Nyugati Magyarság, 2001 (19. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. CD mm gázsim© gDd® ©g ca®mg[7®B© ^“©©©BcijsmG XIX. évfolyam, 3. szám 2001. március 150.- Ft - $3.50 Vádoljuk őket...! Wittner Mária a Parlamentben február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján elhangzott beszéde Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol a magyar nemzet kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Klebelsberg Kunó, Tisza István, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely a jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, az élőket, a holtakat, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérjainkat. Vádoljuk őket, mert a lenini utat honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja volt ez, a továbbhaladásuk tétje milliónyi emberélet volt. Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára, és gyalázták meg még holtukban is. Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket az otthonuktól megfoszott és kitelepített polgárok nevében, akiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját. Vádoljuk őket a recski haláltábor megkínzott, megalázott rabjai nevében. Vádoljuk őket a munkaszolgálatosok nevében. Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az AHV mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében. Vádoljuk őket a hatmillió meg nem született magyar gyermek nevében. Vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét. Vádoljuk őket a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre. Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott bajtársaink nevében. Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében. Vádoljuk őket, mert kiölték az emberből a hitet, a morált és a reményt, egy egyszerű, tisztább élet reményét. Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, s mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket. Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, mert a dolgos magyar nép munkájából, elveiket megtagadva lettek vörös kapitalisták. Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, és így kiszolgáltatottá tették őket. Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjaséveiket. Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért. Vádolnak az élők, és vádolnak a meggyilkolt halottak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Ezért az áldozatok nevében megállapítom: soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Éppen ezért a Szent Korona-tan és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket. Wittner Mária a Corvin-közben, a Práter utcában, a Vajdahunyad utcában harcolt a forradalom alatt. Megsebesült és elfogták. A vérbíróság halálra ítélte, de mivel még nem töltötte be a huszadik életévét, életfogytiglanra változtatták az ítéletet Tizenhárom évet töltött börtönben. székelyhídi Ágoston Igazságot Magyarországnak! Meg kell végre szabadulnunk a ránk ragasztott méltatlan bélyegektől, a gyalázkodó hazugságoktól, a hazugságokat hirdető hamis, kétarcú prófétáktól. Erkölcsi kötelességünk a felnövekvő nemzedékekkel szemben a múlt tisztázása, a valós történelmünk büszke felvállalása, a jövő fundamentumának rendbetétele, az egyetemes keresztény, keresztyén értékrenden álló társadalom felépítése. E nélkül nincs nemzettudat, nincs európaiság, nincs jövendő'. A magyar nemzet súlyos tudathasadásos állapotban szenved; amíg ezt fel nem számoljuk, addig állandó akadálya lesz a gyorsabb felmelkedésnek, erkölcsi és gazdasági megerősödésünknek. Itt az ideje már végre a rendszerváltoztatás 11. évében egy általános társadalmi öntisztulásnak, a bűnös bűntudatot táplálók közszereplésből való kivonásának. Még kísért a múlt, még mindig közöttünk járnak a vörös és a barna diktatúrák halálangyalai. Prófétáik báránybőrbe bújva hirdetik, mert van, ahol tehetik és hirdethetik ordas eszméiket, úgymond az emberiség és a társadalom szélsőségek elleni védelmében. A demokrácia jegyében cáfolhatatlan igazságosztásukl989 előtti. Most „országmentők”, háborús hőseink, megkínzott mártírjaink tisztességét újra meggyalázzák, ahogy tették azt 47 éven át. Tehát továbbra is hős az áruló, az ellenség oldalára átálló, és továbbra is bűnös a hazáért, hitéért, hűségéért életét, vagyonát áldozó magyar. Mindezt tehetik a média első vonalában, mert tíz évvel ezelőtt átmenthették hatalmukat, mert felelősségre vonás helyett megbocsátó elnézést és bársonyszéket kaptak, így ma már ők az igazi rendszerváltók, demokraták és országépítők. A szabadvélemény-nyilvám'tás mellett még mindig nincs ellenvélemény, még mindig nincs cáfolat. Gondoljunk csak ez év február 12- 13-án, Budapest eleste és szovjet általi megszállásának évfordulóján a televíziókban bemutatottakra, a „felszabadulás”-! ünneplőkre, a kommentátorokra, mintha az 1970-es, 1980-as évek idejét élnénk újra. Ma ismét és továbbra is a volt MSZMP Központi Bizottságának, valamint a Politikai Bizottságnak volt tagjai értékelik történelmi múltunkat, Horthy Miklóst, Bárdossy Lászlót, háborús szerepünket, szomszédainkhoz való viszonyunkat. BOGNÁR JÓZSEF Csakúgy, ahogy tették ezt, a szovjet értelmezés szerinti marxista ideológiai alapon, amiért jutalmul e magas párttisztségben a mindent eldöntő politikai elit tagjai lehettek, a forradalom leverőinek, a szovjet csapatok behívóinak, az 1989-es változások ellenzőinek sorában. Minden eszközzel akadályozzák az igazság feltárását, a személyek felelősségének megállapítását, a Rákosi- és Kádár-érákban a nemzet ellen elkövetett bűnökben, csupán néhány ,jegyszedőt” állítanak bíróság elé egy-egy kirakatperben. A politika részéről tehát, e témában is csak látszattevékenység és elhallgatás folyik. Ahogy hallgatnak a magyargyalázó szégyenletes benesi dekrétumokról is, azt sem az itthoni, sem az európai politika nem teszi akár az alapszerződések, akár az uniós csatlakozás próbakövévé. Még csak fel sem vetődik a bocsánatkérés gondalata a magyarsággal szemben 82 éven át - saját szülőföldjén - elkövetett bűnökért, (Folytatás az 5. oldalon) Ostoba, bár érthető szokás minden év kezdetén arról elmélkedni, hogy milyen lesz az új év, mit várhatunk tőle. Még inkább így van ez új évszázad vagy évezred kezdetén. E prognózisokkal az a legnagyobb baj, és azért is mond rendre mind csődöt, mert a múltból és a jelenből kombinál. Az eddig sosemvolt lehetősége fel se merül lelki szemei előtt. így volt ez a 21. század kedzetét jelentő Szilveszter környékén. Minden jósló csak a már voltból vagy vanból indult ki. Pedig ha csak száz évre (1901) mennénk vissza, és az akkori jóslatokat vetnénk egybe a 20. században történtekkel, láthatnánk, hogy a kor legnagyobbjainak is csak ostobaságokra futotta. így valószínűleg mi még csak megsaccolni se tudjuk, mit hoz az új évszázad. Jobboldali és baloldali magatartás a századvégen Közelednek a 2002-es választások. Nálunk sorrendben ez csak, a negyedik szabad politikai döntést jelenti. Hagyományos megnevezés szerint jobboldali és baloldali pártok küzdenek a kormányzásért. Előzőleg azonban hosszú évtizedekig idegen érdekű erőszakhatalmak uralkodtak, a közakarat természetes irányzatait elfojtották. Politikai és eszmei célokat kizárólag a baloldal képviselhetett. Ez a baloldal így önkényuralmi szerepet töltött be. A történelmi és a kortársi baloldali értékektől eltávolodott, sőt ellentétbe került velük. Eredete folytán és álcázásul mégis baloldalinak határozta meg magát. Végeredményben szélsőséges baloldali pártállamként működött. Nemzeti önrendelkezésre, demokratikus alkotmányosságra, ezeken nyugvó európai együttműködésre 1989-90-ig nem lehetett törekedni. Még az említésüket is büntették. Politikai és eszmei képviseletük, a jobboldal tehát különösen hátrányos és hiányos körülmények között indult. Korábban, 1946-47 után a legmérsékeltebb hagyományait is szétzúzták. Egyedül eszméinek és értékrendjének szinte anyagtalan vonzerejére számíthatott. Az ismeretlenül megszólaló jobboldalnak ezért a nyíltság és a világosság kedvezett. Ha tudta, ezt kereste, ezzel élt. Másfelől a nyíltsággal és a világossággal ellentétes magatartás védtelenül érte. Nem bírt, nem is akart hasonló módon válaszolni. Ez a hasonulás éppen vállalkozása értelmét idegenítette volna el. A hazai jobboldal és baloldal így vágott neki a századvégnek. Perdöntő bizonyítékokra bukkanhatunk minderre az új jobboldal keletkezési szakaszában. Már a kibontakozás előtt megbélyegezték. Az MDF 1987- es alapító nyilatkozata „demokratikus és nemzeti szellemiségről” beszél. Jobboldaliságra vagy baloldaliságra nem is utal. Egy magyar bejegyzésű véleményformáló csoport külföldi szószólói azonban nyomban „szélsőséges nacinalista és antiszemita”, „szélsőjobboldali” veszélyt kiáltottak. Milyen alapon tették? A nyilatkozatban szereplő szellemiség első minőségjelzőjét, a „demokratát” elhagyták, a „nemzetit” pedig a lehető legriasztóbb tartalomal ruházták fel. Ezeket a műveleteket tudatosan és önkényesen végezték. A vádat a jobboldal, inkább csak előformája ellen megtévesztéssel készíttetők elő. Kicsoda kicsoda ellen és mellett vetette be a megtéveszést? Aki esetleg erre rákérdezett, ingerült és vádaskodó visszautasításba ütközött. Torz viszonyok jellemzik azóta is a politikai és a szellemi küzdőteret. A jobboldallal látható és láthatatlan ellenfelek szálltak szembe. A látható erőket láthatatlan erők befolyásolják. Ez utóbbiak ellenőrzésen és felelősségen kívül működnek. Hatásuk ezért gerjeszt torz viszonyokat. A jobboldal ellenfelei félig azonosíthatóan vagy azonosíthatatlanul viselkednek. Nem egyértelmű, hogy baloldalként, álbaloldalként vagy egyszerűen ellenoldalként, másik oldalként állnak-e össze. Lehet, hogy ezt az egész szövevényt nem a megtévesztés szándéka mozgatja. Biztos azonban, hogy a megtévesztő magatartás ebben a szövevényben gyökerezik. Mindenesetre az első megtévesztési műveletet súlyosabb támadások követték. (Folytatás a 10. oldalon) És noha még igencsak elején járunk a 2001. évnek, és jóslatokba se kívánok bocsátkozni az elkövetkező időre vonatkozóan, mégis ez a megjósolhatatlanság jár az eszemben néhány hete bizonyos események bekövetkezte miatt. Persze csak kis helyi magyar dolgokra gondolok most, semmi világrengetőre, bár némelyiknél, ki tudja... Kezdődött e szép, új világ, a 21. század, mindjárt január 2-án egy Zámbó Jimmy nevű énekessel, aki egy hajnalig tartó mulatozást követően, feltehetően véletlenül, főbelőtte magát. A dolog amúgy szokványos lenne, hiszen halálos baleset gyakran megesik. De az esetleges öngyilkosság se ritka a Duna mentén. Komoly hagyományaink vannak e téren is. Még az se okozott volna nagy feltűnést, hogy egy népszerű ember lett öngyilkos. Ezen a vonalon is van már rutinunk. Ami az újdonság volt, az a sajtó viselkedése, és a nyomában támadt biznisz és hisztéria létrejötte. Attól kezdve, hogy a szerencsétlen haldokló embert repítette a mentő, nem napra, de percre pontos tájékoztatást kaptunk a médiától. Zámbó Jimmy haldoklása, majd „megdicsőülése” állandó napi kísérőnk lett. Minden és mindenki erről beszélt. Mindenkinek volt véleménye, és mindenki tudott valami hátborzongató kis részletet. Anélkül ugyanis az egész nem ér semmit. Az RTL nevű kereskedelmi adó megvette a temetés közvetítésének jogát is. Az „ország” pedig készült a nagy eseményre. Több száz rendőrt vezényeltek ki a temető környékére. A virágosok óriási bevételekről álmodoztak. A média állandóan csöpögtette az álhíreket, és vezényelte az egész felhajtást. A mesésnek vélt örökségről pedig sokan úgy beszéltek, mintha ők lennének a kedvezményezettek. Talán az egykori Elvis Presley halála körüli „bonyodalmakhoz” lehetne az egészet hasonlítani. (Folytatás a 2. oldalon) DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI^ SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA ERDŐS LÁSZLÓ Szép, új világ
