Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)

2000-07-01 / 7-8. szám

2000. július-augusztus Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal BEKE MIHÁLY ANDRÁS Magyar sors Cattaróban Magyar Adrián festménye Magyar Antal szállodájáról Még soha nem éreztem annyira igaz­nak azt a mondást, hogy a név maga sors, mint minap a messzi Monteneg­róban a hajdani Monarchia legdélibb csücskében, a híres Cattarói-öböl, ma Boka Kotorska partján, a hajdani Castelnuovo, ma Herceg Növi szom­szédságában fekvő Zelenikán. A tengerparti kempingben ma­gyar szó fogadott. A tulajdonos tős­gyökeres zelenikai, de szabatosan beszél magyarul. Nemzetisége és neve is egyformán magyar, ennél ma­­gyarabb algiha lehetne: Magyar Csa­bának hívják. Családja sorsát megha­tározta, hogy nevéhez méltón visel­kedett minden körülmény között. Hogy a Magyar név szép legyen, hi­szen az több volt egyszerű családnév­nél: nemzetükkel azonosította őket önmaguk és a világ előtt. A család őse, Unger Benedek az osztrák határ környékéről érkezett 1740-ben Pestre. A Hatvani kapu kö­zelében nyitott kovácsműhelyt egy sarokházban. S mivel akkoriban a sa­rokház tulajdonosáról nevezték el az utcákat, így lett az utca Ungergasse. A család egyik későbbi őse azon­ban már az asztalt verte a hivatalban, nehogy Ungemek anyakönyvezzék, mert ő igenis magyar. Azaz Magyar. A családnevét 1850 körül, az utcáét 1874-ben magyarosították. A pesti Astoria melleti Magyar utca a család nevét viseli. Magyar Csaba igen büszke a dé­dapjára, Magyar Gyulára, aki épí­tész-vállalkozóként a kiegyezés után hozzájárult Pest újjászületéséhez, és az I. kerület polgármestereként ál­landó bejárása volt a királyi palotába. A család legendás alakja Magyar Antal, a huszártiszt nagyapa, akinek Erdélyben a zord székely tél torok­bajt okozott. Orvosai a Földközi-ten­gerre küldték. Bejárta Monte Carlo-t, Cannes-t, Nizzát, de bajára gyógyu­lást Raguzában talált. Anyira megtet­szett neki a vidék, hogy Pesten pénzzé tette vagyonát és családjával együtt a Cattarói-öböl partján fekvő Zelenikára költözött. Hatalmas, ten­gerbe nyúló birtokot vásárolt magá­nak és magánvillát épített rá a csa­ládjának. Mindeddig ez szokványos arisztokrata történet is lehetne. A folytatás azonban nem az. Ma­gyar Antal sokat tett azért, hogy a családnevét mindmáig a tágabb kör­nyék tisztelet övezze. A villát egyre sűrűbben látogatta a rokonság, amelynek olyan tekinté­lyes tagjai is voltak, mint Magyar Antal házasságkötésének tanúi: Ma­darász Viktor és Erkel Ferenc. Nem csoda, hogy Zelenikának messze föl­dön híre ment. Ez adta Antalnak a szálloda ötletét. Első lépésként, 1901-ben, amikor Szarajevótól tovább építették a kes­­kenyvágányú vasútat egészen a Cat­­tarói-öbölig a Monarchia haditá­maszpontjáig. Magyar Antal Bécs­­ben, rokoni összeköttetéseivel elin­tézte, hogy a vasutat a tervezettnél kissé tovább, egészen Zelenikáig építsék. Aztán kibővítette a házat, 1902- ben kiváltotta az iparengedélyt, és megnyitotta Dél-Dalmácia első, 36 szobás, 80-90 vendég fogadására al­kalmas szállodáját. Ezzel a dalmáciai idegenforgalom megteremtőjévé vált. De Magyar Antal vállalkozói szelleme nem érte be ennyivel. 150 személyes hajót építtetett, amellyel kirándulásokat szervezett, és rend­szeres hajójáratot is üzemeltetett. Mindezzel föllendítette a gazdasági­lag hanyatló vidéket. A vitorláshajók eltűnésével ugyanis a környék lakos­sága munka nélkül maradt, a nyomor elől tömegesen menekültek a tenge­ren túlra. Magyar Antal munkát adott a zelenikaiaknak. Szállodája sze­mélyzetét a környék fiataljai közül verbuválta, és Pestre, Bécsbe, Mar­­seille-be, sőt az igazgatót New Yorkba küldte szakmát tanulni. A szálloda működése föllendítette a környéken a mezőgazdaságot és a halászatot is. Magyar Antal, mintegy melléke­sen, megteremtette a szálloda park­ját is. Olyan mediterrán dísznövénye­­zetet honosított meg Zelenikán, ami­lyet a környéken addig nem ismer­tek: a kaktuszt, a jukkát, az agávét, sőt a díszpálmát is. A helyiek addig csak a gyümölcsöt termő datolyapál­mát ismerték. A díszpálmák, ame­lyek nélkül ma már elképzelhetetlen a tengerpart, mind a Magyar Antal által telepített pálmák magjaiból származnak... Magyar Antal 1909-ben bekövet­kezett halála után a szálloda fiára, Magyar Adorjánra maradt. A kivéte­les képességű Adorján, aki tizenegy nyelven beszélő nyelvzseni és ígére­tes tehetségű festő volt, nagybátyja, Madarász Viktor műhelyében majd a Római Akadémián tanult festészetet. Hazatért, és nagy lendülettel hozzá­fogott az idegenforgalom megszerve­zéséhez. Képviseletet nyitott Belg­­rádban, Pesten, prágában, Bécsben; saját levélpapírt és bélyeget nyomta­tott, prospektusokat küldött szét. Egész Európából érkeztek a vendé­gek. A máig megőrzött vendégkönyv tanúsága szerint a szállodának a bol­gár császár, Péter szerb király, Nikola montenegrói király és az albán király is vendége volt. Magyar Adorján magyarságtuda­tára jellemző, hogy a szálloda mel­lett mindvégig folytatta ifjúkorában megkezdett néprajzi búvárlásait, könyvekben írta meg saját elméleteit. Fő művének, Az ősműveltség című vaskos kötetnek a kézirata az első vi­lágháborúban elveszett, ezért 71 éves korában újraírta. (1995-ös kiadását azonban már nem érte meg, mert 1978-ban elhúnyt Zelenikán.) És per­sze közben festett, a magyar népköl­tészet téma- és ízlésvilágából mélyen merítő sajátos festményeket. A szál­lodát is saját, dús színvilágú festmé­nyeivel díszítette. Öntudatára jellemző egy történet. A második világháborúban a szállo­dát megszállták a jugoszláv partizá­nok ellen küldött olaszok. Parancs­nokuk, egy bizonyos Rosati ezredes, indulatában éppen fölemelte korbá­csát Adorján ellen, aki azonnal az ez­redes adjutánsához sietett, azzal, hogy egy magyar huszártiszt fiát így nem lehet megsérteni, ezt csak pár­bajjal lehet elintézni. És pisztolyt kért, hiszen civil lévén, nem volt fegyvere. Leszámolt az életével? Vagy a képzett ezredes lövi le őt, vagy netán ő lövi le a tisztet, de ak­kor ezért kivégzik. Ám magyar tiszt fiaként nem tehetett másként. (Az ez­redes végül visszakozott.) A szállodát a háború után államo­sították. A törvény szerint ma már visszajárna a családnak, csakhogy megszállta a jugoszláv néphadsereg, amelynek egyelőre nem akaródzik kivonulni belőle. A családi hagyományokat Ma­gyar Adorján négy gyereke közül Csaba folytatja. Ő már Zelenikán született, éppen hetven éve. Építész­nek tanult, majd a közeli igalói gyógyintézet műszaki igazgatója­ként vonult nyugdíjba. Nem látszik meg rajta a kora, igazi sportember. Ifjúkorában gyorsúszó bajnok volt. Csónakjával Fiúmétól Korfuig eve­zett. A helyi vitorlázóklub megte­remtője. Meghonosította a környé­ken a sárkányrepülést. Az idegenfor­galmi hagyományok foytatójaként még 1965-ben, mikor Fiúmétól Al­bániáig megépítették a családi bir­tokot is átvágó adriai műutat, meg­nyitotta Montenegro első autóskem­pingjét. A környékbeliek első rácso­­dálkozása után, sorra nyíltak a par­ton a kempingek... Közben gondozza, megjelenteti édesapja könyveit. Sőt, maga is ír helytörténeti munkákat, az egyiket éppen a szálloda történetéről. A Magyar családból egyedül ő maradt Zelenikán. Zoltán fivére Né­metországban, Ákos öccse Rejiká­­ban, Tünde húga Podgoricában él. Csaba Újvidékről hozott magának feleséget, Magdit. Magdaléna lányuk Újvidéken biológus, Enikő lányuk a közeli Herceg noviban él szerb fér­jével. Gyakran meglátogatja őket a három unokával. Csabával beszélgetve, nem csu­pán tettereje, sokoldalúsága nyűgö­zött le, hanem a tény, hogy az egész család, az éppen odalátogató uno­kákat is beleértve, mind hibátlanul beszélnek magyarul. A gyerekek magyar meséket hallgatnak, ma­gyar dalokat tudnak. Meggyőződ­tem róla. Másfél ezer kilométer­nyire az anyaországtól, olyan kör­nyezetben, ahol rajtuk kívül nincse­nek magyarok.- A családban mindig megvolt a magyar érzelem - mondja Magyar Csaba. - Apám, anyám így nevelt. Ez természetes volt, még itt, idegenben is. A két világháború előtt sok ma­gyar megfordult erre, de utána húsz évig egy magyar sem járt itt. De ez nem volt ok arra, hogy ne viselked­jünk magyarul... A Magyar család Zelenikán úgy őrizte meg magyarságát, hogy köz­tiszteletet vívott ki családneve iránt. Erről magam is meggyőződ­hettem, amikor Csabát átkísértem az egyik szomszédhoz, Seferovic Svetozar tanár úrhoz. Ő az egész környék hálájáról beszélt, amiért a Magyar család munkát adott nekik, iskoláztatta őket.- Ők az itteni néppel élték le éle­tüket - modta Seferovic tanár úr -, rokonságban, barátságban mégis megőrizték magyarságukat, nyelvü­ket. Most újból a kivándorlások ko­rát éljük. Ha a fiam vagy az unokám is útra kelne, búcsúként csak annyit mondanék nekik, hogy úgy viselked­jenek kint az idegenben, ahogyan Magyar Antal, Adorján és Csaba vi­selkedtek köztünk... Lehet-e ennél szebb elismerés? Magyar Csaba nagy fájdalma, hogy a fia, Csaba, a világ másik vé­gébe került. Szándékai és kötődései ellenére Dubrovnyikban végzett ten­gerészeti akadémiát, éppen a város ostroma alatt. A hatóságok megtűr­ték, amíg tanult, de utána, jugoszláv állampolgár lévén, kiutasították. Otthon a besorozás veszedelme várta. Rövid olaszországi kitérő után Szegedre került. Munkát kapott és már menyasszonya is volt. Ami­kor féléves tartózkodási engedélyé­nek meghosszabbításáért a rendőr­ségre ment, a hivatlnoknő durván el­kergette: ugyan mi keresivalója van neki itt?! Magyar Csaba ma Kana­dában él.... Nomen est omen... r \ Honfoglalók hazánkban „Magyarországnak van bevándorlási törvénye, azonban nem rendel­kezik kidolgozott bevándorláspolitikai koncepcióval, stratégiával” - mondta Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatá­sok Intézetének igazgtója Budapesten. „A bevándorlási politika és sta­bilitás dilemmája az európai uniós csatlakozás folyamatában” című konferencián, melyre a Friedrich Ebert Stiftung szervezésében került sor, Törzsök Erika kifejtette: véleménye szerint a határon túli magya­rok jogaival foglalkozó, jelenleg készülő státusztörvény már most lát­ható hiányosságai indokolják a bevándorlás-politikai koncepció kidol­gozását. Rámutatott: ennek során tisztázni kellene azt is, hogy csatla­kozása után alkalmazhat-e Magyarország pozitív diszkriminációt a ha­táron túli magyarok bevándorlása ügyében. A konferencián a határőrizettel kapcsolatban elhangzott statiszti­kákból kiderült, hogy évről évre nő azoknak a bevándorlóknak a száma, akik hivatalos okiratok nélkül a zöldhatáron át érkeznek Magyaror­szágra. Törzsök Erika ezzel kapcsolatban elmondta, hogy Magyaror­szág európai uniós tagsága után tranzitországból célországgá, kibo­csátóból pedig befogadóvá válhat. A tanácskozáson ismertetett statisz­tikák szerint folyamatosan nő a benyújtott bevándorlási kérelmek száma is, amely 1999-ben meghaladta a 12 ezret. Tavalyi adatok szerint be­vándorlási engedéllyel mintegy 72 ezer külföldi él Magyarországon, köztük legtöbben románok, jugoszlávok és az egykori Szovjetunió te­rületéről érkezettek. (HTMH) V_________________________________________J Magyar Csaba és felesége

Next

/
Thumbnails
Contents