barna földművelésügyi miniszter kétségbe­esett felhívásokat tett közzé néhány nap múlva, mert még a termés beta­karítása is abbamaradt: Dolgozni! Néhány adat arra nézve, hogy a for­radalom kitörését a párt november 4- re tervezte. Ezt a következő nevetsé­ges történet bizonyítja. A forradalom éjszakáján Szántó Béla, a párt későbbi titkára ijedt kétségbeeséssel kérdezte Landler Jenőtől és Böhm Vilmostól, hogy mitévő legyen, mert a november 4-re tempirozott forradalom tervei és szereplőinek névsora Csernyák Imre ki­ugrott, alkoholista százados lakásán vannak. Őt pedig nem találni, nincs kulcs, és a lakást nem tudja kinyitni... Egyébként éppen november 4-én történt az első komolyabb forradalmi esemény. Illaváról sürgönyöztek, hogy 450 fegyenc (vagy 5000 évvel a „tar­solyában") kiszabadult a fegyházból, és a hatalmába kerített vonaton Buda­pestre igyekszik. A váci állomáson vívta meg csatáját a fegyencek és a Pestről eléjük küldött véderők csapata. A szabályszerűen megvívott csata eredménye 36 halott, 60 sebesült volt. Az őszirózsás forradalom tervezőinek és kivitelezőinek - tekintve „huma­nista” felfogásukat is - az volt a leg­nagyobb büszkeségük, hogy „vértelen forradalmat” csináltak. „Vérontás nél­kül megszállottuk a főváros főbb pont­jait” - hirdették öblös, tajtékzó szájjal. A tömeghangulatra és a pártiskolára azonban jellemző, hogy többen jelent­keztek rögtön az első percekben, be­jelentvén a pártvezetőségnél abbeli készségüket, hogy szívesen vállalnak hóhérmunkát. 1919. március 21-én kinyíltak a Gyűjtőfogház és más börtönök kapui, s az országot elözönlötték azok a köz­törvényesek, akiknek egyetlen célja csak a rablás, gyilkolás és a pusztítás volt. 133 napon keresztül Kun Béla, a züllött újságíró, a kolozsvári munkás­­egylet betegsegélyező pénztárának el­­sikkasztója, volt szociáldemokrata al­kalmazott állott az ország élén. Hogy kik juttatták uralomra, arról sokat el­árul az a tény, hogy a kommün bukása után csupán feljelentés alapján 15.000 bűnügyben indítottak eljárást a ható­ságok, s a letartóztatottaknál szinte ki­vétel nélkül találtak lopott vagy rab­­lott holmit a detektívek. Meg kell emlékeznünk egy néhány héttel korábban történt eseményről is, melynek egyik kárvallotja, nem „ér­demtelenül”, maga Kun Béla volt. A munkásság soraiból is egyre töb­ben léptek be a kommunista pártba. Ezt érthetően nem nézhette szó nél­kül a szociáldemokrat párt, mely a munkásság egységének felbomlásától és két táborra szakadásától tartott. En­nek következménye volt, hogy a szo­ciáldemokrata párt, hivatalos lapjában a Népszavában, nap-nap után hevesen támadta a kommunistákat. A harc, mely eleinte csak a Népszava és a Vö­rös Újság hasábjain folyt a nyilvános­ság előtt, rövidesen véres eseményben robbant ki. A munkanélküliek egy nyil­vános gyűlése után, február 20-án este­felé a kommunisták felvonultak a szo­ciáldemokrata párt és a Népszava épü­lete elé. Az épület védelmére több rendőrt vezényeltek ki. Egyszercsak el­dördült egy lövés, melyet általános lö­völdözés követett. A harcnak több ha­lottja és sebesültje maradt. A rendőrök közül négyen, golyótól találva, eles­tek. Ez az esemény óriási izgalomba hozta az egész fővárost. A kommunis­ták vezetőit Kun Bélával együtt a ren­dőrség nyomban letartóztatta. A tolon­­cházban Kunt az őt kihallgató rendő­rök alaposan helybenhagyták. Február 25-én nagy pompával el­temették az elesett rendőröket. Az ünnepélyes temetés a Parlament előtti térségen folyt le. A koporsók előtt miniszterek mondtak beszédet... Néhány nap múlva gróf Károlyi Mihály (az emigárcióban később fele­ségével együtt NKVD ügynök) köztár­sasági elnök úgy intézkedett, hogy a le­tartóztatott kommunisták „politikai fo­golyként” kezelendők. Ennek a rendelkezésnek nyomán a fogságban lévő kommunista felforga­tok helyzete lényegesen javult, látoga­tóikkal szabadon érintkezhettek, és a fogságból vezették és irányították to­vább a párt ügyeit. Bálint István János V & V Fogorvosi rendelő Bp.VII. Damjanich u. 31 )a.Tel.: 321 -6819 Dr.Vág János fogszakorvos Rendel: Hétfő, Szerda 15-18-ig Időpontegyeztetés: 321-6819 (rendelési időben), 355-8400 (napközben), 356-6354 (esténként) Konzerváló fogászat (tömés, fényrekötős tömés, gyökérkezelés), rögzített és kivehető fogpótlások, ultrahangos fogkőeltávolítás, iontoforézis kezelés, röntgen IfJ. Dr.Vág János fogszakorvos (klinikai orvos) Rendel: kedd, csütörtök 16-18-ig Időpontegyeztetés: 321 -6819 (rendelési időben), 318-0950,318-0959 mellék: 5919, 5908 (napközben), 466-0289 (esténként) Nagyörlőfogak gyökérkezelése (laterál kondenzációs gyökértömés), csapos fogfelépítés, nagyörlőfogak esztétikus restaurációja, vállasán előkészített koronák nemesfémből M.A. BLYTHE BERNIER, INC. Temetkezési vállalat Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. 940 Ogilvy Ave., Montréal, Qué. 495-8082

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents