Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
2002. december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal Újra van magyar egyetem Erdélyben Dr. Tónk Sándor professzorral, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektorával folytatott több órás kolozsvári beszélgetésünkön nemcsak a magyar egyetem működését, lehetőségeit vizsgálgattuk, hanem az ide vezető göröngyös utat is áttekintettük. Alább ennek summáját adjuk: Nem volt könnyű idáig az út. 1992- ben készültek az első olyan tervezetek, hogy ha nem sikerül létrehozni önálló állami magyar egyetemet, akkor milyen más megoldásokat kell keresni. Sokféle elképzelés született. Az áttörés 2000-ben történt, amikor a Magyar Kormány és a Magyar Országgyűlés a költségvetési törvényben elkülönített bizonyos összeget az Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozásának támogatására. így vált lehetővé, hogy a történelmi egyházak nyolc vezetője - négy római katolikus, két református, egy evangélikus és egy unitárius püspök - létrehozza a Sapientia Alapítványt (2000. március 16.), amely megbízást kapott arra, hogy hozzákezdjen az egyetem megalapításának a szervezéséhez. Romániában magyar egyetemet létrehozni politikai tett volt. Trianon óta a román kormányok abban mindmáig következetesek maradtak, hogy Erdélyben ne legyen önálló magyar állami egyetem. Meg is torpedóztak minden ilyen törekvést, kísérletet. Amikor 1959-ben a Babes Egyetemet egyesítették a Bolyaival, el is kezdték a magyar egyetemi oktatás elsorvasztását. A mindenkori román államhatalom be nem vallott szándéka az erdélyi magyarság asszimilációja. Hogyan képzelték ezt megvalósítani? Úgy, hogy először megszüntetik a közösség elitrétegét. Ez történt akkor, amikor az arisztokráciát, a földbirtokos réteget kisajátításokkal, kitelepítésekkel felszámolták. Ezt követte az ipari vállalatok és bankok államosítása, ami által megsemmisítették a magyarság gazdasági hátterét. Ezután jött a kuláktörvény, amely összeroppantotta a falvak gerincét. Ugyanezt a célt szolgálták a lelkipásztorok és az oktatók elleni sorozatos támadások. Mindeközben csöndben folyt a magyar egyetem, a teljes magyar nyelvű oktatás elsorvasztása. A jelenlegi bukaresti vezetés álláspontja ebben a kérdésben változatlan: önálló állami magyar egyetemről szó sem lehet. Azért lazítottak most a gyeplőn, hogy oldják a feszültséget. 1990 óta valamit enyhült a helyzet. Megsokszorozódott a magyar hallgatók száma a Babes-Bolyai Egyetemen. Nyolcvanegynéhányról több mint háromszázra emelkedett a magyar oktatók száma. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Főiskolán magyar nyelvű oktatatás is folyik. Ugyanott magyar nyelvű Színművészeti Főiskolai tagozat működik. A kívülállónak úgy tűnhet, hogy itt minden rendben van. Mit akarnak még a magyarok? Egyszerű: önállóságot. Hiszen mivel a magyar nyelvű oktatás a Babes-Bolyain nem önálló tagozatként működik, a magyarság továbbra is kiszolgáltatott helyzetben van. Sorsáról nem ő határoz, mások döntik el, mi történjen vele. Jelenleg mintegy 24.500 magyar nemzetiségű hallgató tanul az állami- és magánoktatásban , ebből 9.300 anyanyelvén. Közel 7000 magyar fiatal iratkozott be valamelyik román magánegyetemre és fizet ott nagyobb tandíjat. Ez egyértelműen jelzi a bajokat és az igényeket. A magyar egyetemi oktatás nem merül(het) ki abban, hogy az oktatás nyelve magyar. Az erdélyi magyarság elég népes ahhoz, hogy legyen egy önálló szellemi központja, ahol nemcsak magyarul oktatnak, hanem nevelnek is, öntudatos és önérzetes magyar értelmiségieket képeznek. Öszvérhelyzetben éltünk, aminek most érezzük igazán a következményét. Ebből a hullámvölgyből ki kell lépni. El kell jutnunk oda, hogy saját dolgainkban magunk döntsünk, önnön érdekeink szerint. A Sapientia EMTE létrehozása régi jogos igényt elégít ki, legalább részben. Az egyetem vezetősége komolyan gondolja, amit elgondolt. A szenátus máris olyan határozatot hozott, hogy profiltól, szaktól