Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
2002. március Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 3. oldal IFJ. FEKETE GYULA Hazaárulók Az elmúlt hónap politikai vitái a hazaárulás témakörében és a hazaámlók kilétének a meghatározása jegyében csúcsosodtak. A hazaárulás fogalmát egy iskolázatlan ember is meghatározhatja egyetlen rövid mondatban: a magyar nemzet és Magyarország sérelmére, egyben más országok és hatalmak érdekében elkövetett cselekedet. Az elmúlt évszázadban két birodalomnak, a német Harmadik Birodalomnak és a Szovjetuniónak volt akkora hatalma Magyarország felett, hogy a hazaárulók széles rétegére támaszkodva gyarmatként bánjon országunkkal. Mindkét világhatalom a saját ideológiáját erőltette rá befolyási övezetére, a németek a fajgyűlölő, az oroszok az osztálygyűlölő nézeteket. A magyar nép lelkületétől mindkét embergyűlölő felfogás távol állt, az országot megszálló idegen páncélosok jelenléte nélkül egyik nézet képviselői sem kerülhettek volna a kormányrúd közelébe. A nácik a kommunista, a kommunisták pedig a náci veszélyre hivatkozva gyakorolták a diktatúrájukat. A sors forgandósága folytán az előbbiek csak néhány évig, az utóbbiak még fél évszázadig. Miközben - utóbbiaknál - állandóan kéznél volt tetteik indoklására a „náci” vagy „szélsőjobb” fenyegettetés. A szovjet hatalom itteni, népüket eláruló bizalmasai azóta is gondolkodás nélkül lenácizzák, lefasisztázzák politikai ellenfelüket, a polgári demokrácia elkötelezettjeit. Ma ugyan már nincs szovjet hatalom, de a választások előtti listák összetétele arra utal, hogy a szocialisták vezető ereje mindmáig az a hetvenes-nyolcvanas években felemelkedett, Kádár János által kiválasztott csapat, amelyik vitathatatlanul a hazaárulás sok-sok apró és nagyobbacskajelével igazolhatta a kliens politikai szerepre való alkalmasságát. Lapozzuk csak fel a mai szocialista listavezetőknek a magyar hagyományokat és a nyugati demokráciát becsmérlő nyilatkozatait! Nem lóg ki a sorból a szabaddemokrata listavezető sem, aki belügyminiszterként 1997-ben hivatalos igazolást adott arról, hogy Rákosi börtöneiben nem verték és nem kínozták a rabokat. Emiatt az igazolás miatt pereket és súlyos összegeket veszítettek egy börtönben agyonvert áldozat hozzátartozói. Hatalmas, 150 ezer főre becsült megemlékező tömeg előtt nyílt meg február 24-én, a Kommunizmus Áldozatainak emléknapja előtti estén a fasiszta és kommunista diktatúra rémségeit bemutató múzeum, a Terror Háza. Tavaly döntött arról az Országgyűlés, hogy minden évben megemlékezik arról az 1947. évi februári napról, amikor a szovjet hadsereg elhurcolta a Nemzetgyűlés elnökét, az ország akkori második közméltóságát. Kovács Béla házelnök letartóztatása és nyolc évig tartó oroszországi rabsága mindmáig érzékelteti azt a megvetést, amellyel a kommunisták viszonyultak a parlamenti demokráciához. És miközben az ország a kegyeletadásra készült, mit tettek az akkori hazaáruló elvtársak utódpártjai? Mindenekelőtt ellentüntetést szerveztek, vidám, könnyed hangulatú léggömb-eregetésre invitálták a fővárosiakat „a múlton való rágódás” helyett. Ez a szabaddemokrata kezdeményezés egyébként: alig néhány száz érdeklődőt vonzott a kilátásba helyezett ingyen lufi. A Terror Házának megnyitóját a sajtóban már előre szélsőjobboldali hecckampánynak tüntették fel, és utólag is úgy minősítették a múzeum avatásán résztvevőket, mint akik „a Hűség Házában használt nyilas