Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)

2001-04-01 / 4. szám

6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2001. április Trianon óta az ország határai és a nemzet határai nem esnek egybe. Ezen a gyászos helyzeten változtatni kell végre. A határon túli magyarság­nak az anyaországgal való összekap­csolásában a tömegkommunikáció­nak van meghatározó szerepe. Elen­gedhetetlen követelmény, hogy az or­szághatárokon átsugárzó média ne csak a magyar állam területén élő né­zőket és hallgatókat vegye figye­lembe, hanem egyképpen az utódál­lamokban és a nagyvilágban élő többmilliós magyarságot is. A nem­zeti integráció sikere nagymértékben függ attól, mennyire leszünk képesek a megindult és izmosodó párbeszé­det hosszú távon fenntartani, és a nemzetépítés cselekvő részeseivé tenni a határon túl élő magyar közös­ségeket. A nemzetstratégiában a média, mint a kultúraközvetítés leghatéko­nyabb eszköze, befelé a nemzeti identitás megőrzésének egyik alap­vető eszköze, kifelé országkép-for­­máló erő. De ahhoz, hogy ezt a sze­repét betöltse, a médiát meg kell tisz­títani az évtizedek alatt beleévődött szennyfoltoktól, és lankadatlan azon őrködni, hogy ártó szándékkal senki ne nyúlhasson hozzá. Ez elsősorban a politika és a szakma felelőssége, de mi, polgárok sem lehetünk közömbö­sek iránta. A politikai határok fölött átívelő nemzeteszmét valló milliók számára a kárpát-medencei magyar nyelvű közszolgálati médiának a magyaror­szági intézmények mellet a szomszé­dos országokban működő magyar te­­levízó- és rádiószerkesztőségek is szerves részei (kell hogy legyenek). Egy bölcsen kigondolt médiastraté­giának tartlamaznia kell azt a köve­telményt, hogy az anyaországi közs­zolgálati itnézmények állandó kap­csolatot tartsanak fenn az utódálla­mokban élő magyarok helyzetét jól ismerő odaáti szerkesztőségekkel és műhelyekkel, azokat támogassák, erősítsék. Sajnos azonban mindmáig várat magára a határokon átnyúló egységes információs hálózat létre­hozása. Az információáramlás jobba­dán egyirányú. A műholdas televízi­ózás az anyaországi híreket eljuttatja a határon túli magyar közösségekhez, de fordított irányban ez alig vagy egyáltalán nem működik. A magya­rországi médiában, rádióban, tévé­ben és lapokban alig jelenik meg a határon túli magyarság élete. Ez el­lentétes a legalapvetőbb magyar ér­dekekkel. Ahhoz, hogy ez a helyzet gyöke­resen megváltozzon, a mostani pol­gári kormánynak, mely célul tűzte ki a nemzet integrációját, igénybe kell venni minden lehetőséget. Nemcsak arrról van szó, hogy az anyaországi média a nemzeti hagyományokra épülő hír- és dokumentumműsorok­kal lássa el a Kárpát-medence és a távolabbi régiók magyarságát, az is legalább annyira fontos, hogy az em­lített régiók megmutathassák saját ar­cukat az anyaországnak és egymás­nak is. Ismerjük meg minél jobban egymás életét, törekvéseit, nehézsé­geit, gondjait: a betegség gyógyítá­sának kiindulópontja és alapfeltétele a pontos diagnózis. A műholdas kommunikáció világában nem lehet álom töbé, hogy a székelyföldi, szi­lágysági, mezőségi, bihari tanító, pa­raszt, kétkezi dolgozó vagy egyházi ember találkozhasson felvidéki, dél­vidéki, kárpátaljai vagy moldvai csángó-magyar testvéreivel. Rendkívül gyorsan cselekedni kell, hisz az 1996-ban jóváhagyott magyar médiatörvényben a közszolgálati mű­sorszolgáltatók kötelezettségei között még mindössze „az ország különböző Kérjük, újítsa meg előfizetését! MEGHÍVÓ a Külföldi Magyar Cserkészszövetség 2001. évi Közgyűlésére 2001. május 5-én 10 órai kezdettel, a Cleveland-i Cserkészház nagytermé­ben (1851 West 23rd Str., a Szent Imre Templom mellett, telefon: 216- 6211-3655) Tárgysorozat 1. Eligazítások, tárgysorozat is­mertetése 2. Elnöki megnyitó 3. Alelnöki jelentés 4. Szövetségi vezetőtiszt jelentése 5. A Vezetőtiszti Testület és a Köz­ponti hivatalvezetők jelentése 6. A Számvizsgáló Bizottság je­lentése 7. A felmentvény megadása. Ko­relnök választás 8. Általános tisztújítás 9. Indítványok, javaslatok 10. Zárószavak Szavazati szabályok: A közgyűlésen szavazásra jogo­sultak (Alapszabályok IV/15/G/H/I/J) a Szövetség elnöke, az örökös tiszte­letbeli elnök, az alelnök, a Szövetség vezetőtisztje és főtitkára, a vezető­tiszti testület tagjai és az osztályve­zetők, az IB tagjai, a kerületi és kör­zeti parancsnokok és a Szövetségnél igazolt csapatparancsnokok. Az utób­biak minden megkezdett tizenöt főnyi csapattag után egy-egy szavazattal rendelkeznek, a csapat előző évi je­lentése és befizetett csapattagdíja alapján. A jelentés vagy a tagdíjfize­tés elmaradása a szavazati jog felfüg­gesztésével jár. A közgyűlésen meg­hatalmazottként csak igazolt cser­készvezető, vagy szavazatra egyéb­ként is jogosult cserkész vehet részt. A közgyűlés szavazatait egyszerű szótöbbséggel hozza, kivéve az alapszabály módosításának esetét, mely döntéshez a szavazatok kéthar­mados többsége szükséges. A szövet­ség igazolt cserkésztisztjeit megilleti a közgyűlésen való megjelenés és fel­szólalás joga, a közgyűlés elnöke ál­tal körvonalazott fonnák szerint, sza­vazati joguk érvényességétől függetle­nül. Indítványokat, javaslatokat f. év április 26-ig kérjük a Szövetség Köz­pontjába elküldeni. Fogadás: A Közgyűlést követően 18:30 óra­kor fogadás és kiállítás lesz a Shera­ton City Centerben, amelyen a Szö­vetség vendégül látja a magyar cser­készet barátait, a testvéri cserkészszö­vetséget, a magyar társadalmi egye­sületek és a sajtó képviselőit. Cserkészbál: A fogadást 20 órai kezdettel Cser­készbál követi a Sheraton City Cen­terben. A bál ára $60, 21 éven aluli­aknak $35. A közgyűlés Ohio álla­mon kívül lakó résztvevőinek $35. Je­gyeket a bálra legkésőbb április 14- ig lehet megrendelni. Báli jegyeket a közgyűlés résztvevőinek a közgyűlé­sen lehet felvenni. Istentiszteletek, emlékünnepély: Vasárnap, 2001. május 6-án isten­­tisztelet 9:30 órakor - Nyugati-oldali református templom (15300 Purtas Ave.), szentmise 10 órakor - Szt. Imre Magyar Katolikus Templom (1860 West 22rd Str.). 11:30 órai kezdettel a Cleveland-i Cserkészház nagytermében megemlékezést tar­tunk Bodnár Gáborról és Teleki Pál­ról. Általános tudnivalók: A közgyűlés részvételi díja 30 USD (ebéd mind a két napra bizto­sítva van). Akiknek egyéb tájékozta­tásra vagy az elszállásoláshoz segít­ségre van szüksége, forduljon Hor­váth Mihályhoz, nappal (440) 237- 8422, este (440) 582-1233. Aki a köz­gyűlésen részt szeretne venni, jelent­kezzék a szövetségi titkárnál; (973) 772-8810. Szíves megjelenésüket várva kíván cserkészszeretettel jó munkát Lendvai-Lintner Imre Újabb ösztöndíj pályázat Magyarországra A CHJO program második éve területeinek társadalmi, gazdasági, kul­turális életét megjelenítő műsorszámok bemutatása” szerepel. Az egykori tör­vényhozók nyilván azt szerették volna, hogy a rádióhullámok hirtelen megáll­jának Ártándnál, Záhonynál és Komá­romnál. Az ő fejükben határon túli ma­gyarok nincsenek, vagy ha vannak, nem számítanak. Csak ország van, ál­lampolgárok vannak. A nemzet törté­nelmileg elavult fogalom. Persze a médiatörvényt meg lehet és meg is kell változtatni, de az sem kevésbé fontos, hogy a műsorok összeállításánál maximálisan figye­lembe vegyék a nézők és a hallgatók társadalmi összetételét, iskolázott­­sági tagozódását, ízlését, igényeit. Nem tekinthetünk el attól, hogy a ha­táron túliak nyolcvan éve az anyaor­szágitól eltérő politikai, gazdasági, kulturális környezetben élnek. És számolni kell az utódállamokban működő többségi televízió- és rádi­óadók konkurenciájával is. Az „oda­áti” fiatalok színes és tartalmas mű­sorokat várnak tőlünk, különben könnyen átkapcsolnak és átszoknak a román, a szlovák, a szerb... adók valamelyik „vonzóbb” csatornájára, hiszen nyelvi nehézségeik nincsenek. Magyarországon meglehetősen nagy ellenkezést váltott ki a Román Televízió magyar szerkesztőinek az az egészséges ötlete, hogy valame­lyik magyar köztelevízió vegye át - vagy adásidőben vagy másnap reg­gel - az odaáti adásokat, foglalja össze a határon túl élők gondjairól, teendőiről szóló elmúlt napi, heti eseményeket. Úgy, ahogy például a Román Televízió naponta átveszi a Moldáviai Televízió román adásait. Megértés vagy mérlegelés helyett azonban a javaslatot a honi szakmai konkurencia nyomban elutasította : „nincs hogyan kontrollálni előre a műsorokat”, „nem bízunk a romá­nokban” (ezek a romániai magyarok lennének), „sokba kerül”. Pedig az lenne az igazán bölcs dolog, ha a szakmai irigységen alapuló harcot mihamarabb felváltaná a gyümöl­csöző együttműködés. Hisz a ma­gyarságnak ezeket az előretolt állá­sait, végvárait nem feladni, hanem megtartani és erősíteni kell. Hogy te­kintetünket kis körünkön túlra, távo­libb horizontokra vethessük. Budapest-centrikusság vagy euró­pai értelemben vett regionális gon­dolkozás? - ma már így vetődik fel a kérdés. Nem vitás, hogy a nemzet számára ez utóbbi képviseli a jövőt. Ha Erdélyt meg a többi elcsatolt területet de facto most nem is hozhat­juk vissza az anyaország kebelébe, le­galább tudjunk egymásról, ismerjük (meg) egymás gondjait, bajait, örö­meit, ne csak eszünkkel fogjuk fel, de egész lényünkkel érezzük át, hogy a politikai határok ellenére együvé tar­tozunk, együtt lélegzünk, egyazon nemzet tagjai vagyunk. A kisebbségben élő nemzeti kö­zösségeket az anyanyelv, az anya­nyelvi kultúra és a nemzeti identitás­­tudat tartja össze és különbözteti meg másoktól. A kisebbségiek önazonos­ságukat csak úgy határozhatják meg, ha a közélet szintjén nyilvánosan megvallhatják, hogy ők igenis ahhoz a közösséghez tartoznak. Az anya­nyelvű rádió és televízió pedig első­rendű közösségépítő és identitásmeg­tartó tényező lehet azáltal, hogy köz­vetíti az anyanyelvű műveltséget, és nyilvánosságot biztosít számára. Magától értetődő, hogy a magyar nyelvű rádió és televízió ott a legfon­tosabb, ahol a nemzeti identitás me­gélése a legnehezebb. Százezrekre rúg a Kárpát-medencében azoknak a magyaroknak a száma, akik a mun­kahelyükön nem beszélnek magya­rul, nincs magyar szomszédjuk, gyer­mekeik többségi iskolákba járnak, idegen nyelven prédikálnak nekik, az anyanyelvet legfeljebb a családban használják... Ha belátható időn belül nem javulnak érezhetően a nyelvi, kulturális lehetőségeik, a nagyszülők túlnyomó többsége már nem fog szót érteni unokáival magyarul. Nagyon sokat segítene ezen pél­dául a Kossuth Rádió, amely a leg­hallgatottabb, és mindig is egyféle etalonnak számított a magyarság szá­mára. Csakhogy az elismerések de­rűs nyugalmába időnként nyugtala­nító figyelmeztető jelek is beleve­gyülnek. Ugyanis a kisebbségi ma­gyarság kezd rájönni arra, hogy a „nemzeti főadó” műsoraiban csak annyi szó esik a határon túli magyar­ságról, amennyi az anyaországi hall­gató ilyen irányú érdeklődésére még számot tarthat. Ez pedig nagyon ke­vés. Aggasztóan kevés azért, mert Magyarországon a kommunista ha­talom negyven évig azon mesterke­dett, hogy a nemzeti érzést és a nem­­zetben-gondolkozást kiirtsa a lelkek­­ből. Olyan rádió- és tévéműsorokra van szükség, amelyek az összma­­gyarságról az összmagyarságnak szólnak. Saját gondjainkat csak mi oldhatjuk meg. Ha meg akarunk ma­radni, nekünk mindenekelőtt a ma­gunk dolgaival kell foglalkozni. Már­pedig a magyarországi néző és hall­gató ma összehasonlíthatalanul pon­tosabb és részletesebb képet kap - napi rendszerességgel - arról, mi tör­ténik például a Közel-Keleten, mint arról, hogy milyen a szilágysági vagy a mezőségi szórványmagyarság élete, hogy alakul a székelység jö­vője, sorsa a gomba módra szapo­rodó ortodox templomok és lakta­nyák, magyarán a Székelyföld „bé­kés” elrománosításának kényszerű körülményei között. A jelen helyzet megváltoztatása: egy kiegyensúlyo­zott, a való életet és a nemzet alap­vető érdekeit hűen tükröző, nem ma­­inpulált tájékoztatás elsősorban nem pénz, hanem politikai akarat, döntés függvénye. És nyilván nemcsak a szomszéd­ban élő magyarok helyzetét jobbí­tandó tennivaló a sok. Nyugaton és a tengerentúl élők közül sokan azt nehezményezik, hogy a magyar mé­diában kevés a nemzetben gondol­kodó szakember. Amíg a felső veze­tésben és a munkatársak szintjén je­len van a magyarságtudat, középszin­ten régi, megcsontosodott szervezők foglalják el a határozatokat, döntése­ket hozó pozíciókat. Nagyon itt lenne az ideje egy kö­zös stratégiai terv kialakításának a tengerentúli magyar kapcsolatok ápolására és fejlesztésére is, össz­hangban a kint élők kulturális igé­nyeivel. Az 1956-ban emigrált Kos­­sányi Miklós rádiósszerkesztő így ecseteli az amerikai magyarok mai helyzetét: Clevelandi idő szerint min­den este hét órakor jelentkezik az Amerikai Magyar Televízió műhol­das adása egész Észak-Amerikát be­takarva, amely 1986 óta az MTV ma­gazinműsorait sugározta, amelyek a Külügyminisztériumon keresztül ér­keztek. Ezeket a műsorokat valaki beszüntette 1998-ban, azóta ismét­­lünk - kivéve fél órát, amely a Duna TV hírszolgálata -, mert ma Magya­rországon nem akad egy lélek, aki a mi általunk küldött kazettáinkra át­másolná az országot jó színben fel­tűntető műsorokat. A végső cél aligha lehet más, mint a helyi, regionális, kontitnentá­­lis és interkontinentális adók egy­mást kiegészítő működése. Gondol­juk meg, hogy egy kiterjesztett di­­menziójú létélmény mekkora kohé­ziós erő, belső katalizátor, az önma­gára ébredés katartikus megélése lenne/lehetne az összmagyarság szá­mára. Ezt a célt éppen olyan komo­lyan kell venni, mint az önálló ma­gyar állami egyetem létrehozását Er­délyben. A határon túliak, a peremen élők és az erősen elszórványosodott ma­gyarok önbecsülését, megmaradását csakis az anyanyelv felértékelődése, mindennapos használata, illetve a nyelvi közélet kiterjesztése és kitel­jesedése hozhatja meg, amit csak egy bölcsen kiépített közszolgálati média valósíthat meg - minden ellenséges politikai manipuláció ellenére. Aniszi Kálmán Az elmúlt év folyamán, a Külföldi Ma­gyar Cserkészszövetség és a nyugati ré­gió 9 magyar kulturális és oktató közös­ségének támogatásával, dr. Tarján Gábor benyújtotta közös kérelmüket az Okta­tásügyi Minisztériumba (OM) ösztöndí­jak létesítéséért, a nyugati szórványok magyar ifjúságának részére. Az OM el­fogadta ajavaslatot, és 30 ösztöndíjat en­gedélyezett a 2000/2001. tanévre (20-at az északi, 10-et a déli félteke pályázói­nak). Célunk: az eljövendő évtizedekben a nyugati magyarság részére vezetési erőtartalékot nevelni. Örömmel jelentjük, hogy az első félév sikeresen fejeződött be, és az OM további 30, 2 szemeszte­res ösztöndíjat engedélyezett a követ­kező, 2001/2002. tanévre. A jelenlegi tanévre a 30 sikeres pá­lyázó a következő országok magyar szór­ványaiból érkezett: USA, Kanada, Brazília, Venezuela, Svédország, Norvégia, Franciaország, Németország, Ausztrália. Köztük van Dobos László, a kiváló felvidéki író norvég-magyar unokája, Bodnár Gábor két unokája, Svédország­ból egy fiatal, nemzetközileg ismert eu­­rópa Internet riporter. Az eddigi ered­mény és nyugati fiataljaink reakciójának illusztrálására, hadd idézzünk budapesti leveleikből: Svédország, Fahlström Teréz: „...Nagyon örülök, hogy megkaptam az ösztöndíjat, és úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtem a magyar nyelvben, és sok mindent tanultam a magyarságról. A ma­gyar nyelven kívül a magyar kultúráról is tanulunk, ami nagyon hasznos lesz ne­kem, mert Svédországban nem voltam cserkész, és soha nem tanultam magyar történelmet, irodalmat. Otthon nem beszé­lünk magyarul, csak édesanyám magyar. Biztos vagyok abban, hogy ez az év na­gyon sokat fog jelenteni az életemben.” USA, Schaffer Krisztina: „... Na­gyon hálás vagyok, hogy megkaptam a lehetőséget, hogy Magyarországon ta­nulhassak. Tanáraink nagyon kedvesek, örömmel és teljes szívvel tanítanak min­ket. Nagyon klasszak a kirándulások, amit szerveztek nekünk. Már voltam Egerben, Pécsen, Kecskeméten és Er­délyben. Ezeken a kirándulásokon sok történelmet, földrajzot és népi hagyomá­nyokat tanultunk. Társaimmal nagyon jól kijövünk egymással, együtt tanulunk, so­kat nevetünk és bulizunk... A tanév után Kaliforniában át szeretném adni csalá­domnak, barátaimnak és a cserkészek­nek, amit tanultam. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Minden diáknak ajánlom ezt a lehetőséget...” Németország, Varga Daniela: „... Nagyon szeretek itt lenni, mert jó a prog­ram, jók a tanárok, és szép kiránduláso­kon vettünk részt. Először voltam az Őr­ségben, és voltam Erdélyben is. Élvezem a budapesti életet - az operát, a színhá­zat és nap mint nap gyönyörködöm a vá­rosban. E szép élmények mellett megis­mertem az itt élő emberek nehézségeit, a szegénységet, a rossz szociális rend­szert és a mindennapi problémákat. Fi­gyelem a politikát, és kezdek részévé válni ennek a népnek, ittlétemnek kö­szönhető, hogy megnőtt bennem a ma­gyarságtudat. Hazatérve a nemzetközi kapcsolatokkal szeretnék foglalkozni, Magyarországot és érdekeit képviselni és segíteni, hogy megerősödjön és belépjen az EU-ba.” USA, Horváth Csaba: „... Nagyon sokat fejlődött a magyar nyelvtudásom és a magyarságismeretem is. Ha érdekel­nek ezek a témák, akkor ajánlom, hogy pályázd meg ezt az ösztöndíjat, sok hasz­nod lehet belőle. Nagyon is megérte ne­kem, hogy eljöjjek erre az évre...” A szeptemberben kezdődő, 2001/ 2002. tanévre az új pályázat benyújtási határideje: 2001. április 15. A pályázatról részletes tájékoztatás kapható a következő címeken: E-mail: CHJOCollegium@aol.com Telefon: 973-772-8810 Fax: 973-772-5145 Levélcím: CHJO, POB 57, Garfield, NJ 07026, USA Cseh Tibor Média és magyarság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents