Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)

2002-10-01 / 10. szám

2002. október Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal Eg és Föld a hazám avagy Péterffy Gyöngyi erdélyi diadalútja Kertész Imre irodalmi Nobel-díjas Kertész Imrének ítélte oda az idei iro­dalmi Nobel-díjat a Svéd Királyi Aka­démia. Az indoklás rámutat: a 72 éves magyar író „munkásságában a törté­nelem barbár önkényének kiszolgál­tatott törékeny ember tapasztalatait mutatja fel”. „Kertész Imre munkás­sága azt kutatja, lehetséges-e még az egyéni lét és gondolkodás egy olyan korban, ahol az emberek csaknem tel­jesen a politikai hatalom alávetettjei­ként élnek” - fejtette ki indoklásában az akadémia. Kertész számára Ausch­witz nem véletlen, kivételes esemény, hanem végső, logikus fázisa annak a megalázásnak és rombolásnak, amelybe a modem világ az emberi lényt veti - folytatódik az indoklás. Kertész Imre az első a magyar iroda­lomban, akit Nobel-díjjal tüntettek ki. A díjat december 10-én veheti át, a ha­gyományoknak megfelelően az Alfred Nobel halálának évfordulóján tartott ünnepségen. Kertész Imre 1929-ben született, 14 éves korában megjárta Auschwit­­zot. írásainak fő témája a XX. szá­zad szörnyűséges története, a gyű­lölködés, a népirtás, az emberi lel­kekben élő embertelenség. (MTI) Beszámoló egy kanadai-magyar könyvakció sikeréről Péterffy Gyöngyinek sorrendben a har­madik verskötete jelent meg. Az Ég és Föld a hazám válogatás eddigi legjobb verseiből. Három felejthetetlen este - Marosszentgyörgyön, a marosvásárhe­lyi cserealji református egyházközösség impozáns előadótermében, záróakkord­ként pedig a központi fekvésű, sok-sok rangos irodalmi és képzőművészeti ese­mény színhelyeként számontartott ma­rosvásárhelyi unitárius tanácsteremben tartott könyvbemutató - önmagában is jelzi milyen nagy az igény Péterffy Gyöngyi versei iránt. Az utolsó könyv­­bemutató például egybeesett a Kalász Mártonnal, a Magyar írószövetség elnö­kével szervezett találkozóval. A frissen megválasztott írószövetségi elnök az er­délyi olvasókkal találkozott, a Látó szé­pirodalmi folyóirat irodalmi színpadá­nak 80. előadója volt! A remek szerve­zésnek köszönhetően Péterffy Gyöngyit teltház fogadta. „Sehol sem vagyok, mindenütt vagyok! Ég s Föld a hazám! S az a tenyérnyi Hon, mely dombosán ragyog, ha visszanézek rá.” Már az első verssorok felolvasása és a döbbent csend jelezte: a költészet és a közönség azonos hullámhosszon van, a jelenlévők önmaguk fájdalmára ismer­tek, a 82 éve Trianon óta tartó feszítő gondok költői megfogalmazásával szembesültek. Ebben jelentős szerepet játszott Kozsik Ildikó, Kozsik József és Kárp György színművész, a két művé­szeti gimnazista, akik felejthetetlenné varázsolták a könyvbemutatót. E sorok írója ismertette Péterffy Gyöngyi most megjelent kötetét és költészetét. „Szégyen a szó, ha nem igaz! szégyen a vers, ha nem vigasz!” A huszadik század egyik legnagyobb magyar költője, Szilágy Domokos két sora egyben a költészet legbensőbb cél­ját és értelmét is pontosan rögzíti: a vers nem öncél, a verssel szolgálni is kell! Furcsa, hogy azután a Szathmáry Lajos után kell bemutatnom Péterffy Gyön­gyit, akiről - 1977-ben amerikai utam során a saját szememmel láttam - utcát neveztek el Chicagóban, s aki nélkül na­gyon sok amerikában élő magyar újság­író, tollforgató, költő, író sokkal nehe­zebben szólalhatott volna meg. Szathmáry Lajos a Magyar Távirati Iroda székelyföldi tudósítójaként a negy­venes évek elején