Nyugati Magyarság, 2003 (21. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
2003. december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 7. oldal A szlovének Magyarországon Beszélgetés Kozár Mária néprajzkutatóval f/Étrae/ás equ /uza/fteXe/t/htégréí/ Meghitt hangulatú könyvbemutatón vehettem részt a napokban. A Magyar- Szlovén Baráti Társaságtól és a Magyar Néprajzi Társaságtól jött a kedves meghívó Mukicsné Kozár Mária A magyarországi szlovének című, most megjelent kötetének promóciójára, amely a kötettel való megismerkedés élményén túl arra is kiváló alkalmat szolgáltatott, hogy elbeszélgessünk a szerzővel a Magyarországon élő szlovén kisebbség életéről, múltjáról, sajátos értékeiről. Mukicsné Kozár Mária amellett, hogy tősgyökeres kisebbségi, a szombathelyi Savaria Múzeum néprajzkutatója is, így személyes emlékeit és tapasztalatait a tudomány pecsétjével hitelesítve tudja közvetíteni.- A szlovénségről tudjuk, hogy őshonos nemzet e tájakon, a VI-VII századtól kezdve él mai területein, és se koronás uralkodója, se független állama nem volt soha. Bajor, frank, magyar és német államszervezetek keretében élt és igyekezett fennmaradni, s hogy ez sikerült neki, azt, meggyőződésem szerint, elsősorban annak köszönheti, hogy megőrizte nyelvét és ősi kultúráját. Hogyan élték meg ezeket az évszázadokat azok a szlovének, akiknek az jutott osztályrészül, hogy a magyarsággal osszák meg sorsukat?- A magyarok és szlovének első érintkezéseire feltehetően már a honfoglalás előtt sor került. Legalábbis ezt támasztja alá egy Cirillről és Metódról szóló legenda. A középkori magyar feudális államban való együttélésnek legemlékezetesebb következménye az volt, hogy elsősorban a stájerországi szlovének körében valóságos legendakor szövődött Mátyás király alakja köré. Mátyás a törökök elleni győzelmei folytán lett a szlovének védelmezője is, máig nagy szeretettel beszélnek róla, és egy sor szlovén mese és monda őrzi emlékét. Az egyik monda például arról szól, hogy Mátyás nem halt meg, hanem egy Maribor közelében fekvő hegy, a Peca egyik barlangjában alussza álmát egy kőasztalra borulva, s majd ha a holtában is növő szakálla hétszer körüléri az asztalt, felébred, visszatér, híres Fekete seregével együtt, és akkor ismét béke és igazság lesz a földön. A következő, szintén mély nyomokat hagyó történelmi esemény a két nemzet életében a török hódoltság volt. Magyarország nyugati végeit is elfoglalták a törökök, rengeteg, korabeli nyelven íródott levéltári adat szól az általuk okozott pusztításról, nyomorúságról, szenvedésről, ezeknek egyikemásika a könyvemben is olvasható. Vidékünkön játszódott le 1664-ben a szentgotthárdi csata, amelyben Montecuccoli seregei fontos győzelmet arattak a törökök felett. A csatáról a korabeli krónikás leírások mellett mondák is fennmaradtak, s ezek a mai napig elevenen élnek az itteni szlovének emlékezetében. Fontos mérföldkő volt történelmünkben 1848 is. A forradalom híre az úgynevezett nemzeti ébredés korszakában érte a szlovéneket, amikor is felcsillant a remény, hogy egyesíteni tudják az összes szlovének lakta területeket - a magyarországiakat is beleértve. A dolog érdekessége, hogy a szlovén államot nem Ausztrián kívül, nem annak ellenében akarták létrehozni, és nem háborús, hanem békés eszközökkel. Végül Trianont emelném még ki a történelmi sorsfordulók közül. A Szentgotthárd környékén élő szlovének, mint ismeretes, Magyarország határain belül maradtak. A békeszerződés megkötésének emlékére egy hármashatárkövet állítottak fel Felsőszölnökön, az osztrák-magyar-szlovén határ találkozópontján, amelynél egészen a második világháborúig rendszeresen rendeztek emlékező és barátkozó találkozókat. A világháború után, mint tudjuk, leereszkedett a vasfüggöny, még a falvakat sem igen lehetett megközelíteni, úgyhogy ez a hagyomány jó időre megszűnt, csak a rendszerváltás után nyílt lehetőség a felújítására. Hogy miként élték meg a szlovének ezeket az évszázadokat, arról elég sok dokumentum maradt fenn. Könyvemben bőven idézek Kosics József műveiből, aki pap volt Felsőszölnökön, néprajzzal is foglalkozott, és írásaiban sok-sok részletét örökítette meg elődeink akkori életének. Két szomorú jellemzője volt ennek az életnek: az egyik az idénymunka, a másik a kivándorlás. Sokan kényszerültek idénymunkára - leginkább a Nyugat-Magyarországi nagybirtokokra -, mert a rossz föld gyenge terméséből nem lehetett eltartani a népes családot. A XIX. század vége felé pedig akkora kivándorlási Ez a török óra, mely a napot, hónapot és évet is mutatja, 1664. augusztus 1-én állt meg, amikor tulajdonosa, egy török pasa elesett a szentgotthárdi csatatéren. hullám indult, hogy például csak Alsószölnökről kereken százan távoztak, elsősorban Észak-Amerikába, Brazíliába és más távoli országba.- A szlovén nyelv nemzetmegtartó jelentőségére már utaltam fentebb, most azonban, a könyvbemutatón egy nagyon érdekes adalékkal egészült ki bennem az erről alkotott kép: a nemzetmegtartó vonatkozást Ön is megerősítette, de azt is elmondta, hogy a Magyarországon élő szlovén kisebbség nyelve megállt a fejlődésében, és valójában XVI. századi állapotát őrzi ma is. Mivel magyarázza ezt?- Első iskoláink egyházi iskolák voltak, s a tanítók is egyházi személyek soraiból kerültek ki. Ezekbe az iskolákba - hadd említsem meg ezt is - kezdetben csak fiúk járhattak, lányok nem. A nyelvjárásunkban írott első tankönyvek a reformáció korában jelennek meg, és a sarjadó helyi irodalom is az itteni nép nyelvén szól az olvasóhoz. így volt ez egészen a XIX. század végéig, amikorra erre a vidékre is kiterjednek az erős magyarosítási törekvések: az oktatás nyelvévé a magyart tették, megszólalni sem volt szabad anyanyelvűnkön az iskolában. Ezekben a nehéz időkben a család és az egyház lett az anyanyelv túlélésének letéteményese, otthon, és a templomban beszélhettek, énekelhettek csak eleink szlovénul. A második világháború végén pedig azt történt - ami szerintem nagy hiba volt -, hogy az iskolákban máról holnapra rögtön az irodalmi nyelvet kezdték el tanítani, nem a nyelvjárásra építve, és nem A magyar üzleti élet szereplőinek egy része saját hatáskörében leértékelte a becsületet. Zuhan a tisztesség árfolyama, devalválódik a feddhetetlenség, értékén alul jegyzik mindazt, ami s aki derék, korrekt, jellemes és lelkiismeretes. Felértékelődött ezzel szemben a csalás, a kíméletlenség, a zsarolás, a kufár önérzetlenség. Alighanem téved, és felületesen ítél az, aki úgy találja, hogy mindennapjainkra rátenyerelt a politika. Én úgy látom, inkább az agresszivitás és a becstelenség az, ami ellen ma törékeny létünk nevében tiltakoznunk kellene. A politika hagyván sem időt, sem lehetőséget az átmenetre. Részben ezek, részben nemzeti közösségünk elszigeteltsége oda vezettek, hogy nyelvjárásunk megrekedt fejlődésében, és idegen, előbb német, majd magyar kifejezéseket kezdtünk átvenni azokra a fogalmakra és jelenségekre, amelyekre nem volt sajátunk.- És ma mi a helyzet a nyelvjárás és az irodalmi nyelv tanítását illetően?- Hivatalosan ma is az irodalmi nyelvet tanulják a gyerekek már az óvodában, s később az iskolában is, de újabban sikerült bevezetnünk egy új tantárgyat, melyet Szlovén népismeretnek hívunk, s amelynek keretében megtanítjuk a gyerekeket őseik nyelvére. A tantárgy oktatásához készült tankönyvek afféle három nyelvű néprajzi szótárként is használhatók, hisz a nyelvjáráson kívül irodalmi szlovén és a magyar nyelven is megtalálhatók bennük a leírások.- És a felnőttek egymás közti érintkezéseiben - ha kilépünk a család és az egyház körein kívülre, és tekintetbe vesszük az ugrásszerűen megnőtt kommunikációs lehetőségeket is - milyen mértékben él tovább a nyelvjárás?- Ha az információhoz való hozzáférés szempontjából nézem a dolgot, elmondhatom, hogy van saját újságunk, rádiónk és televíziónk. Ezekben körülbelül nyolcvan százalékra tehető a nyelvjárást használata, és húsz százalékra az irodalmi nyelvé. Szeretnénk tudatosítani az emberekben, hogy nem kell szégyellnünk archaikus nyelvünket, mindent ki tudunk rajta fejezni, ha nagyon akarunk, a napi hírektől kezdve a legbonyolultabb gondolatokig. Vannak színjátszó csoportjaink, amelyek nyelvjárásban írt darabokat adnak elő, és kiadványok egész sorában igyekszünk életben tartani ezt a becses örökségünket.- Gyengül-e vagy erősödik az ősi nyelv azonosságtudat-formáló ereje?- Azt hiszem, erősödik. Talán nem tévedek, ha jórészt a fentieknek is tulajdonítom azt, hogy a legutóbbi népszámláláson 30%-kal többen vallották magukat szlovénnek, mint az előzőn. Ez már azért is figyelemreméltó, mert mindenütt csökkent a kisebbségek számaránya, csak a szlovéneké és úgy emlékszem, még egy kisebbségé nőtt. Hiba volna, persze, ha a nyelv nemzetmegtartó ereje mögött nem lámánk a csak oldalági, gyengécske hajtása ennek a két masszív törzsnek, amelyekről mi úgy tudjuk, nedveit lényegünk alvilágából, az ösztönök káoszából szívja Nem a politika, inkább a politikai erővé átalakított gazdasági hatalom az, amely ma a szó valóságos értelmében lenyűgöz. Egynémely pénzintézet megteheti, hogy kiszáll ebből a hamisságban pácolt és a becstelenséggel ízeiben átitatott üzleti életből. Na de hová „szállhatunk” ki belőle mi? És egyáltalában, tudunk-e még szállni, szárnyalni? Legalább a képzelet szintjén? politikai és társadalmi tényezők hatását is, azt például, hogy 1990-ben megalakult a Magyarországi Szlovének Szövetsége, 1994-től pedig szlovén kisebbségi önkormányzataink működnek településeinken, s ezekben serény munka folyik fizikai és szellemi megmaradásunk érdekében.- Sokszor hallani, hogy a magyarok vendeknek hívják a magyarországi szlovéneket. Legjobb tudomásom szerint ennek nincs olyan becsmérlő felhangja, mint ha, mondjuk, a szlovákokat tótoknak, a románokat oláhoknak vagy a szerbeket rácoknak tituláljuk mégis megkérdezném, maguk, szlovének miként veszik ezt?- A magyarok a Mura és a Rába között élő szlovéneket kezdetben tótoknak hívták, csakúgy, mint például a szlavóniai horvátokat vagy a többi népet, amely a saját nyelvén szlávnak, szlovénnek hívta magát. A vend kifejezés a XIX. században jelent meg - csak a magyaroknál -, a német windish-ből eredeztetve, amelynek jelentése: németek mellett élő szláv. Eleinte nem volt pejoratív töltete, csak később, politikai indíttatásból kezdték el ilyen értelemben használni, Trianon után és a második világháború alatt, illetve legutóbb a rendszerváltáskor, 1989-ben. A cél mindenkor az volt, hogy megosszák ezt a kis lélekszámú szlovénséget. Megosztani nem tudták, de belső feszültséget kelteni sikerült nekik.- És le tudták valahogy vezetni ezt a feszültséget?-Azt hiszem, igen. A szlovén szervezeteken, újságokon, a rádión keresztül megmagyaráztuk az embereknek a nyelvjárásunk és a szlovén irodalmi nyelv közötti kapcsolatot, azt, hogy valójában ugyanarról a nyelvről van szó, ugyanarról a kultúráról, és hogy az anyaországhoz, az immár több mint tíz éve önálló államiságú Szlovéniához való kötődésünk éppoly természetes dolog, mint az erdélyi vagy délvidéki magyaroknak a mai Magyarországhoz való kötődése.- Kérem, szóljon néhány szót kis közösségük jelenéről is!- Szentgotthárd környékén hét szlovén község van. Az emberek többsége Szentgotthárdra vagy Szombathelyre jár be dolgozni, helyben alig gazdálkodik valaki. A már említett Szövetség és a kisebbségi önkormányzatok támogatásával élénk kulturális tevékenység Talán ezt a képességünket még nem veszítettük el, s tovább tudjuk folytatni a bibliai gondolat sorát ama történetben, ahol tíz igaz ember kerestetik, hogy a bűnös várost megmentse a pusztulástól. És képzeletünkben - s tán valóságosan is - szembekerülünk a megszemélyesített tisztességgel, jóravalósággal, a becsületességgel, amely tudvalevőleg csak jóakaratú lehet. E hitünkről soha nem szabad lemondanunk, még ha a magyar üzleti élet szereplőinek egy része most saját hatáskörében le is értékelte a becsületet. Paizs Tibor C — ^ ^ y «r> i |t -y tg lm' /*mím8EÍr\ Jri ^üíhr> W' fa* »«■a. I •«•••yrwär. Montecuccoli vázlata a szentgotthárdi csatamezőről A tisztesség árfolyama folyik minden községben: tánccsoportok, énekkarok, színjátszó csoportok működnek. Civil szervezeteink közül a nyugdíjasok egyesülete a legtömegesebb és leglelkesebb. Ha spontánul ma már nem megy, szervezett, megrendezett formában próbálja meg közelebb hozni a fiatalokhoz a régi hagyományos életformának egy-egy mozzanatát, a tollfosztást vagy a tökmagköpesztést például. Vagy, hogy egy másik népszokást is említsek: Mikulás napján például nálunk nem piros ruhába öltözött nagyszakállas bácsi járja a házakat, és osztogat ajándékot, hanem fiatal legények kifordított ruhába öltöznek, láncot kötnek magukra és ezek csörgetésével ijesztgetik a lányokat. Vagy: az újévi köszöntés úgy zajlik, hogy hajnalok hajnalán a legények vízbe mártott fenyőgallyal fröcskölik le a lányokat, így kívánnak nekik jó egészséget az új esztendőre. Vagy: jellegzetes húsvéti szokás nálunk a durrogtatás, ami abból áll, hogy a fiatalok örömtüzeket gyújtanak a dombok tetején, és nagyokat durrogtatnak - régente igazi, manapság csak amolyan „karbidágyúkkal”. Van egy közös szokása is az Alpok lejtőin, fenyőerdők között élő népeknek, az úgynevezett rönkhúzás. Ha valamelyik faluban egész évben nem történt házasságkötés, farsang idején a helybéliek úgy figyelmeztették a fiatalokat nemzetfenntartási kötelezettségeikre, hogy büntetésből végigvonszoltattak velük egy hatalmas farönköt a falun, mókás esküvői szertartás közepette, mindenféle maskaráktól kísérve. Ma már ezt a szokást is afféle turistacsalogató rendezvényként szervezzük meg minden évben, még PHARE-támogatást is kapunk rá.- Apropó, PHARE-támogatás. Erről nekem az a régi igazság jut eszembe, hogy egy kisebbség fennmaradását és helybenmaradását igazán azzal lehet szavatolni, ha megteremtjük számára a megélhetésének gazdasági alapjait. Úgy tudom, a határokon átnyúló regionális együttműködési PHARE-program az önök térségét is felöleli. Tudnak-e pályázni gazdasági támogatásokra is, történt-e már valami e téren?-A kezdeti lépéseknél tartunk. Van például egy gyümölcstermesztési projektünk. Szlovéniában, egy határ közeli faluban él egy agrármérnök, aki igen szép eredményeket ért el törpenövésű, gyorsan termőre forduló almafáival, pontosabban azzal, hogy e fák gyümölcsét megaszalja és úgy értékesíti. Most úgy látszik, nemzetközi támogatással sikerül érdekeltté tenni néhány itteni gazdát ezeknek az almafáknak magyarországi meghonosításában. Aszalóink már vannak, s az efféle biotermékek iránti érdeklődés is egyre nő. Egy másik programunk keretében pedig, szintén PHARE-támogatással, gyógynövénytermesztéssel kívánunk foglalkozni, mégpedig régiónk legkisebb településén, Orrfaluban. Nagy reményeket fűzünk az új főkonzulunk kinevezéséhez is, aki, mint egyik nyilatkozatában kijelentette, elsőrendű feladatának azt tekinti, hogy segítsen bennünket az ilyen és hasonló projektek megpályázásában, illetve abban, hogy szlovéniai partnereket találjunk közös vállalkozásokhoz. Ennek, rövid távú gazdasági hozadéka mellett azért is rendkívüli a jelentősége, mert rákényszeríti az embereket, hogy e kapcsolatok fenntartása közben használják a szlovén nyelvet, aminek hosszú távon az lesz az eredménye, hogy a szlovén kenyérkereső nyelvvé válik itt a Rábamelléken is. Mert most nem az. És abból, hogy énekelünk meg hagyományokat ápolunk, abból nem tudunk megélni. Szilágyi Károly ■ j ■ ■ ■■ ■ a ■ ■ Köszönjük, hogy megújította előfizetését