szólamokkal, gondolatokkal, ordas eszmékkel vannak felvértezve”. Az Andrássy út 60. alatti múzeum ugyanis 1945 előtt „Hűség Háza” néven nyilas pártszékház volt, az ezutáni évtizedekben viszont a kommunista verőlegények munkahelyévé vált, miközben több százan raboskodtak a pincékben. Az épület ideális hely egy olyan múzeum számára, amely nyilvánvalóvá teszi a látogatók számára e két embergyűlölő világnézet azonosságát és egyformaságát, gyakran olyan megkínzottak sorsán keresztül, akiket bal végzetük 1945 előtt is és 1945 után is ugyanezekbe a pincékbe sodort. Február ötödikén viharos ülésen tárgyalt az Országgyűlés a környező országokban élő magyaroknak bizonyos kedvezményeket nyújtó státustörvény hányattatásairól. Szó esett arról is, hogy a magyargyűlölő szlovák soviniszta pártvezetők álláspontjuk indoklására egész bekezdéseket vettek át szó szerint magyarországi szocialista és szabaddemokrata „kollegáiktól”. Örömmel vették át ezeket a hazugságokat itteni júdásainktól, hiszen ily módon is igazolhatták, hogy maguk a magyarok minősítik „nagyhatalmi ábrándnak”, az „utódállamok elleni agressziónak” ezt a magyar kisebbséget védő törvényt. A következtetés magától adódott, és két kormánypárti honatya hangosan ki is mondta ítéletét: „Hazaárulók!” Fájó az igazság, és különösen akkor égető, ha erre a nagy nyilvánosság előtt mutatnak rá. „Eldurvult a választási kampány, hazaárulózik a miniszterelnök!” - panaszkodtak a nevükön nevezettek, és sértődötten elhagyták az üléstermet. Mellesleg, ebben a bekiabálás ügyében is hosszú hetekig hazudoztak: sem a szocialista jegyző által is hitelesítettjegyzőkönyv, sem a hangfelvételek nem támasztották alá vádjaikat. A magyarországi baloldal támogatásától megittasodott szlovák nacionalisták egymást túllicitálva nyújtják be javaslataikat, miszerint államosítani kell a magyarországi adományokat elfogadó oktatási és kulturális alapítványokat, 90 %-os adóval kell sújtani az anyagi kedvezményt kapott szlovák állampolgárokat, el kell távolítani a szlovák parlamentből a magyar igazolvánnyal rendelkező képviselőket. Ha bárki is figyelmezteti őket arra, hogy szerte a világon, így Magyarországon is számos szlovák nemzetiségű lakos már 1997 óta rendelkezik a lényegesen több kedvezményt nyújtó szlovák igazolvánnyal, csak hazaárulóink véleményét tudják elszajkózni, miszerint ez a két ügy nem függhet össze egymással. Február utolsó hetében ismét látványosan összeölelkeztek a cseh és szlovák soviniszták a magyarországi szocialistákkal és szabaddemokratákkal. A miniszterelnök ugyanis egy osztrák uniós képviselő Benes-dekrétumokra vonatkozó kérdésére azt találta válaszolni, hogy ezek a kollektív bűnösséget kinyilatkoztató dekrétumok összeegyeztethetelenek az Európai Unió jogrendjével. Ezeknek a rendeleteknek a jegyében 1945 és 1949 között három és fél millió szudétanémetet üldöztek el otthonukból, további négyszázezret legyilkoltak Csehországban, másfélszázezer magyart forgattak ki vagyonukból és zsuppolták át őket Magyarországra, vagy vitték őket csehországi kényszermunkára. Arra a hazug vádra hivatkozva, hogy minden német és magyar Hitler csatlósa volt. Az akkori nagyhatalmak cinkos módon tudomásul vették az atrocitásokat és a nyűt történelemhamisítást is, hiszen Tiso Szlovákiája nyíltan nácibarát volt. A háborút túlélt zsidó vallásúak adatai szerint a túlélők 80%-a azért maradt életben, mert Magyarországra menekült. Nos, ez a kitelepítés a gyakorlatban úgy festett, hogy az elüldözött, fasisztának minősített magyarok házaiba betelepültek a tényleges fasiszták. Ezt a gyalázatot, ezt a bűntettet nevezték hazaáruló politikusaink évtizedeken ke-Ma már, amikor megnyitották az Andrássy út 60- ban a Terror Házát, érdemes újra elgondolkodnunk azon, hogy ami egy volt 1945 és 1988 között, az már régóta újra összeforrt, ami együvé tartozott, az újból összenőtt, az egypetéjű, kétfejű ikrek az MSZP és az SZDSZ megint egyesültek szoros, testvéri, internacionalista ölelésben. Mindig is .egymáshoz tartoztak. Közös a múltjuk, a „proletár” internacionalizmus, és közös a jelenük, a világrablók ideológiája, a globalizmus. Közös a magyar értékek, a nemzeti múlt iránti gyűlöletük, közös a hajbókolásuk egykor Moszkva, ma pedig Amerika és Izrael előtt. A zűrzavar, a deviancia, a másság iránti rajongás élteti őket, ezért kapnak kapitális összegeket különféle multinacionális cégektől. A „demokratikus értékek iránti elkötelezettségük” valójában nem más, mint a valódi demokrácia kigúnyolása, karikatúrává torzítása, amit ők ténylegesen megvalósítanak, az maga a terror, 88 előtt politikai, ma pedig gazdasági eszközökkel. Céltudatos tervek megvalósítói és haszonélvezői. A megbízóik és a pusztító tervek végrehajtói a rombolásból, az ember állattá alacsonyításából élnek. Buzik, dorogosk, punkok, politikai és köztörvényes bűnözők egész hada áll rendelkezésükre. De ők maguk, a valódi irányítók bezzeg nem deviánsok. Háborús uszítok, magukat felsőbbrendűnek kikiáltók, fajokat, népcsoportokat erőszakosan összekeverők, de ők maguk más népekkel véletlenül sem keverednek. Nézzünk mos vissza újból kicsiny országunk térképére. Hogy most éppen mit is csinálnak ők. A militáns törpepárt, az SZDSZ egyik szónoka, egy Székhelyi József nevű színész fröcsög az emelvényről (február 11.): „Nem akarunk nácikat látni az utcán, a közhivatalokban és a kormányban!” - harsogja. Székhelyi szerint tehát már nemcsak az utcán nyüzsögnek a nácik, hanem betolakodtak a közhivatalokba, sőt már a kormányt is ők irányítják, erőszakosan, izomból, mert a nácik már csak ilyenek, különösen, ha maga a miniszterelnök fedezi őket. Ha van aljas, ember- és nemzetellenes demagógia, akkor Székhelyi színész úré minden bizonnyal az. De hát a pártja, az SZDSZ támogatta fel őt a szónoki emelvényre. Talán a parlamentbe is betámogatná, ha a párt legalább a kopogtatócédulákat össze tudná gyűjteni. Ám, ami nem megy, azt kár erőltetni. Nem Toldi Milósok ők, s nem is parittyás Dávidok, legföljebb akkor táltosodnak meg - ha ugyan nem szentségtörés velük kapcsolatban a táltos szót emlegetni -, ha a magyarságot kell gyalázni. De ha már nácikat emlegetett Székhelyi úr, akkor talán inkább a háborús bűnös, gyújtogató izraeli miniszterelnök, Ariel Sáron inkább eszébe juthatott volna. Sajnálatos, hogy nem jutott. Hiszen a palesztin csecsemő, gyerek, nő és férfi csak kiiktatandó célpont Sáron számára. Nyilván van ebben logika, hiszen a palesztin csecsemő is leendő, potenciális terrorista. Feltehetően erre az álláspontra jutott a baloldali cseh kormányfő, Milos Zeman is, aki Arafatot és a palesztinokat is terroristáknak tartja. Milyen széles már az egyetértés Zeman és Sáron, a cseh és az izraeli álláspont között, hiszen nem tudunk róla, hogy a cseh miniszterelnök pozícióját megrendítette volna aljas, Európa szerte nagy felháborodást keltett nyilatkozata. De hát ne csodálkozzunk ezen: megintcsak összenőtt, ami