elsőként fedezte fel a Móricz Zsigmond szerint gyalogolni jó - beszélgetni legalább ennyire. Igen, beszélgetni jó, mert legembe­ribb tulajdonságunk - az értelmes, verbális kommunikáció - érvényesül, úgy, hogy a disputa mindenkori sze­replői kölcsönösen csak profitálhat­nak a beszélgetésből. Akármiről, akárhogyan beszélnek, beszélgetnek is: a kölcsönös véleménycsere, netán vita, a kérdések és a rájuk adandó vá­laszok, a kifejtett álláspontok és kí­váncsian megfogalmazott, a másik, az örök partner véleményére irányí­tott érdeklődés reflektor-sugarai - mind-mind felvillanyozó, emberlé­tünk legszebb bizonyítékait hordozó cselekedetek. Akár azt is mondhat­nánk: aki az embertársával folytatott beszélgetés örömének ízére rá tud lelni - nem egészen reménytelen eset fajtánk jövőbéli sorsát illetően. Gecse Géza, a Magyar Rádió Hat­árok nélkül című műsorának szerkes­ztője Állam és nemzet a rendszerv­áltás után címmel adta közre beszél­getéseit. A budapesti Tolcsvay klub­ban tartott vitaestek szövegeivel és a rádióműsorban elhangzott interjúk szerkesztett változatának megjelent­etésével kortörténeti adaléknak sem éppen utolsó ez a gyűjtemény. A do­­kumentumkönyv-jellegnél azonban fontosabbnak érzem az adott idősza­kban, a magyar história utolsó tize­nkét esztendejében az állam, a nem­zet a bekövetkezett nagy politikai változások szereplőinek, szerepjáts­sámánként is számontartott Péterffy Kál­mán gyulakúti református lelkész három lánya közül a Gyöngyiben megmoccanó kivételes tehetséget., Azután egy ame­rikai nagyváros kis magyar templomá­ban - száll felénk Szathmáry Lajos hangja - csendült fel fülemben, lelkem­ben annak a kis pendelyesnek a hangja, a ritmusa. A jellegzetesen székelyföldi hanghordozása. Verseinek a ritmusa, rí­melése megrázóan egyéni, ugyanakkor ugyanolyan megrázóan a tájé. A szé­kelyföld lankái, dombjai, gyorsvízű pa­takok, a végtelen kék ég, a bárányfelhők és a zúgó fenyvesek muzsikálnak sorá­ban, rímeiben.” Úgy tűnik, a költőnek nemcsak po­kolra kell szállnia, hanem néha el is kell hagynia kegyes-kegyetlen szülő­földjét, egyrészt, hogy az otthonma­radók rábéredjenek a veszteségre, másrészt a költő versben álmodhassa újra az egyedi, a megismételhetetlen otthoni tájat és annak embereit. Pé­terffy Gyöngyinél igazi remekeket gyöngyözött felszínre a Transsylvani­ából Pennsylvániába való „kirucca­nás”. Ez a különös átlényegülés - mintha gyökeres fát költöztetnének át egy másik földrészre! - a Nemzet, a Haza iránt olyan mély elkötelezettsé­get eredményezett, amelyre csak kivé­teles esetben van példa. Péterffy Gyöngyi költészete az Ame­rika Egyesült álamokban vát igazán a szó legigazibb értelmében magyarrá, itt érzett rá igazán a Szabó Dezső-i sorok örökérvényűségére: minden magyar fe­lelős minden magyarért! Nem véletlen, hogy egyik méltatója - Kunszabó Péter - „lélekmentő”-nek nevezi ezt a költé­szetet. Megadatott nekem, hogy nem a szé­pen bekötött, tartalomjegyzékkel és ol­dalszámokkal pontosan ellátott kötetet, hanem annak korrektúrá „mását” vehet­tem kezembe. Furcsa módon pontosan ugyanazok a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, mint a verseket méltató Wass Albertben: „... az erdélyi magyar lélek fojtott sikolya ez, Péterffy Gyöngyi hangján. Az erdélyi magyar szellem fölsajgó ze­néje ez.” „Ha kikezd a fájdáom azért se hagyhatom lehajtani fejem, de váahol érezzem érezzem az eret mely összeköt veled nemzetem.” zóinak rajzát. A huszadik század végi és a huszonegyedik század