Nyugati Magyarság, 2002 (20. évfolyam, 3-12. szám)
2002-07-01 / 7. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. GOooDDgjsiPBams ®Cf GDd® \M®sG COsmgjD3®!]© (XI11 CD © © 0 ca © m G XX. évfolyam, 7. szám 2002. július-augusztus A DEMOKRAT IKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 (---------------------------------------------------------------------------------------------------------\ A Százak Tanácsának állásfoglalása a magyar föld védelme ügyében A Százak Tanácsa megállapítja, hogy az ország földjének megtartásáért folyó küzdelem a közelmúlt fejleményeivel végső szakaszába érkezett. Kíméletlen gazdasági és politikai erők olyan állapot felé sodorják az országot, amelyben nemzeti létünk évezredes alapja, a magyar föld befolyásolhatatlan idegen érdekek üzleti tárgyává válik. A folyamat a termőföld fizikai pusztulásával indult és a tulajdon elvesztésével folytatódik. A nemzeti vagyon pazarló kezelése az utolsó félszázadban legalább egymillió hektárt, az ország területének több mint tíz százalékát, két megye területét vonta ki helyrehozhatatlanul a mezőgazdasági művelésből, ennyivel csorbítva a magyarság létének biológiai alapjait. A pusztítás a rendszerváltás óta is folytatódik. A nemzeti földtulajdon jelenkori elvesztésének gyökere, hogy a rendszerváltásnak nem volt a magyar megmaradás szolgálatára alkalmas agrárpolitikai koncepciója. A földjüket visszaszerző gazdák talpraállításának elmaradása, hézagos jogalkotás, a zavaros helyzetet kihasználó hazai és külföldi földvásárlók és bérlők spekulációs rohama folytán komplikált, ellenőrizetlen állapotok alakultak ki. A legnagyobb veszélyt a külföldiek földfoglalása jelenti. A közéleti vitákban egy négyszázezer hektáros birtokállomány híre kering, egy további magyar megyével egyenlő terület, szabályos vagy színlelt jogügyletek alapján a külföldi tulajdon és bérlet áttekinthetetlen együttesében. Erről, szemben a háború előtti évek mindenki által hozzáférhető kimutatásaival, még közhitelű, nyilvános adattár sincs. Az Európai Unióhoz való csatlakozás, gyors átmenet után, történelmi léptékben azonnali hatállyal megszünteti a nemzet rendelkezési jogát az ország földje felett. Ez kétirányú veszteséggel jár. Magyarország, földrajzi helyzeténél, fejlettségénél fogva előbb-utóbb a Dunamedence üzleti központja, majd vezető gazdasági tényezője lehet. Ezt a különleges geopolitikai pozíciót aknázza ki előrelátóan az idegen tőke és szerzi meg a hegemóniát a magyar nemzetgazdaságban; másfelől a kitűnő magyar termőtalaj, a különleges klíma és az olcsó munkaerő jelentős extraprofitot biztosít az idegen földfoglalónak. A tőke szabad áramlásának kötelező elfogadása lehetővé teszi, hogy külföldiek korlátlan mennyiségben vásárolhassanak magyar termőföldet. Kibontakozóban van egy olyan uniós elképzelés, amely a nyugati országokban továbbra is erőteljesen támogatja a meglévő, politikai okokból mozdíthatatlan családi gazdaság-modellt, a mezőgazdasági tömegtermelést pedig a csatlakozó Közép- és Kelet-Európába, nagyüzemi struktúrákra telepíti. Az uniós fegyelem szankciói is készen állnak arra az esetre, ha valamely ország a kötelező közösségitől eltérő gyakorlatot kísérelne meg folytatni. Az Unió rendje lehetetlenné teszi, hogy a magyar jog kizárja vagy korlátozza a nagyüzemek földtulajdoni monopóliumát és elhárítsa a tőkés nagybirtok uralmát. A Százak Tanácsának meggyőződése, hogy e problémák megoldása tekintetében csak a nemzetpolitikai megfontolás lehet irányadó. A földnek a hazai mezőgazdasági népesség, a magyar állampolgárok kezén kell maradni; ennek útja a különböző formákban újjászerveződő nagybirtok helyett a családi gazdaság megerősödése. Mindezeket áttekintve a Százak Tanácsa szükségesnek tartja, hogy a Nemzeti Földalap inézménye az eredeti célkitűzésnek megfelelően működjön tovább, - családi gazdaságok kialakítása érdekében; már most törvényes rendelkezések szülessenek, amelyek a földtulajdon megszerzését szigorú szakmai és személyi feltételekhez kötik, úgy, ahogy azt több uniós országban ma is szabályozzák; veszélyesnek, elfogadhatatlannak tartja azokat a terveket, amelyek a családi gazdaságok helyreállítása, megerősítése helyett birtok-, hitel- és támogatáspolitikai intézkedésekkel a volt szocialista vagy az új tőkés nagyüzemi rendszert erősítik és elősegítik a külföldi tőke tervezett földfoglalásait. Az ország megtartásának egyetlen módja van. A bizonytalan jövőjű termőföldet még az uniós csatlakozás előtt a hazai megzőgazdasági népesség, a maradék parasztság tulajdonába kell adni: azoknak, akiknek az élete a föld, akik nem mehetnek el innen, akiknek a nagyvilágon ekívül nincsen hely sehol. Budapest, 2002. július 3. A Százak Tanácsa nevében: Fekete Gyula V.____________________________________________________________ J .......... ...................................... n Múltvizsgáló parlamenti bizottságok Két parlamenti bizottság is alakult a napokban, amely a politikusok múltját hivatott átvilágítani. Az egyik, melynek elnöke Mécs Imre lett, Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök titkosszolgálati múltját, a másik pedig - Balogh László MDF-es képviselő elnökletével - a rendszerváltozás utáni kormányok tagjainak eetleges ügynöki érintettségét vizsgálja. Sajnos mindkét bizottság olyan rövid határidőt kapott vizsgálata lebonyolításához és jelentése elkészítéséhez, hogy ha ideszámítjuk a lehetséges - és várható - obstrukciókat is, nem sok esély van rá, hogy érdemleges munkát tudnak végezni, és a jelenleg igencsak felkorbácsolt kedélyeket megnyugtató határozattervezetet terjeszteni az országgyűlés elé. SZILAGYI KAROLY Tegnap, július 4-én, csütörtökön, előbb párszáz, majd párezer ember megpróbálta világgá kürtölni, hogy valami bűzlik Magyarországon: az Erzsébethíd lezárásával, majd a parlament előtti tüntetéssel követelték az országgyűlési választások szavazócéduláinak újraszámlálását. A jog szerint megmozdulásuk törvénytelennek minősül. Önjelölt és öngerjesztett alkotmányjogászok lihegték tele azon melegében az elektronikus médiát, hogy ezért és ezért törvénytelen, ezért és ezért alkotmányellenes a tüntetés (vajon hol alkotmányjogászkodtak az urak a taxisblokád idején?), továbbá hogy a rendőrség nem áll a helyzet magaslatán, mert már rég fel kellett volna oszlatnia a tömeget. Lehet, hogy bennem a hiba, de mintha kihallottam volna egy csipetnyi nosztalgiát ebből a rendőrierőszak-siirgetésből. Ismerős: gumibot, tűzoltófecskendő, könnygáz, netán diszkrét tömegbelövetés, már ahogy az ilyen csőcselékkel elbánni tudó rendőrséghez illik. A magyar rendőrség szerencsére nem lőtt a tömegbe. A fővárosi rendőrfőkapitány szavai szerint beavatkozása emberközeli (sic!), humánus volt. Azt valóban láttuk, hogy emberközelből hagyták magukat provokálni (egy idősebb úr virágot nyújtott feléjük), emberközelből taszigálták az első sorban állókat, emberközelből csaptak közéjük gumibottal, emberközelből tepertők őket földre, rugdosták fejbe, emberközelből bilincselték meg és zsuppolták meseautóba őket, és - hiába tagadják a fejesek, fél Európa láthatta a Duna Televízió felvételén - emberközelből célozta meg revolverével az egyik tüntetőt egy túlbuzgó, alkalmasint más televízók műsorai által ihletett egyenruhás. Az emberközelit tehát értjük. De a humánust? Hacsak azért nem, hogy nem húzta meg a ravaszt? Hányadán is állunk akkor ezzel az üggyel, itt, mi magyarok, ma, 2002. júliusában, a Kárpátok, az MSZP és az SZDSZ ölelésében, az Európai Unió küszöbén? A szabály az szabály, a jog az komoly dolog, ha nem építünk jogállamot, nem tartjuk be a jog betűjét, semmi keresnivalónk a demokratikus Európában. Az, hogy azért ott is elég gyakran látunk bejelentetlenül randalírozó és autókat gyújtogató tüntetőket meg gumibotozó rendőröket, még nem ok a jogellenes viselkedés elfogadására. (folytatás a 6. oldalon) IFJ. FEKETE GYULA Kikről jelentett a D-209-es? Hiába szerveztek nagy hírveréssel és a liberális sajtó támogatásával melegfesztivált június végén Budapesten, hiába szólították fel provokatív módon II. János Pál pápát ennek a kétes értékű eseménynek a megáldására, alig izgatott, és alig háborított fel néhány száz embert a dolog, mindenki a D-209-es ügyével foglalkozott. Hiába volt futballvilágbajnokság, a Magyarország számára érdektelen selejtezők idején még a kocsmákban is arra kérték az üzletvezetőt, hogy ne az aktuális meccset, hanem a híreket, vagy a D-209-es tetteinek a megítéléséről rendezett vitát nézhessék. Mindenkit az érdekelt, vajon közvetlen munkatársait is beköpő spion volt-e a Kádár-rendszer idején az ország mai miniszterelnöke, vagy valamilyen hasznos ügyet szolgáló detektív. Az események kiváltója az egyetlen polgári napilapban, a Magyar Nemzetben közzétett dokumentum volt, mely szerint 1978-ban a Kádár-rendszer belügyminisztere a mai miniszterelnököt - a D-209-es számú titkosszolgálati tisztet - titkosszolgálati főhadnaggyá léptette elő, és mai bruttó értéken mintegy 300 ezer forintos illetményt állapított meg számára az 1961 óta tartó munkaviszonyát is figyelembe véve. A miniszterelnök az első órákban határozottan tagadta a dokumentum valódiságát, a szocialista képviselőcsoport pedig hamis hírek terjesztésével vádolta meg az ellenzéki pártokat. Az Országgyűlésben kipattant vita süketek párbeszédévé alakult: a miniszterelnök több ízben hangoztatta, hogy nem volt 1961 óta titkosszolgálati tiszti állományban, az ellenzéket viszont nem ez érdekelte, hisz annyit ő is tud, hogy 19 évesen senki sem lehetett tiszti rangban. Arra a kérdésre viszont nem kapott választ, hogy 1 % 1 -ben —nem tisztként - tagja volt-e a titkosszolgálatnak a miniszterelnök. Az akkori belügyminiszter 1961-re történő utalását a szocialista oldal a polgári munkaviszony kezdetére történő utalásként magyarázta, az ellenzék viszont azzal érvelt, hogy a titkosszolgálatokat általában nem érdekelte a fedett munkaviszony kezdete, vagy az abban betöltött beosztás. Szerintük az 1961-es szolgálat kezdete egyértelműen a titkosszolgálatba történt belépés idejére utal. A vita kimondatlan tétje az, hogy a hatvanas évek eleji forradalmár-akasztások idején informátor volt-e Medgyessy Péter, és vajon juttathatott-e kötélre embereket. A parlamenti vitát követően a koalíciós partner megvonta bizalmát a miniszterelnöktől, aki addigra változtatott korábbi magatartásán, és beismerte, hogy 1977 és 1982 között titkosszolgálati feladatokkal bízták meg a Pénzügyminisztériumban. Állítása szerint ezt a tényt azért nem tárta fel korábban, mert csak a belügyminiszter oldhatja fel a hallgatási kötelezettség alól. Miután a feloldást megkapta, elmondta, hogy feladata az volt, hogy zökkenőmentessé tegye Magyarország felvételét a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. A szabaddemokraták frakcióüléséről kiszivárgott hírek szerint a szocialisták pártelnöke feltűnően passzív módon, hallgatagon, az előkelő idegen pózában vett részt az ülésen, és nem tiltakozott az ellen a felvetés ellen sem, hogy bizalmatlansági indítvány esetén benne lássák az új kormányfő-jelöltet. A szocialistákhoz közel álló pártlap szerint a pártelnök hallgatása különösen akkor volt beszédes, amikor néhány frakciótag - akiket később leszavaztak - meg akarta előzni a Medgyessy iránti bizalmatlanság kinyilvánítását. Másnap újabb dokumentumot adott közre a Magyar Nemzet. A közzétett személyzeti célú feljegyzés szerint 1976 szeptemberében - az október 23-i forradalom 20 éves évfordulója előtti ideges pártállami hangulatban - egy kisebb vezetői csapatnak osztályoznia kellett a Pénzügyminisztérium, az Országos Takarékpénztár és az Állami Biztosító alkalmazottait aszerint, hogy kik jelenthetnek potenciális veszélyt a szocialista államrendre nézve. Az akkurátus jelentés 15 eltávolítandó, 64 veszélyes és 49 további megfigyelést igénylő személyre csoportosította a gyanúsítottakat, és a jelentést a mai miniszterelnök látta el kézjegyével. Négy különösen veszélyesnek tartott nevet a jelentés első oldalán kiemeltek, a többi a mellékelt nyolc borítékban lehetett. A szocialisták hamisítványnak tartják a közzétett dokumentumot, és sajtóperrel fenyegetőznek. Az első feljelentés már megérkezett az újság ellen, de különös módon államtitok megsértése miatt, azaz a feljelentő kimondatlanul elismeri a nyüvánosságra hozott irat valódiságát. A helyzet ismerői szerint ezek a személyzeti megfigyelések mindennaposak voltak, helyi jellegük folytán nem volt titkosszolgálati jelentőségük, ezért nem is minősülhettek államtitoknak. (folytatás a 6. oldalon) Jog és erkölcs Kossuth tér, 2002. július 4.
