Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
[HcnDLidiaTOfflms ®t? i GÖD® í a GOSDOaiTÖDS (üD®©©0Cs]@[I]G XX. évfolyam, 9. szám 2002. szeptember A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 A professzor Bátor szív és szikrázó értelem, A nagyvilágot átfogó tudás. Látni s láttatni. Lázas éjeken Ostromolni a titkot. Krónikás Gonddal követni: beteg, korbatag, Haldoklik, mállik az élő anyag. Jól tudtad: mindez mi magunk vagyunk. Ámítsanak bár önző ostobák, Nem élhetünk, ha pusztul a Világ, Okosan élni csak EGY-ként tudunk. Szavad szakadt csak - nem a szellemed. Nekünk parancs a gondolat varázsa, Ahogy ránk hagytad: minden mindennek mása. Kicsi a nagynak. Tán mi is - Neked. Farkas Elemér Elment Balogh János Ahogy élt, ugyanolyan csendben, feltűnés nélkül vett örök búcsút a „megsebzett bolygótól”, amelynek gyógyításában szinte az utolsó pillanatokig oroszlánrészt vállalt. Balogh János ökológusprofesszor életének nyolcvankilencedik évében megtért teremtőjéhez. Felsorolni is hosszadalmas a címeket, elismeréseket, amelyekkel küzdelmes életútja során jutalmazták munkásságát: Kossuth-, Széchenyi-díj, Magyar Örökség-díj, Corvin-lánc, ám a nemzetközi hímév, a tudósvilág megkülönböztetett figyelme sem jelentett számára akkora elismerést, mint amelyet a Nemzeti Egységmozgalomban való feladatvállalásakor kapott. Egy egész nemzet szeretetét, amely végigkísérte előadás-sorozataikor, törékeny alakja ha feltűnt a szónoki emelvényen, a légyzümmögést is hallani lehetett a csendben, ahogy várták, figelték szavát, ahogy a felszólalások után hosszú sorban állva várták, hogy megszoríthassák a kezét, hogy legalább néhány szót válthassanak vele. Ha nem Magyarországon és nem Balogh Jánosnak születik, bizonyára Nobel-díjasként a világ vezető lapjaiban olvashatnánk róla. Ám Balogh professzor a világ bármely táján járva, akár az Amazonas mentén, vagy a délamerikai őserdőkben kutatva, japán földön vagy a bantu négerek között, soha nem tagadta meg magyarságát. Mit megtagadta, egyenesen büszke volt rá, hogy a Kárpát-medencében megmaradt kicsiny kis ország küldötteként vehet részt az óceánmélyi mikroorganizmusok kutatásában, vagy a trópusi esőerdők felmérhetetlen kárt okozó pusztításának feltárásában. (...) Csendben érte a halál, s amilyen csendben dolgozott és élt, olyan csend vette körül őt, amikor megfáradt lelke visszatért a teremtőjéhez. Mintha nem is a múlt század és a jelen évezredünk legnagyobb egyénisége távozott volna. Néhány sor ugyan itt-ott megjelent, egy-egy elejtett mondat. Ennyi. (...) Ha őszinte szívvel hiszünk halhatatlanságában, akkor fogadjuk meg szavait, s legyen akár útmutatónk is az egyik utolsó televíziós filmsorozatának címe: Beszéljünk a jövőnkről. Mert amíg a jövőnkről beszélünk, s amíg az ő gondolatait idézzük vissza, addig van remény a jövőre, a Balogh János-i gondolatok továbbélésére is. (Részletek Rozgics Máriának a Magyar Demokratában közölt cikkéből.) IFJ. FEKETE GYULA A kormány első 100 napja A parlamenti demokráciát követő országokban az újonnan alakuló kormányok tevékenységét az első száz napban nemigen szokta bírálni az ellenzék. Ebben az időszakban általában még csak tájékozódnak a kormánytagok a minisztériumokban, és emiatt érdemi döntésekre csak ritkán kerülhet sor. Magyarországon a helyzet annyiban felemás a választásokat tavasszal megnyerő szocialista-szabaddemokrata kormány felállása óta, hogy az ellenzék valóban csendben volt, betartotta ezt az íratlan szabályt, nem kritizálta éles hangon a kormányt, viszont a kormány nagyon sok dologban döntött. Tájékozódásra sem sok időt pocsékolt, már az első hetekben útilaput kötött sok száz állami és vállalati vezető, igazgatósági tag, minisztériumi beosztott, közintézményi vezető és közalapítványi kuratóriumi tag talpára. Igaz, ezekkel a döntésekkel ellentétbe került a választások során hangoztatott ígéreteivel, miszerint nem lesznek személycserék, és egy tárcánál legfeljebb a miniszter és az államtitkár cserélődik. Nos, akik nem rájuk szavaztak, azok nem lepődtek meg ezen a pálforduláson, hiszen a kommunisták soha nem tartották be az ígéreteiket, akik pedig rájuk szavaztak, azoknak többnyire amúgy is hiányosak az etikai elvárásaik. Elindultak a tisztogatások az elektronikus médiában is. Elsőnek a kereskedelmi televíziók küldték el azokat a munkatársaikat, akiket korábban olyan célzattal tettek kirakatba, hogy nemcsak szocialista kötődésű munkatársakat foglalkoztatnak, hanem egy-két polgári kötődésűt is. Az állami televízióban is elkezdték a személycseréket. A műsorszerkesztés területéről elküldték a bolsevik kor hazugságait már nem ismerő, diplomás, több nyelven beszélő fiatal munkatársakat - és helyettük maradtak a Kádár-kori, iskolázatlan, idegen nyelveket nem ismerő - de hazudni régtől fogvájói tudó - régi elvtársak. A tisztogató buzgóság jegyében már - a Rákosi-kori cenzorok magyar múltat és - keresztény hagyományokat gyűlölő dühe buggyant ki a szocialisták egyik médiavezéréből, aki - több műsor betiltásának követelése mellett - eljutott odáig, hogy tiltsák be a déli harangszó közvetítését is. Rákosi alatt ugyanis tilos volt a rádióban a déli harangszó, és csak később engedélyezte újra a hatvanas évek végén Kádár. Az állami televízióban történt hatalomátvételben döntő szerepet játszott a Fidesz alapjaiban hibás média- és kultúrpolitikája, amely mindig is óvakodott attól, hogy becsületes, rendszerváltó célú embereket küldjön ilyen kulcsfontosságú posztokra. Ehelyett olyanokba helyezte a bizalmát, akik korábban is jó viszonyt tartottak fenn az önkényuralmi időszak híreket manipuláló és a szabad véleménynyilvánítást elfojtó sajtódiktátoraival. Miért javasolt TV elnöknek a Fidesz olyan embert, aki köztudottan jó viszonyban állt a Kádár-kori nómenklatúrával, és utódjául is egy ilyen kötődésű személyt jelölt ki? Most, az önkormányzati választások előtt pedig azzal hálálja meg TV elnöki kinevezését a polgári kormánynak, hogy a polgári pártok ellen lép fel! (Folytatás a 6. oldalon.) Nyomdánk jóvoltából apró kis ajándékkal kedveskedhetünk mai számunktól kezdve olvasóinknak: színes fotókkal tehetjük a szó szoros értelmében is színesebbé lapunkat. Képünkön jelenet látható a Honfoglalás c. filmből. A film rendezőjével, Koltay Gáborral készült interjúnkat a hetedik oldalon olvashatják. Ügynökvilág Magyarországon BOGNÁR JÓZSEF Kezdetben volt az ártatlanság, mivel akkor még nem is sejtettük, mi minden vár ránk. Az 1990-es évek elején az egész ügynökkérdést leginkább Csurka István feszegette, miután az akkori Antall-kormány (saját kormánya!) több tagját is áttételesen megvádolta. Azt követően Antall József bejelentette, hogy majd ő megmondja, ki az ügynök. Ebből viszont Csurka rögtön értett, és azonnal megírta átvilágítás” című dolgozatát, melyben bevallotta, hogy 1957 tavaszán „aláírt”. Bár - mint írta - senkit sem jelentett fel. Ami persze kicsit hihetetlenül hangzik, de ki tudja? Majd hozott a parlament egy úgynevezett ügynöktörvényt, mely a képviselőket világította át. Jellemző e törvényre, hogy szinte senki se bukott le általa. Még Csurka is tisztának bizonyult a szintén megvádolt Torgyán Józseffel együtt. Egy-két jellegtelen politikus (Bilecz Endre, Bereczki Vilmos meg egy MSZP,.hívőtagozatos”, bizonyos Magdolna) lett csak kénytelen más megélhetés után nézni. Közben azért teltek-múltak az évek. És szép lassan kiderült, hogy egész közéletünket beszövi a besúgók, szigorúan titkos ügynökök stb. hálója. Irodalmi életünk se maradt mentes. Bár „rutinból” rendre mindenki Csurkára mutogatott, aztán kiderült, hogy bizony egy Tar Sándor, amúgy jó nevű író is írogatott jelentéseket írótársairól a Kádár-rendszerben. Majd Tar leleplezője, Kenedi János is besározódott „némileg”. Közben a „nagy” Konrád György is lebukott. Miután kiderült, hogy saját rokonát árulta be még az 1970-es évek végén. A volt köztársasági elnökről, Göncz Árpádról viszont még ma sem lehet tudni, kicsoda. Rá ugyanis nem vonatkozik semmilyen törvény. De ezt a kérdést a politika részéről olyan egyöntetű hallgatás kíséri, hogy abból csak valami nagyon mocskos ügyre gyanakodhat az ember. Demszky sem maradt ki a sorból. Róla Csurkáék derítették ki, hogy a hetvenes évek elején önként jelentkezett besúgónak. Az egyik ma is leghirhedtebb liberálkommunista újságíró (Aczél Endre) ügynök nevét is tudjuk: Acsádi. Sok ügynökről csak azért nem derült ki ügynöki mivolta, mivel idejében elhagyta azokat az állásokat, melyeket a törvény szerint átvilágítanak. Az idei év viszont minden várakozást felülmúlt. Az első bombát egy író robbantotta fel. Két évtizede legfuttatottabb írónk, Esterházy Péter egy egész regényt szentelt apja spicliségének dokumentálásásra. Még nagy üzletet is csinált belőle. A liberálkommunista sajtó persze azonnal áldozatot csinált belőle és „elkezdtük sajnálni”. Csak azt nem feszegette senki, hogy neki milyen előnye származott atyja ügyködéséből. Az igazi csemegével a Magyar Nemzet szolgált. Címlapon hozta az új miniszterelnök, Medgyessy Péter szt. tiszti múltját bizonyító dokumentumokat. Normálisabb országokban ilyenkor a miniszterelnök azonnal lemond. De kis hazánk még igen messze van a normálistól, lévén hogy szinte minden valamirevaló pozíciót továbbra is volt(?) kommunisták töltenek be. Azért lemondás helyett beindult a bosszú, az ellentámadás. Néhány nap múlva ki is derült, hogy a Fideszes Pokomi Zoltánnak is éveken át ügynök volt az apja. Mire a fiú lemondott politikai funkcióiról. Ez igen etikus lépés volt a maga naivitása mellett. Pokomi példát akart mutatni. A kommunistáknak? Jellemző, hogy mikor néhány nappal később az SZDSZ-es Eörsi Mátyás is bevallotta apja spicli múltját, neki már eszébe se jutott a lemondás. Ügynökügyben tehát elindult a lavina. Ezért a parlament két bizottságot állított fel. Egyik az MDF-es Balogh László vezetésével Medgyessy múltját firtatta, a másik az SZDSZ-es Mécs Imrével az élen az elmúlt tizenkét év kormánytagjainak múltját. Mint várható volt - és ebbe a kormány gáncsoskodása is belejátszott a Balogh-bizottság semmire se jutott. És sajnos Balogh képviselő úr is elkövette azt a hibát, hogy két olyan szakértőt (Kiszely Gábor, Gorka Sebestyén) választott, akik állítólag biztonsági kockázatot jelentenek a magyar államra nézve. Gorkának ugyanis egyértelmű brit elhárítós kapcsolata van, Kiszely múltja pedig igen zavaros. Utóbbinak még magyar állampolgársága sincs. A Mécs-bizottság hozzákezdett a maszatoláshoz. Elkezdett ugyanis kiszivárogtatni a sajtóban. Ezek szerint az eddigi tizenkét év kormányainak tagjai közül tizenegy érintett. Ezek a következők: Bogár László, az Orbánkormány államtitkára; Boross Imre, az Orbán-kormány minisztere; Fazakas Szabolcs, a Horn-kormány minisztere; Járai Zsigmond, az Orbán-kormány minisztere; Kádár Béla, az Antall-kormány minisztere; (folytatás a 3. oldalon).