eleji Nagy Színjáték hőseinek alakításait. E grandiózus játék résztvevőit hoz­zák emberközelbe Gecse Géza köny­vének beszélgetései. „Egyáltalán nem gondoltuk azt, hogy mondjuk az a kommunista elit, amelyik akkor látszólag szinte a ha­talomból is kiszorult, és kegyelem­kenyéren tengette az életét a parla­ment bal szélén, egyszer még lábra tud kapni." Ez a mondat a kötet tanú­sága szerint 2002. január 23-án, a Tolcsvay-klubban a Rendszerváltás Közép-Európában, tegnap és ma címmel rendezett beszélgetésen hangzott el, Kövér Lászlónak, a Fi­­desz-Magyar Polgári Párt egyik leg­markánsabb, legkeményebbnek tar­tott vezetőjének szájából, minden valószínűség szerint teljesen őszin­tén. (A beszélgetésben részt vett Shmidt Mária, Orbán Viktor főtaná­csadója, a XX. és a XXI. Századi In­tézet főigazgatója is.) A kijelentés ol­vastán még az edzettebbek is csak le­vegő után kapkodhatnak: Uram, Ist­enem - ha ilyen a főnök, milyen le­het a beosztott? (A végeredményt az­óta ismerjük.) Éppen egy esztendővel ezelőtt pe­dig, 2001. október 23-án, az 1956- os forradalom és szabadságharc kit­örésének 45-dik évfordulóján Gecse Géza a Határok nélkülben - Med­­gyessy Pétert is megkérdezte 1956- ról. Nevezhetjük bölcs előrelátásnak, Egyenes, tiszta beszéd, fölösleges minden hozzátoldás: „Akinek nem tet­szik a költő zenéje: ne őt vádolja érte, hanem az elrontott világot.” Péterffy Gyöngyi már-már szerzetesi szigorral építkezik verseiben: mint a lel­keket, erősíti az olyannyira megfogyat­kozott önbizalmat. így fogalmaz a Bal­ladák földjén című, ciklust-nyitó versé­ben: „Űzzetek el tépjetek szét Krisztus nem lehetek úgysem Krisztus lett a mindnyájunké! Mi a harcainkkal állunk! Magyar vagyok! Miért lettem az, magam sem tudom Apám, anyám így értette igaznak a szót!” A Kriterion könyvkiadó, H. Szabó Gyula igazgató érdeme, hogy ez a hang végre itthon, a szülőföldön is megszó­lalt, hogy városi és falusi gótikus temp­lomok falai rezonálják tovább a nagy­világ felé: „Emelt fővel álltuk a halált, a kommunista halált, a halálosztaghalált, a körúti tankhalált, a Corvin közi halált, a „pufajkás” halált, a sortüzes halált: Tiszakécskén, Salgótarjánt, Mosonmagyaróvárt.” E sorok hallatán újból eggyé forr a nemzet, a pesti srácok vére időtálló kö­tőanyagnak bizonyul, csak egy fogalom lebeg a szemünk előtt: az egységes és oszthatatlan magyar nemzet. Ezért fáj a költőnek mindaz, ami Erdélyben, a Fel­vidéken, a Bácskában, a „háborúba ájult Szerbiában” történik. Pont és vessző nél­kül, sort-sor alá róva úja tovább Márai Sándor Halotti beszédét., Ja, aki magya­ráz, maga által vétetik el!” - úja egyik versében. És felzokog a pentaton ének. Én hiszem és meg vagyok győződve arról, hogy e kötetet olvasva, lapozgatva legbensőbb érzéseinkre döbbenünk rá. Köszönjük Péterffy Gyöngyinek, hogy megajándékozott e szép kötettel, s a hit­tel, hogy a költészet valóban csodákra képes. Ennek a csodának lehettünk ta­núi három egymást követő estén át. Tófalvi Zoltán (Elhangzott 2002. május 15-én és 18-án a marosszentgyörgyi és marosvásárhelyi könyvbemutatón.) netán prófétai megérzésnek, jövőbe­látásnak, a mindenre gondoló örök óvatoskodó nagy diadalának akár, hogy a beszélgetés ténye és a meg­szólaltatott személye egy év után, lám-lám, egészen más megvilágí­tásba kerülhet... Mivel sem az olva­sót, sem Gecse Gézát nem akarom megbántani, inkább eltekintek annak idézésétől, miket is mondott, mond­hatott a Medgyessy nevű fehérjehal­maz a legújabbkori magyar történe­lem