Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2002. október Idegenvezetés III.- Terror Háza Múzeum-FEJÉR GYÖRGY JÁNOS II. emelet 206. Átöltözés Nyilatkozat Alulírott kijelentem, hogy 194.. ....................... hó ....-tói 194.. .....................hó ...-ig a Nyilaskeresztes Párt tagja voltam. Beláttam, hogy ez népellenes cselekedet volt és hibát követtem el. Hibámat jóvá akarom tenni és kötelezem magam, hogy minden időmmel és teljes erőmmel a népi demokráciáért folytatott harc szolgálatába állok. Fogadom, hogy hűséges, harcos tagja leszek a Magyar Kommunista Párt..................... ...........szervezetének. ............................1945.............................. Név: Foglalkozás: Lakás: Munkahely: Milyen minőségben dolgozik: A fém öltözőszekrényekkel „berendezett” szoba közepén két egyenruha: a nyilas és a „korai” ávós. A képernyőn szünet nélkül folyik az átöltözés. Az egyik telefonon pesti witzek hallgathatók. Az egyik, ím, ígyen szól:- aki a Magyar Kommunista Pártba beszervez egy új tagot, jutalmul két hétig ingyen üdülhet a Szovjetunióban,- aki két új tagot szervez be: vásárolhat a diplomataboltban,- aki pedig három új tagot szervez be a Magyar Kommunista Pártba- visszakapja nyilas párttagságát. A másik telefonon Faludy-Faludi- Leimdörfer György nyilatkozik. Faludy György is átöltöző. A mai magyarországi soros világgal párhuzamosan, a NATO ege alatt és Taszár árnyékában hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy hazánk, nemzetünk, népünk a II. világháborúban élethalálharcban állott a szovjet-amerikai-angol-„szabadfrancia” szövetséges hatalmakkal. Minket nemcsak a kommunista Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege pusztított, hanem az angol és az amerikai hadsereg is - „akik” akkor szövetségesei voltak a kommunista Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregének. A második világháborúban országunk rommá lett, nemzetünket kirabolták, népünk akkori embervesztesége „mindenestül” több, mint két millió lélek. Ráadásul a magyar polgár „álom-demokráciái”, Nagy Britannia (és Eszak-Irország...), valamint az Amerikai Egyesült Államok szovjet megszállóink koncául vetettek minket. A háborúban a magyar katona az orosz fronton hullott- Magyarország „civil” lakosságát pedig az angol-amerikai légihaderő gyilkolta halomra. Ma is érzem azt a félelmet, azt a rettegést, amit gyermekkoromban, a légitámadások alatt éltem át a pincében. Ma is emlékszem egy-egy „sikeres” angol-amerikai szőnyegbombázás utáni „látképre”, noha a felnőttek nem nagyon engedtek a közelébe. Túl sokan vagyunk még - emlékezők. Faludy György akkor az angol hadseregben szolgált. Később „hazajött” felszabadulni, az angol egyenruhát levetve szocialista ifjúmunkássá vedlett, s a szocialista ifjúmunkások ugyancsak lelkesen tisztogatták hazánkat a horthyfasisztanyilasnáci maradványoktól! Ledöntötték - például - Klebelsberg Kunó és Prohászka Ottokár szobrait. A keresztények hiszik, hogy Isten nem ver bottal. Ha Faludyt Recskkel verte - akkor ez tévhit, mert Recsken Faludyt (is) bottal (is) verték az ávéhások, akik istennek érezhették magukat, hiszen élet-halál urai voltak. A szobában fémtáblán olvasható nyilatkozat mellé teljes terjedelmében lemásolom a Terror Háza Múzeum Átöltözés című ismertetőjét is: „A nyilaskeresztes párt az 1939- es parlamenti választásokon a második legerősebb párttá vált. Több, mint háromszázezer tagja volt, a magyar nemzeti szocialistákat majdnem egymilliós választói tömeg támogatta. Budapest munkások lakta kerületeiben minden harmadik szavazatot ők kaptak. Az 1919 után illegálisan szervezkedő kommunista párt a szovjet megszállást megelőző időszakban csak néhány száz főből állt. A második világháború éveiben sokszor csak tucatnyi aktivistára számíthattak. Amikor a Vörös Hadsereg nyomában megindult a Magyar Kommunista Párt szervezése, döntő fontosságúvá vált a párt taglétszámának