Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. caoamgsipOsiDQS ®ű GDd® ffletjQgjPfflos (^©©©Bcösodü XIX. évfolyam, 7-8. szám 2001. július-augusztus A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 A határon túliak iidvözlik a státustörvényt Külön kedvezményekben és támogatásokban részesülnek 2002. január 1-jétől a szomszédos államokban élő magyarok az anyaországban és a szülőföldön, kivéve Ausztriát. Az Országgyűlés 92,4 százalékos többséggel fogadta el a (státus)törvényt, amit csupán az SZDSZ-frakció utasított el. A jogszabály munkavállalási, utazási, oktatási, kulturális és egészségügyi területen biztosított kedvezményeket a magyarságukat külön igazolvánnyal is bizonyítani tudó kisebbségi magyaroknak. Markó Béla. az RMDSZ elnöke, üdvözölve a státustörvényt, kulcskérdésnek nevezte azoknak az irodáknak a létrehozását, amelyek a javaslatokat tennék a magyarigazolvány kiadására. Elmondta: a munkát Romániában helyi jogi személyre kell bízni. Szerinte a feladatot az RMDSZ teljes mértékben el tudná látni egy alapítvány vagy egy egyesület keretében. Tőkés László, az RMDSZ tisztelebeli elnöke a szavazás után kijelentette: „Üröm vegyül az örömbe, mert miközben az Országgyűlés többsége felállva köszöntötte a végszavazás eredményét, voltak olyan megnyilvánulások a törvényt meg nem szavazó párt részéről, amelyek már a nemzetárulás határát súrolták”. - Ez nagy visszatetszést keltett nemcsak bennem, de a határon túli magyarok körében is - közölte a tiszteletbeli elnök. Tőkés László örömét fejezte ki, hogy 80 esztendő után olyan törvény született, amely politikai és jogi kereteket ad a határon túli magyarságnak a nemzeti hovatartozás meghatározásában. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke mérföldkőnek nevezte a kedvezménytörvény elfogadását. - Különösen akkor, hajók lesznek a végrehajtási rendelkezések, hiszen ezek döntik el, hogy a kétségkívül jó elvek miként valósulnak meg - hangsúlyozta. Bugár szerint Szlovákiában az MKP és a négy legnagyobb társadalmi tömörülés - a Csemadok, továbbá a felvidéki magyar pedagógusok, szülők és a cserkészek szövetsége - feltehetően a nyár végén létrehoz egy nem nyereségorientált ajánló szervezetet, amely összegyűjti és jóváhagyja a kérelmeket, majd elküldi Budapestre, ahol az igazolványokat kiállítják. Bugár különösen fontosnak tartja, hogy a most elfogadott jogi norma legalizálja a határon túliak munkavállalását. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke kijelentette: „Bízom benne, hogy a kerettörvény elfogadása után végre is tudjuk hajtani a törvényben foglaltakat, ami megnyugvást jelent a kárpátaljai magyar közösségek számára”. Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke úgy véli: „csupán pénz kérdése az egész”. A politikus abban bízik, hogy a jövőben - az akkori kihívásokhoz igazodva - esetleg módosul a státustörvény. A többi szomszédos országban élő magyar legitim szervezetek és pártok vezetői is elégedettek a törvénnyel, és kifejezték reményüket, hogy a státusirodák felállítása nem okoz gondot. Jakab Sándor, a Horvátországi Magyar Demokratikus Közösség alelnöke szerint a státustörvénnyel a szomszédos országokban élő magyarok jogilag is a nemzet részévé váltak. Úgy véli, hogy a státusirodák megnyitása Horvátországban egyszerű lesz. Tomka György, a Muravidéki Magyar Önkormányzat elnöke közölte: Szlovéniában egyetlen státusiroda lesz, az ottani magyarok központjában, Lendván. Utalt arra, hogy Szlovénia nem emelt kifogást a státustörvény ellen, sőt - mint mondta - valószínűleg még merít is a magyar jogszabályból. Sok szlovén él ugyanis az anyaországon kívül, akiknek jogállásával egyelőre nem foglalkozik külön törvény. CZÉRE BÉLA Politikai bűnözök Európája Nincs olyan nap, amelyen cikkek és híradások tucatjai ne taglalnák, elemezgetnék a várható EU-csatlakozásunk előnyeit. Folyamatosan árad a propaganda, a lelkendezés, a tónus már-már a hajdani moszkvai híradások harsogó optimizmusát idézi fel. Hogy miért jutott ez a szentségtörő hasonlat az eszembe? Mert ugyanaz a szélsőliberális, globális totalizmusra törő kör robbantotta ki és gyökereztette meg 73 évre a bolsevizmust, amely most a nemzeteket legyilkoló globalizmust akarja rákényszeríteni a világra. S amely hatalom valójában a nemzetek, a valódi értékek kíméletlen elpusztításával az igazi, régi Európa sírásója szeretne lenni. Régi ez a terv. A nagynak hazudott francia forradalommal kezdődött. A minden keresztény és spirituális gondolatot szétzúzni igyekvő jakobinusszabadkőműves csőcselék uralmával 1789-ben. Hosszú ideig Franciaország volt a „parebolsevik” forradalmak kísérleti terepe: 1830-ban, 1848 és 1851 között, aztán 1871-ben, a véres párizsi kommün rémuralma idején. De mindez csak előkészület volt akkor. A baloldali és szélsőbaloldali ideológia meggyökereztetése Párizsban. És persze valamennyire Londonban is. Az igazi nagy ugrás, nagy kísérlet az 1917-es bolsevik forradalommal következett be. Ezt a fordulatot a világ vezető bankár körei készítették elő és pénzelték is, New Yorkban, Londonban és Párizsban. A cél az volt, hogy a kommunizmus győzzön Oroszországban, de a liberális agytröszt három országa - az USA, Anglia és Franciaország - kapitalista maradjon. És persze egyelőre még nacionalista. Mert a keresztény és nemzeti Közép-Európát - Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát - el kellett tűntetni a térképről. Vagy legalább is megrogyasztani. Ehhez Oroszország balek néptömegét is a vágóhídra kellett küldeni, s mikor már Németország valamelyest gyengülni látszott, és az USA csapatai is készülődtek már az Atlanti-óceán innenső partjára, akkor a bolsevik ügynökök segítségével kirobbantani a vörös forradalmat. Az első világháborút törvényszerűen követte a második. A világbankárok és a multinacionális cégek képviselői a legkevésbé sem bánták, hogy Hitler az erőszakosságával és az ostobaságával a végzete felé rohan. Ezek a világhatalmi körök pontosan ezt akarták. Németországot úgy meg kellett alázni, hogy soha többé ne merjen kiegyenesedni. Közép-Kelet- Európát pedig le kellett tarolni a bolsevizmussal. 1945 után Európában viszont - a Szovjetunió kivételével - már mindenhol hadat üzentek a nacionalizmusnak. A saját birodalmát kivéve még Sztálin is ezt tette. Aztán 45 éves hidegháborús komédia után, akár egy felpörgetett burleszkfilmben, hirtelen „egypólusúvá” vált a világ. Az 1989-es év végi máltai Gorbacsov-Bush találkozó után. S mintegy gombnyomásra leváltak Oroszországról a sok száz évig a birodalomhoz tartozott országok. A peresztrojka atyjainak, Gorbacsovnak és Jelcinnek a fejbólintásai közepette. Gigantikus méretű világszélhámosság volt ez. Azok az erők hozták létre a bolsevik világuralmat, amelyek 73 év elteltével fel is számolták azt. Kommunista Kelet-Európa helyett viszont lett és izmosodik a szélsőliberálisok, posztkommunisták által irányított Európai Unió, a globális totalitarizmus Európája. Ez a globális totalitarizmus ugyancsak hasonló eszközökkel operál, mint a kommunizmus, ugyanaz a világcég hozta létre mindkettőt. Azért, hogy a keleti kommunizmussal előkészítsék ideológiailag a talajt az utóbbi számára. Hogy a bolsevik ikertestvér után a szélsőliberális, globalista testvér más, modernebb, ravaszabb eszközökkel igázhassa le a világot. A globalizmus szinte ugyanazokkal a szavakkal, fogalmakkal operál európában, mint annak idején a bolsevizmus. A „haladás”, az „állandó fejlődés”, „a nacionalizmus, a rasszizmus elleni harc” mindkét szótárban ugyanazt jelenti, csak be kell helyettesítenünk a fogalmakat. A „szocialista relaizmus” helyett például „multikultúrát” kell mondanunk. A mai, nagyrészt baloldali, sőt szélsőbaloldali Európai Unió gigantikus méretű szabadkőműves terv, amely kíméletlen, kisebb részt adminisztratív, nagyobb részt gazdasági eszközökkel a politikai bűnözők európáját is hatalomra juttatja. Mert éppen ők, az irányítók egyben a világuralmi terv szempontjából a legmegbízhatóbbak is. Franciaország a (volt?) trockista ügynök, Jospin miniszterelnök az EU egyik vezéralakja. Németországban az a Fischer a külügyminiszter, aki a nemzetközi terrorizmus egyik meghatározó alakja volt. Fischer ma is a német szociáldemokrata kancellár, a szabadkőműves Schröder bizalmasa. A mai baloldali EU úgy harcol a nemzetek Európája ellen, hogy közben éllovasa lett a globalizmusnak, szolgája a világcégeknek és a világbankoknak. A mai EU baloldala már jó ideje feladta hajdani szociális pozícióját, már régóta leplezetlenül a globális totalitarizmus zsoldjába állott. Az adminisztratív diktatúra eszközein kívül már bevetette a gazdasági diktatúra legkíméletlenebb módszereit is, mindazt, amit a levegőt is lassan már csak engedéllyel vehető mérsékelt jobboldali pártok vonakodnak megtenni, a szociális ügyeket rég elárult baloldal a legembertelenebb módon hajtja végre. A mai, jórészt baloldali és szélsőbaloldali Európai Unió végleg hadat akar üzenni az egyes államok nemzeti érdekeinek, kultúrájának. Ez a gigantikus méretű szabadkőműves terv Trockij, Lenin és Sztálin monumentális koncepciójára emlékeztet, még a tervgazdálkodás is, egy esztelenül felfokozott, környezetet és embert felemésztő termelés rémét idézi fel. A baloldali EU-ban a legfontosabb döntések kikerülnek az államok, népek kezéből, a törvénykezés is sanda szándékújellegzetesen baloldali indíttatású szervezetek kezébe kerül Brüsszelben, Strasbourgban és Hágában. (Folytatás a 3. oldalon) TÓFALVI ZOLTÁN , A statustörveny a viszálykodás almája? A magyar státustörvény-tervezet körül valóságos „geopolitikai onanizálás” alakult ki - állapítja meg igen szellemesen a Nagyváradon megjelenő Erdélyi Napló főszerkesztője, Dénes László. A csöppet sem szokatlan balkáni szájtépés és handabandázás, újabb „magyar veszélyére való sűrű hivatkozások mögött ezúttal újra fölsejlik nemcsak a Kisantant kísértete, hanem az örökös „kisember” szokásos kifakadás:,.Dögöljön meg a szomszéd kecskéje is!” Vagyis: a magyaroknak se legyen jobb dolguk, mint nekünk! - mondják immár egyre harsogóbb kórusban az egymással szövetkezni látszó románok, szlovákok, szerbek, újabban ukránok is. Amolyan „etnikai arcvonalat” próbálnak kialakítani a magyar státustörvénnyel szembeni „ellenérzés” megfogalmazásaként. A román külügyminisztérium hiába kapta meg a státustörvény szövegét, hiába zajlott már le az első konzultáció-sorozat Ijgyártó Istvánnal, Magyarország bukaresti nagykövetével, Tatiana Maxim román külügyi szóvivő legutóbbi sajtóértekezeletén a magyar jogszabályt „igen bonyolulténak nevezte, s bejelentése szerint május második felében Budapesten folytatódnak a határon túli magyarokról szóló státustörvénnyel kapcsolatos, román-magyar kétoldalú konzultációk. Azt is közölte, hogy a román fél már kialakította álláspontját a jogszabályról, de annak nyilvánosságra hozatalával Bukarest megvárja a magyar fél válaszait a jogszabállyal kapcsolatos bukaresti kérdésekre. Az Ukrajina Moloda címet viselő ukrán „nemzetidemokratikus” beállítottságú, populista hangvételű napilap már gúnyosan azt kérdezi: Te már jelentkeztél magyarnak? Közismert, hogy Adrian Nastase román miniszterelnök attól tart, hogy Erdélyben hirtelen hétmillió román lesz! Az állításnak akár örülhetnénk is, hiszen hallgatólagos elismerése annak, hogy a román népszámlálások soha nem tükrözik a valódi etnikai adatokat, hiszen a nemzetiségi hovatartozást később írják be a kitöltött ívekre. A paranojáig fokozott hisztériakeltés ezúttal is Romániában csapott és csap az egekig. Olyannyira, hogy Ion Iliescu államfő is felszólította a román politikai erőket és civil szervezeteket, hogy a magyar státustörvény kapcsán tartózkodjanak a nacionalista diskurzustól. Kérte, hogy a státustörvényt ne használják fel szélsőséges nacionalista állásfoglalásaik vagy populista beszédmódjuk álcázására, illetve ne gerjeszszenek feszültségeket a többségi román lakosság és a nemzeti kisebbségek között. Az elnök üzenetét ezúttal is a szóvivője, Corina Cretu közvetítette az újságíróknak, s valójában sajátos módon reagált - azaz: megvédte Adrian Nastase román kormányfőnek a Kisantant feltámadását sugaló május 12-i kijelentését: a román hatóságokkal történő megbeszélés és megfelelő kétoldalú megállapodás nélkül Romániában semmiféle idegen törvényt nem fognak alkalmazni: „Ebben a kérdésben - hangzott el a román miniszterelnöki szentenciában - a megközelítésmódunk valószínűleg különbözni fog: Orbán elhatározhatja, milyen törvényeket akar alkalmazni Magyarország területén, de nem döntheti el, nem alkalmazhat Budapesten elfogadott törvényeket Románia területén, csak ha megállapodunk bizonyos koordinátákban, bizonyos, a kölcsönös érdekekkel összefüggő dolgokban”. A láthatóan ingerült román miniszterelnök még a kérdező újságírót is félbeszakította és hozzátette: a román állam egyetlen intézményében sem fogják alkalmazni a státustörvényt. Bárhol a világon meghozott törvényt addig nem alkalmaznak, „amíg mi el nem rendeljük, hogy akár bizonyos nemzetközi normák, akár az alkotmány vagy saját belső rendszabályaink, illetve kétoldalú megállapodások hatásaként alkalmazható. Persze, ezt Orbán Viktor is tudja, az RMDSZ is tudja, a magyarországi pártok is tudják, és gyanítom, hogy Szlovákia miniszterelnöke is tudja.” A román államfői „finomításra” - miszerint: „Szuverén államként, Románia csak a bukaresti törvényhozás által elfogadott törvényeket alkal(Folytatás a 9. oldalon)