mindig is összetartozott. Szent-Iványi István SZDSZ-es külügyér, a parlament külügyi bizottságának vezetője február 27-én éles kirohanást intézett a Fidesz és Martonyi János külügyminiszter ellen. Tűzzel játszó, provokatív a fiatal demokraták magatartása resztül „lakosságcserének”, és ennek a máig hatályban lévő dekrétumnak az uniós joggal való összeférhetetlenségét megállapító megjegyzést minősítették szocialista és szabaddemokrata vezetők „otromba nacionalista stílusnak”, „a partnerországok érzékenyéségét sértő diplomáciai ámokfutásnak”. Az Országgyűlés külügyi bizottságának szabaddemokrata elnöke rendkívüli ülésre hívta össze a bizottságot annak érdekében, hogy bocsánatért esedező, mentegetődző küldöttség keresse fel a „megsértett” országokat. Hazaáruló javaslatait a bizottság többsége elutasította. Milos Zeman cseh kormányfő a Benes-dekrétumokat védelmező hevületében Hitler ötödik hadoszlopának nevezte a szudétanémeteket, és bűnükhöz mérten csekélynek és méltányosnak ítélte a kitelepítésüket. Schröder német kancellár a nyíltan soviniszta kijelentést követően lemondta csehországi útját. A szociáldemokrata kancellár tehát lemondhatta csehországi útját, honi baloldali elvbarátai viszont nyugodtan minősíthették szélsőséges jobboldalinak, azokat akik ellenezték a maghunyászkodó, engesztelő deputációk elküldését Prágába és Pozsonyba. A német kancellár lépése azonban nálunk is elbizonytalanított néhány szocialistát. Volt aki azt mondta, hogy csak a dekrétumokat illető kritika időzítése volt helytelen. Érdekes, hogy az elmúlt 57 évben az elvtársak soha nem találtak erre a kérdésre Szent-Iványi úr szerint. Mindjárt csatlakozott ehhez a véleményhez Szabó Vilmos, az MSZP külügyi bizottságának egyik alelnöke is, szerinte .jószolgálati parlamenti küldöttséget” kellene útnak indítani Csehországba, Szlovákiába és Lengyelországba, hogy a „malőrt” helyre hozzák. Ezeket a viszkető nyelvű MSZP-és és SZDSZ- es urakat az sem zavarja .jószolgálati” akciózásuk közben, hogy Schröder német kancellár - pártja a Német Szociáldemokrata Párt! - most már hivatalosan is lemondta a Zemannal tervezett találkozóját a cseh miniszterelnök nehezen minősíthető kijelentése miatt. („A szudétanémetek csak azt kapták, amit megérdemeltek!”) Egyáltalán nem meglepő, hogy Csehországban minél szélsőségesebben magyar- és németellenes egy kormány, annál hevesebben támogatja azt az SZDSZ és az MSZP. Szerencsére nagyon úgy fest a dolog, hogy a bajor miniszterelnök, Stoiber ősszel várható választási győzelme után egy markáns német-osztrák-magyar „koalíció” fogja a cseheket és a szlovákokat jobb belátásra bírni a kollektív bűnhődés aljas elvét fenntartani akaró gyűlölködőkkel szemben. Számunkra, magyarok - és választási reményeink szerint újra a margóra kerülő szocialisták - számára Európa, Nyugat-Európa szerepe újból felértékelődik az USA ostoba, agresszív, háborúkat kezdeményező, s lassanként már az amerikai zsidó lobbi bábjává váló magatartása miatt. George W. Bush elnök, Dick Cheney alelnök, Donald Rumsfeld védelmi miniszter, Rice nemzetvédelmi főtanácsadónő egyránt a kritika nélküli zsidólobbi támogatóihoz és a háború kiteijesztését szorgalmazó héjákhoz tartozik, mellettük eltörpül a józanabb Colin Powell külügyminiszter. Számítsuk ehhez még hozzá az amerikai nagykövet asszony, Nancy Goodman Brinken elképesztő, gyalázatos vélekedését a magyarországi „erős” antiszemitizmusról, s tegyük még hozzá az európai ügyekért felelős amerikai külügyminiszter-megbízott, Larry Schwartz megjegyzését, miszerint Brinken asszony véleménye teljes összhangban áll a hivatalos amerikai állásponttal. Joggal kérdezhetjük ezután, hogy még mit várhatunk ettől a teljesen cionista befolyás alá került, a világ népeire nézve egyre veszélyesebb, agresszívebb Amerikától? Nyilvánvaló, hogy az Amerikával szembeni egyensúlyt csak az európaiságot még őrző országokban, s elsősorban a szociáldemokrácia bilincseitől rövidesen megszabaduló Németországgal lehet nekünk magyaroknak kialakítani, megtartani. Egyre nyilvánvalóbbá válik az is, hogy a mai Amerika, Izrael és főleg az USA-beli zsidó lobbi céljait valósítja meg. Amerikát egyre súlyosabb recesszió terheli. Az USA úgy akar kilábalni ebből a válságból, hogy egyre lázasabban fegyverkezik, s mindenhol, ahol csak lehet, háborúkat robbant ki. Fegyverkezés, háború, új kőolajforrások megszerzése: ebben lehet összefoglalni az új amerikai „stratégia” lényegét. Hogy ez a mai USA mennyire az amerikai zsidó lobbi bábja, arra az egyik legérdekesebb példa az Iránhoz való viszonyulása. A „terrorizmus elleni koalíció” kialakításakor s még jó ideig, Irán már majdnem pozitív példaként szerepelt az USA szótárában. De egyetlen, a palesztinoknak kézifegyvereket szállító, vélhetően iráni halászhajó esete elegendő volt ahhoz, hogy azonnal bekerüljön a „gonosz tengelyébe”. S mindez azért, mert a palesztinok iráni segítséggel izraeli páncélos monstrumok, helikopterek, hadihajók ellen próbáltak volna kézifegyverekkel védekezni. Ezt a mai Amerikát sajnos olyan vezetés irányítja, amelynek helyes időzítést. Mások úgy nyilatkoztak, hogy halott, a gyakorlatban nem létező törvények sorsáról felesleges dolog vitatkozni. Sajnos, ebben sincs igazuk, mert a szlovákiai kárpótlás mai folyamatában nagyon sok magyar a benesi dekrétumokra hivatkozva nem kapja vissza elvett javait, míg a szlovákok visszakaphatják államosított vagyonukat. Az elmúlt hónapok történéseit elemző értelmiségi vitakörökben gyakran felvetődik az a kérdés, hogy nálunk miért erőteljesebb a volt állampárt hazaáruló hajlandósága, mint a lengyeleknél, cseheknél, románoknál vagy szlovákoknál? Ezekben az országokban is kiszolgálták a szovjet érdekeket, de mindig jobban figyelembe vették a lakosság érdekeit, mint nálunk. Valószínűleg az 1956-tól való félelem váltotta ki a hazai kontraszelekciót. A Kádár-rendszer mind az oktatás, mind a munkahelyi előmenetel területén sok-sok szűrőn át választotta ki a neki megfelelő garnitúrát. Aki a legkisebb jelét adta annak, hogy antidemokratikusnak és magyarellenesnek tartja a politikai berendezkedést, az megbélyegzett emberré vált, míg a gerinctelenek, hazaáruló lelkületűek előtt nyitva állt a boldogulás útja. Ma már, meglettebb korukban nem tudnak változtatni a magyar identitás, a nemzeti jelképek, az anyanyelv, a magyar gyermekes családok iránti ellenszenvükön. Míg a többi ország posztkommunista pártjai változatlanul a hatalom megszállottjai, és a hatalom megszerzése érdekében képesek némi nemzeti érdekképviseletet is felvállalni, a mi utódpártjaink erre már képtelenek. Hazaáraló habitusuk miatt jobban gyűlölik országunkat és népünket, mint amennyire vissza szeretnék szerezni politikai hatalmukat. Talán ez a rugalmatlanságuk lesz a mi szerencsénk az áprilisi választások idején. a zsidó lobbi iránti szervilitásánál csak az eszelőssége erősebb, s amely felelőtlenül játszik népekkel, nemzetekkel. Hol Irak, Irán és Észak-Korea tartozik a „gonosz tengelyébe”, hol pedig - Bush tokiói, dél-koreai, kínai látogatása után - Szomália és a Fülöp-Szigetek. Vajon hány tengelye van a gonosznak, kérdezhetjük joggal. Ráadásul Amerika legújabban újra Irak felé fordul megkülönböztetett „figyelemmel”. Kommentátorok szerint az Irak elleni újabb háború megindítása már csak egy-két hónap kérdése. Állítások szerint már Tony Blair is felzárkózott a „tervhez”. Vajon mit fognak szólni ehhez Tony Blair választói? Dich Cheney alelnök esete legalább tiszta képlet. O a sajátos gazdasági ügyletei miatt a közelgő felelősségrevonást akarja gyors háborús győzelemmel elkerülni. De azért mégis megkérdezzük: korruptak, eszelősök, idegen ország ügynökei akarnak egy, egyetlen szuperhatalmat irányítani? Mindenesetre nagyon biztató az alábbi adat. Lovas István idézi a Herald International Tribune-t, amely szerint egyáltalán nem csökken a Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közötti feszültség, miközben Európa jobbra tolódik. További jobbratolódás várható Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Svédországban és Portugáliában is. Örvendetes, hogy az MSZP és az SZDSZ lába alól kicsúszott a talaj. Jól tudjuk, hogy ez a két párt nem egyszerűen ellenzéki párt, hanem a hazánkat gyűlölő ellenség maga. Ifjú szocialisták járták a templomainkat, feljegyzéseket, magnófelvételeket készítettek a szentmisék alatt. El tudjuk képzelni, mi várható tőlük, ha netán győznek a választásokon. Órási találat, az ellenségeinkre nézve hatalmas csapást jelentő találat volt, amikor a Terror Házának február 24-i megnyitását a MIEP összekapcsolta a Köztársaság téri hatalmas tüntetéssel. 40 ezer ember, MIÉP-es vonult fel a Köztársaság téren, az egyházakat ért folyamatos atrocitások és a XIII. kerületi MIEP-es képviselőjelölt, Oláh János megverése ellen tiltakozva. Utána a tömeg átvonult a Terror Házához, ahol az Oktogontól a Kodály Köröndig tömött sorokban állva 150 ezer ember hallgatta Orbán Viktor miniszterelnök kitűnő beszédét. Ez nagy pofon volt a magyarságot gyűlölő hazaárulóknak. S miután a német szociáldemokrata kancellár lemondta a prágai látogatását, kemény tiltakozások jelentek meg a Benes-dekrétum miatt az osztrák kormányban és lapokban, Habsburg Ottó is felemelte határozottan a szavát, a baloldali „hazai” lapok, pártok továbbra is úgy tesznek, mintha Csehországot és Szlovákiát érte volna Orbán Viktor és a kormány részéről valamiféle sérelem. Nyugaton és Középkelet-Európában valamilyen mértékben minden kormány és minden ellenzéki párt a nemzet érdekeit védi. Ez alól a magyarországi ellenzék az egyedüli kivétel. Nem véletlen ez, hiszen ez az ellenzék idegen hatalmak szálláscsinálója. Érdemes megfigyelni, hogy a Belvárosban, Uj-Lipótvárosban, a VII. kerületben, de más helyeken is, milyen mértékű lakásfelvásárlások folynak. Észak-Belvárosban, vagyis Lipótvárosban üresek vagy belső tatarozásra várnak a lakások tömegei, vagy bérlők laknak bennük. Ha Izrael egyszer feladja a palesztinokkal vívott agresszív, és mégis egyre reménytelenebb harcát, nem lesz nehéz kitalálni, hogy a zsidóság tömegei hová költöznek majd át. A választási küzdelem jelenleg - sajnos - nagyon szoros esélyeket mutat. Épp ezért is, csak az lehet az egyetlen megoldás, ha a magyarság régi reményeit megtestesítő MIÉP-et is hatalomba emeli az újra eljövendő Fidesz-MDF-kormányzat. CZÉRE BÉLA Körmösök Háza