növelése. Miután a Magyar Kommunista Párt tagjai a háború befejezésének első pillanatától kezükbe kaparintották a belügyi és a katonai politikai nyomozó szervezeteket, hozzájutottak a nyilasok tagnyilvántartásához is. Ezt követően tömegesen léptek be a kommunista pártba olyanok, akiken 'kisebb vagy nagyobb mértékben fogott az ellenforradalom és a fasizmus fertőző mételye' - ismerte el Rákosi Mátyás. A kommunista pártba felvett 'kisnyilasoknak' nyilatkozniuk kellett arról, hogy mikor és mennyi ideig voltak a Nyilaskeresztes Párt tagjai és arról, hogy tagságukat hibának minősítik és jóvá kívánják tenni. Ezek a nyilatkozatok minden kétséget kizáróan alkalmasak voltak arra,hogy kitöltőiket megfélemlítsék és zsarolhassák. Később a kommunista párt igyekezett kompromittálódott tagjaitól megszabadulni.” Gondolom: őket öltöztették át a mai pártok egyenruháiba. II. emelet 207. '50-es évek. (Hétköznapi kommunizmus.) Ebben a teremben a látogató két ismertetőt is talál: '50-es évek, illetve: Hétköznapi kommunizmus. A Múzeum megnyitásakor még együtt nyomtatták e kettőt '50-es évek címmel. Hogyan jutottunk Csonka-Magyarország felszabadulásától, 1945 tavaszától az ötvenes évekig? Az ismertetők így foglalják össze: „A magyar nép .... többsége ... demokráciában kívánt élni. Az 1945-ös parlamenti választásokon a résztvevők 57%-a a Független Kisgazdapártra szavazott ... a Magyar Kommunista Pártra csak ... 17% ... a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem járult hozzá, hogy kommunisták nélkül alakuljon kormány. Azt is megkövetelte, hogy a belügyminisztérium és ezen keresztül a kormány fennhatósága alatt álló egyetlen fegyveres erő, a politikai rendőrség kommunista irányítás alá kerüljön.” A teljes nevén Független Kisgazda, Földmunkás és polgári Párt köré tömörült erő „... a magyar nemzeti függetlenséget óvó, a demokratikus hagyományoknak... megfelelő polgári demokrácia megteremtését célozta... ... a Magyar Kommunista Párt által vezetett 'Baloldali Blokk' a nemzeti függetlenséget a Szovjetuniónak alárendelő, szovjet mintára berendezett jövőt sejtetett.” Megszakítom a Múzeum ismertetőjének szövegét, hogy a - hivatalosan még érvényes időszámításunk szerint - Krisztus születése utáni 1945. évben volt helyzetünkről szóljak és lássák: csonka hazánk romokban - Budapesten nincsen híd a Dunán, a megszállók verte pontonhídon járunk; az első „állandó”, az ideiglenesnek épült Kossuth-híd később készül: mit tud erről az „átlagos” mai magyar múzeumlátogató? S mit tud erről a magyarországi kukakola szigetifjúság? -, nemzeti vagyonunk közel fele megsemmisült (ami megmaradt, annak zöme a termőföldünk...), gyáraink, üzemeink mindegyike részben vagy egészben használhatatlan: lebombázott, kiégett, leszerelt, nyugatra hurcolt, helyben szétlopott; és új megszállónk, a kommunista Szovjetunió és dicsőséges Vörös Hadserege javában zabrál, viszi a maradékot: ipari berendezést, élő állatot, járművet, műkincset, élelmiszert ugyancsak, nem beszélve arról, amit a szovjet katona „egyénileg” rabol magának - és a Vörös Hadsereg már 1944 első felétől kezdve a Kárpát-medencében „jár”, azóta dúl itt az egyik kommunista elvi szempont szerinti szovjet-gyakorlat:- Elviszem, pont! El kell mondjam azt is, hogy tudják és ne feledjék: a nyugati nagyhatalmak bennünket mindenestül a Szovjetuniónak ajándékoznak a II. világháborúban, s csupán azért állnak szóba a Magyarország háborúból való kiugrásnak, a különbékének lehetőséget náluk, a demokráciáknál kereső magyarokkal - diplomatákkal, politikusokkal, katonákkal, személyes kapcsolataikat használó „magánemberekkel” -, hogy közöljék velük: Magyarország ügyében a szövetségesek közül egyes egyedül a Szovjetunió az illetékes elvtárs... Mi sem „természetesebb”, hogy a jaltai konferencián, 1945 februárjában, írásban és egybehangzóan azt nyilatkozzék, hogy a háború befejezése után minden népnek joga, hogy