Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., tsz. 2. GOmmgapOams GDd® ®7@sC ca®mg][?®Qs (^“©©©OcSsodG XIX. évfolyam, 4. szám 2001. április A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSAG HAVILAPJA 150.- Ft - $3.50 Ötvenhat árulói Magyar közéleti személyiségek nyílt levelet írtak Lionel Jospin francia miniszterelnöknek. Köszönetüket fejezik ki a zámolyi romákat támogató személyeknek és szervezeteknek, az egész francia nemzetnek, amely - az 1956-os forradalom leverését követő időszakhoz hasonlóan - ismét felkarolta azok ügyét, akik menekülni kényszerültek hazájukból. Elkeserítenek tartják, hogy még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Az európai integráció folyamata nem zárulhat le addig, amíg a félmilliós roma népesség tagjai nem teljes értékű polgárai a társadalomnak, és amíg a mindenkori kormány nem tesz meg mindent egyenjogúságuk megteremtéséért. A levelet mintegy negyvenen írták alá, köztük Ascher Tamás, Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Ferge Zsuzsa, Fischer Adám, Gombár Csaba, Kőszeg Ferenc, Jancsó Miklós, Kende Péter, Kis János, Konrád György, Tamás Gáspár Miklós, Vásárhelyi Miklós. Hegedűs László, a strasbourgi Francia-Magyar Társaság szóvivője ezzel szemben azt hangoztatta, hogy Franciaország durván beavatkozott a magyar belügyekbe, antidemokratikus döntést hozott, amikor megadta a nyolc zámolyi romának a politikai menekült státust. Az elsősorban kulturális rendezvényeket szervező, de politikai ügyekben is megmozduló szervezetet 1989-ben hozták létre, az egyesületnek jelenleg kilencven tagja van. Az 1956 óta Elzászban élő és a francia szocialista pártban is aktív Hegedűs szerint a gazdag Franciaország saját 200 ezres roma kisebbségének helyzetét sem képes megoldani. - Nemcsak a menekültügyi hatóságnál tiltakozunk, hanem parlamenti interpellációért lobbizunk a körzet konzervatív nemzetgyűlési képviselőjénél - mondta Hegedűs. Az egyesület a párizsi döntésre válaszul nem vesz részt az idei franciaországi magyar kulturális évad eseményein. (Népszabadság) A Franciaországban menedékjogot kapott zámolyi romák ügyével kapcsolatban emelte fel szavát az Országgyűlésben ifj. Hegedűs Lóránt MIÉP-es országgyűlési képviselő. A politikus felszólalásában az elmúlt időszakok vérlázító történéseit elemezve kijelentette: „Ennyi rúgás után nem érhette váratlanul a nemzetet, hogy negyven ultraliberális értelmiségi egy csákvári magyar fiatalembert vélhetően halálra rugdosó és ütlegelő csoport befogadásáért nyilvánított köszönetét a francia nemzetnek és a miniszterelnöknek.” A képviselő megállapította: személyükben egy kisebbség az ország legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbségét kívánja maga mellé állítani, hogy legalantasabb magyarellenes ösztöneit kiélhesse. Utalt arra is, hogy ez a csoport izraeli bajtársait felhasználva, a Magyar Köztársaság alkotmányát durván megsértve etnikai, faji jellegű uszítást visz végbe. Az, hogy a Magyar Köztársaság igazságügy-miniszterének kiadatási kérelmével szemben a Francia Köztársaság menekültként ismer el vélhetően köztörvényes bűnözőket, szégyen az úgymond szabadság, egyenlőség, testvériség hazájára nézve. Rámutatott arra, hogy az a Katz Katalin, aki anyagilag támogatta a kiutazást, nem valószínű, hogy akárcsak egy dollárral is támogatja az izraeli hadsereg által lemészárolt palesztin gyerekek családjait. A MIÉP országgyűlési képviselője, ha hazaárulóknak nem is, '56 árulóinak bizton nevezte a zámolyi romaügyben nyilatkozó ultraliberális értelmiségieket. (Kist, Magyar Fórum) Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak! v___________________________________________________________________________________________________ IFJ. FEKETE GYULA Amikor a zsidók Jézust keresztre feszítették Húsvét idején világszerte megemlékeznek a világ keresztényei Jézus szenvedéséről, áldozatvállaló haláláról és feltámadásáról. Világszerte éneklik több tízezer templomban, kápolnában, vagy nyilvános rendezvényen az ilyenkor évszázadok óta énekelt strófákat: „Tenebrae factae sunt: dum crucifixissent Jesum judaei...”, magyarul „Nagy sötétség támadt, amikor a zsidók Jézust keresztre feszítették”, azaz Nagypénteken. Azóta is hagyomány a templomokban a gyertyák fokozatos eloltása és a félhomályban történő szertartás a Nagyhét utolsó három napján. A sötétség jelkép is, jelképezi az emberi gonoszság, az ártatlanok elítélésébe belenyugvó gyávaság, és a „feszítsd meg”-et mindig kiabálni kész indulatok átmeneti tobzódását. Idén április 16-án két korszak sötétségéről emlékeznek meg Magyarországon. Változatlanul megemlékeznek a Krisztust elítélő korszak Pontius Pilátusának és Kajafásának a sötétségéről, emellett az oktatási miniszter utasítására a tanintézetekben megemlékeznek a fasiszta korszak magyar áldozatairól. Ilyen emléknapok eddig is voltak - a sajtómunkások emléknap-összesítője mintegy tucatnyi ilyen napot tart nyilván az évben, amikor is mind a napilapok írásai, mind a rádió és a televízió műsorai ilyen jellegű megemlékezésekről tudósítanak. A zsidó holokausztra emlékező nap minden évben február 13-a, Budapest orosz elfoglalásának a napja - még az idei emléknap szerint is „felszabadítása” — március 21-e, a rasszizmus elleni világnap április 4-e, a baloldal hagyományos megemlékezése április 19-e, a varsói gettó-felkelés napja április 22-e, a holokauszt világnapja május 9-e, a fasizmus legyőzésének a napja, október 5- e, a Wallenberg-emléknap október 15- e, a nyilas puccsra történő emlékezés napja, de ilyen emléknap a budapesti gettó felszabadításának napja decemberben - itt jogos a „felszabadítás” szó használata -, az auschwitzi láger fel(Folytatás a 3. oldalon) A Világszövetség kálváriája A trianoni békediktátum a mindenkori magyar politikai elit elsőrendű feladatává tette, hogy ellensúlyozni igyekezzen a nemzet szétszabdaltságából eredő centrifugális erőket, hogy a különböző idegen és ellenséges államok uralma alá kényszerített nemzetrészek politikai törekvéseit egységbe fogja. Trianon után fokozott fontosságot nyert minden olyan intézmény, mely nem állami, hanem nemzeti alapon áll. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a magyar lelki, szellemi s lehetőleg politikai egységesülés folyamatának elősegítése nem egyedül a politikai elit felelőssége, hanem a vele részben átfedésben levő szellemi elité is. A magyar értelmiség több nemzeti alapon álló szervezete közül talán éppen a Világszövetség lenne legtöbbre Az idő szívárvdny hídján Mindig lenyűgözött a családias légkör, hangulat, különösen ha szokatlan helyen találkoztam vele: egy nemzetközi járaton közlekedő autóbuszban, egy tanintézményben vagy kórházban... Húsvét előtt egymásra gondolnak az egymástól távolra szakadt házastársak, rokonok, barátok, ismerősök is; ha tehetik, együtt töltik a mind tavasziasabb napokat. Odaülnek a főtt sonkától, tojástól roskadozó terített asztal mellé, amelyet belebeg a frissen reszelt torma illata. Hogy a torma teszi, vagy valami más, de könnybe lábadnak ilyenkor a szemek; a feltámadás feletti örömünket villanásokra megrontja a pótolhatatlan hiányok érzete. Megremegünk. Emlékezünk régi és újabb húsvétokra. Ónunkat a gyermekkori szappanos víz meg a legjobb illóolajak szaga ingerli, s indulunk is vissza az idő szivárványhídján, hogy meglocsoltassunk vagy locsoljunk... O, ezek a nyuszifürgeségű vágyak! Atszökellnek a múlt fehérlő mérföldkövein, fűtől és herelevelektől zöldellő kicsiny kertekbe tévedve, amelyekben gyermekkezek által készített fészkek várnak az élet nagy ajándékára... Locsolkodni is menni kéne ahhoz az ingerlő pillantású és kacajú kislányhoz, akihez sohasem mertünk elmenni; vagy az okos szemű asszonyhoz, aki vár is talán... A kettő ugyanaz, a gyengén is bátor fehémép, aki a tiltás ellenére is elgörgeti a feltámadt Messiás barlangsírja elől a követ. Amíg a megfeszítés hátborzongató történetét mesélte egykoron nagyanyám, végig Máriára gondoltam; gondolok ma is, ha magukra maradt öregekkel találkozom. Lehet-e nagyobb az ő fájdalmuknál? Elhagyjuk a honi tájat okkal is, haragudhatunk is embereire, de lehetetlen nem visszavágynunk - akár titkos álmunkban is - a harmatos húsvéti hajnalokba. amelyekben festett tojásokra leltünk a régi görbe körtefa tövénél, meg édességre és egy-egy meséskönyvre vagy játékbabára, kisautóra... A könyveket, játékokat megőriztük talán, de ha nem, akkor is fejből tudjuk a Meseország verseit, és már nyúlunk is a fából készült kisautóért... Összekoccantott főtt tojások visszahangzanak az időben: melyik a győztes? A révünkön melyikünk a győztes? E visszhangot követve jutunk el szeretteink bölcsőjéig. S ott álldogálva lel bennünket a feltámadás ünnepe. Örüljünk hát az egyetlen kivételes asszony, Mária örömének: visszakapta gyermekét! hivatott, az a szervezet, mely sajnos az utóbbi években nem a magyar egység reprezentálásának, hanem a magyar nemzeti erők belső harcainak kapcsán került ismételten a közfigyelem fókuszába. Amibe természetesen belejátszik a média szenzációhajhászsága is, az a tény, hogy az alkotó munkáról szóló hír kevésbé eladható, mint a létező vagy kreált botrányokról szóló. Viszont aligha lehet a Világszövetség jelenlegi válságos helyzetének kialakulását a sajtó rosszindulatú mesterkedéseinek betudni, az eredendő okok magában a szervezetben, illetve a körülötte csoportosuló személyekben keresendők. Az előállott helyzet legfőképpen azért szomorú, mert kialakulása meszsze nem volt szükségszerű. Ami 2000. május 26-a óta történik a Világszövetségben, azt egyesek vesztésképtelensége, a vereségadta frusztrációból eredő romboló indulata irányítja. Tételesen az az alapállás, mely leginkább Csoóri Sándornak még a 2000-es MVSZ-elnökválasztás előtt elhangzott fenyegetésében érhető tetten. A Világszövetség akkori elnöke ugyanis egy ízben azt mondotta helyettesének, hogy „ha te leszel az elnök, szétverem a Világszövetséget”. Holott lett volna más út. De sajnálatos módon Csoóri Sándor hívei magukénak érezték szellemi mentoruk destruktív indulatát. Tömeges távozásukkal előbb lehetetlenné tették a májusi küldöttgyűlés folytatását, majd a bojkottjukkal megbénították a Világszövetség legfőbb operatív szervét, az elnökséget. A bojkottot bejelentő és indokló nyilatkozatukban elismerték, hogy demokratikusan zajlottak a választások, ám azt is jelezték, hogy nem tudják elfogadni annak eredményét. A demokratikus érzület hiányáról árulkodó szubjektív vallomáson túl, a bojkott indoklása-képpen olyan „törvénytelenségekre” hivatkoztak (az elnökhelyettes megválasztásának, valamint a költségvetés ismételt, kellő többségű elfogadásának elmaradása, az elnökség működésképtelensége), melyeket saját maguk idéztek elő a gyűlés határozatképtelenné tételével, s magával a bojkottal. (Találóan állapította meg ifj. Fekete Gyula a Nyugati Magyarság tavalyjúniusi számában, hogy a bojkottot hirdetők módszere az MDNP alapítóinak magatartására emlékeztet: a demokratizmus iránti elkötelezettség addig tart, amíg a demokratikus választás a dominanciájukat biztosítja.) Emlékezetkihagyás? Orbán Viktor a Hóm Gyulával folytatott emlékezetes tévévitájában vitapartnerének a valóságot nem fedő állításait a lehető leglovagiasabban (illetve némi rejtett iróniával) úgy „magyarázta”, hogy „Hóm Gyulát cserbenhagyta az emlékezete”. Nos, az MVSZ körül is egyfajta kollektív amnézia tapasztalható az új vezetést támadók részéről. A különbség legfeljebb annyi, hogy ez esetben Duray Miklóstól a tiltakozó kis kárpát-medencei Országos Tanácsokon keresztül a bojkottáló tizenkettekig, a nyilatkozóknak olyan események visszaidézése okozott problémát, melyek rögzítésére mindössze pár órával vagy pár nappal korábban került sor. Duray Miklós például azt állította, hogy „miután a Viágszövetség elnökének megválasztását követően a küldöttgyűlésről a jobb érzésű küldöttek kivonultak, ott olyan döntés született, amely úgy értelmezhető, hogy a Világszövetségnek határrevízióra kell törekednie.” Most ne akadjunk azon fenn, hogy Duray a szabálykövető, fegyelmezett küldötteket, akik részt vettek az elnökhelyettes-választás első fordulójában, a jóérzés hiányával vádolja, míg (Folytatás az 5. oldalon) BORBÉLY ZSOLT ATTILA CSORDÁS MIHÁLY