függetlenül minden növendéknek hallgatnia kell egy történelmi, néprajzi és irodalmi ismeretekből álló magyarságtudományi előadást is. Ezen túlmenően igyekszik olyan diákközösséget kialakítani, ahol kiki személyesen megtapasztalhatja, hogy miért más, mint a többségi románság, és miért más az az egyetem, ahova ő jár. Mire végeznek, a hallgatók a közösséghez tartozónak fogják érezni, tudni és vallani magukat. Ugyanakkor arra is odafigyelnek, hogy a diákok versenyképesek legyenek, állják meg a helyüket bárhol a világon. Kérdés, hogy a Sapientia EMTE feladatának tekinti-e a lefejezett értelmiségi réteg kiépítését és az utánpótlás biztosítását Erdélyben? A lefejezés valóban megtörtént. A rektorátusnak most is az oktatói testület biztosítása okozza a legtöbb fejtörést. A magyarságnak több évtizedig nem állt módjában magyar egyetemi oktatókat felkészíteni. Olyan kevés az egyetemi státussal bíró magyar oktató, hogy szinte reménytelen kísérlet megnyerni egy docenst vagy egy professzort az egyetemnek. Biztató jel viszont, hogy a pályázat meghirdetésekor elég sok gyakornok és tanársegéd jelentkezett, sőt még néhány adjunktus is jelezte a részvételét. Van tehát sok tehetséges arra alkalmas fiatal, akiket el kell indítani a pályán. Most még nagyon sok társult oktatóval és óraadóval dolgoznak. Ki kell nevelni egy saját tanári testületet. A kilencvenes évek elején a Babes- Bolyai Egyetem egyik jeles magyar tanára azzal utasította el az önálló állami magyar egyetem létrehozásának a gondolatát, hogy nem lenne elég megfelelően képzett oktatója, a színvonalat nem tudná biztosítani. Ezzel szemben a románok a Babes Egyetem beindításakor még pópákat is behívtak előadni, mert messze nem volt elég képzett oktatójuk. De belevágtak, s lám, hol tartanak!- El kell indulni valahonnan - mondja a professzor. - Ha mi 1990-ben elkezdhettük volna, ma már egészen máshol tartanánk. Mint tudjuk, 1948-ban ideológiai és politikai okokra hivatkozva az Egyetem magyar oktatói közül nagyon sok kiváló szakembert távolítottak el. Utána pedig ki mindenki jött és oktatott? Persze hogy voltak tiszteletre méltó kivételek, de ne mitizáljunk, merjünk inkább őszintén szembenézni a dolgokkal, gondokkal. Az értelmiségi utánpótlást ugyancsak összetett kérdésnek érzem. Ezt nem lehet úgy felfogni, hogy, íme, van egy indulóban lévő egyetem Kolozsvár központtal, amely majd biztosítani fogja a lefejezett erdélyi magyar értelmiség utánpótlását. Nekem nincsenek illúzióim. Tudom, hogy az itt tanuló hallgatók egy része nem Erdélyben fogja keresni a kenyerét, hanem másutt, zömében valószínűleg Magyarországon. Éppen ezért sem a kárpát-medencei magyar felsőfokú oktatást, sem a magyar tudományosságot, sőt még a magyar szellemiséget sem szabad határon kívülire és határon belülire osztva felfogni, enklávéban gondolkozni. Egységes rendszerben kell szemlélni a dolgokat. Hiszen ha a kolozsvári egyetem jól dolgozik, nemcsak az az igaz tudomány, amely világra szól, s ezért, ha igaz tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlaját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is meglássák és megadhassák neki az illő tiszteletet. Ez a mi eszményképünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer: ilyen teljes mértékben talán egyetlenegyszer. Minden idők legeredetibb gondolkodója, Bolyai János születésének századik évfordulóján jelképpé nőtt alakjáról és alkotásáról szólott így a kor másik nagy magyar egyénisége, Eötvös Loránd. S valóban, az „Appendix” szerzőjében öltött legmagasabb fokon testet a magyar nép alkotó géniusza.- Mindent neki köszönhetünk - mondotta gimnáziumi matematika tanárom, s áhítattal nézett fel a Kolozsvár főterén álló erkélyes házra, azon a napon, mikor szinte olvashatatlan magasságban emléktábláját elhelyezték. E házban született Bolyai János 1802 december 15-én. 1860 január 27-én Marosvásárhelyen temették el. Élt 58 évet. De térjünk egy pillanatig vissza ama emléktábla-avatáshoz. - Mi az, hogy mindent neki köszönhetünk? - horgasodott bennem a kérdés, s elmém akkori állapotában joggal, hisz ekkor már számomra is nyilvánvaló volt a nagy „átverés”, amiről elsőosztályos elemistaként Sztálin halálakor még mit sem sejtettem. Nézzünk csak utána, mit is köszönhetünk neki? - A gondolkodásunkat, a világképünket, amely nélkül ma is úgy eszmélnénk, mint valami középkori szerzetesek - válaszolt türelmetlenül tanárom s csüggedten hagyott magamra értetlenségem és kételyem láttán. A kétely oszlott ugyan, de értelmem e téren alig gyarapodott, hisz a szakma-Dr. Tónk Sándor, az EMTE rektora csak Erdélynek fog értékes embereket adni, adhat a Délvidéknek, Kárpátaljának, Magyarországnak, Felvidéknek is. És fordítva, a felvidéki Sellye János Kollégium és a beregszászi Tanítóképző Főiskola is nevelhet nagyszerű oktatókat az egész magyarlakta Kárpát-medencének. Struccpolitika azt gondolni, ha Kolozsváron felveszünk ennyi meg ennyi fiatalt, öt év múlva ennyi meg ennyi Erdélyben dolgozó értelmiségi lesz. Nem lesz. A migrációt nem tudjuk megállítani. De ha összefüggő rendszerként fogjuk fel a kárpát-medencei magyarságot, ha egységben szemléljük a nemzetet és mindegyik részt egyformán értékesnek tekintjük a magyarság számára, akkor mindenki megtalál(hat)ja a helyét benne. Ez ajövő!- Van-e elég értelmiségi Erdélyben?- Ha csak arra gondolok, hogy a Babes-Bolyain ma már mintegy kilencezer magyar diák tanul, Váradon hatszáz, a Sapientián még hétszáz, nincs okom különösebben borúlátónak lenni, mert ez már igen komoly tényező. De ki és hol fog megfelelő értelmes munkahelyet teremteni nekik? Ez a nagy kérdés. Nem az a gond, hogy nincs fiatalság, hanem az, hogy hova tudjuk lekötni, lehorgonyozni őket. A mi időnkben még magyar szakemberek is voltak a kutatóintézetekben, a levéltárakban és a könyvtárakban. Ma már csak elvétve. Az elmúlt tíz évben teljesen kiszorult a magyarság a romániai tudományos intézetekből. Megszűnt az a lehetőség, hogy állami intézményekben el tudjuk helyezni azokat a magyar fiatalokat, akik a tudománynak szentelnék az életüket. Ezért elsőrendű feladatunk újrateremteni azt a magyar intézményrendszert, amelyben fiataljaink megtalálhatják a helyüket, hogy itthon maradjanak. bélieken kívül alig akadt ember, ki megmagyarázta, érthetővé tette volna Bolyai János felfedezésének mibenlétét. Erre csak századunk két nagy filozófus-írója, Németh László, majd Székely János tett kísérletet. Az „abszolút igaz tértan” megalkotója híres levelében így ír apjának, Bolyai Farkasnak: „A semmiből egy új, más világot teremtettem." A probléma megértésén magam is sokat fáradoztam, s azt hiszem, sikerült megfejtenem a titkát. Kétezerháromszáz évvel ezelőtt Euklidész axiómákban, sarkigazságokban rögzítette a geometria lényegét, ám volt közöttük egy, a tizenegyedik, ( a Bolyaiak szerint az ötödik) a paralellákról - a párhuzamosokról - szóló, amelyet későbbi korok tudósai ingatagnak, tisztázatlannak találtak. Kétezer éve kutatták a "geometria eme piszkának" - ahogyan az öreg Bolyai nevezte - az okát, de egyiküknek sem sikerült ellentmondásra bukkannia benne. Az apa, Bolyai Farkas az életét tette rá, de csak a helyettesítő axiómák elkészítéséig jutott. - Aki ezt megoldja - mondta fiának - akkora gyémántot érdemel, mint a földgömb. És a huszonegy éves katonatiszt, belátva, hogy nem érdemes foglalkozni csak a legnehezebbel, vállalta az örökül kapott probléma megoldását. A régi rendszer axiómáját vitatva, annak ellentmondásait keresve rájött, hogy az euklidészi axióma nem hibás. Nem hibás a síkban, de még az elképzelhető térben sem, de túl ezen, túl az euklidészi axióma igazságán létezik egy másik, egy egyetemesebb igazság. A mértanórákon magunk is az euklidészi geometriát tanultuk, amelyben a háromszög szögeinek összege 180 fok,-A Sapientia EMTE megalapításába besegített-e az erdélyi magyarság, vagy kizárólag anyaországi pénzekből létesült?- A magyar államnak, a magyar adófizető polgárnak volt egy nagylelkű felajánlása, ami által beindulhatott az erdélyi magyar egyetem. Erdélyben is vannak magyar önkormányzatok, amelyek maguk rendelkeznek bizonyos összegek avagy ingatlanok fölött. Ennek ellenére az erdélyi magyarság egyetlen krajcárt sem tett le az önálló magyar egyetem oltárán mind a mai napig. Tudom, hogy szegény az erdélyi társadalom, de annyira mégsem az, hogy azt a kevéske hozzájárulást ne tehetné meg. Mi lesz velünk, ha mi sem állunk oda a saját ügyünk mellé!? Nemrég Révkomáromban és Beregszászon jártam. Mind a két helyen magyar önkormányzat működik. Révkomáromban palotát adtak az egyetemnek, Beregszászon az önkormányzat az Ung- Bereg vármegye törvényszéki épületét ingyen és bérmentve adta át hasonló célra. Erdélyben eddig egyetlen felajánlás történt. A Partium Keresztyén Egyetem számára pedig a Királyhágómelléki Református Püspökség biztosított hosszú időn át épületet. Itt egy olyan súlyos mentalitásbeli problémával állunk szemben, ami akár végzetes is lehet, ha idejekorán nem orvosoljuk. A professzor okfejtése egyértelmű: túl kell lépni azon az idejétmúlt szemléleten, amely a magyarságot anyaországira és határon túlira osztja. Nem az a fontos, hogy Kolozsváron, Révkomáromban, Pécsett vagy Budapesten van-e az az egyetem, hanem hogy magyar. Tulajdonképpen arról a jogos igényről van itt szó, hogy a magyar univerzitások világába szervesen beépítsék a határon túli egyetemeket is, egységes rendszert hozva létre.- Nemrég Budapesten a rektorok konferenciáján felvetettem ezt a gondolatot, és a jelenlévők nagy többsége igenlően viszonyult hozzá; úgy vélte, ha mi is komolyan akarjuk csinálni és a magyar állam is komolyan veszi a kolozsvári magyar egyetem működését, akkor azt nagyon keményen meg kell támogatni. Vagy integráljuk ezeket az intézményeket a magyar oktatási rendszerbe, vagy eleve kudarcra ítélünk minden hasonló okos kezdeményezést. A nemzet számára egyformán fontos kell hogy legyen Budapest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sopron, Beregszász, Csíkszereda vagy Újvidék ifjúsága, magyarsága.- A román fél nem akadályozhatná meg az integrációt? s amelyben a párhuzamosak egymástól egyenlő távolságra haladnak, de mindez csak ezen a tapintható, látható, érzékelhető világban igaz, mert ezen túl, pontosabban ezen kívül, emellett, mintegy ennek láthatatlan kiegészítéseként létezik egy másik világ, ahol már nem érvényesek az általunk tapasztalt törvényszerűségek, ahol a háromszög szögeinek összege akár kisebb is lehet 180 foknál, s ahol, a végtelenben a párhuzamosak is találkoznak. Itt a tér meggörbül, a fénynyaláb elhajlik. Bolyai János felfedezése híján ma nem beszélhetnénk űrkutatásról sem relativitáselméletről, egyszóval földhözragadtak lennénk. János kinyitott egy ajtót, amelyen keresztül tágabb terekre léphettünk. Új életlehetőséget adott, miként anya magzatának: a világrajövetelünket köszönhetjük neki, s valóban a földi buroklétből, a biztonságos anyaméhből a szférák titokzatos magasságába lökött. Kétezer éven át számos tudós, a legnagyobbak - köztük a Bolyaiak kortársa, Gauss - törekedtek e titok megfejtésére, de ez csak a mi Jánosunknak sikerült, hogy hét év múltán az oroszországi Kazánban tőle függetlenül - bár ezt János vitatta - Labocsevszkij is rátaláljon a titkos ajtóra. Az akkori világ értetlenül állt e csoda előtt: éretlen volt hozzá. Felfedezését elhallgatták, s végül már maga is kételkedett igazságában. Zápult elmével, magárahagyottan, Üdvtanán dolgozva, kételyek között halt meg 1860 január 27-én. Boldogtalan élete a példa rá, hogyan nyomja el és pusztítja el a világ azt, akinek vele szemben igaza van, akárcsak arra, hogyan lehet igaza egyetlen embernek széles e világgal szemben. Paizs Tibor- Nem, mert mi maradéktalanul tiszteletben tartjuk a Romániában működő magánegyetemekre vonatkozó összes előírást. Hogy intézményen belül mit csinálunk, az már a mi dolgunk. A magyar egyetemek integrációja nem lenne más, mint a határok légiesítésének egyik formája. Furcsa és szokatlan univerzitás az EMTE. Kolozsvárt van a központi testületé, de Marosvásárhelyt és Csíkszeredában is működik részlege, sőt a nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetem is hozzá tartozik valahogy. Miért alakult így ez a struktúra? Azért, mert az egyetem tervezésekor figyelembe kellett venni bizonyos regionális érdekeket. Székelyföld stratégiai fejlesztése szempontjából egyenesen létkérdés, hogy legyen egyeteme. A részleg kihelyezése Csíkszeredára mindenképpen indokolt volt. Egy olyan régiónak mint Csík, Gyergyó, Udvarhely nyugodtan lehet(ne) akár saját önálló intézménye is. Elbírna egyet a Partium is, Marosvásárhelyen is megvan a háttere. De addig, amíg az önálló magyar felsőoktatás támogatási rendszerre épül, jobb egyben tartani az irányítást.-Nem kell-e tartani attól, hogy az intézmény területi szétszórtsága miatt a bukaresti hatalom alkalomadtán könnye(bbe)n elbánhat ezzel a színtiszta magyar vállalkozással?- A román politikusok részéről ez ideig nem tapasztaltam rosszindulatot a Sapientia EMTE iránt. Voltak vitáink, de a kezdeményezést nem érte támadás. Lehet, csupán azért nem, mert még olyan kicsik és gyöngék vagyunk, hogy úgy gondolják, nem kell tartani tőlünk. Bízzuk ezt az időre, az majd eldönti...- Egyetem nem működhet megfelelő infrastruktúra nélkül. Mi a helyzet ezen a téren?-Az első tanévben nem volt oktatás, így a támogatás nagyobb részét arra használtuk fel, hogy megteremtsük az intézmény infrastruktúráját. Csíkszeredában épületet vásároltunk, egy másikat meg átalakítottunk. Marosvásárhelyt még nem foghattunk építkezésbe, de egy olyan vadonatúj épületet bériünk, amit a római katolikus egyház oktatási célokra épített. Mindkét ingatlan felszereltsége messze meghaladja az egyetemek átlag felszereltségét. Időközben Marosvásárhelyt egy jókora területet vásároltunk, ahol campust szeretnénk létrehozni. Kolozsvárt is sikerült megvenni egy ingatlant, amelynek szimbolikus értéke is van: az épület helyén Bocskai István fejedelem szülőháza állott. Itt fog működni a rektorátus. Egyébként Kolozsvárt is vásároltunk már egy nagyobb területet, ahol oktatási helyszínt szeretnénk kialakítani. Nyilván ezek a tervek csak akkor válhatnak valóra, ha meglesz hozzá az anyagi fedezet. Az amerikai magyarság már megmozdult. Minap egy megható levelet kaptam Szigetvár környékéről egy nyolcvannégy éves tanító nénitől, aki négy és félmillió forintot utalt át számunkra. Egész életében azért gyűjtött - írta -, hogy egyszer valami szép magyar ügyet támogathasson vele.-A Sapientia EMTE ideiglenes akkreditációval működik. Nem nyugtalanító ez aprovizórikusság?- Félni, persze, sok mindentől lehet. Ugyanakkor viszont azt is tudni kell, hogy a hatályos román törvények szerint egy egyetem létrehozásának megvannak a pontosan előírt feltételei. Első lépésben ideiglenes működési engedélyt kell elérni a szakok számára. Azután három végzett nemzedék sikeres záróvizsgát kell hogy tegyen valamelyik állami egyetemen. Csak ezután lehet kérni a végleges akkreditációt. Egy ciklus négy év. Három nemzedék hét év. Ezt minden magánegyetemnek végig kell járni, nem lehet sem lerövidíteni, sem megkerülni. Persze fel kell készülni arra is, hogy Romániában mindig változik valami. Nem vagyunk irigylésre méltó helyzetben. Nekünk már a kezdet kezdetén bizonyítani kell. Az oktatás színvonalát mindenképpen átlagon felüli szinten kell tartani. Kétségeket szülnek bennem bizonyos előre vetülő pénzügyi nehézségek, bosszantanak a kezdéssel járó szervezési hiányosságok, nyugtalanít a teljes infrastruktúra kiépítésének irdatlan feladata. De az általános hangulat jó. A diákok tanulnak, az oktatók dolgoznak. Az egyetem működik. Magyarországon minden fontos tényező mellettünk áll. Hihetően előbb-utóbb felfigyelnek ránk, és az erdélyi magyar társadalmat is anyagi támogatóink között említhetjük. Végül is miért ne lennék bizakodó? Kakucsi László Kétszáz éve született Bolyai János