megválassza azt a társadalmi formát, amelyben élni akar. Gondolom, hogy a jaltai egyezség aláírása ugyanolyan ünnepélyesen történik, miképpen azt a Múzeum Kettős megszállás termében látjuk Molotov, Ribbentrop és a szovjet-német megnemtámadási egyezmény esetében. Egészen bizonyos, hogy a magas szerződő felek számára mindkét egyezségben csak az fontos, amit nem hoznak nyilvánosságra, s csak az fontosabb, amit bele sem írnak. Ennek eredményeképpen a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság, mely névlegesen a II. világháború győzteseinek közös testületé - s amely a békeszerződésig a legfőbb hatalom hazánkban! - nemcsak ténylegesen, hanem formálisan is szovjet irányítással működik - és csak a Szovjetunió érdekét képviseli. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyugati tagjai - akárcsak a felszabadult hazánkban működő nyugati követségek és különféle „jótékonysági”, „segély- és segélyelosztó”, „emberbaráti” meg „nyomorenyhítő” szervezetek „alkalmazottai” - mit sem törődnek Magyarországgal, a magyar nemzettel, a magyar néppel. Sir Winston Churchill csak 1946 márciusában fogja elmondani fultoni beszédét („... sötét idők köszöntenek reánk ismét ... a Balti tengertől az Adriáig vasfüggöny húzódik a földrészen keresztül ... a hatalmas kommunista birodalom becsvágya túlszárnyalja a cári Oroszország álmait ...”), de ők „főfoglalkozásban” már a hidegháborút vívják: adatokat gyűjtenek szövetségesük, a Szovjetunió ellen; a Nyugatnak hasznos, a Nyugatért áldozandó -„egyszer használatos” s „használat után eldobandó” - magyarokat szerveznek be kémszervezeteikbe - és így tovább; „mellékfoglalkozásban”- ahogyan az anyira, amennyire még magyar nyelvű televízióban láthattuk nemrég, egy „időszerű” játékfilmsorozatban - eltűnt zsidók föltételezett eltűntetői és eltűnt zsidó vagyonok után nyomoznak; „alvállalkozásban” pedig - avagy magánszorgalomból...- úgynevezett „magyar háborús bűnösöket” kutatnak föl és juttatnak a kommunista irányítás alatt álló elvetemült gyilkos bandák kezére. Aki magyar embert a Politikai Rendészet Osztály, majd Államvédelmi Osztály, végül Államvédelmi Hatóság elnevezésű gyilkos banda nem kínoz halálra az Andrássy út hatvanban vagy máshol, nem kínoz halálra a katonapolitikai nyomozók gyilkos bandája sem, s akit a Szovjetunió egyik gyilkos bandája sem kínoz halálra sem Magyarországon, sem a Szovjetunióban, sem a világ valamelyik Szovjetunió megszállta részén: az a magyar ember - többnyire - a magyarországi népbíróságok elé kerül. Többnyre, mondom, mert sokan - máig számolatlan sokan! - maradnak ítélet nélkül e gyilkos bandák karmai között és töltenek sok-sok esztendőt- máig számolatlan sok-sok esztendőt! - az Andrássy út hatvanban, Buda-Délen, Kistarcsán, Recsken, Tiszalökön, Sztálinvárosban, Komlón, Tatabányán, a Hortobágyon - ó, miért nincsen a Múzeumban szőnyegtérkép a magyarországi táborokról is! -; avagy az ítélet letöltése után szabadulás helyett újabb ítéletet kapnak, s szenvednek tovább a Gyűjtőben, Vácott, Márianosztrán s a többi fegyintézetben és táborban; de sokan- és máig számolatlan! - halnak meg ezeken a helyeken - elítélte vagy ítélet nélkül - az ezeken a helyeken „természetes” halállal: „baleset”, „öngyilkosság”, „szívelégtelenség”,- meg éhen, vérbe fúlva, szökés közben... Csendes Béla: Recskről, szelíden - 1987-88-ban (részlet) .... ti megértitek, kikkel közösen sanyarogtunk: loptunk moslékot (de nagy ünnep volt, ha sikerrel) az ávósok disznaitól, faltunk szalamandrát, ettünk főtt verebet, és ittunk néha tehénvért, rágtunk csermakkot, csollánt, kihalásztuk az őrség latrinájából a szalonnaszemet, mikoron a kondért abba boríttatták, mivelünk, hogy az ürgék nyála csorogjon. - így neveztettünk, agyonázott ürgék, majdani csontvázak, mert azokká válunk majd, ha a férgek is elfogynak; nem lesz szalamandra, sem csermakk, se tehénvér, és még árvacsalán sem; lesznek hajnali elkínzott menetek fel a bányaudvarba, két oldalról fene hajcsárok közt rugdaltaivá és állati ordítással okítva: hogy beruházások vagytok az ötéves tervre; senki sem tudja, hogy itt voltunk és kik; neveinket nem tartják számon, eleve fogyatékba helyeztek. (...) Honnan a hit, az erő, hogy szikláról le a mélybe mégse vesse magát az elsanyarult agyú pára, és ne rohanjon hányt szemmel neki géppuskákkal megrakott őrtornyoknak és a szögesdrótoknak? Nem fingunk ki, s nem provokálnak veszni, azért sem! Nem lesz lázadás, nem lőnek hullahegyekké, mert az lenne az állam, az ávó érdeke, célja. És csakazért is megmaradunk, mireánk szüksége lesz a jövőnek még... Boldogok, akik hisznek... A magyarországi népbíróságok kereken 60.000 (azaz hatvanezer) perben közel 500 (azaz ötszáz) halálos ítéletet hoznak. Magyarországon több „háborús bűnöst” végeznek ki, mint Németországban. A halálos ítélet sokszor másodfokon születik. A kegyelmi jogkört - többek között - egy bizonyos Tildy Zoltán gyakorolja. A népbíróság által - nagyritkán - fölmentett ártatlanok ellen hamarosan új eljárás indul. A nyilvános kivégzéseken pedig a bitón és a kivégzőfal előtt nem mindig gyilkosok teteme függ-hever; a nézőtéren azonban mindig ugyanaz látható - látható a korabeli híradófelvételeken, a Terror Háza Múzeum több képernyőjén is! -: a megnevezhetetlen gyilkos banda, tülekedve, vicsorogva, nyáladzva, s minden bizonnyal lucskos alsóneműben. (folytatjuk) f/uizai tudósít . Október 1-jén az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága letartóztatta Berkecz Máriát. A Millenáris Kht. volt vezetőjét különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsítják. Másnap szabadon engedték, mert kiderült, hogy a letartóztatás törvénytelen volt. Berkecz Máriát megalázták: kétszer is meztelenre vetkőztetve motozták meg, éjjel pedig nem hagyták aludni. Az eljárás alapja az a feljelentés, amit a Millenáris Kht. élére a baloldali hatalom által kinevezett Mizsei Zsuzsanna tett az MSZP holdudvarához tartozó Perfekt Audit Rt. pénzügyi ellenőrzése nyomán. *** Szeptember 24-én újra előzetes letartóztatásba helyezték az áprilisi választások után házi őrizetbe került Tasnádi Pétert. A vállalkozó legalább tizenöt alkalommal megszegte a házi őrizet szabályait. *** Szeptember 19-én Bayer Zsolt újságíró egy fórumon bejelentette, hogy október közepétől újra látható lesz a Magyar ATV-ből kitiltott Sajtóklub. Bayer nem árulta el, hogy melyik adón indul újra a műsor. *** Kovács László, az MSZP elnöke szerint pártjának a Magyar Szociáldemokrata Párt nevet kellene felvennie. A Történelmi Szociáldemokrata Párt tiltakozik ez ellen. *** A Pest Megyei Közgyűlés egyik határozatában népszavazást kezdeményezett arról, hogy Pest megye Budapestről leválva önálló régió legyen. A testület szerint ez minden szempontból előnyösebb lenne a megyének. A közgyűlés szocialista frakciójának kezdeményezésére azonban a Pest Megyei Bíróság megsemmisítette a határozatot. 9f.9f.9f. A fővárosi önkormányzatot egymillió, Demszky Gábor főpolgármestert százezer, a Hídépítő Rt.-t kétmillió forintra büntette a közbeszerzési döntőbizottság, mert a részvénytársaság érvénytelen ajánlatot tett az Erzsébet híd korrózióvédelmi felújításának kivitelezésére. A fővárosi önkormányzat nem kérte a szükséges iratokat, Demszky Gábor pedig főpolgármesterként felelős a jogsértésért. *** Szeptember 24-én Áder János, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője arról szólt az Országgyűlésben, hogy áprilisban egy magyar állampolgár közjegyzőnél letétbe helyezett egy iratot, amely azt tartalmazta, hogy néhány hónap múlva mely cégek nyerik el közbeszerzési eljárás keretében a fővárosban folyó felújítási munkákat. A főváros le is folytatta a közbeszerzési eljárást, és kiderült, hogy az állampolgár mind az öt nyertes pályázót eltalálta. Ez Áder szerint megkérdőjelezi a közbeszerzési eljárás tisztaságát. Ágoston Balázs