legnagyobb eseményéről. A lé­nyeg itt is a szereplő. A szereplők. Az alakítás hogyanja-mikéntje. És nincs a világon az a színikritikus, aki meg­felelő méltatásban tudná részesíteni a produkciókat... Beszél ebben a kötetben Méray Ti­bor, aki Csoóri Sándort megalomániás cigánynak és Kovács László, aki a ha­tárkérdések felvetését katasztrófának nevezte. Megszólal Jeszenszky Géza és Habsburg Ottó, Pozsgay Imre és Lendvai Ildikó, Csete György és Tő­kés László, Németh Zsolt és Nagy Feró. A szereposztás több mint vegyes. Viszont majdhogynem a teljesség igé­nyét tükrözi. Felvonul itt, akár egy grandiózus fináléban, jóformán minde­nki. A hősiesen drámai és a szánalma­san komikus szerepek mögül pedig, akár könnyed baj vívásban óvatlanul ej­tett seb kötésén átüt a vér. Nézzük, el­őször csak meglepve, majd fokozódó döbbenettel, ijedten. (Kairosz Kiadó, 2002.) Domonkos László 2002. április egyik utolsó napján a bu­dapesti parlament Nándorfehérvár-ter­­mében Marta Moszczenska kanadai nagykövet asszony ünnepélyes keretek között adta át dr. Mádl Ferenc köztár­sasági elnöknek a kanadai-magyar kul­turális együttműködés egy új ajándékát: a Hungarian Helicon című könyv 100 példányát. A könyv dr. Watson Kirkconnell (1895-1977) skót származású kanadai nyelvtudós és egyetemi tanár fordításait tartalmazza, és felöleli a magyar költé­szet epikai és lírai remekeit Anonymus­­tól a XIX. század nagyjainak poétiká­ján keresztül a legújabb kor alkotásaiig. Dr. Kirkconnell, az angol és latin nyelv professzora több nyelvet beszélt, köztük a magyart is kitűnően megta­nulta. Három magyar versfordításokat tartalmazó könyve jelent meg. Magyar­­országon is élt rövidebb ideig. 1938-ban a debreceni egyetem díszdoktorrá avatta. Büszkén vallotta magát a 900 év­vel ezelőtt élt Szent Margit skót ki­rálynő, Szent István unokája leszárma­zottjának. Dr. Kirkconnell további magyar versfordításait maga rendezte sajtó alá, de pénzhiány miatt a Hungarian Heli­con csak a halála után, 1985-ben került kinyomtatásra a Calgaryban alakult Széchenyi Társaság szorgoskodása kö­vetkeztében. Az alapító elnök, vitéz Duska László utánajárása gyümölcse­ként a társaság befektetéséhez jelentős mértékben hozzájárult az albertai kor­mány és az ottawai szövetségi kormány multikulturális minisztériumának segít­sége is. A könyvet Edmontonban nyom­tatták ki a Széchenyi Társaság és a Nova Skótia-i egyetem közreműködésével. Calgaryban, az 1986-os Hungária Bá­lon került bemutatásra dr. J. R. C. Per­kin, az Acadia Egyetem elnöke jelenlé­tében, aki Kirkconnell professzor utóda lett a rektori tisztségben, majd a Széche­nyi Társaság és az Acadia Egyetem ter­jesztette. A könyv jóhíre idővel Magyaror­szágra is eljutott. Vitéz Duska Kecske­méten élő volt ezredtársának, dr. Kováts Andornak volt az ötlete, hogy a Hun­garian Helicon még meglelhető példá­nyaiból néhányat a magyar köztársas­ág elnöke használjon fel a külföldi dip­lomaták megajándékozására. Levelet írt Göncz Árpád köztársasági elnöknek, amelyben felhívta figyelmét a maga ne­mében egyedülálló, 763 oldalas, dísz­kötésű könyvre, amely hat és félszázad 180 magyar költője 500 versének angol fordítását tartalmazta. Akkor néhány kö­tetnek Kanadából való megvásárlását ajánlotta. Az elnök úrtól érkezett válasz negatív volt. Kilenc év eltelte utánd dr. Kováts megismételte javaslatát dr. Mádl Ferenc elnöknek írt újabb levelében, akinek a könyv is és az ötlet is megnyerte tetszé­sét. Fekete Tibor, aki vitéz Duska 1987- ben bekövetkezett halála óta a Széche­nyi Társaságot vezeti, azonnal összeköt­tetésbe lépett az Acadia Egyetem jelen­legi elnökével, dr. Kelvin K. Ogilvie­­vel. Az egyetemen még voltak eladat­lan példányok. Dr. Ogilvie 100 köny­vet felajánlott a célra és a Széchenyi Tár­saság kérésére el is küldött a budapesti kanadai nagykövetség címére. A szál­lítmány 2001 nyarán meg is érkezett. Az átadás megvalósítására sok köz­benjárásra volt szükség. Az elmúlt ma­gyarországi választások miatt és más el­foglaltságok következtében a figyelem elterelődött. A megígért és írásban fog­lalandó köszönet az elnöki hivatalból a mai napig elmaradt. Viszont köszönő le­vél érkezett a Kanadai Nagykövetség kulturális referensétől, Temmelné Rodé Esztertől, aki ez év augusztus 29-i le­velében méltányolta a közreműködők fáradozásait, a Széchenyi Társaság és az Acadia Egyetem közös ajándékozásá­ért. A levél név szerint megemlíti a köz­reműködőket, dr. Kováts Andort, Fekete Tibort és Rada Tibort. Az elnöki iroda köszönetének elma­radását Fekete Tibor pótolta, dr. Kováts Andor pedig egy, a magyar parlament épületéről otthon kiadott igen szép ki­vitelű színes könyvet küldött az Acadia egyetem rektorának. A könyvek ünnepélyes átadásakor Marta Moszczienska nagykövet asszony rögtönzött beszédet mondott, így sajnos szavait nem ismerjük, dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök beszé­dének szövegét azonban megkaptuk Temmelné Rodé Esztertől. Magyarország köztársasági elnöké­nek mondatait örömmel tesszük közzé elsősorban azoknak a honfitársainknak a részére és tiszteletére, akik annak ide­jén a Hungarian Helicon könyv ki­nyomtatásához adományaikkal hozzá­járultak. Tisztelt Nagykövet Asszony! Kedves Vendégeink! Örömömre szolgál, hogy éppen az olvasás évében vehettem át Watson Kirkconnell Hungarian Helicon című versfordításokat tartalmazó könyvét. Ez az igen igényesen elkészített kiadvány csupán néhány nappal április 23-a után jutott a birtokunkba, azután a nap után, amelyet az UNESCO a könyv napjává nyilvánított. Mi, magyarok, lelkünk legmélyén mindenkit sajnálunk egy kicsit, aki nem beszél magyarul. Csupán azért érzünk így, mert úgy hisszük, hogy Arany, Ady, vagy akár József Attila verseit igazán csak eredetiben lehet élvezni, és mert úgy gondoljuk, hogy a nyelvi korlátok másokat elzárnak attól a világtól, ame­lyet magyar irodalmunk legjobbjai kép­viselnek. Viszont éppen ezért különös hálával tekintünk mindazokra, akik irodalmunk megismertetéséhez, népszerűsítéséhez színvonalas fordításokkal hozzájárul­nak. A Hungarian Helicon létrehozója, Watson Kirkconnell úr egészen roman­tikus módon került közel Magyarország­hoz és a magyar nyelvhez. Azon a skó­ciai Szent Margiton keresztül, akit mi magyarok is jól ismerünk és tisztelünk, és aki életének néhány évét Magyaror­szágon töltötte. Köszönet illeti mindazokat, így az Acadia Egyetem, a kanadai Széchenyi Társaság és természetesen a budapesti kanadai nagykövetség valamennyi munkatársát, akik hozzájárultak ahhoz hogy ezek az értékes könyvek eljuthas­sanak hozzám. Ez a szép gesztus tovább erősíti a magyar- kanadai kulturális kapcsolatokat. Ezt a könyvet én magam már rég­óta ismerem. Biztosíthatom Önöket, hogy minden egyes kötet méltó gazdára talál. Személyesen is örömet jelentenek majd számomra azok a pillanatok, ami­kor vendégeimnek átnyújthatok egy-egy példányt. Mádl Ferenc (Rada Tibor összeállítása) Állam, nemzet, szerepjátszók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents